Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 39. szám
2017. SZEPTEMBER 30., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ “J Alázat, őszinteség és merészség adja az ember gerincét Pikali Gerda: „Merészség adja az ember gerincét” Új bemutatóra készül, több darabban is szerepel és a TV2-n futó Jóban Rosszban című sorozatban is játszik Pikali Gerda színésznő, aki rengeteg munkája mellett két kamasz fiú büszke anyukája és egy igazán boldog nő is. Álmokról, emberi tartásról és jellemről beszélgettünk, valamint arról, hogy vajon van-e olyan döntése, amit megbánt.- Az élete a hivatása. Teljesült minden álma?- Már gyerekkoromban is tudtam, hogy színésznő szeretnék lenni. Gombos Kati, Antal Imre és Bessenyei Ferenc példája állt előttem. De egy vidéki városból, Hódmezővásárhelyről olyan reménytelennek tűnt. Mégis vettem egy nagy levegőt, elindultam és még érettségi előtt felvettek a színművészetire. Ezren jelentkeztünk, és a szerencsés tizenhét egyike voltam. De ez csak félsiker volt, mert bent maradni sem volt egyszerű. Igen, azt hiszem, teljesültek az álmaim. Boldog vagyok.- Egy korábbi beszélgetésben azt mondta, hogy a legfontosabb az őszinteség, a merészség és az alázat. Ezek a tulajdonságok segítettek abban, hogy végigcsinálja az egyetemet, hogy kövesse és megvalósítsa az álmait? Névjegy: Pikali Gerda színésznő 2000-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, herényi Imre osztályában, de már 1999-től tagja volt a Madách Színháznak. 2008-tól a Budaörsi Játékszín társulatának tagja. Játszott a Körúti Színház, a József Attila Színház, a Thá- lia Színház, a Játékszín, az Örkény István Színház és a Jászai Mari Színház darabjaiban is. A 89,5 Music FM indulásakor a rádióadó hangja lett. Korábban a TV2 reggeli műsorának, a Lazacnak volt az egyik műsorvezetője. Színpadi szerepei mellett rendszeresen szinkronizál, és filmszerepeket is vállal. 2014 óta a Jóban Rosszban című sorozatban is játszik, Nagy Gabriella főhadnagyot alakítja. Takács Eszter------m--------------------1------------ Verebes István rendezi a Vágyrajárók című darabot, amelyben ön az egyik főszereplő. Milyen volt a közös munka?- Nagyon szeretek Pistával dolgozni. Minden, amit mond, jól követhető, öröm vele a munka. Ha egy bokornak hívna el egy darabjába, oda is mennék. Két éve színpadra vittük a Boldogság című darabot, de csak egyszer tudtuk bemutatni, mert Károly (Rékasi Károly) kórházba került. Emiatt mostanáig nem is játszottuk, de most felújítjuk ezt a nagyszínpadi darabot, újrapróbáljuk és októbertől ismét előadjuk. A másik színdarab, ’ amit Verebes István rendez és amiben szintén Károllyal játszunk együtt, a Vágyrajárók. Ez egy stű- diódarab, november elején mutatjuk be.- Mindkét darab a pár- kapcsolattal, a szerelemmel foglalkozik, és mindkettőben Rékasi Károly a partnere. Megkönnyíti a közös munkát, hogy az életben is egy párt alkotnak?- Igen, mindkét darab a párkapcsolati örömöket és nehézségeket feszegeti, de egészen más aspektusból. Rendkívül izgalmas mindkét szerep számomra. A Boldogságban egy írónő a főhős, aki tűi van egy házasságon, és az újrakezdés áll a darab középpontjában. Azt az utat mutatja meg, hogyan talál rá a párjára és a boldogságra. A Vágyrajárók is a megismerkedésük pillanatától mutatja be a párt, a kapcsolati nehézségeiket és az együttlét örömeit, de interaktívan. A nézők is hozzászólhatnak a darabhoz. Ez nagyon izgalmassá teszi az előadást. Károly- lyal nagyon szeretünk együtt dolgozni, életünk egyik legjobb próbaidőszakán vagyunk túl. Nem szoktunk a próbák alatt vitatkozni, nem jellemzőek ránk a nagy amplitúdójú érzelemnyilvánítások. Minket határozottan összekovácsol a közös munka, harmonikusan működünk a magánéletben és a színpadon is.- Nagyon elfoglalt, az interjút sem volt egyszerű egyeztetnünk. Egy friss bemutatón is túl van, ez a Nők. Játszmák. Ri- vadafény című darab, és még csak most kezdődik az évad.