Somogyi Hírlap, 2017. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

2017-09-23 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 38. szám

2017. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ ^ Kaszás Géza a színház és a filmezés mellett új területre tévedt „Az általunk felépített világ rabjai vagyunk” Rekordokat döntött Kaszás Géza A lovasíjász című filmje, kö­zel százhúszezren ültek be rá a moziba. Az alkotás nemcsak itthon, de országhatáron kívül is meghódította a nézők szí­vét. Persze ezzel korántsem ért véget a rendező-producer fil­mes munkája, hiszen már egy újabb nagyszabású produkció előkészítésén dolgozik. Színpadi színészként sem tétlenke­dik, második évada sikerrel játssza a Második teríték című kortárs darabot az Újszínházban. Legtöbb idejét az apai teendők mellett egy izgalmas könyv megírásával tölti. Remé­li, hogy az anyag a magyarság sorskérdéseit érdeklő közön­ség számára mindenképp ajánlott mű lesz. Tarnóczy Orsolya- Amikor telefonon kerestem, azt mondta, hogy nagyon elfog­lalt. Mivel tölti a napjait?- A gyermekeim úgy nőnek, mint a gombák, ezért eljött az ideje annak, hogy egy kicsit kibővítsük a lakást. Nyáron kezdtük el a munkát, kisebb megszakításokkal, remélem, hamarosan elkészülünk az át­alakítással. A nagy felfordulás közepette jelenleg egy könyv megírásán dolgozom.- Nem is tudtam, hogy írói am­bíciói is vannak.- Gyerekkorom óta az a hob­bim. Amikor Kassai Lajossal elhatároztuk, hogy az életéről készítünk egy dokumentum­filmet, nagyon sok gondolatot írásban osztottunk meg egy­mással. Ezek a mondatok, idé­zetek, észrevételek inspirál­tak bennünket a film elkészí­tésekor. Tavaly mutattuk be A lovasíjászt, mostanra elér­te a százhúszezres nézőszá­mot. A vetítések és a közönség- találkozók rádöbbentettek ar­ra, hogy a filmmel kapcsolat­ban rengeteg dolog van még bennünk, amit nem lenne sza­bad veszni hagyni. Sok fotót készítettünk a völgyben - Ka- posmérőn található Kassai La­jos otthona -, amelyek még mindig a fiók mélyén pihen­nek. Villámcsapásként jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ezeket az élményeket egy könyv for­májában a közönség elé tár­nám. Az a célom, hogy a mű első olvasásra lebilincselő le­gyen, megvilágítsa és új di­menzióba helyezze az olvasót.- Ez a könyv gyakorlatilag egy­fajta folytatása a filmnek?- Abszolút. A magyarokat érintő kérdéssel kapcsolatban szeretném, hogyha helyük­re kerülnének a dolgok. Több nyelvész is igazolta, hogy a magyar és a mongol nyelv­ben hasonlóságok vannak, mert mindkét nép a hun biro­dalom része volt. Ez az elmé­let persze azóta feledésbe me­rült. A mai általános iskolások még mindig arról tanulnak, hogy a magyar nyelv a finn­ugor nyelvcsalád tagja, mi­közben már a finnek is mere­ven elzárkóznak ettől a mesé­től. A lovasíjász vágója mond­ta el nekem, hogy ő is járt finnugrisztika szakra, ahol el­sősorban a finnugor nyelvek összehasonlító nyelvészeti és irodalmi vizsgálatával, a finn­ugor nyelvű népek kulturá­lis kapcsolataival kellett volna foglalkozniuk. Tudja, miről be­szélt nekik a tanár fél éven ke­resztül? A finn szaunákról. Ez nem röhej?- S. 0. S. Szerelem, Made in Hungária, Igazából apa- néhány nagyjátékfilm, amelyekben ön is jelentős szerepet kapott. Lassan hét éve egy alkotásban sem láttam. Ennek mi az oka?- A filmes szak­ma is megvált zott, évek óta ugyanazt a kört hívják meg, ha egy új produkcióba színészekre van szükség. Érdekes módon tavaly valakinek még­is eszébe jutottam, elhívtak egy spanyol filmbe forgatni.- Kint forgatott Spanyolország­ban?- Nem, Etyeken dolgoztunk a Korda Filmstúdióban. Egy nagyon tehetséges és felké­szült csapat jött össze, sokan voltunk magyarok. Érdekes volt testközelből megtapasz­talni, hogy a spanyolok ho­gyan készítenek el egy siker­filmet. Izgalmas utazás volt.- Mi a helyzet a színházi mun­káival?- A színház életem nagy sze­relme, nem lehet tőle elsza­kadni. A tavalyi évadban mu­tattuk be Gyökössy Zsolt drá­máját, A második teríték cí­mű darabot Kökényessy Ági­val az Újszínházban. A darab azóta is sikerrel megy, a mon­danivalója pedig ennél aktuá­lisabb nem is lehetne. A kor­társ mű az Európai Uniót egy­re inkább szorító migráns- kérdésről szól. Véleményem szerint a hódító iszlám vallás soha nem fog tudni igazán asz- szimilálódni, de nem is akar. A muzulmánok másképp gon­dolkoznak a nőkről, az emberi viszonyokról, más a mentalitá­suk is. Az ő kultúrájuk más tő­ről fakad, más alapokon nyug­szik. Nem kell messzire men­ni, a svédeknél már megbu­kott a menekültügyi politika, a hozzájuk érkező bevándor­lók szemlátomást képtelenek asszimilálódni.