Somogyi Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)

2017-08-05 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 31. szám

0 INTERJÚ 2017. AUGUSZTUS 5., SZOMBAT Nagy Feró a „pálinkafáiról”, a babos kendő legendájáról és a keresztre feszítésről „Szeretném megtalálni a helyem a világban” ezek alapján. Ahelyett, hogy utánajárnának a valóságnak, inkább a félinformációknak hisznek.- Több rendszert is látott, meg­élt. Milyennek látja ma Euró­pát?- Pont úgy, ahogy 1981-ben megírtam az Európa című dal­ban, ami soha nem lett készen. „Üres jelszavakkal löktél a sor­ba, és én üres jelszavakat ír­tam házfalakra” - így hang­zik az egyik sor. Nem ezt lá­tod? Üres szavak kacsintanak vissza ránk a plakátokról. Nai­van drukkoltunk a rendszer- váltásnak, iszonyú álmokkal érkeztünk Európába, úgy gon­doltuk, hogy mi is boldogok le­hetünk és európaiak. De ha az ember szétnéz, akkor azt lát­ja, hogy amit kitűztünk ma­gunk elé, az nem létezik. El­mehetsz Európába bárhová, és rossz érzésed lesz, nincs már értéke a kultúrának. Nem aka­rok politizálni, mert nem érde­kel. Csak szeretném már vég­re megtalálni a helyem a világ­ban.- Térjünk vissza a szövegírás­ra. Ha jól tudom, akkor a Po­kolgép legsikeresebb számai is önnek köszönhetők.- Ezt honnan tudod? Hihe­tetlenül örültem, amikor an­nak idején megjelentek a szí­nen, hiszen úgy hiányzott ne­künk a heavy metal, mint egy falat kenyér. Az ítélet helyett című számot is én írtam, amit legutóbb Majka is feldolgozott a saját szemszögéből. Retten­tően tehetséges pali, nagyon bírom. Szép volt tőle, hogy a klipben a régi előadóknak, Kalapács Józsinak, Nagyfi La­cinak és Pazdera Györgynek is adott helyet.- Mi az, ami még mindig hajt­ja előre?- Igazi örökmozgó vagyok. Majd a másvilágon pihenek. Engem a nők tartanak fiata­lon. Még mindig futok a szok­nyák után, persze már komó­tosan. (Nevet.)- Gondolta volna, hogy egyszer azt is megéli, hogy a Beatricé- ből színpadi előadás lesz?- Ez egy elképesztő dolog! Amikor az Újszínház igazga­tója felhívott az ötlettel, be­vallom, elérzékenyültem. A Riese, Riese, Beatrice musi­cal gyakorlatilag az Azok a boldog, szép napok című könyvemre épül. Nyersen és nyíltan mutatja be a valósá­got, ami akkor történt velünk. Persze lesz benne egy kis szerelem is, meg dráma. Még én is megjelenek a színpadon egy pillanatra. Novemberben lesz a bemu­tató. Kíváncsi vagyok ma­gamra. (Mosolyog.) Nagy Feró tekintetében még mindig ott az a különös csibészség, ami az évek előrehalad­tával egyre inkább csak erősödik. A gyengébbik nem tisztelőiéként véleménye szerint min­den erejét a nőktől kapja. Szülei Székelyföldről származnak, ezért tartja magát „nejlon­székelynek”, aki nem harcol már senkivel és semmivel, a politikából is elege lett. Amit tud és csinál, abból viszont mindig sikert kovácsol. Augusztus 6-án visszatér oda, ahon­nan annak idején kitiltották, Volt egyszer egy Ifipark címmel kétórás koncertet ad a Vár­kert Bazárban. Ha annak idején valaki azt mondta volna nekem, hogy az Újszínház stúdió­jában láthatok majd egy musicalt a Beatrice életéről, egészen biztosan kinevettem volna. Novembertől mindez már valóság. Tarnóczy Orsolya- Úgy tudom, nyáron nagyon kevés szabad ideje van a kon­certek mellett, ha mégis adó­dik egy kis megállás, akkor azt próbálja a kertjében tölteni fel- töltődés gyanánt. Ne haragud­jon, de nehezen tudom elkép­zelni önt metszőollóval, ásóval, kapával a kezében.- A kertészkedés régi szen­vedély, amiben most már kiél­hetem magam. Annak idején ugyanis, panelgyerekként, er­re nem volt lehetőségem. Sze­rencsére óriási kertem van, te­le gyümölcsfával, „pálinkafá­val”. Sokat kell velük foglal­kozni, de megéri, mert a gyü­mölcsökből rendszerint kerí­tésszaggatót főzetek, amit szé­pen lassan elkortyolgatunk.- A nagyapai teendőinek mikor tud eleget tenni?- Azért a legtöbb szabad­időmet megpróbálom az uno­kámmal tölteni. Hihetetlenül mosolygós, vidám, aranyos gyerek. Látom a habitusán, hogy az én vérem. Jó srác lesz belőle. Sajnos most nem tudok annyit vele lenni, mert gőzerő­vel készülünk a Várkert Ba­zárban tartandó esti koncer­tünkre. Az ős-Beatrice-tagok is csatlakoznak hozzánk, ve­lünk lesz Gidófalvy Attila, Donászy Tibor, Miklóska La­jos. Lugosi László sajnos már csak egy fényképen, mivel két évvel ezelőtt itthagyott min­ket. A helyválasztás miatt az idősebbek nosztalgiázhatnak, a fiatalabb generáció tagjai meg átélhetik, milyen is volt ez a kultikus szórakozóhely, megérthetik, miért is mesél­nek szüleik csillogó szemmel az ifiparkos bulikról.