Somogyi Hírlap, 2017. május (28. évfolyam, 100-125. szám)
2017-05-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 19. szám
2017. MÁJUS 13., SZOMBAT SZTORI g A bántalmazó mindenáron igyekszik a hatalmában tartani áldozatát, és visszaszerezni, ha kiszabadul a karmai közül Elfutni vagy maradni? Az erősebbtől félnek A menekülök legtöbbször nincsenek beszédes kedvükben, és csak a szerencsésebbek visznek magukkal váltóruhá nál többet. Nem is olyan rég volt egy hegyomlás- nyi férfi, aki azt vállalta, hogy elmenekült nőket visszakísér az otthagyott lakásba, és vigyáz rájuk, amíg összeszedik a holmijukat. Nem volt olyan bántalmazó, aki kezet mert volna emelni rá vagy arra, akire ő vi gyázott. Az elmenekülő nők nyolcvan százaléka rövid idő után visszatér az agresszorhoz, és minden kezdődik elölről Fotó: Shutterstock Krisztina nyolc év házasság után döntött úgy, hogy a maga és gyermekei érdekében elszökik bántalmazó férjétől. Egy ideig az ország távoli sarkában, egy átmeneti otthonban talált menedékre. Itt van esélye arra, hogy segítséggel megerősödjön és mindent újrakezdjen. G. Juhász Judit SZÖKÉSBEN A krízisszoba kisöpörve, tiszta ágynemű felhúzva, kiságy előkészítve, abban éppen még elfér a kisebbik gyerek, a négy év körüli. Egészségügyi csomag az asztalon, mellette tusfürdő, törülköző. Pizsama, hálóing, fehérnemű a raktárként szolgáló szekrényben. A közös konyhában kenyér, tej, 10 deka felvágott, margarin, egy kevés keksz, s itt egy kanálka lekvár is, hátha jól jön, bármikor elő lehet kapni. Legyen minden előkészítve, mert nem tudni, mikor és milyen állapotban érkeznek meg. Késő este a bántalmazottakat is befogaKrízisben A krízisszoba más, mint a többi: az itt lakók többet sírnak és kevesebbet alszanak másoknál. Kevesebbet járnak ki a városba is, és csak ritkán telefonálnak. Ha mégis, nem mondhatják meg, hol rejtőznek. Annak sem, aki segített eljönniük, mert a bántalmazok a legfurfangosabb módon igyekeznek áldozataik nyomára bukkanni. Míg itt vannak, az a dolguk, hogy egy kicsit megnyugodjanak, megerősödjenek, és végiggondolják, merre tovább. Legtöbbjüknek azonban még évekbe telik, amíg újratanulják, milyen is bántalmazás nélkül és önállóan élni. dó otthonban órák óta várják a Nyíregyháza mellőli asszonyt és két gyerekét. Mi lesz vele nélkülem? Budapesten, a Keleti pályaudvaron Krisztina és két kislánya nagyjából ekkor szállt le a vonatról. A kicsi az anyja nyakában lógott, Zsófika pedig, mint egy kis házirobot, szótlan követte. Belefáradt az utazásba, a megválaszolatlan kérdésekbe, hogy anya, hova megyünk, és apa miért, de miért nem jött velünk. A sokórás úton a nő ezerszer is átgondolta a dolgokat. Egyszer pontosan tudta, hogy jól döntött, amikor elhagyta a párját, s feldübörgött benne, nem engedi bántani a gyerekeit. A következő pillanatban már megesett a szíve a férfin, aki a legutóbbi verés után is úgy zokogott a lába előtt, mint egy kisgyerek. Ezerszer is bocsánatot kért, s azt mondogatta, hogy semmit sem ér az élete nélkülük, és hogy a szerelem az, ami elveszi az eszét. Később elöntötte a sajnálat, hogy szegény Gazsi belebePersze balhé itt is volt már: egy éjszaka megjelent a kapuban az egyik elhagyott férj, és üvöltözve követelte, hogy a felesége menjen ki hozzá. Az asz- szony helyett a rendőrség érkezett, más baj nem történt. Legfeljebb annyi, hogy újra menekülniük kellett: a gyerekek abbahagyták az óvodát meg az iskolát, mindent pillanatok alatt felszámoltak, és indultak az ország másik végébe, egy másik átmeneti otthonba. A szülő pedig próbálta elmagyarázni a gyerekeinek, miért kell továbbállni, kiköltözni éppen csak belakott szobájukból, tegszik a bánatba, meg tulajdonképpen ő,tehet mindenről, mert mindig felidegesíti a butaságaival. Meg hogy áz a pár pofon nem a világ, és hogy Gazsinak annyi gondja van a munkahelyén, nem csoda, hogy feszült, amikor hazaér. Legutóbb a vacsora sem volt még készen, így hát eljárt a keze. A jegyvizsgáló éppen mellettük haladt el, Krisztina megkérdezte tőle, honnan és mikor indul vonat visszafelé. Aztán észbe kapott, nem hagyja, nem engedi, hogy a másik tönkretegye a gyerekei életét. Biztonságban