Somogyi Hírlap, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)

2017-04-29 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 17. szám

2017. ÁPRILIS 29., SZOMBAT PANORÁMA 3 A kisebb, 5 százalékos áfa felpörgetné az ágazatot Jóval több fogyhatna az olcsóbb potykából A jó ponty igazi csemege, és nem csak halászlének. Ránk férne fél kilóval több is belőle Fotó: MW Magyarországon esszük a legkevesebb halat Euró­pában. Az átlag háziasszony alig tudja, mit kezdjen vele. A karácsony más, persze ak­kor drágábban vesszük a jó pontyot. Ha jövőre olcsóbb lesz, azt remélik, több is fogy majd belőle. Mediaworks-összeállítás ÁFA A Földművelésügyi Minisz­térium kezdeményezte, a kor­mány pedig támogatja, hogy a jövő évtől 5 százalékra csök­kenjen az étkezési és a telepíté­si célú 'hal áfája. Azt remélik, pár év alatt a duplájára nőhet ettől a halfogyasztás. Németh István, a Magyar Ákvakultúra és Halászati Szakmaközi Szer­vezet (Mahal) elnöke azt mond­ta: a sertés- és a baromfihús áfájának csökkentésével ver­senyhátrányba kerültek. Jelen­leg egy kiló sertéscomb csont nélkül annyiba kerül, mint egy kiló élő ponty. A KSH adatai szerint az éves átlag halfogyasztás alig hatkilónyi Magyarországon, a legkisebb Európában, a die­tetikusok szerint heti 20 deka lenne a minimum, vagyis jó lenne majdnem a dupláját fo­gyasztanunk. Ennyit jelenleg csak a magyarok öt százaléka eszik meg. Ráadásul annak, amit megeszünk, csak a fe­le friss, a negyede fagyasztott, a többi konzerv, meg egyéb hal- készítmény. Van honnan fejlőd­ni, a magyarok 40 százaléka ugyanis egyáltalán nem vesz halat, legfeljebb karácsonykor. „Abban bízunk, fejenként fél kilóval több lesz az éves halfo­gyasztás Magyarországon - mondta Németh István. - Ha olcsóbb, többet vásárolnak a fo­gyasztók, s talán a tavakba is több étkezési halat telepítenek, ami előbb-utóbb a fogyasztók­hoz kerül. Nagy lemaradást kell behoznunk, az unióban több mint 25 kilogramm az egy főre eső éves halfogyasz­tás, a lista élén lévő Portugáliá­ban pedig átlagosan több mint 55 kiló fogy évente.” Az elmúlt években 15-17 ezer tonna étkezési halat ter­meltek idehaza a tógazdasá­gokban és az intenzív üzemi rendszerekben. A természe­tes vizekből kifogott mennyi­ség pedig 10 ezer tonna körü­li évente. Ennek több mint fe­le ponty. A harcsa és a süllő a két legértékesebb hal hazánk­ban. Érdemes azonban keres­ni azokat is, amelyeket cseme­geként lehet kipróbálni. Ilyen a menyhal: félméteresre is meg­nőhet, ízletes húsú tőkehal, és a mája is akkora, hogy igazi kü­lönlegesség. A márna és a balin is idetartozik, különleges ebéd vagy vacsora készülhet belő­le. A sokat szidott busa példá­ul szintén nagyon egészséges, olcsó halfajta, amit ha kellően fűszereznek, fenséges fogás le­het belőle. A magyar ponty egészséges Jobb, mint a gyógyszer A ponty átlagára 1000 forint kö­rül alakult az elmúlt években, de idén 1600-1800 forintot is elkértek érte. Főleg Lengyelor­szágban, és másutt is betegség tizedelte meg az állományt, itt­hon szerencsére kevésbé, de így is hiány alakult ki a piacon. Magyarország a harmadik leg­nagyobb pontytermelő, sok or­szág tőlünk szerezte be a halat. Ez persze felverte az árakat. A