Somogyi Hírlap, 2017. február (28. évfolyam, 27-50. szám)
2017-02-04 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 5. szám
g INTERJÚ 2017. FEBRUAR 4., SZOMBAT fejgyot sylt világunkról, az elfeledett értékekről . mmá éaa nagvapaszerei Tarnóczy Orsolya orsolya.tamoczy@mediaworks.hu- Rögtön feltűnt nekem, hogy milyen csodás medálok lógnak a nyakában. Miért ragaszkodik ezekhez a kincsekhez?- Ezek meghatározó jelképek, azért hordom őket, hogy az emberek lássák, kivel van dolguk! (Nevet.) A viccet félretéve, van itt egy szép kis turulmadár, szkíta aranyszarvas, rézdrótból hajtogatott csat, amit egy kisfiútól kaptam egy ásatáson. Illetve egy Antal-kereszt, vagyis Tau- kereszt. Assisi Szent Ferenc is szerette, ezt használta aláírásként levelei végén és ezt festette a cellák falára. Ezeknek a jeleknek fontos üzenetei vannak. Az örök életben és a világ szépségében hiszek. Kötelességemnek érzem, hogy átadjam az embereknek azt a kulturális irányt és tudást, amit évek óta követek. Ha az elmúlt 70 év alatt velem jött volna, akkor értené pontosan, miről is beszélek.- Akkor induljunk el ezen az úton, kezdjük az elején.- Nem lesz könnyű utazás, de tegyünk egy próbát. Az öcsémmel, Lászlóval a Várban nőttünk fel, édesapánk zenetanár volt, így értelemszerűen mi is korán nekivágtunk a zenetanulásnak. Én a csellót választottam, ugyanis csellistának készültem. Egészen addig, amíg a beathul- lám be nem tört Magyarországra. A rádióban hallottam először a The Beatlest, ami egyszerűen mindent vitt 1967-ben karácsonykor megkaptam az első gitáromat. A csellóm végleg a sarokba került. Akkoriban a középiskolában mindenki zenekart alapított, a haverokkal újságokból lestük el, hogy miként is' kell az akkordokat szakszerűen lefogni.- Nem mondja, hogy fényképek alapján, autodidakta módon tanult meg gitározni?!- Tulajdonképpen így indult a pályafutásom. Megfigyeltem, hogy a The Rolling Stones tagjai hova teszik az ujjúkat, igyekeztem utánozni őket. Közben már dalokat is írtam. Egy nagyon fontps kikötésem volt, hogy kizárólag magyarul énekeljünk. Biztos voltam benne, tozott, ugyanakkor kel fel a Nap, a Hold, a csillagok ugyanabban az irányba mennek az égen, nem tudunk gyorsabban, több levegőt venni, mégis rohanunk. Mindenki versenyezni akar. De minek?! Attól félünk, hogy előttünk valaki előbb kerül a gödörbe? Az élet nem verseny, hanem varázslat, így kellene megélni. Lassan leszokunk a valódi életről, nem vesszük észre az apró örömöket.- Nyugodt embernek tűnik. Mi van akkor, ha valaki felidegesíti?- Akkor kimegyek a természetbe és elkezdek festeni. Játszok a jelekkel; az arányokkal. Virágot, kelyhet rajzolok. Ezekből az elkészült művekből lesz most egy kiállításom. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a rajzolás örömét ismét megélhetem, hiszen mindig is érdekelt. Belső- építész akartam lenni, de végül a zene mindent vitt.- Hány unokája van?- Öt. A legnagyobb tizennégy éves, a legkisebb most másfél. Innen hozzá rohanok. Ezek a gyerekek igazi energiabombák, pillanatok alatt feltöltenek.- Sokszor felügyel rájuk?- Hogyne! Abban a pillanatban, amikor a gyerekeim szólnak, megyek hozzájuk. Fantasztikusan ki van találva ez a nagyapa szerep. Emlékszem, hogy amikor megláttam az első unokámat, akkor egyszerre nézett rám a fiam, az apám és a nagyapám is. Ők a világ legnagyobb értékei.- Mesél nekik?- Ez nem kérdés! Intravénásán adagolom nekik a szép magyar népmeséket.- Két éve vehette át a Kossuth-dí- jat. Meglepte az elismerés?