Somogyi Hírlap, 2017. október (28. évfolyam, 230-254. szám)

2017-10-14 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 41. szám

2017. OKTÓBER 14., SZOMBAT

MŰVÉSZBEJÁRÓ y

„Most már országos elismertsége van a népzenének,ami büszkeséggel tőit el”

Az> éneklés a lélek'vállalkozása

Óbuda egyik eldugott, zegzugos részén, egy macskaköves utcáról nyílik az Óbudai Népzenei Iskola, ami a magyarországi népzenetanítás legrégebbi műhelye. Budai Ilona Kossuth- díjas népdalénekes immár 33 éve az iskola népi ének tanára és bár otthonosan mozog a nívós előadói esteken és a Zeneakadémia színpadán is, mégsem hagyná ott semmiért sem a tanítást, a lelkes kisdiákjait. Lapunknak mesélt a mentoráról, arról, hogyan került egy döntőbe egy biciklis artistával, valamint a zene összetartó erejéről.

Takács Eszter- Fiatalon, már 16 évesen részt vett egy színházi vetélkedőn. A szülei hatására állt színpadra?- Édesapám és édesanyám is egyszerű vidéki ember volt, de fontosnak érezték, hogy a gyerekeik valami szépben nőjenek föl, ezért sokat énekeltek nekünk. Nem volt rádiónk, televíziónk sem hosz- szú éveken keresztül. Az esték nálunk azzal teltek, hogy édesapám olvasott a Toldiból vagy a János vitézből, és amikor csak lehetett, fütyült. Csodaszépen fütyült. Édesanyám meg énekkel altatott és ébresztett bennünket. Ezek a különleges élmények meghatározták az érdeklődésemet. Aki miatt viszont ténylegesen a népdaléneklés felé fordultam, egy gimnáziumi tanárnőm volt, Asbóth Márta. A kíváncsiságomat igazán ő keltette fel. Sokat mesélt nekem a Bartók példatárról, a Pátria hanglemezsorozatról. Sok eredeti hangfelvételt hallgattunk együtt.- Mire figyelt fel igazán a tanárnője?- Ő úgy mondta, hogy csak a bábám volt. Fiatal magyartanárnőként került az iskolánkba, és szeretett volna egy rendhagyó Csokonai-estet. Ehhez keresett egy olyan diákot, aki szívesen elénekli az Ó, Tihanynak riadó leánya kezdetű dalt. Senki sem jelentkezett, de én félénken feltettem a kezem. Gyakorlatilag itt dőlt el a sorsom. Innentől kezdve mindenhol, minden szabad percet kihasználva szebbnél szebb népdalokat tanultunk Márta nénivel.- Nem volt lámpaláza? Köny- nyen kiállt a színpadra?- Igen, nagy örömmel álltam színpadra. Mire az első vetélkedőre jelentkeztem, addigra már volt gyakorlatom, sok iskolai ünnepségen szeNévjegy:

Budai Ilona Kossuth-díjas magyar népdalénekes, előadóművész, az Óbudai Népzenei Iskola népi ének tanára. Első sikerét az 1968-as Ki mit tud? és a Nyílik a rózsa című vetélkedőn aratta, majd az 1970-es Röpülj páva országos népdalversenyen az első díj mellett elnyerte

„Édesapám gyakran olvasott a Toldiból vagy a János vitézből, és amikor csak lehetett, fütyült"

