Somogyi Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-30 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 40. szám

2016. OKTOBER 30., VASARNAP MŰVÉSZBEJÁRÓ "J X Névjegy X / WSST«ORjW^aiszöveg. \ / zenész, Képz°^s ’áros tróntól- \ ' í,o. a Quimbv e®u ^ Ferenc G.m- ) here a dunaujvaros kzenekarában jat „»»un, OkrtW£ En(Jiéve,, Mi»« f“”“. Kiss Tibivel beszélgettünk a 25 éves Quimby-szülinap apropóján A Quimby november 26-án , a Papp László Budapest Sportarénában ünnepli 25. születésnapját egy jubileumi koncert keretében. Az együt­tes frontemberével, Kiss Tibi­vel a jelen problémáiból kiin­dulva idézzük meg a múltat, határmezsgyéken járunk be­szélgetésünk során, mígnem megtudjuk azt is, hogyan indult minden és mi az, ami „nem akar múlni”. Csejk Miklós- Huszonöt éves a Quimby. Mit jelent ez Kiss Tibinek?- Igyekszem a jelen pillanat­ban élni, ez a 25 év csak egy megtett utat jelent, nem mé­rem ezt máshogy.- Sok helyütt elmondta, hogy fontosak a mai dalok a koncer­teken, mert a mának él a zene­kar, bár persze a közönség azért elvárja a régi slágereket is.- Szeretem azt, hogy ha a da­lok, amelyeket írunk, nemcsak az aktuális mára vonatkozhat­nak. A díszletek körülöttünk folyamatosan változnak, töb­bek között a tudomány és a technika, de az ember emocio­nálisan évezredek óta nem so­kat változott.- A Quimby érzékenyen reagál a társadalompolitikai kérdé­sekre is. Ilyen például a Kiván­dorló blues. Hol van a határ?- A popzenébe sokszor csak felszínes dolgok férnek be­le. Mi viszont hiszünk abban, hogy lehet komolyabb tartal­ma a zenéknek. Ha valami megérint minket, akkor biz­tos, hogy annak lesznek a da­lokban lenyomatai. A kiván­dorlás is egy ilyen probléma, megjelent a környezetünk­ben, erről beszélnek a taxi­ban, az életünk részévé lett. Amikor fiatal rockzenészek voltunk, sokszor csak a bár­pultig láttunk meg a követke­ző csajig. De azóta kitágult a pupillánk.- Megszerezték a nyugodt bölcsességet?- Gyerekeink lettek, érde­kel, milyen az óvoda, az iskola, lesz-e a gyereknek Magyaror­szágon jövője. Nagyon sok gon­dolat merül föl. A jövő nemze­dékkel sokat kell foglalkozni.- Újra népvándorlások, háborúk korát éljük. Egyre idegbajosabb a világ. Mit gondol erről?- Mióta világ a világ, vannak népvándorlások, csak most be­zárulni látszik „a cethalnak a szája”, nagyon helyezkedik a világ. Azt érzem, hogy min­denki nagyon félti azt, amije van, és fél attól, hogy nem tel­jesülhetnek a vágyai. Ez az em­beri félelemnek a két fő gyöke­re. A hatalom is ezekkel a félel­mekkel manipulál. Nem lehet helyben megoldani a dolgokat, világszinten kell gondolkodni a problémákon, és arrafelé kell menni, amerre a remény van. Ha a remény nem az elfoga­dás, a megértés felé megy, ak­kor nagyon rossz ívet vehet a világ sorsa.- Ha félelemről van szó, akkor mindig nagy a művészek fele­lőssége.- Amikor azt írtam az Út- ravaló című számban, hogy „Rozsdás a sarló/ És lötyögős a kalapács / Lomtalanított igaz­ságokon / Ücsörög egy uzso­rás”, akkor éppen egy langyo­sabb, uncsibb társadalmi-po­litikai közeg volt. Persze a na­gyon nagy bajt is jó lenne elke­rülni, mert ahol bombázzák a házakat, ott művészet sincsen. Mindenesetre ilyen határ- mezsgyén, amelyen mi most járunk, van feladata a művé­szeknek, alkotóknak, de nem szeretem túlmisztifikálni a szerepünket az életben.