Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 35. szám
2016. SZEPTEMBER 18., VASÁRNAP PANORAMA Az Eszak-lrországban született Lewthwaite számos véres terrortámadás kiagyalója n, Újra aktív a legveszélyesebb terrorista no S L LECSAPOTT 2PÍE a rendőrőrs ellen három nő hajtott végre támadót»« A világ talán legkegyetlenebb nője állhat az egy héttel ezelőtt végrehajtott kenyai merénylet mögött, amelyben három nő egy rendőrőrsre támadt. A merénylőket a Fehér Özvegy néven elhí- resült brit nő, Samantha Lewthwaite készíthette fel, akinek lelkén már legkevesebb 400 ember halála szárad. Maros László MOMBASA Lázba hozta Nagy-Bri- tanniát egy viszonylag kis nyilvánosságot kapott múlt heti terrortámadás. A kenyai Mombasá- ban három nő támadt egy rendőrőrsre késekkel és gyújtópalackokkal. Az épületet a támadók felgyújtották és csak egy rendőrt sikerült megsebesíteni, mielőtt az egyenruhások végeztek velük. Kétségtelen, hogy nem a leggyászosabb akciók között tartják majd számon a merényletet, ám az akció mégis különleges. Valószínűleg a világ legveszélyesebb nője, Samantha Lewthwaite áll a háttérben, akit a terrorelhárí- tók csak Fehér Özvegyként emlegetnek. A merénylők laptopjának vizsgálatakor derült ki, hogy Lewthwaite tanácsokkal láthatta el a három nőt, ü- letve anyagüag is segíthette a támadás előkészítését - vagyis az első számú közellenség ismét aktív. De hogy ki is a világ legveszélyesebb terrorismódon Lewthwaite-nek nem sok köze volt a radikálisokhoz és az iszlámhoz gyermekkorában. Észak-írországban született, s 16 éves kora körül ismerkedett meg helyi muszlinokkal. Ekkor áttért az iszlám hitre. Férjhez ment, de nem is akárkihez. Első férje Jermaine Lindsay volt, aki 2005-ben három társával a londoni metróban robbantotta fel magát. A merényletsorozatban összesen 52-en haltak meg, s valószínű, hogy az asz- szony már akkor kisebb szervező feladatokat látott el. Ez a gyanú merült fel legalábbis, ami miatt forró lett a nő lába alatt a talaj Nagy-Britanniában. tanője? Furcsa Az al-Shabaab több robbantásos merényletért is így 2009-ban a Fehér Özvegy Kenyába tette át a székhelyét, második férjével két évvel később - szintén a hatóságok elől menekülve - Szomáliába ment. Ez az afrikai ország periig a főhadiszállása az al-Kaida terrorszervezettel kapcsolatban álló al-Shabaab dzsihadista csoportnak, amelynek Lewthwaite is tagja. Az asszony egyre magasabbra jutott a szervezet ranglétráján, ma már gyakorlatilag az egyik agytrösztje. Az al-Shabaabot az elmúlt időben elkezdték visszaszorítani .a helyi kormányerők, valamint Uganda és Kenya. A terroristák ezért bosszúhadjáratba kezdtek, s Lewthwaite itt mutathatta meg szervezői képességeit. Olyan véres merényletek kivitelezéséért felelős, mint a 2013 szeptemberi Westgate plá- za elleni támadás, amelyben mintegy 15 fegyveres 67 embert mészárolt le és több mint 200-at megsebesített. A terro- felelős risták az elfoglalt üzletházban a csapdába esett vásárolókra vadásztak. De a Fehér Özvegy volt az egyik kiagyalója a szervezet legvéresebb támadásának is. Ez tavaly áprilisban történt: a kenyai Garissa Egyetemre rontottak be fegyveresek és 147 hallgatóval végeztek. Lewthwaite kegyetlensége és fanatizmusa egyébként nem ismer határokat, s erről több titkosszolgálati anyag is árulkodik. Megtalált jegyzetei szerint ugyanis négy gyermekét - kettő az első, kettő pedig a második férjétől született - szintén a szent háborúra neveli. írásaiban.ugyanis hosszan fejtegette: milyen büszke két nagyobb csemetéjére, akik