- Igen, ennek a darabnak a Színházak Éjszakáján volt a bemutatója. A József Attila Színház stúdiójában játsszuk ezt a kétszereplős darabot Fehér Annával. Még sosem dolgoztunk együtt, de Vállalom a konfrontációt Fotó: MW annak ellenére, hogy ez egy nagyon nehéz előadás, keményen meg kellett küzdenünk vele, mégis nagyon élveztük a közös munkát. Csodálatos volt.- Eseménydús évadkezdésen van túl. Hogy tudja összeegyeztetni a színpadi munkákat, a Jóban Rosszban-forgatásokat azzal, hogy két kiskamasz fiút is nevel?- A fiúk 11 és 12 évesek, de nagyon érettek, megszokták, hogy így élünk, és a szüleim is sokat segítenek. A gyerekeim igazán jó fejek, örülnek annak, hogy ennyire szeretem a munkámat, én pedig remélem, hogy egyszer majd ők is megtalálják a hivatásukat, amit annyira szeretnek, mint én a színházat.- Szerintem ezek a jellemvonások adják az ember gerincét. Erre kell építeni mindent. A munkában és a magánéletben is. Nélkülözhetetlen az alázat a családom, a hivatásom és az emberek iránt. De merészségre is szükség van, hiszen egyszer élünk, és le kell tenni legalább egy kis pontot magunk után, egy nyomot. Nem lehet semmilyennek élni az életet, valamilyenné kell formálni. Ezzel a gyerekeinknek is példát kell mutatni. És a hazugság semmilyen formája sem tolerálható számomra. Kilépek azokból az emberi kapcsolataimból, ahol akár csak egyszer is tetten érek valakit. Én is aszerint élem az életem, hogy sose kelljen hazudnom. Vállalom a konfrontációt, és ha már valakivel rosszul érzem magam, inkább megkérem, hogy többet ne beszélgessünk, de nem fogok úgy tenni, mintha szeretném, nem fogok hazudni soha.- Mennyire dönt racionálisan? Vagy inkább a szívére hallgat?- Mielőtt döntök, alszom rá egyet. Mindig. Sokat szoktam gondolkodni ilyen helyzetekben, de valószínűleg ennek hála nem is bánom meg a döntéseimet. Arra már volt példa, hogy az idő múlásával rájöttem, hogy így utólag esetleg másképpen döntenék, de akkor, abban a helyzetben az volt az egyetlen jó döntés. Például a gyerekvállalásba nagyon fiatalon, biztos háttér nélkül vágtunk bele, és talán ha ma döntenék, csak biztosabb anyagi háttérrel vállalkoznék a családalapításra. Ettől függetlenül jó, hogy így alakult. Imádom a gyerekeimet, mindenre rá tudnak venni.- Huszonévesen lett édesanya, a fiai között pedig 10 hónap a korkülönbség. Igazán barátinak tűnik a viszonyuk.- Ez nagyon így van. A fiúk olyanok, mintha ikrek lennének és valóban jó, baráti kapcsolatban vagyunk. Most kamaszodnak, ez egy sajátságos időszak annak minden örömével és nehézségével, de nagyon büszke vagyok rájuk.- Megnézik a színházban?- A Jóban Rosszban sorozat forgatásaira kijárnak, szeretnek a stúdióban lenni, de a színházba nem. Sokáig azt hitték, hogy én vagyok a pénztáros.- Hogyhogy?- Akkor még kicsik voltak és annyit tudtak a munkámról, hogy a színházba járok esténként, ahol pénzt keresek. Ezt pedig a kisgyermeki gondolkodás úgy rakta össze, hogy anya a jegypénztáros.- A stúdió ezek szerint igen, de a színház nem misztikus a fiúk számára? A színpad, a súgólyuk, a kellékek?- Nem, nem érdekli őket, korukból adódóan most egy virtuális, online világban élnek. A kisebbik fiam reál beállítottságú, a nagyobbik pedig egy igazi nevettető, szeret szerepelni, de ő sem készül színésznek.- A tanulás dolgában hallgatnak önre? Van például jól bevált módszer a verstanulásra?- Persze, segítek, amiben tudok. Elmondom nekik, hogy milyen módszerrel lehet a legköny- nyebben megtanulni a verset, és amikor felmondják, javítom a hapgsúlyt, az intonációt. Nem könnyű nekik velem tanulni, mert igazi maximalista vagyok. Velük is, magammal is. Persze a fiaimmal megértőbb vagyok* mint magammal. Tőlük csak azt várom, hogy a lehető legtöbbet kihozzák magukból, de magammal sokkal szigorúbb vagyok. Soha semmit sem csinálok félgőzzel. Csak teljes szívvel érdemes élni. Rendszeresen szerepel együtt párjával, Rékasi Károllyal Fotó: MTI
