Somogyi Hírlap, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 19. szám

INTERJÚ 2017. MÁJUS 13., SZOMBAT W tH pmi Görbicz Anita, a Győr világ- klasszisa azt mondja, a csa­ládja és a férje nélkül nem sikerült volna újra kimagas­ló formában teljesítenie. A kézilabda és a játék még mindig nagyon motiválja, de már kisfia, Boldizsár az első az életében. Fábos Erika- Sírós volt a múlt vasárnap. Már a döntő előtt, a bemele­gítésnél könnyezett, aztán a mérkőzés után folyamatosan potyogtak a könnyei. Meddig sírdogált?- A bemelegítésnél a kis­fiam miatt sírtam. A férjem­nek, Ottónak az volt az anyák napi meglepetése, hogy kihoz­ta Boldizsárt a döntőre. Akkor már három napja nem láttam, úgyhogy nagyon meghatód­tam. Ez volt a második olyan meccsem, amit élőben nézett meg a kisfiam. A mérkőzés után pedig a boldogság köny- nyei törtek ki. Ezzel a győze­lemmel sok minden felsza­kadt, és kijött minden. Az öltö­zőben aztán megnyugodtam.- Mi minden jött ki?- Ebben a győzelemben két nagyon kemény évem volt benne. Rengeteg nehézsé­get küzdöttem le és saját ma­gammal is sokat harcoltam. Tudtam előre, hogy ez nagy feladat, de nem gondoltam, hogy ekkora munka lesz visz- szatérni a profi sportba Bol­dizsár születése után. Ren­geteget edzettem, mégis hul­lámzó volt a szezonom, és ak­kor a legfontosabb pillanat­ban, amikor a legjobban kel­lett, pont olyan koncentráltan játszottam végig a hétvégét, ahogy megálmodtam.- Ekkora klasszisnál ez így van, nem? Amikor kell, előkap­ja a legjobb formáját.- Voltak pillanatok az el­múlt időszakban, amikor ko­molyan kételkedtem magam­ban, és azt gondoltam, hogy már nem tudom hozni az el­várt szintet. Nagy akaraterő kellett, de végigcsináltam, meg akartam mutatni, hogy Boldizsár anyukájaként is vissza tudok térni a csúcsra és kimagasló teljesítményt tu­dok nyújtani a csapatban.- Azt észrevette, hogy eddig minden válaszában szerepelt Boldizsár?- Hát igen, megváltoztam, az biztos. Nagy csere történt az életemben. Eddig a kézi­labda volt az életem, ami per­sze most is nagyon fontos, de amióta megszületett, már Bol­dizsár az első.- Olyanokat lehetett olvas­ni az elmúlt napokban, hogy „Görbicz végleg a legnagyob­bak közé került” meg hogy „Görbicz egy zseni, és kész”. Szinte az összes kézilabdás portálon fenn volt Európában az a gól, amit Knedlíková szer­zett az ön álompasszából, a szurkolók a szezon és a négyes döntő legjobbjának is megvá­lasztották. Ilyenkor örömmel tallózza a sajtót, vagy nem fog­lalkozott még ezzel?- De, de, de! Nagy büszke­ség, és hihetetlen hálát érzek most minden jó szóért. Az em­ber persze jobban szereti visz- szanézni, ha valami jót csinál, mint amikor a hibáit elemzik, de én azt is meg szoktam néz­ni. Jólesik a visszajelzés, a po­zitív visszacsatolások megerő­sítenek.- A múlt vasárnap estéből mire emlékszik a legszívesebben?- Minden percre. Nem fo­gyott azért annyi pezsgő, hogy bármiről lemaradtam volna. Ez már a harmadik győzel­. műnk volt, de nem lehet betel­ni egy ilyen ünnepléssel, any- nyira jó. Érdekes módon ma­gára a meccsre nem emlék­szem annyira, csak egy-egy pillanat villan be.- Ez csak ekkora tétnél van így, vagy minden meccs külön­leges idegállapotot követel?