Somogyi Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)
2017-10-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 41. szám
g INTERJÚ 2017. OKTÓBER 14., SZOMBAT „Egy. ideje,teljesen kizártam az életemből*a bulvárt^* Délután találkozunk a fővárosi Nagymező utcában, a kulturális élet lüktető negyedében. Elegáns, finom, arisztokratikus angol úrként érkezik az operettszínház felől. Kék zakót visel, a zsebében makulátlanul élére vasalt díszzsebkendő pihen. Nacsa Olivér jól ismeri a környéket, hiszen pályáját húsz évvel ezelőtt pont a tőszomszédságban, a nagy nevettetők közelében kezdte. Pár éve komolyan elkezdte építeni kulturális menedzseri tevékenységét. Megálmodta, majd producerként társával meg is valósította a Budavári Palotakoncertet. Jelenleg egy új magánszínház alapjainak lerakásán dolgozik, miközben a Duna Televízió műsorán lévő Bagi Nacsa Show-ra is komoly figyelmet fordít. Lelkes, szenvedélyes ember, tele van tervekkel, miközben Európa jövőjét egyre borúsabbnak látja. Tarnóczy Orsolya- Úton idefelé operát, operettet vagy rádiót hallgatott a kocsiban?- Rendszerint Bartók és Klasszik Rádiót hallgatok, de előszeretettel kalandozom a különböző rádióállomások között. Ha véletlenül belefutok egy jó beszélgetésbe, akkor szívesen ott ragadok. Ma reggel például Müller Péternél időztem el hosszasan, aki rendkívül tanulságos gondolatokat osztott meg a hallgatókkal. Amikor csak alkalmam nyílik rá, igyekszem kizárólag tartalmas, színvonalas dolgokkal foglalkozni. Talán ennek is köszönhető, hogy egy ideje teljesen kizártam az életemből a bulvárt.- Közszereplőként ilyen egyszerűen ki lehet szállni a mókuskerékből?- Azt hiszem, igen. Próbálkozások persze mindig vannak, de ezeket a megkereséseket rendszerint szelíden el szoktam elhárítani. Egyszerűen nem tudok azonosulni a jelenlegi bulvársajtóval.- Régen ez másmilyen volt?- Teljesen, még öt évvel ezelőtt is. Mostanában napi szinten igénytelen, otromba, szörnyű cikkekkel találkozom, ami mélyen elszomorít. Nagyon megváltozott a világ. A kereskedelmi médiában sem a minőség és az érték számít, hanem az, amivel a legnagyobb profitot lehet elérni. Szerencsére az én generációm még tud mihez viszonyítani, mert vannak más emlékei is. Gondolja csak el, tizenhat éves koromban kerültem a Rádiókabaréba, ahol olyan nagy nevekkel dolgozhattam együtt, mint Antal Imre, Sinkovits Imre, Agárdi Gábor vagy Hofi Géza.- Eredetileg sportriporternek készült, mégis a humor és a nevettetés mellett döntött. Miért?- Véletlenszerűen alakult így az életem. Vicces fiú vol„Amikor 1998-ban Bagi Ivánnal megnyertük a Humorfesztivált, végleg eldőlt a sorsom" Fotó: MW tam az iskolában, de akkor még nem döntöttem el, hogy a két műfaj közül melyiket választom. Amikor 1998-ban Bagi Ivánnal megnyertük a Humorfesztivált, végleg eldőlt a sorsom. A sport iránti rajongásom persze a mai napig megmaradt. Óriási focidrukker vagyok. Nekünk ez a sport olyan, mint egy modern gladiátorjáték.- Jár focizni?- Régen többet játszottam a barátokkal, ismerősökkel, de ma már sajnos egyre kevesebbet, mivel rengeteg egyéb dologgal is foglalkozom. Öt évvel ezelőtt egyfajta küldetésemnek éreztem, hogy az operettszínházzal kö- \ zösen egy olyan vi- lágszínvo- - nalú produkciót hoz zunk létre, amely az operett műfajának visszaadja az őt megillető helyet. 