Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-23 / 299. szám

Az év vége ugyan nem a nagy bemutatók ide­je, de az ünnepi szezon bőven csomagol di­vatcsemegéket a fa alá, legfontosabbként a Magyarországon is egyre terjedő karácsonyi pulóverek formájában. 2001-ben egy generáció hördült fel, röhög­te könnyesre magát, amikor a Bridget Jones naplója ikonikus jelentében az eszményi Marc Darcyról kiderül, hogy mégsem olyan tökéletes - nemes egyszerűséggel, mert fel­vette a karácsonyi ajándékba kapott, rusnya szarvassal díszített pulóverét. A hasonló felsők hosszú évekig a stílusos divatőrültek szemében igazi bűnnek számítottak, hiszen úgy néztek ki, mintha egy szabászatilag és színvilágilag vak nagymama készítette vol­na őket. Aztán Wes Anderson megrendezte a Tenenbaum, a háziátok, az Édes vízi élet, és az Utazás Darjeelingbe című filmeket, és divatossá tette az addig csak lenézett, cso­dabogárnak tartott hipstereket. A kreatív, egyedi öltözködéséről híres, a műveltséget éltető szubkultúrát pedig nem is jellemezhet­te volna jobban más, mint a sokszor giccsbe hajló vagy egyenesen ízléstelen karácsonyi pulóverek világa. Azonban ahogy a legnagyobb tervezők - köztük az amerikai Ralph Lauren vagy a brit Stella McCartney - elkezdték árulni a hópelyhekkel és rénszarvasokkal díszített pulóvereiket, az utcai divat is ráébredt, hogy nem feltétlenül ronda ez a viselet. A 2017-es trendek például nem is annyira pingvinekről és mézecskalácsfigurákról szólnak (igaz, ab­ból is találni bőven hordhatót: Sinsay, Tezen­is, C&A, F&F és Reserved), hanem a ragyogó színekből kötött, vagy a csillogóan díszített darabokról, amelyeket a karácsonyi sze­zon után is fel lehet venni. A kifutókedvenc Fenditől Max Marán át Loewe-ig ugyanis egyre több tervező kezd rájönni arra, hogy a karácsonyi pulóvereket jó lenne egész télre hordhatóvá tenni. Ezért a fenntarthatóság jegyében egyre többen készítenek klasszikus, nonfiguratív mintákkal díszített darabokat. A trend természetesen továbbgyűrűzött az utcai divat világába, így az olcsó fast fashion- cégek is árulnak novembertől februárig hord­ható „karácsonyi” pulóvereket. A Zara fehér gyöngyökkel díszített fekete darabja például egész télen a hóesést idézi, a Promod és a Ca- maieu norvégmintás pulóverei minden fagy­ban igazi jóbarátok, a H&M vagy az Orsay finoman flitteres felsői pedig a hidegben tar­tott baráti, vagy akár hivatalos összejövetelek kísérői is lehetnek. Ma már senki nem lepő­dik meg, ha egy hétvégi kiruccanáson a far­merhez valaki jegesmackós felsőt húz, de egy szürke, esetleg fekete bársony- vagy szövet­nadrággal az irodába is teljesen elfogadható egy ragyogó piros vagy mélyzöld pulóver. Az idei szezon slágere, az arany-ezüst vagy fe­kete flitteres gyapjúcsodák pedig bármelyik parti dress code-jába beleférnek (kivéve per­sze, ha a meghívón black vagy white tie áll). Pár nap vagy hét múlva bármelyik darab újra felvehető más szoknyával vagy nadrág­gal és eltérő kiegészítőkkel, így kerülve el azt, hogy tovább növeljük a már most is elké­pesztő méreteket öltő ruhafelhalmozást. Az angol környezetvédelmi szervezet, a Hubbub tavalyi felmérése szerint minden negyedik karácsonyi pulóvert egy hordás után eldob­nak. Minden harmadik 35 év alatti vásárló évente vesz új felsőt, az összes vásárló 35 százaléka pedig véletlenül se venné fel két­szer ugyanazt. Ezen a trenden lassan javít a „Kate-hatás”, vagyis a cambridge-i hercegné általánosan ismert vonzódása a többször használatos darabokhoz, aminek köszönhe­tően egy ideje lassan csökken a jótékonyság­ra adományozott, gyakorlatilag új pulóverek száma. Az árak 3000-től 300 000 forintig terjed­nek, attól függően, hogy valaki mennyire tiltakozik a fast fashion termékek ellen, és mennyire ragaszkodik az eredeti designer darabokhoz, illetve mennyire elégszik meg a szúrósabb gyapjúval, és mennyire keresi a legpuhább minőséget. Nagyságrendi kö­zéputat jelenthetnek például az olyan kez­deményezések, mint a feltörekvő magyar tervező, Kele