- Egyetért a hazai politikai in­tézkedésekkel, azzal, hogy meg kell védeni a határainkat?- Maximálisan. A különböző érdekek mentén működő Euró­pai Unió órái viszont meg van­nak számlálva. lártam Kíná­ban, Belső-Mongóliában, min­denhol fegyelem uralkodott. „Életem meghatározó élménye, hogy többször versenyezhettem a Hősök terén” Fotó: MTI A vonatra csak úgy lehet fel­szállni, hogy az ember iratait átvizsgálják. Egy ilyen világ­ban öröm élni, hiszen bizton­ságban érzi magát az ember.- A jövőtől félti a gyermekeit?- Nagyon, hiszen elég bo­rúsnak látom azt a világot, ami előttük áll. A teendőim mellett életem legfontosabb feladatá­nak az apaság megélését tar­tom. Azt, hogy olyan körülmé­nyeket teremthessek a gyere­keimnek, amelyek között biz­tonságban lehetnek. El szeret­ném őket igazítani az élet dol­gaiban, fontos, hogy minél el­lenállóbbak legyenek ebben a nehéz világban. Meg akarom nekik mutatni, hogyan kell ka­szálni, lisztet őrölni, főzni, csir­két vágni, takarékosan élni. El akarom nekik magyarázni, hogy nem kell minden problé­mával az orvoshoz vagy a pa­tikába rohanni. Elfelejtettük, hogyan kell gyógynövényeket gyűjteni, pedig szinte minden korban a betegségeket a termé­szet eszközeivel gyógyítottuk. Nemcsak a természeti népek sámánjai és varázslói, hanem az ókor orvosai is a természetet tanulmányozták, különösen az állatvilágot, és tapasztalataikat alkalmazták a beteg embere­ken. Manapság már nem élünk harmóniában a természettel, hanem az általunk felépített vi­lág rabjai vagyunk.- Gondolkozott már azon, hogy a nyüzsgő város zaját hátra­hagyva vidékre költözik?- Sokszor, de sajnos renge­teg dolog köt a fővároshoz. Ha tehetném, akkor elvonulva él­nék a családommal együtt, a vi­lágtól elzártan. Álmodnék ma­gamnak egy szép gazdaságot, ahol minden elérhető lenne.- Meglepődtem, hogy a múlt heti Nemzeti Vágtán a sztárfu­tamban nem indult. Ennek mi az oka? Névjegy Érettségi után a gyöngyö­si mezőgazdasági főiskolán üzemszervező üzemmérnö­ki oklevelet szerzett. Színészi pályáját a Színház- és Film- művészeti Főiskola elvégzé­se után 1986-ban, a Szege­di Nemzeti Színházban kezd­te. 1989-től a Független Szín­pad tagja. Több jelentős vidé­ki színházban játszott, jelen­leg az Újszínház tűársulatát erősíti. 2016-ban mutatta be az általa rendezett, A lovas­íjász című filmet, amely nagy sikerrel debütált a hazai mo­zikban. Két gyermeke van, Lil­la és Nimród.- Életem meghatározó él­ménye, hogy többször verse­nyezhettem a Hősök terén. De a filmkészítés annyira beszip­pantott, hogy tavaly már távol maradtam a vágtától. Az utób­bi egy évben egyre kevesebb időm marad a lovaglásra.- A lovával, Apostollal mi tör­tént?- Vele nyertem meg két év­vel ezelőtt a Nemzeti Vágta sztárfutamát. A ló viszont nem az enyém, egy kiváló tréner barátomé. Sajnos nem tudom, mi van vele, régen láttam.- Mikor kezdett el lovagolni?- Gyermekkorom óta szen­vedélyesen szeretem ezt a sportot, ez az érzés a főisko­lai évek alatt csak tovább erő­södött bennem. Színészként egy-egy szerep kedvéért is előfordult, hogy gyeplőt kel­lett ragadnom, de leginkább a Honfoglalás című film for­gatása alatt tökéletesítettem a tudásomat. Évtizedekkel ezelőtt huszárként is ápol­ni kezdtem a lovaskultúrát. Kaptam egy gyönyörű posztó­ból készült autentikus egyen­ruhát, így időnként unifor­mist öltve ülhettem fel a ló­ra. A magyarság történetében ősidőktől fogva kulcsszere­pet játszott a ló és a lovaglás. A honfoglalás utáni lovas élet­mód általánossá tette a ló sok­oldalú használatát, az évszá­zadok során lovas nemzetté vált a magyar. Szerencsére ez a felfogás egyre élénkebben él, egyre több gyerek kezd el lovagolni és egyre több pénz marad a lovassportra és a lovaskultúra ápolására.- Mi a következő nagyobb terve?- Úgy volt, hogy idén bele­vágok az általam megálmodott csodálatos képvilágú film for­gatásába. Sajnos az Indulj el egy úton, én is egy másikon című alkotás már csak jövőre indulhat el. Még csak a film előkészületeinél tartok, de az a célom, hogy 150 nap alatt be­járhassuk azokat a helyeket, ahol a magyarok is megfordul­tak. Fontos, hogy aki látja ezt az alkotást, ismerje meg a ma­gyarok történelmét és múltját, és tisztelje a nemzet értékeit.

Next

/
Thumbnails
Contents