2012 ben a műfaj iránti olthatat- lan szerelemből született meg az első Budavári Palotakoncert. Azóta üzlettársammal, Vadász Dániellel folyamatosan azon dolgozunk, hogy hagyományt teremtve, minden évben kulturálisan egyre színesebb, tartalmasabb és különlegesebb programot mutathassunk be a nagyközönségnek. Olyannyira, hogy az idei évben már többnapos fesztivált szerveztünk, közel 300 művésszel.- Évtizedek óta egyfajta cukros máz lengi körbe az operettet, sokan emiatt nézik le ezt a műfajt.- Mindez elsősorban a szocializmusnak köszönhető. Abban az időszakban érték ezt a műfajt a legsúlyosabb veszteségek. Az akkori kulturális megmondóemberek megpróbálták egyfajta olcsó, vásári komédiának beállítani. Ettől a méltatlan sztereotípiától hosszú évtizedekig nem tudott megszabadulni. Sokan nem tudják, hogy az operett legendás királyai, Kálmán Imre és Lehár Ferenc jelenleg a legjátszot- tabb zeneszerzők a világon. Példának okáért Lehár A mosoly országa című műve majdhogynem egy Puccini szintű operának felel meg. Puccini ráadásul annyira tisztelte pályatársát, hogy azt mondta neki: „Ha maga Olaszországba született volna, akkor ön lenne Puccini. Ebben egészen biztos vagyok!” Pont emiatt éreztem annyira fontosnak, hogy ezt a műfajt megpróbáljam eljuttatni a saját, illetve az utánam következő generáció tagjaihoz. Azt hiszem, e tekintetben a Budavári Palotakoncerttel egy igen fontos célt sikerült elérnem. Ráadásul Lőrinczy Györgytől, a Budapesti Operettszínház főigazgatójától idén átvehettem a megtisztelő operett nagykövete címet.- Nem szabad elfelejteni, hogy az operett mellett az opera és a balett is nehéz helyzetben van.- Ezért is várom már nagyon, hogy mielőbb elindíthassam a saját magánszínházamat. Maradandót szeretnék alkotni.- Korábban arról volt szó, hogy Németh Kristóffal közösen teszik le ennek az új színháznak az alapjait. Ő pár hónapja már el is indította a Fórum Színházat. Erről a teátrumról van szó?- Nem. A barátságunk Kristóffal továbbra is töretlen, ám végül úgy döntöttünk, hogy külön utakon próbáljuk megvalósítani a célkitűzéseinket. Egy olyan országban, ahol tavaly nyolcmillió színházjegyet adtak el, nem kérdés, hogy több magánszínháznak is helye van. Szeretném a fiatalokhoz jóval közelebb hozni a színházat és a kultúrát. Ki kell őket valahogy rángatni az online világ tudatszűkítő fogságából. Ha ez ügyben is előrébb tudok lépni, akkör éppen olyan boldog leszek, mint az operett műfajának a területén elért sikerekkel kapcsolatosan.- Kikkel dolgozna együtt szívesen?- Alapvetően fontos feladatnak tartom a színházi szakma újraegyesítését. Hiszek abban, hogy a különböző politikai szimpátiáktól függetlenül a színészek megfelelő légkörben jól együtt tudnak dolgozni a színpadon. Rengeteg olyan előadóművészt ismerek, akivel magánemberként nem árulnék egy gyékényen, mégis kölcsönösen tiszteljük egymást.- Évekkel ezelőtt nyíltan felvállalta keresztény, polgári-nemzeti elkötelezettségét, többször hangoztatta, hogy ki kell állni az európai értékek mellett, hiszen ez határozza meg a jövőnket. Mi a véleménye a mai Európa kihívásairól?- Az Európai Unióban tömegével próbálnak meg integrálni olyan embereket, akik alapvető értékekről, mint amilyen a család vagy a házasság szentsége, teljesen másképp éreznek és gondolkodnak, mint mi, európaiak. Vajon mi sülhet ki ebből? Szerintem semmi jó. Ráadásul a súlyos migrációs nyomás miatt a legtöbb európai országban, sajnálatos módon, a szélsőjobboldali pártok látványosan megerősödtek. Ez tapasztalható Franciaországban, Németországban és Hollandiában is. Ez igen veszélyes tendencia. Nem szabadna megvárni azt a pontot, amikor az események visszafordíthatatlanná válnak.