Somogyi Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-24 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 25. szám

ggl7. JUNIUS 24., SZOMBAT

Névjegy

HRIVNAK TÜNDE

Ruhaipari technikusként végzett, a középiskola után a Budapesti Divatiskolában tanult tovább, majd 23 évesen elindította a saját di- jp)MP%! vatmárkáját a ByMe-t. Kollek- ciójának különlegessége, hogy matyó, tótkomlósi, kalocsai mintával és halasi csipkével dolgozik. Tótkomlós városától 2017-ben Pro Űrbe díjat kapott. Az általa tervezett ruhák nemzetközi szinten elismertek: Ausztria, Párizs, Amerika, Malajzia, Svájc, Szlovákia voltak már színhelyei a kollekciók bemutatójának.

Ilrlvu.ik luudu fkö/ófxjn, pirosban» vallja ii jó numHdho/ n telmbef; Timiiéit hit i>, hull

Hrivnák Tünde neve sokak számára ismerősen cseng, de arra biztosan szinte egész Magyarország emlékszik, hogy az általa készített kalocsai mintás ove- rallban állt néhány évvel ezelőtt dobogóra Hamilton és Button. A két évtizede a pályán lévő divattervezőnő mesélt lapunknak hitről, sikerről és majdnem feladásról, eredendő értékekről és olcsó hamisítványokról.

Takács Eszter- A kalocsai és a matyó minta is a magyar néphagyomány része, mégsem könnyű hordható módon, ízlésesen ruhára „álmodni” ezeket a motívumokat. Miért ezt választotta?- Hosszú időre, mintegy 40 évre feledésbe merültek ezek a gyönyörű hímzések Magyar- országon. Szinte sehol máshol nem jelentek meg, mint a turisták által látogatón piacokon, sétálóutcákban, ez len a „magyar népművészet”, de ezek sokszor silány minőségű áruk, amelyeknek érintőlegesen sincs közük a tradicionális, valódi értéket képviselő kézi hímzéshez. Jómagam 2000 óta foglalkozom ezekkel a motívumokkal, de ennél sokkal korábban kezdődött ez a szerelem. A családomban a negyedik generációt képviselem, amelyik a Békés megyei, tótkomlósi népművészeti hagyományokat őrzi. A nagymamám és az édesanyám is varrónő, így beleszülettem a ruhák, a kelmék és a hímzés világába.- Kislányként is szépnek találta a népi motívummal díszített ruhákat?- Igen, jeles alkalomra mindig olyan ruhát, blúzt kaptunk a húgommal, amelyen gyönyörű kézi hímzés volt, ezt anyukám és a nagymamám varrta meg nekünk. Ezekben nagyon szépnek és különlegesnek éreztük magunkat. Nem volt kérdés, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Tizenkét éves korom óta tudom, hogy divattervezéssel, varrással szeretnék foglalkozni. Már kislányként pliszét szerkesztettem, az otthonról hozott tudást iskolai szinten is bővítettem, és 21 éves koromban már tervezni kezdtem. A mai napig a tervezéstől a kivitelezésig a kollekcióm minden egyes darabján rajta tartom a szemem.- Említette, hogy a tótkomlósi minta volt az első, amivel tervezett.- így van, bár ez valójában nem magyar, hanem egy szlovák minta. Viszont talán ebből is látszik, hogy a népművészet határokon átível és nemzeteket köt össze.- Akkor az első saját kollekciójánál már magától értetődő volt, hogy kézi varrással, nép- művészeti motívummal fogja díszíteni a ruháit?- Részben igen, mert már az első darabokon is volt pliszé vagy bársonyszalag díszítés, ez nagyon nőiessé teszi a ruhákat. Innen pedig már csak egy lépés volt, hogy visszatérjek a gyermekkori emlékeimhez, és kézzel készített autentikus motívumok kerüljenek a ruháimra. Eleinte viszont szinte semmilyen sikerélményem nem volt, már azon is gondolkodtam, hogy feladom ezt az egészet, mert egyszerűen nincs rá igény. Elkeseredett voltam, mert úgy éreztem, hogy a divat egy jó kommunikációs eszköz, volt mondandóm, mégsem érdekelt szinte senkit.- Mi volt mégis az áttörés?- A kalocsai polgármester, Török Ferenc, aki rajztanár is, meglátta az egyik kollekciómat, és megtetszett neki. Nem sokkal később felkeresett, hogy örülne, ha a kalocsai népi motívumok egyedi, szép és elegáns ruhákon jelennének meg. De az is nagy áttörés volt 2012-ben, amikor Hamilton és Button kalocsai mintával díszített overallban jelent meg egy autóversenyen. Elég nagy szenzáció volt, sok-sok európai lapban, sőt még a New York Timesban is megjelent a fotó.- A kalocsai minta után már adta magát, hogy a matyó motívummal és a halasi csipkével is dolgozni fog?- Nem terveztem semmit, de, Istennek hála, az utam egyenesen folytatódott. A matyó kollekcióm egyébként teljesen más, mint a kalocsai. Nagyon sok időt töltök Kalocsán és Mezőkövesden a népművészekkel, beszélge tünk, együtt gondolkodunk. A ruháimon nem egyszerűen kézzel varrott virágok vannak, hanem emberi értékek, élettörténetek, évszázados hagyományok, amiket büszkén lehet viselni. A csipkével pedig tavaly ismerkedtem meg közelebbről. Lenyűgöző a halasi csipke, egy valódi csoda. Kevesen tudják, hogy jelenleg csupán nyolc asszony tud ilyen csipkét készíteni: hatvanféle öltéssel, hajszálvékony cérnával készül minden egyes darab. Egy csipkevarró asszony mindössze 2-3 centit halad naponta, vagyis egy gallérra való csipkerész elkészítése akár 5-6 hónapig is eltarthat. A halasi csipke az idén 115 éves, ezért is kértek