Fotók: Kallus György

repeltem, diáknapokon is elindultam. Márta néni mindenhova elküldött szerepelni, amiről úgy sejtette, hogy ezzel a kíséret nélküli népdalénekléssel van ott keresnivalónk. De mindenhol nagy megdöbbenés fogadott, mert ez a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején még ritkaságnak számított. Az első igazi megmérettetés 1968- ban volt, ahol a középdöntőig jutottam, de csak azért, mert nem volt olyan kategória, amiben el tudtam volna indulni. Az elődöntőben egy néger spirituálét éneklő csaKodály Zoltánné különdíját is. Ekkor kezdődött meg az együttműködése Halmos Bélával és Sebő Ferenccel a táncházi mozgalomban. 1971-ben szerzett diplomát a soproni óvónőképzőben, majd 1972 és 1977 között elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskopattal versenyeztem, majd a középdöntőben egy biciklis artistával. Ezért nem juthattam be a döntőbe, akkor még nem volt ez trend. Két évvel később a Magyar Televízió Nyílik a rózsa népdalversenyén viszont már döntős voltam, de népdalt itt is csak én énekeltem egyedül, mindenki más magyar nótát. Az igazi nagy verseny pedig a Röpülj páva volt, ott már csak népdalénekesek versenyeztek.- Most újra van a Hagyományok Háza és a Duna Televízió szervezésében Fölszállott a páva. Ezen a vetélkedőn indultak tanítványai?- Igen, ez a műsor nagyon megdobogtatta a szívemet, eszembe juttatta, hogy mekkora izgalom a kulisszák mögött állni és várni a fellépésre. Az első Fölszállott a páván tíz tanulónk indult és ketten döntőbe is jutottak.- Említette, hogy nem volt trend évtizedekig a népdaléneklés. Most már az?- Igen, már jó pár éve van a Zeneművészeti Egyetemen is népdalénekesi szak, sorra jönnek ki a képzett előadók, tanárok. Most már van egy olyán országos elismertsége a népzenének és a népdalnak, ami büszkeséggel tölthet el. A gyerekek körében is egyre népszerűbb. Szinte egy tanítványunk sincs, aki szülői nyomásra járna ide. Táborokban vagy táncházakban érte őket olyan élmény, hogy kedvet kaptak a népzenetanuláshoz. Élményt kell adlát. Az első önálló népdalestjét 1976-ban adta. 1978-ban jelent meg első önálló nagylemeze. 1995-ben jelent meg első CD-lemeze. 1986-tól tanít a III. kerületi zeneiskola népzenei tanszakán, amely ma már Óbudai Népzenei Iskola néven önálló intézmény. Tanított a Liszt

ni, és akkor nem kell noszogatni a gyerekeket, boldogan jönnek.- Ez a kis eldugott, de önálló óbudai iskola hogyan vesz részt a hazai népzenei képzésben?- A miénk volt Európában az első önálló iskola, ahol népi éneklést kezdtek tanítani. Ez egy alapfokú zeneiskola. Tanítás után jönnek ide a gyerekek. Itt csak népzenét, népi hangszereket és éneklést tanítunk. Sokáig egy fantasztikus igazgatónk, volt Kobzos Kiss Tamás személyében, aki néhány éve elhunyt, de kinevelte az utódját, Szerényi Bélát, akivel nagyon jó együtt dolgozni. Már 33 éve tanítok itt, és bár Albertfalváról járok át ide, Óbudára, de semmiért sem mennék el innen.- Tavaly Kossuth-díjat kapott a munkásságáért, de sok más komoly elismerése is van.- Nagyon örültem a Kos- suth-díjnak, mert úgy érzem, ezzel a díjjal ismerték el, kicsit általam is, a népzenetanítást és az éneklést. Ez az elismerés az egész műfajnak szól, én csak a közvetítő vagyok.- Budapesten és vidéken is rengeteg fellépése van. Meg szokta énekeltetni a közönséget?- Hogyne! A Kossuth rádióban volt is egy olyan műsorom, hogy Énekeljünk együtt, de a fellépésekkor is mindig úgy fejezem be az előadást, hogy valamit elénekelek a közönséggel együtt. Ki kell találni egy jól passzoló dallamot, amit mindenki ismer, és ez azonnal összeköt a hallgatósággal. Az éneklés a léleknek a vállalkozása, aki énekel, az kétszeresen imádkozik, ahogy Babits is mondta. Budapesten is nagy öröm fellépni, de ízig-vérig vidéki énekesnek tartom magam. Nagyon szeretek elmenni Zalába vagy Baranyába. A kisvárosokban vagy a falvakban mindig úgy érzem, hogy otthon vagyok, megtalálom az emberekkel a hangot.- Melyik a kedvenc éneke?- Nagyon sok van, de a legközelebb mégis az áll a szívemhez, amit Márta néni énekelt annak idején, a Kodály által gyűjtött Szivárvány havasán felnőtt rozmaringszál.- A beszélgetésünk elején említette, hogy az édesapja gyönyörűen fütyült. Ön tud?- Nem tudok. Az öcsém viszont igen, már kisgyerekként megtanulta édesapámtól.

Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene szakán, 1975 óta vezet népzenei táborokat. Díjai többek között: Kodály Zol- tán-díj, a Magyar Rádió nívódíja, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, Magyar Örökség díj, a Magyar Érdemrend középkeresztje, Kossuth-díj.