- Kanyarodjunk vissza a színházhoz. Olyan teátrumot kép.- zelt el, ahol a különböző gondolkodású emberek jól megférnek majd egymás mellett?- A színházam ajtaja mindenki előtt ugyanúgy nyitva áll majd, legyen szó konzervatív vagy liberális beállítottságú emberekről. Én csupán egy dolgot tartok szem előtt, azt viszont nagyon: a minőségi szórakoztatást. Erről jut eszembe, hogy Gálvölgyi János egy interjúban azt mondta, hogy nagyon kedvel minket, mert rajtunk felhőtlenül tud szórakozni. Számomra ő hatalmas példakép, többek között miatta kezdtem el ezt a pályát. Tehát ahhoz, hogy kölcsönösen szeressük és tiszteljük egymást, nem kell nekünk politikailag egy oldalon állni. Ez ilyen egyszerű.- Szeptember 16-án múlt hat éve, hogy Böröczky József humorista, a magyar Bili Clinton itt hagyott minket. Ráadásul a nagy nevettető a fogadott fiának tartotta önt.- Igen, ő volt az én fogadott édesapám. Mindig itt van velem, nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Mindössze 63 éves volt, amikor meghalt, mégis valahogy tudta, hogyan kell élni. Érdekes módon az elmúlt 21 év során mindig fantasztikus emberek vettek körbe. A Magyar Televíziónál jelenleg futó műsorunkba ráadásul olyan vendégeket hívhatunk meg Ivánnal, akiket mindig is szerettünk volna. Törőcsik Mari legutóbb azt mondta nekem: „Magukhoz elmegyek, mert magukat imádom!” Molnár Piroska minden adásunkat felveszi, majd miután megnézte, elismerő üzenetet küld nekünk. Ezek a visszajelzések is megerősítenek minket abban, hogy a műsorunkkal értéket közvetítünk. Kern András szerint „amit ti csináltok, az már valahol színészet”. És valóban nehéz ezt a műfajt jól meghatározni: van benne egy kis színjátszás, irónia, humor és társadalomkritika is.- Úgy tudom, Áder János köz- társasági elnök is szívesen nézi a Bagi Nacsa Show-t.- így van! Minden évben elkészítjük a saját újévi köszöntőnket. Az eredeti és a miénk között mindössze csak néhány óra telik el. Egyszer valaki fel is vetette, hogy milyen izgalmas lenne, ha véletlenül egyszer összekevernék a két kazettát.- A politikai humorban mégis nagyon vékony a mezsgye. Mennyire nehéz megtalálni a középutat?- Nem könnyű, de nekünk ez mindig sikerült. Szerintem arányérzék kérdése. Úgy gondolom, hogy a magyar politikusok általában jól fogadják a róluk készült paródiákat. A következő részben például Kosa Lajos bőrébe bújunk, én alakítom Áder Jánost, Iván pedig Kosát. Illetve sokak szerint Iván rendkívül jól levette Donald Trump speciális hanghordozását és jellegzetes mozdulatait. Olyany- nyira, hogy Amerikából kaptunk egy levelet egy kint élő magyar származású idős úrtól, aki szerint Iván sokkal jobban utánozza az amerikai elnököt, mint Alec Baldwin.- Külsőleg is hasonlít rá?- Az a borzasztó, hogy megszólalásig. De ő alakítja Angela Merkelt és Vlagyimir Putyint is. Rájuk is kísértetiesen hasonlít.- Évekkel ezelőtt mesélt egy Kabos Gyula-filmről, amit szeretett volna leforgatni. Hol tart a munkálatokkal?- Még az anyagok begyűjtésénél, illetve egy tehetséges forgatókönyvírót keresek. Kabos Gyula személyét még mindig rengeteg homály fedi, ugyanis a nagy nevettető drámai életútja sokak számára teljesen ismeretlen. Azt hitte, Amerikában majd siker és csillogás várja, de aztán végül nem sok szerepet kapott. Az ország egykor ünnepelt sztárja így rossz körülmények között, szegényen halt meg. 4»