halban sok a D-, a B12- és az E-vitamin, a pantoténsav, az ásványi anyagok közül a jód, a cink, a foszfor, a szelén és a kalcium. A halakban találha­tó legértékesebb anyagok az ómega-3 többszörösen telítet­len zsírsavak. Ezeknek nagy szerepük van a szív- és érrend­szeri betegségek megelőzésé­ben, az emberi agy magzati és csecsemőkori fejlődésében is. Éljen május 1.! G. Juhász Judit judit.g.juhasz@mediaworks.hu V éssenek követ rám, de mostanában már kezdem meg­szeretni a május 1-jét. Sőt, kifejezetten készülök rá. Nem, nem a piknik miatt, bár olyanon is voltam még ’89 augusztusában, az osztrák-magyar határon. A majális miatt meg pláne, hogy nem, mert olyat eleget láttam Maros- vásárhelyen. Még vonultam is végig a főtéren, s lestem, mi­kor lehet kiugrani a sorból. Persze mások meg azt lesték, hogy ki, mikor és hol akar kiugrani a sorból. Meg azt, hogy kivel sugdosódik, és miről. Indulás előtt névsort olvastak, menni kellett. Annak is, aki Az elvtársak elhe­lyezték kényes üle- püket a tribünön hajnalban jött ki az éjszakai műszakból. Ilyenkor jó két órával korábban kirendeltek mindenkit, s a mellékut­cákban több ezren vártuk, hogy az elvtársak és elv­társnők elhelyezzék kényes ülepüket a sokemeletes tri­bünön. Aztán elindították a tömeget, s a beavatottak azt kiabálták, igazodni, igazodni. A pecheseknek kö­zülünk még valamilyen „éljen ez meg az” táblákat is nyomtak a kezükbe, hogy azokkal masírozzanak a fél­istenek előtt. A nagyobb istenek persze Bukarestben székeltek, de a vidéki kisebbeknek is volt elég hatal­muk ahhoz, hogy bárkit kikapjanak a sorból. Az aztán megnézhette magát. A meneteléseket igyekeztünk megúszni, néha sike­rült. Ha mégsem, akkor délután a fáradtságtól és az un­dortól félholtan tántorogtunk haza. Május 1-je, jó része csak ezután következett, amikor a családdal, később meg a barátainkkal felsétáltunk a város egyik erdős, tisztásos dombjára, ahol az ünnep, tiszteletére vatta­cukrot és sört is lehetett kapni. Igaz, hogy hosszú sor­ban állás után és központilag meghatározott mérték­kel, de akkor is. Aztán kirándultunk, beszélgettünk, ismerősökkel találkoztunk. Mindez kellett ahhoz, hogy megemésszük, délelőtt csordában tereltek végig ben­nünket a főtéren. A május 1-je persze még nem lett egészen a szívem csücske, de sokat veszített hajdani viszolyogtató voltá­ból. Sőt, kezdem megszeretni. És nemcsak azért, mert ilyenkor munkaszüneti nap és tavasz is van, hanem legfőképpen a koncertek miatt. Leginkább ezekre ké­szülök. Ilyenkor, már Budapesten, a Tabánban-találkozhatok azokkal is, akiket sok-sok évvel ezelőtt, életünk és a történelem egy másik korszakában szintén a vásárhelyi főtéren hajtottak át. Itt a zenék és az előadók többnyi­re azok, akik két május 1-jei menetelés között segítettek túlélni. Becsben tartott gondolatokat ébresztettek és re­ményt adtak, hogy tán egyszer már nem kell parancs­ra vonulnunk. Mondogattuk magunkban a strófáikat, sőt néha azokkal küldtünk titkos üzeneteket egymás­nak, mert értettük, vagy azt hittük, hogy értjük a mö­göttes tartalmukat. Szóval, május 1-je a munkások igazi ünnepe lehetett volna, de nem az volt. HIRDETÉS MEGÚJULT aFanny I I 1 \ t

Next

/
Thumbnails
Contents