Somogyi Hírlap, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-19 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 33. szám
12017. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT SZTORI g Gyermekkísérlet - az intézményben élők minden szempontból lemaradtak Charles A. Nelson pszichológus, neurológus, kutató, a Harvard Egyetem és a bostoni gyermekkórház munkatársa a román gyermekvédelmi államtitkár kérésére utazott Romániába 1999-ben. Első benyomásairól így mesélt a Die Zeitnek: - Szemben találtam magam Nicolae Ceaufescu népességnövelő őrületével, amely százezer gyereket juttatott árvaházba. Annak idején az örökbefogadás szokatlannak számított, hiszen a hivatalos politika azt harsogta: az állam jobb körülményeket biztosít a gyerekeknek, mint az örökbe fogadó mostohák. „Emlékszem egy 12 éves kislányra, aki bepisilt és órákon keresztül zokogott. Mikor már nem bírtam tovább, megkérdeztem a gondozót, miért sír a gyerek. Lakonikusan válaszolta: az anyja aznap reggel vitte be és hagyta az árvaházban. Láttam gyerekeket labdányira dagadt fejjel, mert nem kezelték a betegségüket, és láttam egy hétéves kislányt, aki alig kétévesnek nézett ki” - mesélte. Mindez 1999-ben, tehát bő tíz évvel Ceau§escu bukása után történt. Nelson professzor és munkatársai Bukarestben létrehozták a korai beavatkozási programot. Azt kutatták, milyen hatással van az intézmény - ez esetben a romániai árvaház - a gyerekek agyának működésére és viselkedésére. Visszafordít- hatók-e a változások, folyamatok, ha a gyermek az árvaházól nevelőszülőkhöz kerül? Nelsonék 136, hat és 31 hónap közötti életkorú árvaházi gyereket vizsgáltak. Két csoportra osztották őket: 56 gyerek maradt az intézetben, 80 nevelőszülőkhöz került, akik szoros figyelmet és támogatást kaptak. Már az elején kiderült, hogy az intézményben élő gyermekek mindegyike viselkedészavaros, intelligenciája alacsony, agyának aktivitása látható módon csökkent. Azok a gyerekek azonban, akik kétéves koruk előtt nevelőszülőkhöz kerültek, visszaszerezték az intézményi körülmények között elveszített készségeiket. A kutatásból kiderült: • Az intézményben élő gyerekek testi fejlődése elmaradt, noha elegendő élelmet kaptak. Beszédkészségük egyetlen esetben sem érte el a normális szintet. • Amint nevelőszülőkhöz kerültek, a gyerekek elkezdték behozni fizikai és pszichés lemaradásukat. • Az árvaházi gyerekek átlag IQ-ja 73, azaz súrolja az értelmi fogyatékosság szintjét. A szülőkkel élő gyerekek átlag IQ-ja 103 volt. • Nevelőszülőkhöz kerülésük után 10 ponttal nőtt a gyermekek IQ-ja. • Az ajtón csengető idegent egy szóra követte az intézményben élők 55 százaléka. A családnál nevelkedők esetében ez az arány 25 százalékos volt. íottÜí Első lépések a paradicsomban-bni Éveken át képtelen volt át- o adni magát új életének. Visz- raaavágyott az árvaházba, mert >'a$tt ismerte meg otthonaként, uuirädor azt mesélte, az Isten és -9leriilei feltétlen szeretete se- ügítette abban, hogy túllépjen ,,fia''traumán és képes legyen ,1-önálló, tartalmas életet élni. „Az árvaházban átéltekért mór rég megbocsátottam, hi- i szén erős keresztény hitben ■e nőttem fel. Amerikába kerülé- isöm után két évig nagyon dühös voltam, és nagyon hara- tgúdtam a vér szerinti anyámra és az egész világra. Aztán az anyukám egyszer azt mondta: »Nem tudhatod, mi történt, és nem tudhatod, miért kellett az árvaházban hagyniuk. Nem tudták, mi vár rád, hihették azt is, hogy jó dolgod lesz ott.« Aztán azt is mondta, ha azt akarom, hogy az Úr megbocsásson nekik, akkor nekem is meg kell bocsátanom. Attól kezdve elmúlt a dühöm, már senkire nem haragudtam a múltból” - mesélt lapunknak saját magával vívott csatájáról a most 37 esztendős Izidor. Már hosszú ideje Amerikában élt, amikor 21 évesen úgy érezte, felkészült arra, hogy szembenézzen a múltjával, megkeresse és megkérdezze vér szerinti szüleit, miért nem kellett nekik, és megmutassa, mégis önálló ember lett belőle. Egy amerikai tévé, az ABC News 20/20 segített- megtalálni őket Romániábaa - mesélte Izidor. Addig szégyellte, hogy ilyen kacska, beteg a lába, és megkönnyebbült, amikor a biológiai anyjától megtudta, hogy egészségesen született, és fogyatékosságát féléves korában egy ismeretlen és nagyon súlyos betegség okozta. Az asszony elmondása szerint hosszas kórházi kezelés után a lábai elgörbültek. Szülei a kórházban hagyták a gyereket és sosem mentek érte. Izidor hároméves volt, amikor a „menthetetlen árvák” máramarosszigeti intézetébe került. Amerikából érkezett ember Jóformán létre sem jött, máris megszakadt az Izidor és a szülőanyja közti kapcsolat. Jó ideje nem beszélnek egymással. A fiatal férfi azt Izidor