Somogyi Hírlap, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-02 / 255. szám

2017. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK Tömegek zarándokoltak ki a somogyi temetőkbe Az emlékezés lángja Százezer ember látogat ki halottak napja tájékán a ka­posvári temetőkbe. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ezt tartják a Somogy Temet­kezési Kft.-nél. Az idén a leg­többen szerdán mentek ki el­hunyt hozzátartozóikhoz. Kovács Gábor gabor2.kovacs@mediaworks.hu KAPOSVÁR Vasárnap a vihar miatt kevesen jöttek, hétfőn és kedden talán a hideg miatt nem voltak sokan a temetőkben, no­vember elsején azonban meg­indult az áradat. A legtöbben autóval érkeztek. Délelőtt a Ke­leti temetőnél már alig lehe­tett megállni a Mező utcában, a Pécsi utcában pedig a cu­korgyárig álltak a parkoló au­tók. A Nyugati temetőnél a Ju­tái úton a Hajnóczy utcáig ért a parkoló kocsik sora.- Már nekem is be kellett állni forgalmat irányítani az előbb - mondta a Keleti temető­nél az egyik polgárőr. - Sokan annak ellenére autóval akar­nak behajtani, hogy fél 10 után erre már csak a mozgássérül­teknek van lehetőségük. A pol­gárőr el is küldte az egyik isme­rősét, aki hiába kérlelte: enged­je be kocsival, mert a feleségé­nek fáj a lába. Krizantémot szálanként 250- től 400 forintig árultak a Keleti temető bejáratánál a virágáru­sok. Szerintük sok vevő csak egy-két szálat vesz a szépből, és hozzákeverik az otthon ter­mett, kevéssé mutatós csokrok­hoz. - Szerdán délután az utol­só pillanatban sem adjuk ol­csóbban a krizantémot, eskü- döztek az árusok. Volt koszorú 500-1500 forint közötti áron. A Nyugati temetőnél mécsest 1200 forintért is kínáltak, s akadt koszorú 2200 forintért is. Háromezer forintot szánt az ünnepre Visnyei Teréz. Virá­got és mécsest vett, gondozza a szülei sírját sőt még távolabbi 8-10 ismerőséét is. Elhunyt ro­konai, barátnői, osztályfőnöke, osztálytársai sírhelyén is gyújt gyertyát, de még a kápolnánál is lerója kegyeletét. Egy őszes szakállú férfi nem­csak a hozzátartozói nyughe­lyét, hanem a szomszéd síro­kat is lesöpörte. - Rendszere­sen járok a temetőbe apósom A legtöbb család a gyerekeket is kivitte a temetőkbe emlékezni Fotó: Muzslay Péter és édesapám sírjához, a hét­végi eső előtt már összesöpör­tem, de most megint szükséges - mondta Róbert. - Összesöp- röm a másét is, bár szerintem az avar nem szemét, de az ün­nepeken zavaró. Egy kerékpáros férfi is szor­goskodott a közelben. - Lepu­colom apósom, anyósom sírját, mert ha a feleségemmel közö­sen eljövünk, már rendben lás­sa - mondta István.- Ősz van, hullanak a fa­levelek, de ezzel együtt szép ez az ünnep, a visszaemléke­zés. Nekem a 48 éves lányom halt meg, az ünnepre az Ő sír­ját is lemostam - mondta Var­ró Andrásné.- Jó eljönni a szeretteinkhez, mert ilyenkor átérezzük, hogy a halál sem választ el tőlük. Mi hetente járunk a temetőbe - mondta Magdi a karján egy nagy csokor virággal. 1 Ott­honról hoztam a virágot, bár az idén nem lett olyan szép.