- Bob Dylan irodalmi Nobel-dí- ja kapcsán elég nagy lett a vita, hogy akkor most hol vannak az irodalom határai.- Szerintem széles skála az, amit irodalomnak lehet ne­vezni. A dalszövegek, lehet, hogy a periférián, de ott van­nak az irodalom nagy halma­zában. Egyébként már a kezde­tek kezdetétől együtt volt a ze­ne és a szöveg, és csak később, a nyomtatás megjelenésével vált szét.- Az új zenék közül a Sirató című számuk az elmúlásról, a halálról szól.- A halál témája gye­rekkorom óta foglalkoztat. A mindannyiunkban közös fo­galmi rendszer. így-úgy viszo­nyulunk hozzá, és engem ez a „hogyan”, ez a fajta hozzáállás érdekelt a dal elkészítésekor. A gyermeki dac viszonya a ha­lálhoz és az elengedés kérdése, amiben meglátható az egység békéje és a vég nélküli ener­giafolyam, amelynek részesei vagyunk.- A Don Quijote ébredése című számuk kapcsán, amelynek a kezdő sora arról szól, hogy „Hajtogattam a kukák mögött egy álmot”, felveti a kérdést, Kiss Tibinek megvalósultak-e az álmai?- Tizenhat éves koromban azt gondoltam, hogy híres mo­dern festő leszek. Aztán bejött a zene, de eleinte inkább csak jó kalandnak, szórakozásnak tűnt. Elkezdtünk koncertezni, és mire meglett a diplománk, addigra ott tartottunk, hogy egy elég jól működő klubzene­kar voltunk. És akkor a Képző- művészeti Főiskola után nem műtermet kerestem, hanem próbatermet, ahol zenélhetünk.- Nem volt olyan, hogy Kiss Tibi abba akarta hagyni a zenélést?- Volt, hogy néhányszor fel­merült, mégis inkább feste­ni kéne, de igazán soha nem akartam abbahagyni. A vi­lág egyik legjobb melóhelye a miénk.- Sok kamasz felsóhajt majd, amikor ezt olvassa.- Amikor fiatalok voltunk, be­lerúgtunk egy kukába, és ki­esett belőle egy zenekar. Ext- rémebb dolognak tartom, hogy ennyi idősen még műidig zené­lünk, és nem ücsörgünk például egy irodában. Az az igazság, hogy egyre jobban élvezem. Ez valamiért nem akar múlni. HÍREK East-koncert 1956 évfordulóján BUDAPEST Az East zenekar, Pintér Béla és a Hanna Projekt ad koncertet november 3-án a Budapest Kongresszusi Köz­pontban (BKK), az 1956-os forradalom 60. évfordulójá­hoz kapcsolódva. A progresz- szív rockot játszó East hosz- szabb műsort ad, Pintér Béla legfrissebb, 1956-os számát először a BKK-ban hallhatja a közönség, a Hanna Projekt pe­dig érzékeny, szívből szóló da­lait adja elő. A szegényeknek játszik Morricone VATI KÁNVÁROS Ertnio Morrico­ne Oscar-díjas olasz zeneszer­ző vezényli a római Sinfoniet- ta zenekart és a Santa Ceci- , lia Nemzeti Zeneakadémia kó­rusát november 12-én a vati­káni VI. Pál aulában a Szegé­nyekkel a szegényekért zenei kezdeményezés második kon­certjén. A maestro 60 éves ze­neszerzői alkotómunkájának leghíresebb darabjaiból és filmzenéiből dirigál darabokat. A magyar irodalomról román nyelven KOLOZSVÁR A magyar iroda­lomról román nyelven írt esszé­kötettel jelentkezett Horváth Andor kolozsvári esszéíró, mű­fordító, szerkesztő, egyetemi oktató - írta pénteki számá­ban a Krónika napilap. A tudó­sítás szerint a Carte de vizita - Cum am devenit maghiar (Név­jegykártya - Hogyan váltam magyarrá) című kötet csütörtö­ki kolozsvári bemutatóján Hor­váth Andor elmondta: a ma­gyar