és a gyerekek első karácsonya az árvaházban mesélte, találkozásukkor az anyját mindig csak az érdekelte, hogy pénzt kapjon tőle, és minél többet. Vér szerinti családjából mostanra már senkivel sem találkozik, annyit tud róluk, hogy valamelyik testvére segített házat venni az anyjának. A romániai utazás némely sebet begyógyított, némelyeket feltépett, mindenesetre megadta a lökést Izidornak, hogy újra meg újra átgondolja, majd megírja mindazt, ami a romániai árvaházban történt vele. Az Abandoned for life (Életfogytig elhagyatva) című, egyelőre csak angol nyelven kiadott könyve 2001-ben jelent meg. „Romániai testvéreim 2001- ben megbélyegeztek, bolondnak mondtak, mert könyvet írok. Később Csak 13 darabot vittem belőle- magammal, azoknak az intézeti tanítónőknek, gondozóknak, akik rendesen viselkedtek velem. Volt köztük egy tanítónő, akit úgy szerettem, ahogy az anyámat szerethettem volna. Visszatértemkor megkerestem, és azóta is tartjuk a kapcsolatot, a lánya jó barátom lett.” Az egyik fiú nagyon beteg volt - mesélte Izidor. Az egyik nővér felkutatta a szüleit, hogy elmondja nekik, nagy a baj, a gyerek szenved, és mindennél jobban vágyik utánuk. De hiába. Egyik szülője sem látogatta meg, hagyták egyedül meghalni a fiút. „Már nem haragszom, dehogy haragszom azokra, akik bántottak minket, de nem akarok barátkozni velük. Az árvaházért, az ott átéltekért már megbocsátottam nekik. Minden úgy volt jól, ahogy volt- folytatja mély sóhaj után.- Az árvaházban megtanultam, miként legyek önálló, most a hegyekben is megállók a saját lábamon. Sok volt intézetisnek azonban ez nem sikerül, mert nem találja helyét a kinti világban.” Külföldre nem adnak gyereket Románia 2001-ben leállította a külföldi örökbefogadásokat, a legsérülékenyebb, legnagyobb bajban lévő gyermekek pedig továbbra is az árvaházak foglyai maradtak. Több régi, mostanra már felnőtt társának megszűnt a jogosultsága a szociális segélyre, és kidobták őket az árvaházból, ahol addig szinte foglyokként tartották őket. Némelyek most az utcán, koldulásból élnek, a szerencsésebbek bejutottak valamelyik idősek otthonába. Izidor azt mondja, ha az utcán felsőtestét himbáló szerencsétlent látunk, biztosak lehetünk benne, hogy korábban intézetben élt. Izidor szerint sokan szeretnék megváltoztatni a romániai örökbefogadási rendszert, de a kormányt sem az árvák, sem a fogyatékosok nem érdeklik. Csak a látszatot akarja fenntartani. Rengetegen vennének magukhoz gyereket, románok és külföldiek is, de a román kormány nem adja őket, és ezzel elveszi a lehetőséget tőlük, hogy valaha családjuk legyen. Romániában sokan dolgoznak azért, hogy ne történjen meg újra az, ami Ceau§escu idejében, hogy a fogyatékos, árva gyerekek halálra ítélve élnek az intézményekben - mondta. Izidor alaposan megtanulta: árvának lenni azt jelenti, hogy a gyereknek sem anyja, sem apja nincs, mert mindkettő elhagyta. Ha pedig bezárták egy intézménybe, senki nem jön hozzá, és senki nem kíváncsi rá. Saját házikó Szászivánfaiván Izidor néhány hónapja Romániában tartózkodik, és jól érzi magát. Tolmácsol, ügyet intéz, segít, önkénteskedik. Egykori árvaházi gyerekeknek segít felkutatni biológiai szüleiket, és ha lehet, összehozni őket. Hogy ők is megtudhassák, szüleik miért döntöttek úgy annak idején. Izidor azt mondja, mostanra azt is megtanulta, hogyan gondolkoznak a gyermeküket elhagyó szülők. Szeben megyében, a románok, szászok, magyarok és cigányok lakta Szászivánfaiván (Ig- hi§u Nou) él, az erdélyi HIV-fertőzött gyerekeket, 1 fiatalokat és azok család- s jait 16 esztendeje támo- gató Love Right Románia ‘szervezetnek is dolgozik. A falu egyik kibővített házában most nyolc fogyatékos felnőttnek, egykori árvaházi gyereknek nyújtanak otthont, ellátják, segítik, kísérik, és ha lehet, fejlesztik őket. Többen is gondoskodnak róluk, Izidor az egyik mentoruk. Azt mondja, első látásra beleszeretett Szászivánfal- vába, azt tervezi, jövő áprilisban hazatér Amerikába, hogy pénzt gyűjtsön és megvásárolhassa az egyik házikót magának. Sokan ismerik, tudják, mivel foglalkozik, és nemcsak a falujában, de a környéken is gyakran megszólítják mondván: „Nagyon szegények vagyunk és nagyon nehéz az életünk, de a gyerekről sosem mondanánk le.” Sokan csodálkoznak rajta, hogyhogy Izidor nem haragszik Romániára. Ő erre azt mondja: nem Románia, hanem gonosz emberek tettek rosszat vele. Izidor utolsó fotója az intézet előtt, boldogan, már elhiszi, hogy lesznek szülei, akik elviszik magukkal. A fotók Izidor Ruckel magángyűjteményéből származnak / Izidor és nevelőanyja, Marlys a férfi szülőfalujába látogat A máramarosszige- Ji árvaházat 2003-ban végleg bezárták -------"""
