Somogyi Hírlap, 2017. április (28. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-15 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 15. szám
2017. ÁPRILIS 15., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ y Ennek a lánynak gyöngyök peregnek a kézéből, amikor lefogja a hegedű húrjait. Ráadásul úgy játszik a hangjával, ahogy a tenger hullamai simogatják a partokat. Török Til- la története egy gyönyörű ívű mese, ami a délvidéki Ada melletti Tisza-parttól indult. A népdalok szellemisége nem csak ot védelmezi, hanem mindenkit, aki hallgatja sajátosan magunkénak erzett hangját.- Elképesztő, milyen derűs már kora délelőtt, hogy csinálja?- Igyekszem pozitívan hozzáállni az élethez, az örömöt és az életbe vetett hitet otthonról hozom. Mindezt édesanyámtól örököltem. Ő tud örülni mindennek, akár a napsütésnek, akár a szélnek. A testvéreim is hasonlóan gondolkoznak, ha mi hárman együtt vagyunk a színpadon, akkor olyan, mintha három csillag ragyogna az égen. Jóban- rosszban, zenében és örömben együtt vagyunk. Flóra hegedűn, ütőgardonon játszik és énekel, Ádám pedig kavallal, tilinkóval és furulyákkal a fúvós szekcióban remekel.- Milyen motiváció vezeti a zenei pályán?- A zenei pálya valahol arról szól, hogy folyton a kíváncsi és őszinte gyerek után kutatok magamban. A lelkem ápolása mellett odafigyelek a testemre,- az egészségtudatos életmód elszánt képviselője vagyok. A napjaimhoz tartozik a jóga, és rengeteg zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok.- Mennyire játszott szerepet a szülői ház a pályaválasztásnál?- Nagyon büszke vagyok a szüléimre, arra, hogy a Délvidéken, egy kis faluban, kisebbségi magyarként az volt a legfontosabb számukra, hogy megőrizzék és ápolják a kultúránkat. Az 1990- es évek elején, a háborús időszakban ez egy küzdelmes út volt, nagy felelősségvállalás. A szüleim nagy figyelmet fordítottak az olvasásra, ezért egy csodálatos könyvtárat hoztak létre, tele értékes művekkel. Édesanyám minden este a saját meséjével altatott el, ami egy cirkuszban játszódott. Gyakran olvasta fel Arany János Családi kör című versét, olykor meg Móra Fe- renctől A cinege cipőjét vette elő. Sokat énekeltünk, és a hangszerekkel is hamar elkezdtünk megismerkedni.- A zenei pálya inkább sorsszerű, mint tudatos választás volt?- Először ötéves koromban álltam színpadon, és azt aki csak azért jött ki az állomásra, hogy a másnap induló vonatra megvegye a jegyét. Ez nem véletlen. Mint ahogy az sem, hogy június 4-én születtem, amit ma a nemzeti összetartozás napjaként ünnepiünk.- Úgy érzem, egy érett nővel beszélgetek, pedig még olyan fiatal...- Alapvetően harmóniában vagyok önmagámmal. A családom és a barátaim adnak erőt, valamint a magyar kultúra. Elképesztő, milyen érzelmi mélységet és színes világot tud megmutatni akár egy vers vagy egy dal. De ezt nem én találtam ki, olyan gondolkodók is így vélekedtek erről, mint Bartók Béla vagy Kodály Zoltán. Meggyőződésem, hogy ha a zongoristák is népzenét hallgatnának, akkor sok zenei finomságot átemelnének a népzenéből Bartók műveinek előadásakor.- Kodály útját követve kezdett el a Gyimesbe járni, népdalokat gyűjteni?- A kezdeti lökést a Zeneakadémián kaptam meg egy tanfolyamon, aztán vitt a szívem. Az eldugott kis falvakban megszűnik az idő, és valami egyetemes tudás érződik abból a légkörből, amit ott átélek. Maga az együtt létezés ezekkel az emberekkel nagyon meghitt dolog. Sajnos tavaly halt meg az a dudás pásztor bácsi, akihez gyakran ellátogattunk. A szemében lévő csillogást még ma se tudom elfelejtem. Mikor bővítette hangszereit a kobozzal, a tilinkóval és a saz- zal?- Ezekkel a csodálatos hangszerekkel később kezdtem el megismerkedni, a Zeneakadémián. Kobzos Kiss Tamás indított utamra velük.- A népdal mellett a tánc is legalább ennyire fontos?- Abszolút, hiszen a tánc a hagyományt, a kultúrát tartja életben, bizonyos tekintetben a legfontosabb nemzeti értékünk. Összehozza az embereket, minden lépéssel egyszerre dobban meg a szív. Ez az igazi közös népi örömtánc. Rettentően hálás vagyok a sorsnak, hogy olyan tanáraim voltak a Zeneakadémián, mint Kobzos Kiss Tamás, Ökrös Csaba, Halmos Béla, Jánosi András, Juhász Zoltán. Szellemi mesteremnek ifj. Csoóri Sándort tartom. Hatalmas dolog, hogy a táncházmozgalom ma már hungarikum.- Ilyen határozott nő?