Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-23 / 299. szám

IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET

n Terítve már patyolat abroszom, Kenyeremet elétek

morzsolom n

Éltető József tárcája

Makkai Ádám verse

/ Fábri 100 - Schreiber

( *) Kányádi Sándor

vezérvers

Debüt: Pejin Lea

/ András írása

M

r S versei

Ady Endre

A karácsony férfi-ünnep

Bethlehem, a te hajnalod Férfi-hajnal volt. S férfi-bánat, Hogy fia fogant Máriának. Mienk az arany, mirrha, tömjén S a nagy, fájó gondolatok.

Mienk az élet s kötelez: Kisded-sírás velünk veszekszik, A nagy Titok fejünkre fekszik. Óh, testvérek, mienk az élet, Bennünket biztat és sebez.

Óh élni bús és élni szép:

Áldott az, aki befogadja.

Ma, akinek van édesanyja,

Hím testvérem, borulj elébe S csókold meg sírva a kezét.

interiu

Kis fekete kavics

Farkas Adrienne

Mindenkinek vannak emlékei Boribonról meg Annipanniról és a kockásfülű nyúlról. Marék Veronika könyvei mindenkinél meg vannak kicsit rongyolódva a sok nyitogatástól, és Kipp- kopp képén maszatos ujjacskák nyoma látszik. Marék Veronika pontosan úgy mesél, ahogy ír. Közben elhalkulnak a kinti zajok, csak a karácsonyi fények pislognak. A kockásfiilű nyúl felkönyököl a Mesemúzeum vitrinjében, összecsavarja a fülét és figyel. Azt tudja, hogy Marék Veronika a múzeum kulcsának idei őre, azt viszont ő sem gondolná, hogy nemrég betöltötte a nyolcvanadik évét.

— Ha nem tudná, hogy hány éves, mennyinek gondolná magát?- A ti éves kislánynak, aki szabadon rendelkezett az idejével, a képzeletével és az alkotókészségével, és játszhatott, amennyit csak akart.

Ez a kislány ma is azonos velem. Szeretett rajzolni, meséket írni és rengeteget olvasni.- Mi volt a kedvence?- Mindent elolvastam, ami elém került, de mivel bátyám volt, a Verne

Gyula- és May Károly-regényeket nagyon szerettem. Az a sok, hatalmas kaland lebilincselte az embert! Nyaranta winnetousat játszottunk, meg Old Shatterhandet. Nagy An- dersen-rajongó is voltam.

— Sírt a meséin?- Nem sírtam, de volt, hogy letettem a könyvet, mert túl félelmetesnek találtam. A rendíthetetlen ólomkatona meg Pötty Ilonka volt a kedvencem. Istenem, hogy ezek a történetek mennyire ki vannak találva! A vakond lakása, amelyben egy fecske betegeskedik, meg a katona és a táncosnő, ahogyan egyszerre meghalnak a kályhában. Gyönyörű, nem? Gyerekkoromban

mindenre volt idő. A szüléink dolgoztak, mi ki voltunk adva valakinek, aki vigyázott ránk. Ez kimerült abban, hogy adott reggelit, ebédet és vacsorát, egyébként miénk volt a tökéletes szabadság a Velencei-tó partján. Az ott nyaraló családok gyerekeiből verődött össze egy nagy csapat, végigjátszottuk a nyarat.- Ha a könyvein végignézünk, több mint fél évszázadnyi történetet ölelnek fel.- Ugye? Ez engem is elgondolkodtat. Éppen mostanában tanakodtam rajta, hogy lehetne a sort folytatni, vannak új ötleteim. Általában van egy magja a történetnek, egy ötlet. Most például abból fogok kiindulni, hogy a gyerekek mennyire utálják a kígyókat. Pedig a vízisikló teljesen ártalmatlan jószág. A nagyobbik fiam nem is félt tőle, rátekerte a karjára a jó másfél méteres siklót. Elég rémes volt nézni. Csak hogy értse, hogyan dolgozom: ennél a mesénél az okoz gondot, miként mutassam meg az ártalmatlanságát ennek'az állatnak, mert mégiscsak ragadozó, és ha az ember mama nem is, az egér mama joggal féltheti tőle a gyerekeit. Legyen a hősöm egy gyereksikló? Az biztosan benne lesz a történetben, hogy Kippkopp és Tipptopp talál egy levedlett siklóbőrt, mert ez velem is megtörtént egyszer, és máig emlékszem, milyen misztikus élmény volt.

folytatás a 3. oldalon |