Somogyi Hírlap, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 19. szám

2017. MÁJUS 13., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ y Mindéin álmai valőrat vált A köztévé csinos műsorve­zetője már gyerekkora óta jó barátságban van a kame­rával, riporterként sok-sok műsorban, élő adásban dol­gozott, az élete mégis kis­fia születésével vált kerek­ké. Az Eurovíziós Dalfeszti­vál kulisszatitkairól, anya­ságról és a boldogság re­ceptjéről kérdeztük Tatár Csillát. Takács Eszter- Hogy készültök az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjére?-í Szombat éjszaka van a döntő, amelyet a Duna élő­ben közvetít, ekkor műhol­das kapcsolás segítségével egész Európa néhány másod­percig minket figyel, én pe­dig ismertetem Magyaror­szág pontjait. Előtte csütörtö­kön túl leszünk már egy élő adáson is. Mindkettőben iz­galmas kulisszatitkokról be­szélgetünk.- Mire számítasz?- Végighallgattam az ösz- szes dalt és néztem' az eurovíziós csatornát is a ne- ten. Vannak különleges han­gú előadók, de a női megérzé­sem azt súgja, hogy Pápai Joci is benne lesz az Origó című dallal a legjobb tízben. Na­gyon tehetséges és ösztönös előadónak tartom, a dala és a produkciója pedig igazán kü­lönleges, kicsit kilóg a sorból, és talán éppen ezért könnyen megjegyezhető.- Most is magyar tervező ru­háját fogod viselni?- Harmadik éve vezetem A Dalt, és igen, a nagy adá­soknál mindig van egy ko­moly ötletelés a megjelené­semet illetően. Általában ma­gyar tervezők ruháit viselem, és mindig könnyen találunk olyat, ami igazán illik hoz­zám. De figyelnünk is kell, hogy műsorvezetőként a kül­sőmmel is hozzá tudjak ten­ni az adás sikeréhez. Emlék­szem, amikor A Dal műsorve­zetője lettem, az első adásnál azért figyelték árgus szemek­kel, hogy miként is nézek ki, mert csatornát váltottam, zaj­lott a válásom és sokat fogy­tam. A második adás már a szülésem utánra esett, ak­kor azért volt téma a külsőm. Most pedig újra lefogytam.- Mennyire foglalkozol a kül­sőddel, a divatos öltözködés­sel a mindennapokban?- Szerencsés nő vagyok, a munkámnak hála rengeteg csodálatos ruhakölteményt viselhettem már, ezért a hét­köznapokban a kényelmes, jól kombinálható darabokat részesítem előnyben. Egyál­talán nem vagyok válogatós.- Említetted, hogy amikor szü­lés után először álltái a kame­rák előtt, komoly kritikákat kaptál.- Akkor is úgy véleked­tem és most is ugyanúgy vál­lalom, hogy mélyen felhábo­rít, nem is magam miatt, ha­nem minden kismamatár­sam miatt, hogy egy újdon­sült anyukát azért érhessen „támadás”, mert szülés után néhány héttel még nem fér bele a régi farmerébe, és van rajta némi túlsúly. Számom­ra az volt a legfontosabb, hogy tudjam szoptatni a kisfiam. A többi pedig nem érdekelt. Tudtam, hogy ha lesz időm és energiám, illetve a testem is készen áll rá, akkor majd szépen lassan nekikezdek az edzéseknek, amikre nagy va­lószínűséggel az alakom is „reagálni” fog.- Az is téma volt, hogy korán visszamentéi szülés után dol­gozni?- Igen, persze. Ez egy örök téma. Ha otthon maradtam volna hosszabb ideig, va­lószínűleg azért ért vol­na kritika, mert „megte­hetem”, hogy nem me­gyek vissza dolgozni, jaj, de jó nekem. így pedig, hogy nem sok­kal a szülés után visz- szakerültem a képer­nyőre, azért értek tá­madások. / 0 f \- Könnyű volt a visz- szatérés?- Örültem, ami­kor felhívtak, hogy vezessem A Dalt, de meg kellett be­szélnem a fér­jemmel, hogyan is tudjuk megoldani. Mindösszesen hat forgatást vállaltam, de így sem volt köny- nyű megszervezni a mindennapjainkat. Nemcsak azért, mert még kétszer kelt éj­jel a kisfiam, szoptat­tam, és ha fájt a pocak­ja, akkor virrasztottam vele, emiatt pedig gyak­ran fáradt és kialvatlan voltam, hanem azért is, mert ambivalens érzé­sek voltak bennem, amiért elmegyek dol­gozni. Szerintem min­den kismama átél ha­sonlót. Annak ugyan örültem, hogy újra a kollégáim közt lehe­tek, szép sminket és ruhát kapok, de nagyon hiányzott Milán, alig vár­tam, hogy érkez­zenek az üzene­tek és a videók a férjemtől. így visszanézve nagyon büsz­ke vagyok rá, hogy meg tudtuk csi­nálni, sze- r i n t e m így együtt minden­re képesek vagyunk. (Ne­vet.) Most már kicsit egysze­rűbb az élet, hiszen csalá­di napközibe jár Milán, amit nagyon szeret. Igazi kis kö­zösségi ember, imádja a tár­saságot.- A forgatások alatt kicsit fel­töltődtél?