Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)
2017-12-23 / 299. szám
7 helyőrség csontbriaa •• w A TÖRTÉNELEM KÖRHINTÁJÁN - FABR1100 Schreiber András Ha van magyar filmrendező, akinek az életművét kötelezővé tenném, akkor az Fábri Zoltán. Persze, tudom, ami kötelező, azt hajlamosak vagyunk kevésbé szeretni, és - szerencsére - én sem vagyok kultúrdiktátor. De mégis, jó lenne, ha Fábri Zoltán neve soha nem süllyedne ismeretlenségbe. A leginkább közérthető (és talán a legbiztosabb kezű) mestere volt a hetedik művészetnek, akinél a történet mindig elsőbbséget élvezett a formanyelvi bravúrral szemben, ennek okán pedig a filmjei kiállják az idő próbáját. Legtöbbször irodalmi alapanyagból dolgozott: például a Körhinta Sarkadi Imre novellájából, a Hannibál tanár úr Móra Ferenc kisregényéből, az Isten hozta, őrnagy úr! Örkény István kisregénye nyomán, a 141 perc A befejezetlen mondatból Déry Tibor regényéből, Az ötödik pecsét pedig Sánta Ferenc regényéből született. Az újhullámos „sznobéria” idején el is könyvelték filmjeit „nemes kommersznek”, Fábrit „akadémikus” rendezőnek. Csakhogy se nem kommersz, se nem akadémikus nem volt - legalábbis, ha e szavakhoz negatív kicsengést akarunk hozzáhallani. Irodalmi ihletésű filmjei önálló jogú, önmagukban értelmezhető és élvezhető alkotások, nem pedig mozgóképes illusztrációi egy-egy irodalmi műnek (s ez igaz A Pál utcai fiúkra is, amelyért 1969-ben Oscar-díjra jelölték). A Képzőművészeti Főiskolát, majd a Színművészeti Akadémiát elvégző, széles látókörű és érzékeny Fábri Zoltánt minden filmjében a történelem viharaiban hánykolódó kisember sorsa izgatta. „Engem legjobban az egyén és a társadalom viszonyának összefüggései érdekelnek, az emberhez egyedül méltó szabadság, az emberi méltóság és e méltóság megsértésének viszonylatában” - fogalmazott Hevenyészett önvallomás című írásában. Nem véletlen ez a témaválasztási mánia: az 1917. október 15-én született Fábri Zoltán is sodródott a történelem viharaiban. A születésének századik évfordulójára kiadott kötet, Barabás Klára kiváló munkája mélységében ábrázolja ezt a hány- kolódást: a nagy művészként is csak kisember kiszolgáltatottságát az őt felügyelő, manipulálni igyekvő hatalomnak, a megalkuvásban is gerinces ember hajthatatlan vágyát arra, hogy síkra szálljon az ember szabadságához való jogáért. A Magyar Művészeti Akadémia gondozásában megjelent A történelem körhintáján - Fábri 100 személyes hangvételű kötet. Személyességét nem csupán a szerző elhivatottsága adja, hanem okos szerkesztése is. Az előszó után rögtön „megszólal” a rendező: előbb részletet olvashatunk a Hevenyészett önvallomásból, majd Fábri és Barabás 1989- ben (a rendező halála előtt öt évvel) készült óriásinterjúja következik, s csak ezután jön az életmű kritikai feldolgozása, amelyben Barabás Klára szilárd film-, művészet- és társadalomtörténeti tudással felvértezve, a közérthetőség igénye által vezérelve rajzolja meg Fábri Zoltán filmes portréját. Külön öröm, hogy a függelékben ismét helyet kapott egy hosszabb Fábri-szöveg, ahogy az is, hogy a gazdag képi illusztrációba jócskán kerültek a rendező díszletterveiből és festményeiből. A kötet DVD-mellékleteként kiadott 75 perc Fábri Zoltán filmrendezőről című film pedig tovább színesíti a rendezőről szerzett ismereteket. Mi többet is kívánhatna az, aki ha tehetné, kötelezővé tenné Fábri Zoltán filmjeit? Könczey Elemér karikatúrája Barabás Klára: A történelem körhintáján - Fábri 100. Magyar Művészeti Akadémia, Budapest, 2017 DVD-melléklet: 75 perc Fábri Zoltán filmrendezőről (MMA, 2014, rendező: Medgyesi