Somogyi Hírlap, 2017. június (28. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-16 / 138. szám
2017. JÚNIUS 16., PÉNTEK 14 MÚLTIDÉZŐ Két hét különbséggel halt meg öccse után a fogolytáborban a hírneves költő Magyar holttestek porából lett magyarrá az oroszországi föld A Jenyiszej partján fekvő Krasznojarszk ma. Csehov szerint Szibéria legszebb városa sok ezer magyar katona végső nyughelye Fotó: MW ' Éppen száz esztendeje halt meg az Orosz Köztársaság hadifogolytáborában Gyóni Géza, a leginkább a nagy háborúban született lírájáról ismert költőnk, akinek krasz- nojarszki tábori napjait Bodó Jenő, az ugyancsak ott raboskodó, későbbi csurgói gimnáziumigazgató örökítette meg. Horváth József sonline@sonline.hu CSURGÓ, NAGYBAJOM Június különösen szomorú hónapja volt a szibériai kraszno- jarszki hadifogolytáborban éló' magyaroknak. Nyolcadikén temették el Áchim Mihály főhadnagyot, két héttel később, 25-én, éppen a 33. születésnapján ugyancsak elhunyt bátyja, a már neves, ám megtört lelkű, költő, Gyóni Géza (született: Áchim Géza), aki éppen a világháború első esztendejében, a keleti frontvonalon vált országosan elismert szerzővé. Ugyancsak a krasznojarsz- ki táborban raboskodott ekkor a nagybajomi születésű, Csurgón érettségizett magyar-latin szakos egyetemi hallgató, Bodó Jenő is, aki fogékony volt az irodalmi értékek iránt, így Gyóni Géza sorsára és költészetére. Neki sikerült hazakerülni a fogságból, egyetemi tanulmányainak befejezése után 1923-tól 1946-ig a Csurgói Református Gimnázium tanára, később igazgatója lett. Bodó lenő tollából, 1940-ben a Csurgói Könyvtár sorozatban jelent meg a Három fogolytábor című könyve, amelyben a szemtanú, a fogolytárs hitelességével idézi fel Gyóni Géza utolsó napjait. Sajnos könyv példányai ma már alig fellelhetők. Gyóni Géza egyik legismertebb verse: a Csak egy éjszakára című alkotás, amit Przemisl hősies védelme ihletett, és az ostromlott erődben látott napvilágot a Lengyel mezőkön, tábortűz mellett című tízezer példányban megjelent kötetében. A csurgói bajtárs későbbi leírásából tudhatjuk, a katonatársak könyv nélkül mondták verseit, de itthon a közeli győzelem ígéretében fanyalogva fogadták. Ám a későbbi hadifogság rácáfolt a háború kimenetelében optimistább kritikusokra. A krasznojarsz- ki táborlakók sorstársként felnéztek Gyónira, s ugyancsak sok versét ismerték. „Magda főhadnagy előadta Gyóni Géza „Rab emberimája” című versét, amit ő zenésített meg. A meghatóan szép költeményt őszinte tapssal hálálta meg a hallgatóság, mit Gyóni azzal köszönt meg, hogy két versét felolvasta. Mindenki megérezte, hogy nagy költővel van dolga, s az a néhány perc, míg Gyóni olvasott, életének ünnepi percei voltak.” Bodó Jenő leírásából megtudjuk, hogy igen zárkózottan élt a táborban. „Mindig öccsével, Áchim Mihály főhadnaggyal mutatkozott egy és ugyanazon emberek társaságában. Ha úgy elnéztem goromba ha- linacsizmáját, vékonyan bélelt katonaköpenyét, kissé hajtott hátát, nem is hittem volna, hogy egy immár „beérkezett” s otthon is nagynevű költő él itt közöttünk.” A későbbi, generációkat tanító pedagógus a fiatalabb testvér temetésén is ott volt: „Gyászkocsi állott meg június 8-án a víztorony közelében levő szabad téren, hogy utolsó útjára vigye Gyóni Géza test- véröccsét, Áchim Mihály főhadnagyot. .Egy éve láttunk utoljára halottaskocsit a tiszti táborban. A fekete halálnak fekete lepellel leborított lovai ott álltak előttünk komoran, méltóságosan. Az ordító tábor zsivajára ránehezedett a halál dermesztő csendje. Aztán megindult a menet a kapu felé s a kocsi mögött görnyedten a porig alázott költő... Ekkor láttam utoljára... a bánata nőttönBodó Jenő arcképe Csurgón nőtt, rágta és emésztette idegzetét. Egyszer csak hallottuk, hogy kórházba került, sőt azt is rebesgették, hogy idegrendszere összeroppant, hogy már nem akar táplálkozni sem. Bó- na ezredorvos, a kórház parancsnoka, a táborban titokzatos arccal járt-kelt, nem akart nyilatkozni. De e hallgatásból is szárnyra kelt a hír, hogy Gyóni testvéréhez vágyakozik, a fogolytemetőbe, melynek földje magyar testek porából lett magyarrá.” Június közepén beteljesedett az idősebb testvér végzete is. Gyóni Géza irodalmi rehabilitációja váratlanul érkezett: 1934-ben a brit irodalmi társaság nemzetközi pályázatot hirdetett olyan háborúellenes költeményre, amelynek szerzője maga is részt vett a világháborúban. Az első díjat a „Csak egy éjszakára” című Gyóni-vers nyerte el. Bodó Jenő, a későbbi csurgói tanár együtt raboskodott az ismert költővel Gyóni Géza a krasznojarszki hadifogolytáborban Fotó: Fortepan Magyar katonai foglyok 1917-ben Krasznojarszkban Fotó: Fortepan Súlyos járványok, skorbut és tífusz tizedelte a rabokat Fotó: Fortepan Csak egy éjszakára - részlet Csak egy éjszakára küldjétek el őket: /Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket. Csak egy éjszakára: / Vakító csillagnak mikor támad fénye, / Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, /Amikor magyar vért gőzölve hömpöly- get, / Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet. Küldjétek el őket csak egy éjszakára, / Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára. / Csak egy éjszakára: /Hogy bújnának össze megrémülve, fázva; Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna; / Hogy tépné az ingét, hogy vemé a mellét, / Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még! Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak / Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak! / Hogy esküdne mind-mind, / S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert, / Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent: / Magyar vérem ellen soha-soha többet! Csak egy éjszakára küldjétek el őket. A táborban eleinte csak fapriccset kapott mindenki Fotó: Fortepan