- Mellette nehéz labdába rúgni. (Elmosolyodik.) Fontosnak tartotta azt is, hogy hittanra járjunk. A hit mindig központi helyen szerepelt az életemben. Nem a vallásról beszélek, sokkal inkább a belülről jövő, teremtő energiába vetett hitről. Régóta tudom, hogy a Mindenható vezet engem.- Mióta érzi, hogy valaki fent- ről fogja a kezét?- A középiskola óta biztos vagyok benne. Egyszer mentem volna haza Békéscsabára, de annyira sokat kellett várnom a határon, hogy lekéstem az utolsó buszt. Szegeden ragadtam, a vasútállomáson. Gondolja el, tizennégy évesen ott álltam egyedül a pályaudvaron, és egy részeg nő egyszer csak megütött.- Csak úgy?- Odalépett hozzám, és bumm! De senki nem jött oda segíteni vagy megkérdezni, hogy mi történt velem. Ott álltam hajnali egykor megsemmisülve, és nem tudtam, mitévő legyek. Ekkor hirtelen megláttam a bérmakeresztapámat, éreztem, hogy ez az én világom. A zenében éreztem magam jól, más nem is érdekelt. A testvéreimmel együtt táncolni jártunk a Vadvirág Hagyományápoló Körbe. Ott ismerkedtünk meg a népzenével, ami erős hatást gyakorolt rám. Ezeket a dalokat akarva- akaratlanul hangról hangra megtanultam, mert rádöbbentem, micsoda elképesztő erejük van. Zeneiskolai tanulmányaimat hegedű és fuvola szakon végeztem, de végül a hegedűt választottam fő hangszeremnek, amivel örök barátságot kötöttem.- Hogy került Békéscsabára, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába népzene szakra?- Édesanyámnak köszönhetően. Nem teketóriázott, felemelte a telefont, tárcsázta az iskolát, megkérte, hallgassanak meg, így kerültem oda. Névjegy Biogazdálkodással foglalkozó szüleitől csupa olyasmit kapott Délvidéken, ami teljesen egybecseng a legősibb dalok bölcsességével. Kisebbségi magyarként megtanulta, hogy a megmaradáshoz meg kell tanulnia árkon-bok- ron át haladni. Békéscsabán és Vácon folytatott középfokú zenei tanulmányokat, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen szerzett mesterdiplomát népi hegedű szakon. 2012 őszén Junior Prima díjat nyert népzene és közművelődés kategóriában. Saját együttese a Török Tilla zenekara, trióban pedig a Török Testvérek formációban zenél. Tavaly megjelent első hivatalos vi- deoklipje Határtalanság címmel. 2017-ben zenekarával harmadízben képviseli Magyarországot Kazahsztán fővárosában, Asztanában, egy hónapos koncertturnéval egybekötve. Majd augusztus közepétől hat héten át tengerentúli koncertmeghívások várnak rá Amerika nyugati partjainak nagyvárosaiban.- Két éve Kazahsztánban, Kö- zép-Európa legnagyobb népzenei fesztiválján, a The Spirit of Tengrin, vagy is a Tengri szelleme elnevezésű nemzetközi népzenei és világzenei fesztiválon vett részt. Magyarországról még soha nem hívtak fellépőt erre az eseményre. Honnan hallottak önről?- Az interneten találtak rólam egy videót, ami azonnal meggyőzte a szervezőket. Az a fogadtatás és az a szeretet, amit kaptunk, nagyon hasonlított ahhoz az érzéshez, amit otthon megtapasztalok. Ott bebizonyosodott számomra, nem véletlen, hogy mi itt, Európa szívében meg tudtunk maradni. Van egy nagyon komoly történelmi, zenei, azaz egy erős kulturális háttértámaszunk, valóban létezik egy ősi egység a sztyeppéi népek között. A kazah zenéhez való vonzódás valahol ekkor indult el bennem. A Nemzeti Kulturális Alaptól nyert pályázatból hamarosan szeretnék kiadni egy albumot, ami a magyar és a keleti, sztyeppéi nomád népek kultúrájának és gondolatiságának egységéről szólna. Érdekes lemez lesz.- Manapság a népdalokon keresztül mennyire nehéz eljutni a közönség szívéhez?- Változó, de mindig az a legfontosabb, hogy hiteles legyen az ember, mert csak akkor tud bizonyos kapukon átjutni. Emlékszem, a New York-i fellépésünk után odajött hozzám egy lemezlovas és sírva kérdezte: mi volt ez? Erre csak annyit feleltem: magyar népzene. Ott, akkor, sikerült egy magot elültetnem a szívében és visz- szajuttatnom neki egy kicsit abból a csodából, ami kezdetektől fogva bennünk lakozik. Minél többet foglalkozik az ember a zenével, annál közelebb jut valami igazsághoz, miközben saját maga is fejlődik. Hálát érzek, hogy nekem a sors azt a feladatot adta, ahová csak lehet, elvigyem a népzenét, rajta keresztül átadhatom a szeretet és az ösz- szetartozás lángját. A délvidékig csodalény J Török Tilla mesél a népzenéről, a hazáról és a boldogságról