- Nagyon, mivel nem számítottam rá. Megtiszteltetésnek éltem meg, hogy a szívből jövő munkámat így díjazták. Ha bárhol énekelek a világban, az emberek azt mondják, nagyon szép lelkű nép lehet a miénk. Ezt soha nem szabad elfelejtenünk. A magyar lélek nagyon gazdag, lobog bennünk a tűz, az erő. Mindenki egyedi és megismételhetetlen. Csodák vagyunk! Tolcsvay Béla a főváros zajától elvonulva, Pázmándon él. A diófák ölelésében egy gyönyörű „gazdaságot” vezet, állatokat tart, illatos, ízes, hamvas gyümölcsei és friss, ropogós zöldségei vannak. Délelőtt 10 óra, már túl van egy fellépésen, gitárral a kezében énekelt pár dalt a Kölcsey Ferenc-szobor tövében. Fiatalos lendülettel érkezik a kávézóba. Nem mesélt, sokkal inkább lefestette nekem az egész életét. Először gyermekkori énjét, aki öccsével a Várban nőtt fel, édesapját, akinek köszönhetően korán a zenetanulás mellett tette le a voksát. Majd a csellóhoz nyúlt, de az országba betört beathullámmal együtt a komolyzene is távozott a házukból. A hangszert gitárra cserélte, méghozzá egy tizenkét húrosra. Majd rajzolt nekem egy óriási hegyet, amelyen lassan, de tudatosan mászott fel, sötét mélységet, amelyből azért tudott kikecmeregni, mert ellátogatott Erdélybe. Ennek az utazásnak köszönhetően fordult az ősi hagyományok felé, és életet lehelt a Tolcsvay-trió népzenei motívumokra építkező világába. Hónapokig dolgozott együtt á színészlegendával, Latinovits Zoltánnal, sok szép emlék fűzi hozzá. A szeme megtelik a szeretet lángjával, ha a magyar nyelvről és a hazáról kérdezem. Tavaly novemberben ünnepelte 70. születésnapját, de tele van energiával, ami nem csoda, hiszen öt unokája folyamatosan karbantartja a Kossuth-díjas gitárost, énekest, zeneszerzőt, szövegírót. Vagy ahogy magát hívja: énekmondót. hogy az öcsémmel indulok el ezen a göröngyös úton. Kéz a kézben jártunk, és ami nagyon fontos: nem a pénzért, hanem a zene szeretete miatt csináltuk az egészet.- Valahol azt olvastam volt olyan fellépésük, ahol a fizetség egy láda sör, egy oldal szalonna és két kiló kenyér volt.- A koncertekért cserébe sok mindent kaptunk. (Mosolyog.) Meghívtak minket vacsorára, de volt olyan, hogy megpakolták a buszunkat borokkal. Az Illés-együttes ebben az időben már nagyon népszerű volt, rendszeresen felléptünk vele a Szentháromság téri Vár Klubban. A Kodály-mód- szeren nőttünk fel, a népdalok a pórusainkba ivódtak. A műfaji hasonlóság pedig jól jött- hiszen Illésék is előszeretettel építettek népzenei motívumokat dalaikba de az első igazán folk-rock vagy föik-beat formáció a miénk volt. Illésék neveztek be minket az 1968- as Ki mit tud?-ba, folk kategóriában meg is nyertük. A Ne menj el mellett a Boldogtalan vándor és az Oly jó lenne véled című saját számainkkal taroltunk. Ekkor született meg a Tolcsvay-trió is, idén ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. Gondolja el, fél évszázad! Az nem semmi.- A mai napig fellép a Tolcsvay- trióval?- Czipó Tiborral és Egri Lászlóval közösen elég sok helyen megjelenünk, emellett sokszor énekmondóként, önállóan adok elő zenei műsorokat. A zenélés nekem egy kísérlet volt, de nagyon örülök, hogy végül muzsikus lettem. Ma is születnek új dalok, csak a stílus, a hangzás- vüág maradt a régi.- Volt egy időszak, amikor csalódott a zenében és mindenkiben, aki körbevette. Mi történt pontosan?- Egyszerűen kiábrándultam a rockból mint zenei műfajból. 