- Több szempontból is érde­kes, hogy a Beatrice visszatér oda, ahonnan a hatalom 1978- ban kitiltotta. Vannak vissza­térő emlékei ebből az időszak­ból?- Persze, rengeteg. Annak idején kategorikusan kijelen­tették, hogy a Beatrice rend- szerellenes nótákat játszik. A rádió 168 Óra című műso­rában megjelent egy anyag, amiben elhangzott, hogy marhabeleket dobálunk a kö­zönséghez, meg összeláncol­juk magunkat a színpadon és a munka ellen buzdítjuk az embereket. A riporter persze összevissza hazudott, később kiderült, hogy a Sex Pistols egyik koncertjéből emelt ki részeket. Kikiáltottak minket punkbandának, anélkül, hogy tudták volna, mit csinálunk. 1981. augusztus 21-éig nem játszhattunk. Csak és kizáró­lag titokban léphettünk fel.- Honnan tudja ezt ennyire pontosan?- A hatalom nyomására el­határolódott tőlünk a Zenész Szakszervezet, aminek én voltam az egyik alapító tag­ja. Egyszerűen nem zenélhet­tünk az alakuló nagy bulin, Erdős Péter, a diktatúra zenei felelőse tett róla, hogy ne áll­hassunk ki a közönség elé. Ez az alak nagyon sok ember kar­rierjét derékba törte, ki volt át­kozva a Hobo és a P. Mobil is. A pályánk kész vesszőfutás volt. Szerencsére az Omega meg az LGT kiállt mellettünk, 1980-ban csináltunk egy kö­zös turnét, életünk legszebb időszaka volt.- A hatalom tiltása ellenére a Beatrice feltört, és sokszor többezres tömeget tudott meg­mozgatni. Mivel magyarázható ez a frenetikus siker?- Azt hiszem, azzal, hogy so­ha nem hazudtunk a közön­ségnek, az igazságot - ha bur­koltan is -, de az arcukba tol­tuk. Az élet és a történelem szülte a dalaink nagy ré­szét. A „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés” szlogen nem dalszövegként indult, ugyanis a nemzetközi mun­kásmozgalom egyik, már szü­letésekor hamis jelszava volt. Az őskommunisták hittek eb­ben a rendszerben, ami nem valósult meg, ezért mi az or­ruk alá dörgöltük. Tudod, ami a legfontosabb, hogy soha nem adtam fel az elveimet. Amiben hittem, azért megharcoltam. A volt rendszer viszont annyi mindent kitalált rólunk! Több száz akta készült az ős-Beatri- céről, sokan jelentettek. Olya­nok is, akikről nem is gondol­tuk, hogy a rendszerrel vannak.- Mi az igazság a csirkedará­lásról?- Az egy legenda. El tudsz képzelni, ahogy csirkét dará­lok a színen? Nem én csinál­tam, de tudom, kihez köthető.- Sokan a nemzet csótányának hívják. Miért?- Egy rocker nem lehet a nemzet csalogánya, így lettem csótány. A rajongóink kezdtek el így hívni, majd mindenki átvette.- A zenekar jelképe a babos kendő lett. Ennek mi a törté­nete?- Az egy egyszerű sztoriból nőtte ki magát, sokáig ugyan­is egy lila sálat hordtam a nya­kamban, amit az akkori barát­nőm rondának talált, és adott helyette egy pöttyöset. Há­rom hét múlva már az egész országban ezt hordták a Beatrice-rajon­gók. Köszöntél az utcán vala­kinek, és tudtátok, hogy ösz- szetartoztok. A babos kendőt minden buli előtt megszentel­tük. Persze emiatt is a rend­őrségre kerültem, azt mond­tam, ez egy munkavédel­mi ruhadarab. Amiben ben­ne volt a munka szó, abból so­ha nem volt baj. Ekkor írtuk a mindennapi kilátástalanságot megéneklő dalainkat, példá­ul a Jerikót, a Nagyvárosi far­kast, az Angyalföldet.- Ezek a régi klasszikus sláge­rek is felcsendülnek a mostani koncer­ten?- Lesz egy blokk, amelyben az 1988-ban írt szerzemények kapnak helyet. A második részben viszont a Jól érzem magam, mint Krisztus a ke­reszten című új dalt játsszuk majd, ami folyamatosan megy a Rock Rádióban. Ehhez per­sze tartozik egy kisebb show- műsor is.- Mi fog történni?- Bejön majd két csuhás fi­gura, a színpad széléről be­tol egy hatalmas vaskeresztet, amire felkerülök. Imitált ke­resztre feszítés történik. Ez az egész nóta a mi világunkról szól, amiben az embe­reknek napon­ta meg kell küzdeniük mások előíté­leteivel, pont úgy, ahogy Jézusnak kel­lett annak idején. Az internetes fórumokon gátlástalanul bántják egymást az emberek. Szte­reotípiákat gyártanak, és hajlamosak beska­tulyázni másokat Névjegy Nagy Feró a Zala megyei Le- tenyén született 1946. január 14-én. A Kandó Kálmán Mű­szaki Főiskolán tanult, de az államvizsgát nem tet­te le. Akkor már a hazai punk-rock szféra vezéregyé­nisége volt. Az István, a király című rockopera tette széles körben ismertté 1983-ban. Zenész, dalszerző, producer, mentor, színész, műsorvezető és családfő. Első házasságá­ból egy lánya, Gabriella szü­letett. Második frigyéből két fia: Botond a Beatrice mene­dzsere, Hunor Attila pedig a zenekar dobosa. I 1 X *

Next

/
Thumbnails
Contents