Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-02 / 255. szám

MEGYEI KÖRKÉP Ünnepség a horvátkúti templomépítő emlékére HORVÁTKÚT A rossz idő ellenére is sokan jöttek el Horvátkútra, hogy a település háború előt­ti kántortanítójára emlékez­zenek. Az ünnepséget Mészá­ros Géza, a Marcali település- rész önkormányzati képviselő­je nyitotta meg a templomban. Majd H. Rádics Márta helytör­téneti kutató ismertette Pungor Aladár templomépítő életútját. Kiemelte, hogy a tanító ösztön­zésére - társadalmi munkával - kezdték el 1943 tavaszán a templom építési munkáit. A fa­lu összefogásának köszönhe­tően végül 1944. július 30-án Kőszeghy Antal kanonok, es­peres, marcali plébános fel is szentelte az új építményt. Pun­gor Aladár nem sokkal élte túl ezeket az eseményeket, ugyan­is még 1944 decemberében le­tartóztatták a szovjet katonai hatóságok, majd 1945. júniusá­ban 15 évi munkatáborban va­ló szabadságvesztésre ítélték, meghalt miközben a Szovjet­unióba szállították. A felszólalások után Papp Szabolcs somogysámsoni plé­bániai kormányzó mutatott be ünnepi szentmisét, melyen a marcali Calypso Kórus mű­ködött közre. Az ünnepség ez­után a kultúrházban folytató­dott, ahol elsőként Mészáros Géza szólt az egybegyűltekhez, majd Csikós Nagy Márton szob­rászművész beszélt új alkotá­sáról. Köszöntőt mondott Sütő László polgármester, Papp Sza­bolcs lelkipásztor pedig megál­dotta a kultúrház bejárata mel­lett felállított „Horvátkút” cí­mű köztéri emlékművet, me­lyet a szobrászművész faragott ki. Végül Vidák Tünde, a Mar­cali Múzeum igazgatója nyitot­ta meg a Pungor Aladárról el­nevezett teremben lévő kiállí­tást a templomépítő kántorta­nítóról. Kiss Kálmán H. Rádics Márta Fotó: K. K. 2017. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Szűkebb hazánkban a Balatont kedvelik leginkább a mozigyártók Siófoki történet: száz éves első somogyi filmkockák Tópart, sebesen száguldó folyók, mocsarak, dombok, elhagyatott és vadregényes vidékek... Csak néhány a helyszínek közül, amelyek alkalmasak filmforgatásra, és valamennyi Somogybán található. Országosan nem tartják nyilván a forgatások­ról készült adatokat, ezért a teljesség igénye nélkül cse­megéztünk a szűkebb ha­zánkban forgatott filmekről annak apropóján, hogy az első filmkockák éppen száz évvel ezelőtt készültek a Balatonról. Turbéki Bernadett sonline@sonline.hu SOMOGY Legyen szó költőről, tudósról, egyéb művészek­ről, a 19. század második fe­lében közülük egyre többen favorizálták a Balatont, mint alkotásuk témáját vagy szín­helyét. A Balaton Blogon meg­jelent tanulmány szerint ép­pen száz évvel ezelőtt ké­szült az első némafilm a tó­ról. Deési Alfréd 1917-ben itt forgatta a Siófoki történet cí­mű némafilmjét és a Balaton lánya című 1921-es alkotásá­nak is színhelyéül szolgált a magyar tenger. A 30-as évek­ből A címzett ismeretlen Ba- latonföldváron forgatott vígjá­ték maradt fönn. 1945-ig az­tán leginkább csupán háttér­ként jelent meg a tó a filmmű­vészeti alkotásokban. Ám em­lítésre méltó az 1935-ben ké­szült Elnökkisasszony című, Siófokon játszódó alkotás, amelynek filmkockáin a he­lyi kaszinó és a Balaton is fel­tűnik. A filmben Muráti Lili a vízben vallja be Jávor Pálnak, hogy szereti. A filmművészeti alkotások­ba a politika egyébként több­ször is beleszólt, a Rákosi kor­szak idején csupán kevés fil­met forgattak az országban. 1953 után azonban újra belen­dült a magyar filmipar. Makk Károly leginkább az északi part látványosságait jelení­tette meg alkotásaiban, mint például a Liliomfi című klasz- szikusában, ám a somogyi ol­dalon is dolgoztak filmesek. A Holládi ballada című do­kumentumfilm is az ötvenes években készült. A Kádár korszak idején a ba­latoni táj és az üdülés típusa is megváltozott a SZOT üdü­lők kapcsán, ám ebből az idő­szakból is maradt fönn né­hány alakítás a déli partról. Tolnay Klári és Páger Antal például szerepük szerint egy balatonlellei beutaláson vet­tek részt egy könnyed törté­netben 1961-ben a Nem ér a nevem című filmben, ame­lyet Keleti Márton rendezett, de később Bacsó Péter is for­gatott a Balatonnál. 