Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-02 / 255. szám

MEGYEI KÖRKÉP - EGYHÁZAK g 2017. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Nem keresett kifogásokat, amikor a püspök felkérte A papi „előrelépés” nem „számháború” KAPOSFÜRED Tomanek Péter kaposfüredi plébános szerint a jó nyáj, s a jó pásztor Isten akaratát keresi, közben pe­dig próbál figyelni a lema- radozókra, és bizalmat sza­vazni a vállalkozóknak. A fi­atal pap igyekszik a Szentlé­lek éltető erejét továbbadni, az erősödő falakba a kezébe adott téglákat beépíteni. Lőrincz Sándor sonline@sonline.hu- Nem lepődött meg, amikor Varga László megyés püspök Önt kérte fel püspöki irodaigaz­gatónak?- Dehogynem, hiszen a meg­bízás előtt néhány hónappal kerültem a kaposfüredi plébá­niára, így még a piébánosi fel­adataim átlátása, és az ottani közösség megismerése töltötte ki gondolataimat. A meglepő­dés mellett ugyanakkor nagy békesség volt bennem, amit annak tudtam be: Isten így je­lez, hogy ne keressek kifogá­sokat, hanem fogadjam el ezt a munkakört.- Mi a dolga egy püspöki iroda­igazgatónak?- Az egyházi törvénykönyv • leírása szerint az irodaigazga­tó a püspöki hivatal irataiért felelős, azok megszerkesztésé­ért és őrzéséért.- Az ügyintézés is mindenkor papi feladat, vagy támaszkodik a püspöki székház régi és új vi­lági munkatársaira is?- Az ügyintézés nagyobb ré­szét tapasztalt, megbízható vi­lági munkatársak végzik, ám mivel korábban püspök atya volt az irodaigazgató, így ő is „rutinból” megold több felada­tot. A rendszeres vatikáni je­lentések és a papokra vonat­kozó ügyek tartoznak inkább hozzám. Püspök atya jelmon­data: „Irgalom”, s az irgalom légköre jelen van a püspöksé­gen, ami nekem - kezdőként- nagy könnyebbséget jelent, hiszen mindig lehet kérdezni, A megújulás útjára lépnek a sétányon lomi közösségben nyitott, be­fogadó légkört tapasztaltam, ám a hívek meg szokták je­gyezni, hogy Kornél atya ezt vagy azt így vagy úgy szokta csinálni. Ezekben a jelzések­ben én segítő szándékot ér­zékelek, s egyébként nekem is önkéntelenül eszembe jut, hogy az előző helyemen hogy szoktuk csinálni. Ez termé­szetes.- Mennyire volt könnyű, köny- nyű volt-e egyáltalán a beillesz­kedés? Balatonszemes és fíliái után mégiscsak a megyeszék­hely egyik plébániáján folytat­ja a szolgálatát. Sok papnak ez óriási előrelépés... Megbízható világi munkatársak segí­tik a munkáját Gamos Adrienn sonline@sonline.hu Tomanek Péter, kaposfüredi plébános Fotó: Kovács T. sőt egy véletlen hibából sem lesz tragédia.- Kaposfüredi plébánosként nem hasonlítgatják össze a hí­vek elődjével, Fábry Kornél atyával, aki a 2020-as Eucha­risztikus Világkongresszus fő­titkára lett?- Az egész napos szentség- imádásnak és az Alpha kur­zusnak köszönhetően a temp­Egyelőre diákmiséket vállal, mert a papnak is szüksége van tanulóidőre Péter atya tavaly tanított a ka­tolikus gimnáziumban is, és azt tapasztalta, fogékonyak a diá­kok. A lexikális információk özö­ne mellett nyitottak az életü­ket ténylegesen érintő témákra, úgy látta, szívesen vették, ami­kor egy összevont órára egy ta­núságtevő házaspárt hívott. Az idén - amíg a plébániai és irodai feladatokba jobban bele nem jön - csak diákmiséket vállalt.