- Igen, nagyon jó érzés volt emberek közé menni, különö­sen azért, mert én nagyon so­káig egyáltalán nem mozdul­tam el Milán mellől. Hetekig A * \ V J f Varázsütésre össze­állt minden, miután 'ftiegismerte a férjét, akivel új életet kezdett Fotó: Sáros í Zoltán 1 n \ nem léptem ki a lakásból. Eb­ben közrejátszhatott, hogy elég nehéz volt a szülésem és nehezen épültem fel belő­le testileg-lelkileg. Névjegy „tő-műsorvezető, Tatár Csilla szer e többek kö­az MTVA több műsorának,^ ^ ^ ZÖU A DVa Mái*gyerekként, 13 évesen S aSSZ°nen a Duna Televízió egyik mu- i, a Budapesti mi„, egy évii­jedig volt a ntüso.vezetöje dl­| ”en ™*aÍL°u.Womeo ot.de«- aren.-v, - Mitől volt nehéz a szülés? % - Az első babá­ját váró kismama­ként fel sem me­rült bennem, hogy gond lehet a szü­lésnél. A babavá- i rással kapcsolat­ban sokat izgul­tam, de a szülés miatt nem. Any- v nyit kérdeztem * csupán az or­% vosomtól, hogy indokolt e a császármetszés, % mert ha nem, akkor széret- ^üljl nék természetes r úton szülni. De % komplikációk lép­tek fel vajúdás köz­ben, elakadt a kis- J fiam, leesett a szív- * hangja, nagyon aggód­tam miatta és a mai na­pig traumatikus emlék ez számomra. Borzasztó ér­zés, hogy veszélyben volt a kisfiam. «jyifesikk ' \ f V \ > I- Ha jól tudom, egy könyvet is írtál a várandóssággal és a csecsemő gondozásával kap­csolatban.- Igen, fontosnak érez­tem, hogy a saját példám­ból okulva segíteni pró­báljak másoknak. Nekem nem volt a környezetem­ben olyan barátnő, ro­kon, akinek kisgyere­ke lett volna akkortájt, amikor Milánnal vá­jt randós voltam. Ren- geteg kérdés merült fel bennem, amik­kel egy idő után már nem mertem az or­vosomhoz fordulni, ezért az interneten m kezdtem el kuta­kodni. Bár ne tet­tem volna! Nyil­ván sok jó dolog is fent van a világhá­lón, de életveszélyes taná­csokat is osztogatnak egy­másnak különféle biogokon az anyukák. A várandósság alatt is sok-sok kérdése van egy első gyermekét váró kis- .mamának, de szülés után ta­lán még több: a szoptatással, a baba táplásával, altatásá­val, gondozásával kapcsolat­ban. Ezért írtam meg ezt a könyvet, amolyan kérdés-vá­lasz formában a saját tapasz­talataimmal és más kisma­mák történeteivel színezve. Valószínűleg ősszel fog meg­jelenni ez a könyv, amelyben tapasztalt védőnő, szülész- orvos, gasztroenteorológus, gyerekgyógyász ad tanácso­kat az olvasóknak.- Ért valamilyen konkrét rossz élmény is az internetes keres­gélés közben?- Igen, de a legrosszabb az nem is az interneten ért, hanem egy sajtótájékozta­tó után, ahol sok májkrémes szendvicset ettem, majd meg­jegyezte valaki, hogy ennyi májkrémtől és A-vitamintól vak lehet a gyermekem. Bor­zasztó érzés volt. Szerencsére kiderült, hogy bár van való­ságtartalma ennek a feltétele­zésnek, de így azért nem igaz, és megnyugodhattam.- Voltak olyan ételek, amiket nagyon kívántál a babavárás alatt?- Mindent imádtam, ami paradicsomos. Az első tri- meszterben gyakran volt hányingerem, émelyegtem, és ezek a paradicsomos éte­lek csillapították ezt.- Következetes anyuka vagy?- Nagyon. Nálunk szigorú napirend van. Ismerem a kis­fiámat, és tudom, hogy pél dául nem azért nem alszik el délután, mert nem fáradt, ha­nem azért, mert egyszerűen nincs kedve, nem szeretne. Ezért nem is 'szeretem, ha mások csak legyintenek a napirendünkre, és arra biz­tatnak, hogy az altatás te­kintetében legyek lazább. A férjem amúgy is kicsit enge­dékenyebb, nála sírással és hisztivel hamarabb célt ér Milán.- Mennyire óvod a családodat a nyilvánosságtól?- A férjem elfogadta, hogy én valamennyire a nyilvános­ság előtt élek, és mindenben támogat, de ő nem szeretné exponálni magát. Milánnal már szerepeltünk egy rek­lámban, voltunk fotózásokon és természetesen osztok meg •róla képeket is. Szerencsé­re ott, ahol lakunk, nagyon sok ismerősünk, barátunk él, rengeteget járunk a játszótér­re, sétálni, egyáltalán nem rejtegetjük Milánt, de húzok egy határt, és a mindennap­jainkba nem engedem be a nyilvánosságot.- Olyan lelkesedéssel beszél­tél erről a környékről, ahol él­tek, hogy szinte kedvet csi­nálsz másnak is, hogy több időt töltsön el errefelé. Sze­retsz ott lakni?- Imádok. Amint kilépek az utcára, lépten-nyomon is­merősbe botiok. Közel van a park, a játszótér, a Duna, reg­gelenként gyalog sétálunk el a bölcsibe Milánnal. Egy nagy álmom vált valóra az­zal, hogy itt élek.- Akkor minden álmod való­ra vált?- Azzal, hogy megismertem a férjemet, új életet kezdtem, és egyszerűen varázsütésre összeállt minden. Igen, min­den álmom valóra vált:

Next

/
Thumbnails
Contents