Somogyi Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-06 / 131. szám
2016. JÚNIUS 6., HÉTFŐ j MEGYEI KÖRKÉP g „Összeférhetetlen vagyok? Akik tehetségtelenek, azokkal igen” Latinovits Zoltán és az átmeneti idő A család képviseletében Frenreisz Károly helyezte el a koszorút Latinovits Zoltán sírjánál Peregnek a filmszerepek képei. Kiállítás nyílt a balatonszemesi művelődési házban Gazdag kultúráját őrzi Somogybán a horvát nemzetiség A család koszorúját Frenreisz Károly hozta el Bala- tonszemesre; féltestvérei, Latinovits Zoltán és Buj- tor István, valamint édesanyjuk, a százesztendős korában elhunyt Gundel-lány, Tinka néni egymás közelében alusszák örök álmukat a szemesi temetőben. Fónai Imre imre.fonai@mediaworks.hu BALATONSZEMES Negyven éve, 1976. június 4-én gázolta halálra a vonat Szemesnél a színészkirálynak is mondott Latino- vitsot. Rá emlékeztek egyebek között a huszonkettedik vers- mondó-találkozóval, valamint konferenciával és filmszerepeiből vett, de a nagyközönség számára kevéssé ismert fotókból álló kiállítással.- Negyven év csend? Nem, mert útbaigazít ma is, túlszárnyalva az időt - mondta Latinovits Zoltán sírjánál Havasi Judit előadóművész, az irodalomtudományok doktora. - Mi, versmondók közvetítők vagyunk. Ahogyan Latinovits tanította, többek között nekem is: közvetíteni a rettenettől való félelmet és a rettenet elleni buzdítást. Ő ezt meg tudta valósítani és tőle tanultam az intést is: őrzők, vigyázzatok a strázsán!... „Összeférhetetlen vagyok? - idézte Latinovitsot Tarics Péter író, újságíró. - Akik tehetségtelenek, azokkal igen”. Tarics szerint a mai színházi világból nagyon hiányzik Latinovits és az eszmeisége. Egyszerre játszotta az öreg bolsevikot, a nyilast, Rómeót és Szindbádot - erre már Szi- gethy Gábor színháztörténész emlékeztetett a balatonszemesi Latinovits Zoltán Művelődési Ház kiállításmegnyitóján; a filmszerepek képei az ő és feleségének, Gábor Júliának (aki Gábor Miklós és Ruttkai Éva lánya) a gyűjteményéből valók. Bár a Jancsó-féle 1963-as Oldás és kötésben már játszott, igazából az 1968-as Falak révén ismerte meg az ország. - Ez a mi generációnk, a fiatal értelmiség számára nagyon fontos film volt - árulta el Szigethy. - Latinovits játszotta azt az értelmiségit, akik mindannyian szerettünk volna lenni. Kovács András rendező Gábor Miklóssal, a kor népszerű színészével, Hamletjével (Ruttkai Éva első férjével) játszatta azt az értelmiségit, aki látja ugyan a rendszer hibáit, de úgy véli, a boldoguláshoz lojálisnak kell lenni a párthoz. Latinovits a másik típust alakította, a kicsit hőzön- gőt, aki nem akart lojális lenni. A közhangulat egyáltalán nem olyan volt az országban, hogy akkor lesz jó világ, ha lojálisak leszünk. Ezért aztán az általános szimpátia Latinovits, illetve az általa játszott figura felé billent. Szigethy Gábortól megtudhattuk, hogy felesége, Gábor Júlia miért csak egy villanásra szerepel a Szindbádban, miért nem lett végül szövege, s a színháztörténész azt a kérdést is föltette és egyben nyitva hagyta, hogy amikor a színészkirály azt mondja a Krúdy-re- gényből készült híres filmben, hogy „nem szeretem ezt a világot; azt mondják, átmeneti idő”, akkor vajon csak Krúdy hőse szól száz évvel korábbról, vagy Latinovits is a maga korából?... LAKÓCSA Fontos feladatuk a horvát kultúrkincs ápolása és továbbadása, ezt bizonyították hagyományőrző csoportok a lakócsai művelődési ház színpadán. Helyből, Fel- sőszentmártonból, Sellyéről és Drávasztáráról érkezett iskoláskorúak, fiatalok és felnőttek léptek táncukkal, dalaikkal, illetve zenéjükkel a nyilvánosság elé. Az est további részében Lili Magoni énekesnő és Gyurity István horvát színész előadásában népszerű operettek, örökzöldek és olasz slágerek csendültek fel a helyi nemzetiségi önkormányzat szervezte Horvát Napon. A táncházban a Vizin zenekar