1973-ban a zenei világban minden téren felütötte fejét a pénz, szuperklubok és -csapatok alakultak. A játék öröme, a régi baráti zenélés megszűnt. Akkor alakult meg a Fonográf, a zenésztársaim mind a Szörényi testvérekhez igazoltak. Én viszont nem akartam beállni a sorba. Kresz Albert fotóművész barátommal rá egy évre Erdélybe mentünk, és ott, a Gyimes- ben mondhatni mélyvénásan találkoztam azzal a muzsikával, ami aztán meghatározta a további utamat. Kakasdon egy bukovinai székely asszonytól ízes népi nyelven hallottam Az égig érő fa című népmesét. Az egész olyan hatással volt rám, hogy elhatároztam, csinálok a gyerekeknek egy zenés mesekönyvet.- Miért éppen mesét?!- Mert nagyon idegesített a Süsü, a sárkány. A sárkányok a magyar népmesében nem buta, vadkörteevő lények, hanem igenis okos állatok. így megírtam Az égig érő fát, abból készült egy műsor, amivel évtizedeken keresztül jártam az országot. A hetvenes évek közepétől írtam színházi zenét, közreműködtem irodalmi esteken, készítettem daljátékot, testvéremmel közösen rockoratóriumot is komponáltunk Magyar niise címmel. Arra az összerakott stüusra, amit kialakítottam az évek alatt, komoly hatást gyakoroltak az ősi magyar kultúra hagyományai, a tradicionális hitvilág.- Úgy tudom, hogy Latinovits Zoltánnal jóban voltak. Hogyan toppant az életébe a színészóriás?- Ő keresett meg. Sokáig Sebő Ferenccel, pontosabban a Kaláka együttessel dolgozott. Aztán Feri nem ért rá. Latinovits engem hívott, hogy a Tolcsvay- tiróval kísérjük az estjeit. Lassan alakult ki közöttünk egy mély kapcsolat, de ez az egész, sajnos, nem tudott baráti viszonnyá szelídülni, mert nem maradt rá idő... Ő ismertette meg velem a költészetben, a versek filozófiájában rejlő csodát, és megerősített abban, Névjegy Tolcsvay Béla 1946. november 6-án született Budapesten. 1968- ban folk-beat kategóriában győztek a Ki mit tud?-on. 1974-ben erdélyi népdalgyűjtő körutat tett. 1976-ban közreműködött Latinovits Zoltán előadóestjein. 1994-ben Budapesten önálló klubot nyitott. 2015-ben Kossuth-díjat kapott, az átadóünnepségen azt mondta: „Kicsit olyan a szerepem, mint annak idején Tinódi Lantos Sebestyéné vagy Balassi Bálinté volt.” hogy tökéletes úton indultam el. A Fővárosi Operettszínház- ban bemutatott, Ä kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című zenés darab próbáira is beültetett, kíváncsi volt a véleményemre. A'bemutató után a Fehér Galamb étterembe mentünk, leültünk, ő mesélt. Olyan sok történet van, ami hozzá köthető! Délelőtt próbált, kettőkor meg rohantunk a Fészekbe. Mondtam neki: „Zoli, ne hülyéskedj, nincs is nyitva!”„Nekem kinyitják”- nyugtatott. És valóban, pár perc múlva már ott ültünk a pultnál. Hozzánk öltözött, csináltatott egy hasonló öltönyt, mint amilyen nekünk volt. Fantasztikus ember volt, igazi maximalista. Nem tűrte a lazaságot. A mai napig egyébként nem tudom elhinni, hogy már nincs közöttünk. Milyen érdekes, hogy a trianoni szerződés aláírása napján, június 4-én halt meg, 1976- ban.- Látom, még most is nehezére esik beszélni róla...- Azért vettem pulit, mert Zolinak is az volt. Bagót gyakorlatilag mindenhová hozta magával. Imádta azt a kis fekete szőrmókot.- Mikor szakított a fővárosi nyüzsgéssel?- Tizenhat éve költöztem ki Pázmándra, ez egy kicsi falu Fejér megyében. Egész véletlenül keveredtem ide. A vidék, a természet közelsége nagyon fontos, itt le lehet lassulni. Az utcán lovas kocsi megy, az emberek köszönnek egymásnak.- Azt mondta, hogy nagyon nagy baj van a világgal. Miért?- Túlságosan fel vagyunk gyorsulva. Magában a szóban is benne van, hogy sebesség, tehát sebet hoz létre. A vüág nem vál