Gabriella) nm zene KINCSEM * Herendi Gábor Kincsem című romantikus történelmi kalandfilmje az elmúlt esztendő legnagyobb szabású magyar mozija volt. A szabadságharc után mindenét elvesztő, kicsapongó életet élő, végül a legendás csodalóval sikert sikerre halmozó Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) történetét imádta a közönség, és apróbb hibái ellenére a kritikusok is elismerően írtak róla. A szórakoztatóan eklektikus, a szerelem vagy bosszú közötti választás régi kérdését dramatizáló, az ironikus - némileg az angol Guy Ritchie filmjeiből eltanult - hangvételtől sem Pál Dániel Levente idegenkedő filmet eddig több mint 450 ezren látták a mozikban. Nem csoda, hiszen Von Oettirtgen báró (Gáspár Tibor) és Blaskovich Ernő a legnemesebb hagyományokat megidéző férfias vetélkedése úgy üde élmény, ahogy egy francia kalandfilm egy balatoni kertmoziban. Az ehhez hangszerelt bonyolult szerelmi szál - Blaskovich és Von Oettingen lánya (Petrik Andrea) között - pedig olyan élvezetes, mint a gimiben az angol romantikusok mániái után egyszer csak Puskin Anyeginjével szembetalálkozni. A Kincsem november végén megjelent DVD-n is. Míg az angolszász popvilágot rendre megihleti az ünnep, mifelénk utoljára a Kormorán Betlehemi királyok-bakelitje igyekezett a kor könnyűzenei palástját is magára öltve, saját dalokkal ráhangolódni. Itthon is Michael Bubié karácsonyi lemeze hódít, vagy a titokzatos ausztrál popdíva, Sia új ünnepi korongja. Népénekeink vannak persze, de hogy eredeti dalokat írjunk karácsonyra, az nálunk egy ideje nem nagy divat. Pedig a remény, a szeretet, vagy épp annak hiánya tökéletes dalalapanyag mindig - emberi alapvágyak sűrűsödnek közös élménnyé ilyenkor. A nagy magyar 21. századi karácsonyi poplemezzé viszont nem, márpedig ennek a rovatnak az egyik célja: megmutatni, ha magyar nyelven bukkan fel valami jó a popzenében. Karácsonyi lemez-ügyben tehát csak a biztonsági megoldáshoz nyúlhatunk: a Gryllus kiadó több mint egy évtizede jelentkezik decemberben az ünnep ihlette négy-öt számos minilemezekkel. Az idei termés: Mák és dió. A művésznévként csupán vezetéknevét használó, A Dal felfedezettjeként tavaly országos ismertséget szerző Petruska András lemezének címe ez, s valóban, akad benne finom töltelék, a tészta viszont hiányzik, úgyhogy ez így nem bejgli, jól nem lakunk tőle. Az öt szám egyike egy Grecsó-próza felmondása, de míg Petruska énekelni gyönyörűen tud, prózát mondani nem. Van két feldolgozás is, a Karácsony rögtön igazolja, hogy Cseh Tamás-dal Cseh Tamástól jó. A Fonográf Karácsonyi dalának feldolgozása viszont jobb lett az eredetinél is! Petruska a 2015-ös A Dal-nyertes Boggie-val énekli, lassabban, gyönyörű akusztikus gitártémával kísérve. Két saját, új szerzemény van tehát a lemezen: a Legyen szép az ünnep egyszerű ukulelés kedvességnek indul, de ott bujkál benne a jobb jövőben épp csak reménykedő melankólia, amely a másik Petruska-Ba- barci Bulcsú-dalt már teljesen el is önti. A Zebránál pirosabb autó brit popzenei alapokra épül, lehetne Bublé-dal is, csakhogy ez nem szerelmes-fagyöngyös: Petruska mágikus realista képekkel festi fel a nem köszönő „narancsbőrös angyalseregek”, „a pláza ugye ma is kilenckor zár”, a kellemes ünnepeket kívánás, a parkban didergő, a gangon meg szüretelő magány valóságát. „Már minálunk ez van, babám” - szól a zárlat, azé a dalé, amely talán minden idők leggiccsmentesebb karácsonyi alkotása. Lehet érvényes popdalt írni az ünnepről ma is. Petruska: Mák és dió. Gryllus Kiadó, Budapest, 2017 2017. december IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