mudzsahidok akarnak lenni, valamint rengeteget áradozott első férje - a londoni robbantó Lindsay - elhivatottságáról is. A asszony egyébként immár állítólag saját terrorszervezettel is bír: mintegy 200 nőt képezett ki, akik bármikor hajlandók öngyilkos akciókra. Ők a Szent háború anyái nevet viselik. Legtöbbször ezek a nők csak fiatal lányok, akiket valójában úgy toborzott, hogy nyomorgó családoknak ajánlott néhány száz amerikai dollárnyi (legfeljebb százezer forint) összeget a gyermekekért cserébe. Csak hozzállás kérdése... Csejk Miklós miklos.csejk@mediaworks.hu A boldogságra nem rátalálni kell, hanem mellette dönteni. Nem elég a sok közéleti kérdéssel bajmolódni, még a boldogság is azt akarja, hogy szavazzunk rá. Döntsünk mellette. El is viccelhetnénk a dolgot, például „ki az abszolút boldog ember” kezdetű általában fekete humorú viccekkel, de amióta a héten nyilvánosságra hozták Magyarország boldogságtérképét, azóta már tudjuk, nagyon komoly, sőt, életbevágó dologról van szó. Mert aki boldog, az vélhetően tovább él. Aki meg nem boldog, annak meg úgyis mindegy, vágná rá erre a pesszimista ember, de a kutatásból az is kiderül, hogy ezzel a hozzáállással nem lehetünk boldogok. Optimistának kell lenni. Hányszor hallottuk már azt egyébként, hogy ilyen hozzáállással nem visszük semmire (szülők), hogy ilyen hozzáállással menjen ki kérem a teremből (iskola), ilyen hozzáállással a bóvli kategóriába kerülhet az ország (hitelminősítők). Aztán az ember igyekszik változtatni a hozzáállásán, aminek eredményeképpen leérettségizik, nem küldik ki többet a teremből,.és any- nyira jól megtanulja a leckét, hogy még a hitelminősítők is kiveszik az országát a bóvli kaA boldogsághoz tegóriából. megfelelő És ’K'en megfelelő hozzáír ''ii' ■ állás kell a boldogsághoz is, hozzáállás IS Kell kérem. Mit kell már megint csinálni? Kérdezi fásultan a pesszimista magyarság. Optimistának kell lenni, kérem, iskolázottnak. Vidéken kell élni, lehetőleg kapcsolatban, gyerekeket kell nevelni és leginkább fel kell nőni (legalább 30 éves korig, mert az után boldogabb az ember). Meg egy kicsit nőnek is kell lenni, mert a kutatás szerint a nők boldogabbak. Persze, mert ők sokszor családot, gyereket, kapcsolatot, vidéki létet akarnak. Annyira szép ez, hogy nem is tudunk ehhez már mit hozzátenni. Hacsak azt nem, hogy mindez 50 százalékban örökletes, tehát tökéletesen nem tudjuk átalakítani alkatunkat. Most pedig, hogy végre megfelelő a hozzáállásunk a boldogsághoz, beszéljünk a pénzről. Ahogy a mondás mondja: a pénz nem boldogít. Akkor biztos, hogy nem, ha nincsen elegendő a családra, gyereknevelésre, vidéki létre. Úgyhogy a munkaadóknak is változtatni kell most már a hozzáállásán, hogy boldogabbak legyünk. Sok a mosómedve Németországban FRANKFURT Mosómedve-invázió sújtja Németországot, a kis ragadozók elképesztően elszaporodtak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung riportja szerint az állatokat mindössze 80 éve telepítették be, de ma már igen komoly károkat okoznak. Becslések szerint a populációjuk 2006 és 2013 között országszerte több mint a harmadával nőtt, s a vadászok ritkítják is az állományt, de nem sok sikerrel. A Német Vadászszövetséghez befutott bejelentések szerint tavaly 116 ezret lőttek ki belőlük, de a valós szám ennél is nagyobb, mert sokan nem is regisztrálják a zsákmányt. Az invázió azért probléma, mert az állatoknak nincsen természetes ellenségük, és mindent felfalnak. Megfigyelték, hogy ahol a ragadozók elszaporodtak, ott eltűntek az énekes- madarak, ennek