- Minden meccs eksztati­kus állapotot kíván. Persze vannak könnyebb mérkőzé­sek, ott hidegebb fejjel játszik az ember, de a jellemző in­kább az, hogy csak az létezik akkor, ami a pályán történik, és csak pörögnek, pörögnek - néha felfoghatatlanul - az ese­mények.- Az, hogy a négyes döntő leg­jobbjának nem önt választot­ták, rosszul esett?- Bearanyozta volna az es­tét, az biztos, de így is jó volt. A szurkolóktól akkora szerete- tet kaptam, hogy nem foglal­koztam mással. Bennük még sosem csalódtam!- Biztosan azért, mert ők sem csalódnak Görbicz Anitában. Úgy hírlik, hatszor egyezte­tett még a tavasszal a vezetés­sel arról, hogy ma­rad-e a klubnál. Hetedszerre aztán a fér­*■* ■ < Aff!- '■ • Gorbicz Anita megköszönte csaladjának a biztatást, ami szerinte hozzájárult a Szkopje elleni győzelemhez is Fotoh: Veres Viktor. Mirko István Névjegy: je, Vincze Ottó is részt vett a tárgyaláson, és akkor mondott igent. Mi körül volt vita?- Vita igazából nem volt, és végül mindenben megállapod tunk, ez a lényeg, a többi nem számít. Szerencsés vagyok, hogy Ottóra az ilyen helyze­tekben is számíthatok- A jövő évadban már nemcsak Groot, hanem Oftedal is a győ ri klubnál lesz irányítóban. Mit gondol, láthatjuk mégGörbicz Anitát ebben a szerepkörben?- Nagyon bízom benne, de nem valószínű.- Bántja?- Nem volt könnyű elfogadni és megszok ni sem. Világéletemben az volt a posztom, közé­pen látom át legjobban a pá lyát, imádok irányítani. Úgy érzem, onnan tudom a leg-j jobban segíteni a csapatot és szervezni a játékot. Bal szé­len lenni kiszolgáltatott hely­zet, az ember azt várja, hogy kijöjjön végre a labda a szél­re. Nagyon nehéz szélsőjáté­kot játszani, ezt most meg­tapasztaltam. De nem kíván­ságműsor az ilyesmi. Ott ját­szom, ahol az edző úgy érzi, hogy lennem kell.- Azon gondolkodott már, hogy a válogatottban milyen szerep­ben tudna a leginkább kibon­takozni?- Szerintem irányítóként számítanak rám. Nagyon sze­retném, ha beleférne még a pályafutásomba velük is egy komolyabb siker.- Alaptermészete az irányítás, vagy csak a posztjából fakad?- Mindig szerettem a kö­zéppontban lenni, lehet rám számítani bármilyen kiéle­zett helyzetben, és nem csak a pályán. Tizenhat éves vol­tam, amikor ott marad­tam egyedül irányítóként a felnőttcsapatban. Mindenki idősebb volt nálam. Először furcsa volt kicsit, hogy hiá­ba én vagyok a legfiatalabb, mindenki rám figyel, de az­tán az idősebb játékosok so­kat segítettek, hogy megérez- zem, mit jelent az, hogy az irányító a feje a csapatnak. ORBICZ ANITA 83. május 13-án született Veszprémben. 1997-től a Győri Audi ETO játékosa, valamint a ma­gyar női kézi­labda-váloga­tott irányítója. A válogatot­tal a legjobb eredménye a 2003-ban- Hogy lett annak idején egy törékeny, vézna lányból kézi­labdás?- Úgy, hogy Róth Kálmán, akinek rengeteget köszönhe­tek, látott játszani egy általá­nos iskolai kézilabdatornán, és beválogatott az akkor indu­ló kézilabdás osztályába. Tíz­éves voltam akkor, és onnan­tól igazából nem volt válasz­tás. Fel sem merült soha, hogy mást kéne sportolnom.- Pedig ezzel az alkattal elein­te biztosan sok pofont kapott.