muzsikált. Nagydobszán a lakócsai intézmény elsősei vendégeskedtek a közelmúltban; a hagyományos Kórustalálkozó és Lángálló Fesztivál nyitányaként közel fél órás énekes-verses- táncos műsort adtak elő horvátul. GamosA. Hobbilovasok versenye KAPOSVÁR Több mint 60 versenyző, s 41 ló részvételével zajlott a hétvégén a VI. Majális Kupa amatőr lovasverseny a Meistro Lovastanyán a Kecelhegyi Lovassport Közhasznú Egyesület rendezésében. A hobbilovasok versenyének ügyességi kategóriáját Varga Ágnes, a díjugratást Leeső Léna Johanna, a díjlovaglást Csizmadia Lolita, a futószáras versenyszámát Vendel Kata nyerte. Gy. Zs. A Vasárnap Reggelben olvastam Herczog Máriáról a cikket, mely szerint közömbösek az emberek egymás iránt. Igazuk van, de a rendszerváltás előtt és után is mindent megtett a politikai vezetés, hogy az emberek ilyen elfordulok és közömbösek lettek. A kommunizmusban mindenki félt mindenkitől, ki kit jelent és miért. Az emberek nagy részét bezsúfolták városi „kaszárnyákba”, távol mindentől, ami csak szép volt az életében, a vidék varázsától, a jó ételektől. Most a gagyi adalékokkal teli ételeket kapják a nagy áruházakban. Most megosztott a társadalom, lettek jobb és baloldali emberek. Mi magyarok az elmúlt öt évben és előtte annyi gyűjtésen vettünk részt, hogy már nincs miből. Miért nézzem a szomszédszegénységét, akinek gyümölcsöt is adtam, akkor se adta oda a három gyerekének, de megmutatta a más adakozóktól kapott rengeteget. Gyűjtünk az otthonokban lévő gyerekeknek: hol az anyjuk, apjuk? Gyűjtünk az öreg otthonokra: hol a gyereke, akit taníttatott, felnevelt az a magatehetetlenné vált öreg? Vagy csak a hagyatéki tárgyalásokon tartják majd a markukat? Gyűjtöttünk beteg kisgyer- mekekneek, aztán jöttek a hírek, hogy a közel kétmillió forint adományból mindössze 200 ezret kapott a család, mert a gyűjtést végző alapítvány a többiteltette telefonra, szervezésre, irodákra? Gyűjtés ment a hajléktalan szállókra is! Aki hajléktalant bemutattak a tévében, 95 százaléka alkoholista, munkakerülő, - de valakinek el kell tartani, mert hát ő is ember. Bár nem úgy viselkednek. Jön a nyár, az áruházakba alig lehet bemenni, előtte kérik a kérege- tők a vásárlókocsi 100 forintját, aztán előttem veszi meg a sört, de nem ám a kenyeret! Akkor miért csoda, ha ez emberek közömbössé válnak? Azért dolgozott sok ember, hogy mindenki mást eltartson? Mi már az adománygyűjtők élenjáró országa lettünk! A gyerekekért megszakad az ember szíve, de én nem láttam még éhező gyermeket, hála Isten, de rendetlen anyát, italos apát igen! Arra se képes az anya-apa, hogy reggelivel engedje el a kisgyerekét? Hiszen ez az ország a segélyek, segélyezettek országa! Es hová is teszik a családi pótlékokat, a segélyeket a szülők? Mert ruhagyűjtés is folyik ezerrel, arra nem is kell POSTABONTÁS költeni nagyon. Van a falunkban is olyan család, hogy az anya csak hely- lyel-közel dolgozik, az apa évtizedek óta rokkant, de a kocsma törzsvendége, a fiúk 18 évesen csak öt elemit végzett, csavarog. Rajtuk hogyan lehet segíteni? Eleinte a rokonok adtak, segítettek, de ez nem megy a végtelenségig! Nem a hétköznapi emberek feladata a szomszéd meg mások rendszeres segítése. Ott a védőnő, a szociális gondozó, a háziorvos, a polgármesteri hivatal, stb. Ha egy gyereket fél évig nem visznek orvoshoz, csak feltűnik, nem? Sok helyen, még városokban is kutyák vannak a háznál, vagy a lakásokban, ki mer odamenni bármiért is szólni? Van fizetett hatóság, intézkedjenek ők, hogy ne történjen még nagyobb baj! Szőcs Gyuláné Bármikor beválik KAPOSVÁR Szeszélyes időjárást, s azokat a napokat éljük, amikor egyik pillanatról a másikra a nyakunkba szakad az ég. Csak mire az ember a feje fölé fogja az esernyőt, újra kisüt a nap. Mit tehet hát, ha már egyszer kinyitotta? Vállat von, hisz az ernyő véd a tűző nap ellen is... Gy. Zs.