irodalom történetét akar­ta elmesélni a román olvasók­nak abból az alapötletből kiin­dulva, hogy úgy vált magyarrá, hogy megismerte a magyar iro­dalmi műveket. Jön a Héttorony Fesztivál BUDAPEST November 4. és 20. között rendezik mega Hétto­rony Fesztivált, amely a legjobb világ- és népzenéit viszi el Ma- kovecz Imre tereiben. A prog­ramsorozat 11 helyszínen várja az érdeklődőket, a hazai hely­színek mellett Erdélyt, Délvidé­ket, Szlovéniát is bejárva. A fel­lépők között olyan művészek szerepelnek, mint Lajkó Félix, Herczku Ágnes, Szalóki Ágnes és Dresch Mihály. KONCERT A Red Hot Chili Pep­pers után a The Cure is felejthe­tetlen koncertet adott Budapes­ten azon bandák közül, amellye- ket a rocktörténelem legalább egyszer kötelezően megnézendő együttesei közé szokás sorolni. Pedig a hatvan közelébe érő Ro­bert Smith láttán még inkább jo­gos lehetett a kérdés, hogy vajon egy fáradt slágermúzeumot ka­punk, vagy valami eleven, friss produkciót? A válasz a csütör­tök esti koncert után egyértelmű volt: jóllakott óvodás kinézet ide vagy oda, a The Cure ma is érvé­nyes, ütős rockzenekar. A négy évtizede működő brit gót rockerek kis híján három órát voltak a színpadon, és ki­apadhatatlan lendülettel tolták a különböző korszakaik legkülön­Robert Smith és a banda választ adott a kétkedőknek: a The Cure ma is egy élettel teli, zúzós és húzós zenekar félébb dalait a hálás közönség­nek, akik három ráadás után is alig engedték el őket. Nem cso­da, hiszen a gazdag életmű slá­gerei mellett volt néhány húzós, a régi szintis popos, vagy éppen borongós számok mellé odapa­kolt pszichedelikus zúzás is. Simon Gallupp fel és alá rohan­gált basszerozás közben, a David Bowie mellől ismert Reeves Gab- rels gitáros szólói zsigerig hatol­tak, míg Smith egészen jól éne­kelt. A banda nagyon együtt volt, és bár azt mondják, hogy ez egy depressziós zenekar, mindenki fülig érő szájjal távozott az Aré­nából. -taz­Ismét magyar fődíj egy filmfesztiválon BUDAPEST A Jutalomjáték cí­mű film zenéjéért Pacsay Attila kapta a fődíjat az ISFMF nem­zetközi filmzenefesztiválon Horvátországban. A filmzenék Rovinjban ren­dezett seregszemléjén idén a benevezett 400 mű közül a szakmai zsűri hat alkotást terjesztett fel a legjobb kom­ponált filmzenét illető Crys­tal Pine-díjra játékfilm kate­góriában. A csütörtöktől a hazai mozik­ban is látható Jutalomjáték fő­szereplője Brian Cox Emmy-dí- jas skót színész és Coco König magyar-osztrák színésznő. Az Edelényi János rendezésében, a Filmalap támogatásával ké­szült vígjáték egy színésznőnek készülő fiatal lány és az egykor ünnepelt színész, Sir Michael Gifford találkozásának történe­tét meséli el. Dorottya felvételt szeretne nyerni a Királyi Színi­akadémiára, ezért elvállalja az öreg színész ápolását, hogy köz­ben elsajátítsa a színészet forté­lyait és a szép angol kiejtést. Pacsay Attila zeneszerző kezdetben animációs filmek­hez, többek között az Oscar-je- lölt Maestro című magyar al­kotáshoz írt zenét. Első ame­rikai mozifilmfelkérését - a Six Dance Lessons in Six We­eks (Hat hét, hat tánc) című film zenéjére és betétdalaira - 2013-ban kapta meg. VR „Ez valamiért ne?h akar múlni” ZÚZÓS kM^B^5BSÍÍBÍiÍiiÍ!BMM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents