Somogyi Hírlap, 2017. december (28. évfolyam, 280-303. szám)

2017-12-16 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 50. szám

2017. DECEMBER 16., SZOMBAT

MŰVÉSZBEJÁRÓ y

Koós János ismeretlenül is nagy vendégszeretettel várt a kapuban. Kint havazott, az ónos eső miatt minden latyakban úszott, de az otthonában egy pil lanat alatt kitörlődött az utazás viszontagsága. Az előszobában a fogason egy hajóskapitányi sapka, a polcon zöld-fehér csíkos Fradi-mappa. Akár egy névjegy, rögtön tudni lehetett, ki a gazdája. A falakon rengeteg fotó a családról, a barátokról, az eltelt 80 évről. Az énekes most ünnepelte a 80. születésnapját. Lapunknak mesélt Churchillről, az első gázsijáról, a lakóbuszáról, a kedvenc írójáról és arról is, hogy élik már évtizedek óta humorban, jókedvben az életüket Dékány Saroltával. Csak egyvalami hiányzott, egy moszkvai őrkutya az udvarról. Vagy kettő.

Takács Eszter- Nemrég ünnepelte a nyolcvanadik születésnapját. Hogy telnek a mindennapjai?- Az elmúlt pár hét elég viharos volt, nem az időjárás miatt, hanem éppen a születésnapom miatt, mert nagyon sok köszöntést kaptam. A fellépéseken is sokan megszorították a kezemet, gratuláltak. De hiába a kerek születésnap, semmiféle számvetést nem készítettem. Az egyetlen, ami fáj, és amiről nem tudok megfeledkezni, hogy a pályatársaim közül már sokan elmentek: Aradszky Laci, Hofi Géza, Bajor Imre. Az egyik képen itt a falon éppen Bajor Imrével vagyunk. Sok évvel ezelőtt kitaláltuk, hogy nézzük meg, milyenek leszünk időskorunkban, és egy sminkes elkészítette a maszkjainkat. De a valóságban sajnos ezt a kort csak én értem meg, ő nem.

péseken, és ez hatalmas elismerés. Az éneklésben, a fellépésben sosem fáradok el, és vezetni is én szoktam, 57 éve mindig. Sosem éreztem tehernek a vezetést, még akkor sem, amikor késő éjszaka, a fellépés után indulunk vissza Budapestre. Az autózás kikapcsol, vezetés közben pedig a kedvenceimet hallgatom.- Kik a kedvencei?

Beethoven, Mozart, Pavarotti. Utolérhetetlen zenészek. Én sosem akartam énekes lenni, bár zene- művészeti gimnáziumban végeztem oboistaként. Amikor a Pénzügyőr Zenekar obois- tát keresett, akkor kerültem fel Budapestre frissen érettségizett fiatalként, 1957-ben. Egy évvel később pedig felvételiztem a Zeneakadér miára.

Kupsa helyett lett Koós a vezetékneve

című dala. Olaszul ugyan nem tudtam elénekelni, de halandzsa nyelven igen. A barátaim szórakoztatására rendszeresen előadtam. Aztán egy gólyabálon egy nagyobb közönség előtt is előadtam. A nézőtéren ott volt Marton Frigyes. Miután meghallgatta, odajött hozzám, és azt mondta, karácsonykor lesz két előadás a Zeneakadémián, felléphetnék. Köszönettel nemet mondtam. De amikor megtudtam, hogy a két fellépéssel megkereshetem a félhavi fizetésemet, akkor mégis

elvállaltam. Óriási pénz volt az egy fiatal zenésznek.- Merges voltam, nem büszke. Ugyanis amikor bementem a művészbejárón, láttam, hogy ki van írva á fellépők neve egy táblára, köztük volt egy Koós János is. Jeleztem a szervezőknek, hogy igazán kiírhatták volna a többieké mellé az én nevemet. Mire közölték, hogy bizony kiírták, a Koós lett az én nevem az anyakönyvezett Kupsa helyett. Aztán évek teltek el, amíg énekesként Koós voltam, de a polgári életben Kupsa.- Olyan nevekkel lepett fel, mint Honti Hanna, Bili- csi Tivadar, Márkus László és Psota Irén. Büszke volt, hogy velük lép fel egy színpadon?- Megsem maradt az oboánál, az élet hozott egy nagy fordulatot.-így volt. Akkoriban nagy sláger volt Vico Torriani Tu sei romantica- Sok fellépésre jár?- Szerencsére igen, és örömmel megyek, ha hívnak. A Kislány a zongoránál című dalomat a mai napig nyolctól nyolcvanéves korig éneklik a fellé- Innen egyenes út vezetett a Táncdalfesztiválra?- Igen. Ötven éve más idők voltak. Emlékszem, ahogy ültünk a fellépés előtt, Dékány Sarolta, Zalatnay Cini, Kovács Kati, Sárosi Kati, Aradszky, Poór, Korda Gyuri, Széchy és Vámosi Jancsi, de örültünk egymás sikerének! Talán hihetetlen, de sosem voltunk féltékenyek egymásra. Manapság sokszor szomorúan látom, hogy mintha csak saját magukkal foglalkoznának az emberek, nem érdekli őket, hogy mi van a másikkal. Pedig a jó szándék és a humor szinte mindenre gyógyír lenne. Én magam is addig élek, ameddig a humorom él. Lételemem a tréfa, még a családi lakóbuszunkra is a Macska- duettből vett rajzot festettem, egy kisegeret készülünk leütni a képen Hofival. Olvasni is csak jó humorú írók regényét szeretem.- Kire gondol?- Rejtő Jenőre. Nagyon szeretem, sok idézetet tudok tőle. Szerintem Magyarország az operettről és a kabaréról világhírű. De nagy tisztelője vagyok Churchill személyének is. Az egyik kedvenc történetem is hozzá kapcsolódik. Az akkor már 92 éves politikus állt Londonban az utcán, amikor hozzálépett egy nő, és megkérdezte tőle: „Hogy néz ki, uram?” Mire Churchill azt felelte: „Tudom, hogy nézek ki, de én reggelre kijó- zanodok, maga vi- s z o n t akkor is így fog kinézni.”- A falon rengeteg fénykép van pályatársakról, barátokról, a családról, de még egy vizsláról is. Most is van kutyájuk?- Egy ideje már nincsen. Volt vizslánk, rottweilerünk, de moszkvai őrkutyánk is. Kettő. Gyönyörű állatok voltak, egy fellépés után kaptuk őket ajándékba. Az első példányokat mi hoztuk be Magyar- országra.- Hogyan telik önöknél a karácsony?- A nejem főzi a karácsonyi menüt. Mindig halászlé az első fogás, utána rántott hal van. A végén pedig töltött káposzta, és elmaradhatatlan a bejgli is.

t