- Rengeteget. Másrészt az erőnléti edzések sem passzol­tak az alkatomhoz. Az elején iszonyú sokat szenvedtem.- Mi motiválta a kitartását?- Mindig arra gondoltam, hogy valahogy ki kell ezt bír­ni, holnap már úgyis jön a ké­zilabda. Játszani nagyon sze­rettem, annyira, hogy min­dent kibírtam, csak végre játszhassak. Egyszer beso- kalltam lelkileg, de az csak két napig tartott. szerzett világbajnoki ezüst­érem. 2005-ben a világ legjobb kézilabdázónőjévé választot­ták. 2007-ben második lett a világ legjobb kézilabdázónője vá­lasztáson. 2012-ben és 2014-ben is a BL gólkirálynője lett. Eddigi legnagyobb sikere a Győrrel szerzett három BL-győ- zelem. Tíz bajnokságot szer­- A győzelem után elsősorban a családjának köszönte meg a sikert. Kinek mit köszönhet?- Főleg a biztatásukat, amit az elmúlt két évben kaptam. A szüleimnek és Ottó szüleir nek azt, hogy mindig bizton­ságban tudhattam Boldizsárt, amikor készülnöm és játsza­nom kellett. Boldizsárnak, hogy rengeteg energiát ad az az öröm, amit az jelent, hogy ő a mi kisfiúnk. Nagyon sze­retek az anyukája lenni. Ot­tónak pedig azt, hogy ami­kor mélységesen el voltam ke­seredve és mellőzöttnek érez­tem magam, akkor is segített meglátni magamban azt a pro­fi sportolót, aki mindig is vol­tam és lenni szeretnék. Ezzel szabályosan belehajszolt ab­ba a kemény munkába, ami ahhoz kellett, hogy eljussak idáig. Ez nem ment volna a családom nélkül. Különben az, hogy ennyire koncentrált voltam fejben egész hétvégén, annak is köszönhető, hogy Ot­tó a négyes döntő előtti héten rengeteget beszélgetett velem zett és 11 Magyar Kupát nyert az együttessel. A világbajnokság All Star csa­patának tagja (2003, 2005, 2007, 2013); Az év magyar kézilabdázója (2005, 2006, 2007, 2013, 2014); Junior Prima díj (2008); Prima díj (2009). Férje; Vincze Ottó volt váloga­tott labdarúgó, gyermekük: Ottó Boldizsár, 2015-ben szü­letett. a játékról, mentálisan nagyon sokat jelentett ez.- Éppen ma ünnepli a 34. szü­letésnapját, egy sportolónál nyilván ez is egy fontos ténye­ző. Gondolkodott már azon, hogy hány jó éve lehet még a világ legjobbjai között?- Mezőnyben ez valóban szá­mít. Két évre írtam alá, mert ezt még látom magamban és vágyom is arra, hogy legyenek húzós helyzetek, amikor szük­ség van rá, hogy odategyem a legjobb formám. Motivál. Jövő­re lesz húsz éve, hogy NB I-es játékos vagyok, és ott lesz a pá­lyafutásom vége.- Egy új pályafutás pedig elkez­dődik. Tudja már, mi lesz azután, ha abbahagyja a kézilabdát?- Vannak terveim, de egyelőre nem szeretnék be­szélni róla. Majd ha eljön az ideje.- A kézilabdától nem sze­retnék elszakadni, szívesen maradnék a klubnál, és csalá­dilag is vannak terveink.- Lesz kistestvére Boldizsárnak?- Egy gyereket mindenkép­pen szeretnénk még.- Boldizsár hogy viszonyul a labdákhoz?- Kezdi érdekelni. Mi arra biztatjuk és azt szeretnéhk, ha inkább a lábával rúgná, de majd kiderül. Mindenesetre az utolsó gólomnál, amikor kinéz­tem rájuk a lelátóra, az volt a gondolatom, hogy ha őt is lát­hatnám egy BL-döntőben és ő keresné egy találat után a mi tekintetünket, az milyen cso­da lenne! Ugye, müyen szen­timentális tud lenni egy anya? JHálát- érzek mindernd szóért«

Next

/
Thumbnails
Contents