- A saját kertemben termett virágot is hozok ilyenkor, de a piacon is vettem olcsón - mond­ta egy 62 éves asszony. - A te­metőben október 31-én a faleve­lek még nagy kupacokban áll­tak, de szerdára már majdnem az összesét összegyűjtötték, el­szállították. Elfogadhattó áron vettem mé­csest 950 forintért. A férjemet 11 éve vesztettem el, a fiam 51 éves korában halt meg - mond­ta egy idős asszony, végezve a temetőlátogatással. - Az ember itt marad idős korára egyedül, ezt nem tudom feldolgozni... Gyertyát gyújtottak valamennyi elhunyt kaposváriért Minden elhunyt kaposváriért gyújtott gyertyát Szita Károly, Kaposvár polgármestere a Má- ria-szobornál a Keleti temető­ben szerdán este A somogyi temetők üzenete elnevezésű fotókiállítás megnyitója után. Itt Balás Béla emeritus me­gyés püspök mondott imát a holtakért. Ezután közösen átvonult a tö­meg a temető központi ke­resztjéhez. Ezt a műalkotást még 1892-ben közadakozás­ból állították. Az elmúlt hetek­ben azonban egy figyelmetlen Balás Béla Fotó: M. P. autós tolatás közben megron­gálta a keresztet, melyet ez­után az önkormányzat állítta­tott helyre eredeti formájában, s restaurálták is az alkotást. A felújítás összköltsége 1,1 millió forint volt. A helyszínen Gelencsér Attila országgyűlé­si képviselő szintén gyertyát gyújtott az elhunyt kaposvária­kért. A keresztet Balás Béla is­mét felszentelte. Avatóbeszé­dében az emeritus püspök ki­emelte: sok ezer kaposvári nyugszik a temetőben minden felekezetből. Hagyaték Lőrincz Sándor sonline@spnline.hu M ég előttünk az arca, a mosolya, a könnye, a mozdulata. Dobozba zártan őrizzük a tőle örökölt nyakláncot, gyű­rűt, levelet. A polcon ott sorakoznak legkedvesebb kö­tetei, köztük régi időket idéző, egyre fáradtabb betűkkel írt nap­lója is. A konyhaszekrény féltett kincse a ránk hagyott szakács- könyv, a nappali legszebb éke a vén falióra, de a tárgyak mel­lett intelmeit is örökül hagyta a famíliának. Meg a közös idő örö­mét, együtt megfejtett titkokat, évről évre megelevenedő élmé­nyeket. Fényük semmit sem kopott a hajdanvolt ragyogásból. Mindenszentek és halottak napján járjuk a temetőket, s mi­közben meggyújtunk egy-egy mécsest, újra megelevenedik alakja. Itt van velünk, köz­tünk, bennünk. Vére - hiszen véréből vétettünk - az ereink­ben csörgedezik, meg az uno­kákéban és a dédunokáké­ban. Felszínre tör a felisme­rés: a mélyre nyúló, terebélyes gyökérzet biztonságos alapot jelent a lombkoronává lett családnak. Ha már ködbe vész is a hangja, s csak néhány megkopott kép őrzi is tekintetét, akkor is köztünk él. Mi is elsirattuk-elgyászoltuk, de emlékét, mint őszi avart a szél, fel-felkapja az eleven emlékezet. Koszorúkon időzik a szemem, rideg kőlapokra tett apró mé­csesek lángjába révedek. Újra és újra elérzékenyülök, de ez nem zavar. Eszembe se jut, hogy nagy, fekete napszemüveggel ta­karjam mások előtt érzéseimet, ahogy a temetéseken manap­ság egyre többen teszik. Mellettem a hozzám legközelebbiek - kisebbek és régebb óta fiatalok -, kezükben virággal, gyer­tyákkal. A csönd beszél helyettünk, s a remény: elhatalmaso­dik rajtunk a szeretet, és ezentúl - tudva és akarva - nem bánt­juk majd annyiszor a másikat. Mert túl törékeny a lét, ezért hát magunkat kell odaajándékoznunk a másiknak. Tudom, hogy ez lenne a legszebb hagyaték, de folyamatosan zakatol bennem a kérdés: képesek vagyunk-e ilyen nagylelkűek lenni-maradni? Örökül hagyta a közös idő örömét, az együtt megfej­tett titkokat Tizennégy hadisír újult meg Csurgón CSURGÓ Az első világháború­ban életüket .vesztett csurgói és környékbeli katonák felújí­tott hadisírját adták át ünnepé­lyes keretek között a József Atti­la utcai temetőben. A város 1,4 millió forint támogatást nyert 14 sírhely felújítására a Hon­védelmi Minisztériumtól. Füs­tös János polgármester az ava­táson hangsúlyozta annak je­lentőségét, hogy az elesett kato­nák öt hozzátartozóját sikerült felkutatniuk. Csurgó