fel, készítsem el a kollekciómat, hogy ne csak a vitrinben lehessen látni.- A családját immár negyedik generációsként képviseli a ruhakészítés világában. Büszkék önre? Vagy néha kritizálják is?- Úgy érzem, nagyon büszkék rám, különösen annak örülnek, hogy én ezt még eny- nyi idő után is nagyon szeretem csinálni. Igen, néha kritika is ér, mert a nagymamám nagyon kritikus, de már évek óta nem talált semmi kivetnivalót a munkámban. Azt viszont a mai napig mindig elmondja, a legfontosabb, hogy tiszta legyen a ruha, szépen kimosva, kivasalva, és gyakran hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a kiváló minőségű alapanyag is. Anyukám meg a tökéletes varrás fontosságát hangoztatta mindig. A kolléganőimmel a precíz munka hívei vagyunk.- Itthon szerzi be az alapanyagokat?- Igen, de már csak nyomokban lehet fellelni azokat a kiváló minőségű kelméket, amelyekre még néhány évtizede büszke lehetett Magyarország.- A világ minden részéből kap megrendeléseket?- Nagy örömömre igen, és az is boldoggá tesz, hogy rendszeresen kapok visszajelzéseket, képeket a ruháimról a vásárlóimtól. A kollekcióm megfizethető, ez fontos szempont, persze az tény, hogy nem fast fashion árban vannak a ruháim. De

nem is célom tucatdarabokat árulpi.- Ma nagyon népszerű pálya a divattervezés. Mit tanácsolna a pályakezdő fiataloknak?- Szeretném átadni azt a tapasztalatot, tudást, amit az elmúlt két évtizedben megszereztem; ezért örömmel tanítok és workshopokat is tartok. Oktattam már Kuala Lumpurban és neves washingtoni egyetemen is, boldogan megyek, amikor hívnak. Ha valamit tanácsolhatnék a fiataloknak, akkor az az lenne, hogy a szakmát az alapoknál kell kezdeni, a tűnél és a cérnánál. Igenis meg kell tanulni varrni, meg kell ismerni az anyagokat, szerintem senki sem „születik” divattervezőnek. A tehetséghez társuló alázattal, hittel és szorgalommal lehet előrejutni. A pozitív hozzáállás is sokat számít. Például ha egy vasárnap, sok-sok munkaóra után le kell autóznom Kalocsára, akkor sem arra koncentrálok, hogy már megint úton vagyok, vezetnem kell, hanem gyönyörködöm a tájban és megállók lefotózni a naplementét.- Említette a hit segítő erejét.- Igen, én hívő ember vagyok. Tudom, hogy hittel az ember élete szebb és gördülékenyebb. A hit segít átvészelni a gondterhesebb időszakokat, de abban is irányt mutat, hogyan kezelje az ember a sikert. Ezért a reformáció idén 500 éves évfordulójára terveztem az egyik kollekciómat. Engem mindig lenyűgözött Luther Márton, aki bátran kiszögezte a 95 pontját Witten- bergben, példaértékűnek tartom a hitét.

„Beleszülettem, a ruhák, a kelmék és,a, népies, hímzés,világába?

Népművészet határokon át