- Sokféle nézőpont lehet. A kaposfürediektől hallot­tam, hogy 1973-ban csatol­ták Kaposvárt a településhez. Persze előfordulhat, hogy ezt az uniót a megyeszékhely máshogy értelmezte. Szóval Kaposfüred valóban nagyobb, mint Balatonszemes, és év közben a templomba is többen járnak itt. Ugyanakkor a nyá­ri hónapokban a nagymisén kétszer annyian vannak Bala- tonszemesen, mint itt az ösz- szes vasárnapi misén. A most hozzám tartozó négy telepü­lés két alsó tagozatába mint­egy száz diák jár, míg koráb­ban három iskolában közel 400 diák volt. Persze a papi „előrelépés” nem „számhábo­rút” jelent, hanem Isten aka­ratának folyamatos keresését és követését. Biztos vagyok benne, hogy Isten tervében helye volt mindegyik koráb­bi helyezésemnek és most is Isten akarata szerint vagyok itt, és igyekszem az Ő akara­tát megérteni és követni. Ko­rábbi helyemről a távolság és a több település ellátása miatt nem is tudtam volna vállalni irodai munkát. Találkozunk Egy tükröt tartott elénk a kézjátékkal illusztrált történet BERZENCE Több mint más­fél évtizede még lepusztult lőszerraktár volt azon a he­lyen, ahol ma modern kápol­na áll. Az ökumenikus hajlék felszentelésének, megáldásá- nak évfordulójára gyűlünk ősszé az egyik szombaton. Lehetünk vagy százan a ber- zencei szociális otthon udva­rán. Először a protestáns egy­házak képviselői kérik az ál­dást e hajlékra, az ide beté­rőkre, ellátottakra és munka­társakra, aztán egy kamara­műsor veszi kezdetét. A társ- intézmény, a ta- bi szociális otthon néhány dolgozója és lakója jelenik meg elegánsan fel­öltözve, kezükön hófehér kesztyű­vel. Odébb gitárszó pendül, majd a mikrofonhoz lép egyi­kük, és a narrációra játékba kezdenek a kezek. Isten megteremtette az em­bert, és kezet adott neki - száll a szó. - Kezet adott arra, hogy építsen. De az ember megta­nult rombolni. Kezet adott ar­ra, hogy simogasson. De az ember megtanult ütni. Arra, hogy vigasztaljon. És ő bánt. Isten kezet adott, hogy az em­ber adjon. És ő megtanult lop­ni. Arra adott kezet, hogy hív­jon. És az ember elutasítja ma­gától a másikat. Kezet adott, hogy azzal az ember az életet óvja, és ő megtanult ölni. Ke­zet adott, hogy imádkozzon, és ő megtanult átkozni... Miközben hallgatom a szö­veget, és figyelem a fegyelme­zett kézjátékot, a közönség so­rai között egyre tapinthatóbb a csönd. Feszült figyelem ül az arcokon, a fehér kesztyűs kezek pedig tovább mozog­nak - kifejezve pozitív és ne­gatív helyzeteket, viselkedés- módokat, s már-már közeledik a végkifejlet: Isten adott Vala­kit, Akinek a keze: simogat, vi­gasztal, ad, fölemel, áld, de a többi kéz átszegezte az Ő kezét. Pilátus keze, katonák keze, zsi­dók keze, pogányok keze, a mi kezünk, az én ke­zem és a te kezed. Jézus nem maradt halott, harmadnap feltámadt, itt jár köztünk és ma is nyújtja átszegezett kezét: felém, feléd, felénk. Mit teszel te ezzel a kézzel? Ahogy építkezik a szöveg, melyet illusztrál a látvány, egyre inkább elszorul a tor­kunk. A drámajáték betanítóit nem hatásvadászat motiválta, mégis különös katarzist vál­tott ki belőlünk a produkció, hiszen az élet, az emberség, a szeretet, a hit értelméről és fel­rázó erejéről szóltak a gondo­latok - kézjátékkal nyomaté­kosává az üzenetet. Az otthonlakók és gondo­zóik tükröt tartottak elénk. Zsebkendőt keresek a zakó­zsebemben. Ugyanezt teszi a mellettem ülő országgyűlési képviselő is. Együtt könnye­zünk. Lőrincz Sándor