Ildikó autista fiatalok grafikái­val készült pulóvereinek vásárlása, amelyek 30 000 forintos ára ugyan jóval meghaladja az átlagos fast fashion márkáékét, de a vásár­lók biztosak lehetnek a hazai gyártásban és a legfinomabb olasz alapanyagokban. Kelle­mes érzéssel töltheti el őket az is, hogy a ka­rácsonyi üzenetek hordásán kívül jót tettek a szeretet jegyében: a vásárlással támogatták az autista fiatalok művészeti programját. Pulóverhordási tanácsok Válasszuk meg okosan a szabást: a hosz- szabb pulóverek nadrágokhoz, a rövidebbek szoknyákhoz állnak jól, és fontos megnézni a karcsúsítást, vagy annak hiányát is. Vigyázzunk az anyaggal: az olcsóság sok­szor jelenthet egyet az egy mosás utáni tönk- remenéssel vagy a. szúrós gyapjúval. Figyeljünk a szíhek és minták egységére: a feltűnőbb darabok esetén sem feltétlenül cél a kanárieffektus. Ügyeljünk a szlogenre: az angol feliratok többször anglicizmus vagy az angol szleng áthallása miatt nem azonosak a szószerinti fordítással. HÁT SEM A FÉRFIBAN JEGYZETEK EGY MITOLÓGIÁHOZ szembesültem egy nagyon markáns nőbe­széddel, amely mégsem lesz a genderrajon- gók karácsonyi olvasmánya, mert annál azért egy kicsit több: a látszat ellenére egy nagyon is emberi beszéd. Emberbeszéd. És ezzel el is mondtam nagyjából, miért olvastam szere­tettel és őszinte örömmel ezt a könyvet. Merthogy sem a férfiban, sem a tájban - ezt sejtettük. De azt, hogy így nem, ahhoz kellett Varga Melinda világlátása, aki a tőle megszokott erotikus töltet mellett most egy nagyon is kiterjesztett kritikus szemlélet­ben nyúl hozzá az általános létkérdésekhez: a kötet első ciklusa után az erotika is háttér­be csúszik. A szerző előző köteteihez képest is jól érezhető egy tiszta hangú, magas esz­tétikai érzékenységre alapozott elmozdulás, az az egyre letisztultabb költői hangvétel, amellyel immár szerzőnk az egész világról magabiztosan tud beszélni. Egyik barátom úgy ajánlotta a figyelmembe Farkas Wellmann Endre ezt a kötetet, hogy ez az, amelyikkel Varga Melinda költőként igazán megérkezett. Igaza Varga Melinda: Sem a férfiban, sem a táj­volt. Bár ezt a prekoncepciót félretéve vettem ban. Kalligram—Irodalmi Jelen, Budapest, kezembe a verseket, nem kis meglepetéssel 2017 A Cseh Tamás - Bereményi Géza által meg­alkotott mitológia súlya és jelentősége vitat­hatatlan, én magam is rajongója vagyok, és nemigen tudom elképzelni, hogy ismerete nélkül igazán át lehet érezni a huszadik szá­zadi magyar sorsot. Énekelt versek, melyek előadott regényfolyammá állnak össze: en­nek egy-egy kötete egy-egy hanglemez. Az egyik legfontosabb ilyen album volt az An­toine és Désiré (1978) - ebben két ködlo­vagot hívott életre a szerzőpáros, akiknek kalandjait, vagy kaland nélküli tipikus, és mégis költői magyar létét, egzisztálását az elemien tűrhetetlenben később is nyomon követhettük. Vető János fotóművész lemez­borítója szintén legendássá vált, valóban gyönyörűre sikeredett. Negyven évvel később a borítóhoz készült fotósorozatot egy kötetben tárja a közönség elé Vető és Bereményi, ami rajongóknak kö­telező és fotóalbumként pazar, hangulatát tekintve minden ismétlésével, frivolságával együtt is szívbemarkoló: szépek voltak ezek a fiatal férfiak és nők a szürke és elviselhe­tetlen háttérben. A fotókhoz fűzött szöveges jegyzetek talán néhol kicsit mesterkéltnek hatnak, a Cseh Tamás nélkül továbbszőtt (az ő hiánya amúgy is nagyon eleven) Antoine- nak és Désirének jobban állt a homály. A fiktív önéletrajzok konkretizálása szükség­telen. De mégis örülünk Bereményi Gézá­nak és az egyik legfontosabb kortárs költői életműnek, ami joggal vált mitológiává, és amihez talán nem is kell hozzátenni, elvenni belőle pedig lehetetlen. Horváth László Imre Bereményi Géza - Vető János: Antoine és Désiré - Fényképregény az 1970-es évek­ből. Corvina Kiadó, Budapest, 2017 B«r*»ényl 04za - Vrtő János Antoine és Désiré- fánylrépragány az t970-aa áfáit bői ­IRODALMi-KULTURALIS MELLÉKLET 2017. december

Next

/
Thumbnails
Contents