akarja tudni őket. Lehetőleg saját magát is. És rátört a zokogás, amikor arra gondolt, hogy nem lesz, aki megvédje a kutyáját. A Keletinél az első dolga az volt, hogy megkeresse a telefonfülkét, amelyikről korábban az Országos Krízis- kezelő és Információs Telefon- szolgálatnál (OKIT) beszéltek neki. Az ingyenes számon bejelentkezett a nőnél, aki Eszternek mondta magát, s aki most azt magyarázta el neki, hogyan jut el, a metróhoz és melyik megállónál kell leszállnia. Ott újabb telefont keresett, s Esztertől végre megtudta, hogy melyik településre utaznak tovább. Korábban sosem hallott róla. A távolsági buszon Zsófika már nyűglődött, könyvet nézegettek, mesét mondott nekik, a kisebbik éhes és álmos volt, de a szendvics meg a sütemény, amit ismerőse még otthon csomagolt nekik, már elfogyott. Krisztina többször is elővette a mobiltelefonját reggel óta, de - ahogy az OKIT-nál a lelkére kötötték - megállta, hogy senkivel se beszéljen, aztán lemerült. Előtte Gazsi legalább tucatszor hívta, üzeneteket is írogatott neki, hogy hol a fenében mászkál, majd meglátja, mit kap este, meg hogy többé nem látja a gyerekeit. Az asszony olvasta az sms-eket, és sehogy sem ment a fejébe, hogy ez a mindenkit elbűvölő, kedves ember akibe nyolc éve beleszeretett, hogyan válhatott ilyen gonosszá. Megérkezés Az q^thonban, ahol rövid ideig meghúzhatja magát, egyelőre annyit tudtak róla, hogy éjszaka, az aznapi soros verés után - amikor Gazsi már horkolt - kiugrott az ablakon, s futott végig az utcán. Krisztina később azt mesélte, a hatéves Zsófika mellette futott és reszketett, de ő nem foghatta a kezét, mert az alvó kicsit szorította erősen, hogy el ne ejtse. A város túlsó végéig szaladtak a fagyos éjszakában, egy volt munkatársa bocsátotta be őket, jóban voltak, mielőtt Krisztina férjhez ment volna. Az asszony a konyhaasztalnál zokogva várta, hogy megvirradjon, reggel telefonált annak a kedves nőnek a családsegítőtől, ő irányította tovább, ő vitte ki őket később autóval a harmadik településre, a buszhoz. Az ismeretlen településen az OKIT-től kapott címen a kapu az első csengetésre nyílott, futott is ki valaki, hogy legalább a csomagot átvegye Krisztinától. Odabent csend volt, világos és meleg, min elszakadni éppen csak megszeretett barátaiktól. A menekülők után jobb esetben a szociális munkások szobájában marad egy-egy gyerekrajz: házikó, napsugár, királylány, királyfi. Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a szülő másra merje bízni a gyerekét, és sokáig tart, amíg képes lesz munkát keresni, munkát találni és el is végezni. Hosszú időbe telik, amíg visszanyeri az önbecsülését, az önbizalmát, és képes lesz mindent elölről kezdeni. Az elmenekülő nők nyolcvan százalékának nem sikeden szobában aludtak már. Az asszony azután omlott ösz- sze, hogy a gyerekek ettek az előkészített lekváros kenyérből és beleájultak az ágyba. Kilépett a szobából, csendesen becsukta az ajtót maga mögött, de nem volt hova rejtőznie, hogy ne láthassák meg, egész testében remeg. Az ügyeletes gondozó teával kínálta, akkor tört ki belőle a zokogás. Hajnalig beszélgettek. Másnap Krisztina megkérte a szociális munkást, adja át az üzenetét az anyjának: eljött a férjétől, sohasem tér vissza, a lányok és ő is jól vannak, egyszer majd jelentkezik. Nem akart beszélni az anyjával, mert akárhányszor szó esett arról, hogy Gazsi bántja, az anyja mindig csak azt mondta: „Fiam, a gondokat megbeszélni kell, nem megfutamodni előlük.” Meg hogy tűrni kell, próbáljon alkalmazkodni a párjához, nincsen ember hiba nélkül, s hogy a gyerekeknek apa kell, látja, ő is teljes családban nevelkedett, pedig milyen sok baj volt náluk is. rül mindezt végigcsinálnia, és hosszabb-rövidebb idő elteltével visszatérnek bántalmazó párjukhoz. Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) a 06-80-205-520- as számon vonalas és mobil- telefonról egyaránt ingyenesen hívható. Célja, hogy segítséget nyújtson a kapcsolati erőszak, a gyermekbántalmazás, a prostitúció, az emberkereskedelem áldozatainak, és szükség esetén gondoskodjon az elhelyezésükről. A telefon- szolgálat a hét minden napján, éjszaka is elérhető.