ellenére a letarolt élővilág sem veti vissza a mosómacik szaporodását. Táplálékot ugyanis a kukákból is bőven szereznek. Sőt, eleinte az emberek szívesen csalogatják étellel magukhoz az állatokat, majd megrökönyödve veszik észre, hogy nem lehet megszabadulni tőlük. Az állatok a lakásokba is beköltöznek, mert a mancsukkal könnyen kinyitják az ajtókat, a szobákat feldúlják, a bútorokat tönkreteszik. VR Könyvet írt szenvedéséről a legfiatalabb politikai menekült / zu / ■ ■ —■ #> / Fakergen élt az eszak-koreairfiu WARWICK/PHENJAN Elképesztő önéletrajzi regény jelent meg egy észak-koreai menekültről, aki ma Nagy-Britanniában él és a Warwick Egyetem hallgatója. A fiú családja gazdag família volt, mert katonatiszt apja az elnyomó kommunista rendszert szolgálta. Ám a férfi hibát követett el, s ezért kegyvesztett lett. A szerző Szungju Lee kisgyermekként élte meg az óriási változást. A könyvből kiderült: egyik napról a másikra a paradicsomból a földi pokolba csöppentek. „Gazdagok voltunk, apámnak BMW-je volt, bőven volt mit enni, szép házban laktunk - írta Lee. - Hétvégénként szép helyekre kirándultunk, édességet, fagyit kaptam. Az iskolában azt tanultuk: Észak-Korea a világ legboldogabb helye, és olyan gonosz államok, mint az USA és Dél-Korea le akarják rombolni. Ezért kellett a nagy hadsereg.” A fiú apja egyik nap azonban szomorúan tért haza, mint mondta hibát követett el. Ezért száműzték a fővárosból, vidékre kellett költözniük. „A vonatút során mindenhol azt láttam, hogy az emberek ételt koldulnak, elképesztő a nyomor. Kérdeztem is apámtól: melyik országban járunk?” Az új helyen a családnak gyakorlatilag nincstelenként kellett boldogulnia. A környezetükben sokan haltak éhen, Lee elmondása szerint egész napokat az utcán lődörgött. Fakérget gyűjtött, apja gyökereket ásott. Kígyókat, mókusokat ettek, sok esetben pedig csak rovarokat, hogy éhen ne haljanak. Sőt, a rendszer kiutált szolgálóiként azt is kockáztatták, hogy bármikor munkatáborokba kerülnek, ahonnan alig néhányan jutottak ki élve az éhezés és az embertelen körülmények miatt. Végül apja Dél-Koreába szökött, s onnan embercsempészekkel segítette át az akkor 12 éves fiát, így Lee lett f a legfiatalabb menekült, aki ' szerencsésen maga mögött hagyta az embertelen diktatúrát. VR Magukra hagyta utasait a masiniszta OSORNT Több mint száz utas vesztegelt egy spanyolországi falu mellett, mert a mozdony- vezető hátrahagyta a vonatot. A masiniszta azért távozott a helyszínről, mert lejárt a munkaideje, főnökei pedig nem tettek semmit azért, hogy időben hazaérhessen a családjához. Az eset Spanyolország északi részén, Osomo falutól nem messze történt. A vasutas valahol a közelben lakott, ezért egyszerűen megállt és leszállt, amikor elég közel került otthonához. A meglepett utasok először nem tudták mire vélni a nem tervezett szünetet, majd amikor kiderült az indok, érthetően idegesek lettek. A kedélyeket pedig csak tovább korbácsolta, hogy a pótlóbuszok két óra múlva érkeztek meg, s csak ekkor folytathatták útjukat Madridba. A vasúttársaság bocsánatot kért, és visz- szafizeti a jegyek árát, de a botrányt így sem úszhatták meg. A renitens alkalmazott ügyében egyébként vizsgálatot indítottak, s azt állapították meg: a masinisztának jeleznie kellett volna, hogy helyettesítésre lesz szüksége. A szakszervezet azonban védelmébe vette a férfit, mondván az elmúlt időszakban számos vasutas jelezte már efféle igényét a főnököknek, de a vállalat vezetői rendszeresen fittyet hánynak a dolgozók kéréseire. VR