1966-ban Harlekin és szerel­mese című filmet ugyancsak a magyar tengernél forgatták. 1969-ben pedig egy újabb víg­játék készült: Krebsz, az is­ten címmel. Az 1967-ben ké­szült Tüskevár című film csu­pán egyetlen jelenete készült eredeti helyszínen, mégpedig a balatonszentgyörgyi vasút­állomáson. A Balaton napjainkban is népszerű háttérként szolgál a filmesek körében. Az Álom. net című sorozat is Siófokon készült, de itt forgatták 2015- ben a Kém című nemzetközi produkciót is. A filmesek tehát leginkább a Balatonra fókuszálnak, ha So­mogyba jönnek forgatni. Ám találtunk Kutas-Kozmapusz- tán felvett magyar produk­ciót is, S.O.S szerelem! cím­mel, amely a Hertelendy Kas­télyszállóban játszódik. Egyes felvetések szerint Koltay Gá­bor Somogybán készített kép­kockákat a Honfoglalás című filmhez, de hogy témánál ma­radjunk, abban mindenki biz­tos lehet, hogy A lovasíjász cí­mű mozi Kaposmérőben ké­szült, eredeti helyszínen. Az egyház kincse az evangélium A fűtésszámlán is meglátszik, hogy mindig nyitva az ablak Az utcát fűtik a Búzavirágban BARCS Egyik oldalon a pompás élet, a másikon a nyomor. Is­ten elítéli a gazdag réteget ér­zéketlenségéért. Ámosz pró­féta könyvéből vette prédi­kációja alapgondolatát Györ­gyi Zsolt csurgói evangélikus lelkész a barcsi református templomban tartott ünnepsé­gen. Majd kérdéseket tett fel: keressük-e az Isten igéjét, ol­vassuk-e a bibliát, miről ál­modunk: vagyonról, luxusról? Luther 95 tételéből a 62. úgy hangzik, hogy az egyház iga­zi kincse az evangélium. Be­csüljük meg ezt a kincset, me­lyet eleink adtak, s naponta él­jünk vele. Szép Sándor református lel­kész a reformáció 500. évfor­dulóján, a templom külső fa­lán elhelyezett márványtábla kapcsán arra figyelmeztette a hallgatóságot, hogy meg kel­lene reformálni az életünket, naponta meg kellene vizsgál­ni önmagunkat, hogy megfe- lelünk-e az ige és Isten köve­telményeinek. A barcsi német hagyomány- őrző- és a református énekkar mellett a két protestáns gyü­lekezet tagjai közül hárman versmondással szolgáltak az ünnepi istentiszteleten, me­lyen úrvacsorával is élhettek a hívek. Gamos A. KAPOSVÁR Folyamatosan szel­lőztetnek a lakók a Búzavi­rág utca egyik társasházában, ugyanis az sem ritka, hogy 26- 27 fok van a lakásokban. - Fo­lyamatosan szellőztetünk, s nem csak én, a lakók többsége - ecseteli a helyzetet Pappné Horváth Ágnes. - Éjjel-nappal 24-25 fok felett van a hőmér­séklet. A panelfelújítás során 2004-ben kicserélték a nyílás­zárókat, új szigeteléssel látták el, s nem csak a falak, a tető és az alagsor is szigetelést kapott. A fűtést azonban nem bán­tották. Az egyedi hőmérsék­let szabályozó helyett azt kér­ték, hogy a külső hőmérséklet­hez igazítsa a rendszer a belső hőt. A lakók akkor megállapod­tak abban, hogy a belső hőmér­séklet 22-23 fok legyen. A szi­getelések után azonban az át­laghőmérséklet 25 fok a laká­sokban még a leghidegebb mí­nuszokban is. Az utcát fűtjük, mert mindig nyitva van az ab­lak. S-természetesen ez a fű­tésszámlánkon is látszik, ami meghaladja a havi 25 ezer fo­rintot, s az elszámoláskor rá is kellett fizetnünk. A társasház üzemeltetését el­látó Rózsa Lakásszövetkezet el­nöke, Bíró Jánosné elmondta: a lakóközösség igényeihez igazí­tották a fűtést. Mivel az alag­sorban is élnek családok gyer­mekkel, hozzájuk igazították a hőfokokat. Az egycsöves rend­szernek köszönhetően így elő­fordulhat, hogy a magasabb emeleteken néhány fokkal me­legebb van. - Hatvanhárom lépcsőházat üzemeltetünk, de ilyen problémával még nem ta­lálkoztunk - mondta. - Igaz, a panelfelújítások során máshol a fűtést is korszerűsítették, a la­kásokat egyedi hőfokszabályo­zóval látták el, így nem fordul­hat elő, hogy egymástól függje­nek a lakók. A kérdéses lakókö­zösségtől nem érkezett az utób­bi hónapokban a problémával kapcsolatos bejelentés. S. A.

Next

/
Thumbnails
Contents