egyéb­ként az első és második világ- háborús emlékműveit is felújí­totta, és arra is ügyelnek, hogy a nagy beruházások és fejlesz­tések mellett a temetők felújítá­sa ütemezetten történjen. Óriási érték, hogy Csurgó kö­zössége ezeket az emlékeket megóvta, hiszen a rendszervál­tás előtt nem tiltották a magyar katonasírok felszámolását, hol­ott ezt nem engedték a nemzet­közi egyezmények, mondta ün­nepi beszédében Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. igaz­gatója. A megemlékezés ven­dége volt Szászfalvi László or­szággyűlési képviselő. Száz éve, 1917-ben vesztet­ték a legtöbben életüket az el­ső világháborúban. Csurgótól, Somogytól végig távol folytak a harcok. A 132 elhunyt csur­gói emlékét valamelyik harc­téri temető őrzi, de egy részük tömegsírban, névtelenül nyug­szik. A történészek szerint a be­vonult 60-65 ezer somogyi ka­tonából 12-14 ezer soha nem tért haza. A hivatalos veszte­ség 8 ezer 923 ember, s ebben nincsen benne 34 község ada­ta, ahol nem sikerült pontos számokat megtudni. K.G. - H. J. Több mint négyszáz fotót küldtek be olvasóink a már hetedszer meghirdetett pályázatunkra Temetőink üzenete: Egyedül, de Csillagok között KAPOSVÁR A somogyi teme­tők üzenetét fogalmazták meg azok a fotósok, akik a Somo­gyi Hírlap, a Somogy Temetke­zési Kft., a Memento Somogy Alapítvány és Kaposvár vá­ros immár hagyományos, he­tedik alkalommal megrende­zett fotókiállításán szerepel­tek. A legjobbak képeit a Ke­leti temető ravatalozójában ál­lították ki szerdán este, ami­kor a pályázat nyerteseit is ki­hirdették. Összesen 51 pályá­zótól több mint 400 kép érke­zett. A fotók az idén a ravatalo­zó kellékei lesznek, állandó ki­állításon tekintheti meg őket a közönség. A halál az élet szerves ré­sze, és minden momentumért hálásak lehetünk, amellyel át­adhatjuk másoknak és megél­hetjük a kereszténységünket, hangsúlyozta köszöntőjében Gelencsér Attila, Kaposvár or­szággyűlési képviselője. Csendesedjünk el, hogy ki­nyithassunk a lelkünket-, hogy megértsük, miről szól a somo­gyi temetők üzenete - ezekkel a szavakkal nyitotta meg a ki­állítást Lengyel János, a Somo­gyi Hírlap főszerkesztője. Hoz­zátette: a képeket nézve köze­lebb juthatunk a titokhoz: a túlvilágra mindenkit csak a saját embersége kísér el. Elgondolkodtató alkotások is születtek Fotó: Muzslay Péter A fotópályázat első helye­zettje Tóth Gyula lett a kak- pusztai temetőben készített Részlet című képével. A máso­dik Gerlecz László a nagyatá­di henészi temetőben fotózta Csillagok között című alkotá­sát. A harmadik helyet Gyen­ge Zsófia Egyedül című képe szerezte meg, amely a kéthelyi zsidó temető egyik síremlékét ábrázolja. A Somogyi Hírlap különdíját Jenei Cintia kapta Éjjeli ragyogás című képével. Kaposvár város különdíját Ba­logh László a Hősök temetőjé­ben készült Fény és árnyékok című képe érdemelte ki. A Me­mento Somogy Alapítvány dí­jazottja Koppány Zoltán Teher alatt című fotója lett, melynek színhelye a taszári temető. Egykor a nagymamája me­sélte a második helyezett Ger­lecz Lászlónak, ha valaki meg­hal, az égen csillagként szüle­tik újjá. Ezt a képet kereste sokáig, majd végül a lakhe­lyétől két saroknyira találta meg a nagyatádi temetőben. Két órán át fényképezett, és a harminc másodperces képe­ket fűzte össze eggyé. Balogh László különdíjas elmondta: az ő alkotását az ihlette, hogy a Hősök temetőjében azt látta, mintha egymásra buktak vol­na a katonasírok.

Next

/
Thumbnails
Contents