Adott Valakit, Akinek a keze simogat és áld Jézus ma is felénk nyújtja szeggel átsebzett kezét... Fotó: MW A család az élet és az áldás forrása BALATONSZÁRSZÓ A reformá­ció 500 című, az egész 2017- es esztendőt átfogó, impozáns rendezvénysorozat számos eseménye az emlékezés mel­lett a megújulás lehetőségeit latolgatta. Balatonszárszón, a refor­máció félezer éves jubileu­mának alkalmából egy kul­turális és történelmi öröksé­get bemutató, 3,2 kilométer hosszú jubileumi sétányt ala­kítottak ki a közelmúltban. A gyönyörű sétányt novem­ber 9-én, csütörtökön délután három órakor, ünnepélyes ke­retek között adják át a helybe­lieknek. L. S. A halál, az elköltözés, a szenvedés, a gyász mindannyiunk közös sorsa. Alig több mint két hó­napja átéltem a legnagyobb fáj­dalmat, édesanyám elvesztését. S az­óta meg kell küzde­nem az üresség, a kínzó hiány és ma­gány érzésével. Elő­re ment... Tudom és érzem, hogy szeretetével most is őrködik fölöttem és megtesz mindent, hogy bearanyozza életemet. Tudom, hogy utam vé­gén elém jön majd. Már együtt vannak a szüleim, nagyszüle- im, és hiszem, hogy boídogan. A szívet tépő fájdalomban csak az Istenbe vetett hitembe lehet kapaszkodni. Az emberek üres szólamokkal vígasztalnak, hogy „őszinte részvétem, majd elmúlik, az idő be­gyógyítja”. Jézus igéje által erőt ad a benne hívőknek, s olyankor békesség tölti el a szívemet. Egyik ismerősöm a temetési koszorúkra min­dig azt íratta: Jézusnál találko­zunk. Az Atya vár bennünket is, hogy a földi élet küzdelmei után lerakva terheinket, meg­szabadulva szenvedéseinktől, Urunk kezét fogva megérkez­zünk a mennyei hajlékba. S ezt az otthont nem veheti el tőlünk senki, mert ez örök. A hívő em­ber itt újra találkozhat szerette­ivel. Mert egyszer mindnyájan földi sátorházunkat elhagyva elmegyünk oda, ahol az igaz­ság, a szeretet és a béke ural­kodik. Az Atyai Házba... Addig is őrzöm szeretteim emlékét, hálát adok példaadó életükért, illetve azért az örök­ségért, amelyet rám bíztak. A keresztyén ember számára áldás, ha ezzel a tudattal, val­lomással készül utolsó földi út­jára: „Ama nemes harcot meg­harcoltam, futásomat elvégez­tem, a hitet megtartottam...” KAPOSVÁR Ezúttal is Mijo Ba- rada tart lelkigyakorlatot no­vember elején a kaposvári Szent Imre-templomban, akit tavaly ismerhettek meg sze­mélyesen és fogadhatták bi­zalmukba a hívek. A horvátországi Splitben született előadó nemcsak az agrárium területén ért el si­kereket - burgonya- és man­darinültetvényeinek csodá­jára járnak -, hanem a lelki szárazságból, s tespedtségből forradalmi tanúságtételeivel folyamatosan emeli ki a híve­ket. A karizmatikus megúju­lásban tevékenykedő, négy- gyermekes férfit a világ szá­mos országába hívják lelki- gyakorlatokra. A pápai áldás birtokában szolgálatot teljesítő Mijo Ba- rada november 3-5. között A család az élet és az áldás forrása címmel tart lelkigya­korlatot a tervek szerint Ka­posváron, amely pénteken délután négy órakor dicső­ítéssel veszi majd kezdetét. A két és fél nap alatt tanítá­sok hangzanak el tőle, szem­lélődő rózsafüzért imádkoz­hatnak vele az érdeklődők, akik az Imre-napi, vasárnap este záruló búcsúi lelkigya­korlaton szentségimádáson is részt vehetnek. Lőrincz S. Tudom, hogy utam végén elém jön majd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents