Somogyi Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-06 / 131. szám
2016. JÚNIUS 6., HÉTFŐ g MEGYEI KÖRKÉP Az Összkép kérdőívének eredményei szerint a magyar vidék nehéz évek elé néz Az Összkép magazin a vidék jövőjével foglalkozik a falusi, kisvárosi térségek sorsát elemző sorozatának zárórészében. Az üveggömbbe nézve sok mindent látunk: pesszimizmust, helyi hősöket, csökkenő távolságokat, robotokat. Hogyan lesz ebből gazdagság? Munkatársunktól szerk.kom@mediaworks.hu MAGYARORSZÁG Az Összkép kérdőívének eredményei szerint a magyar vidék nehéz évek elé néz. A 115 válaszadó kétharmada szerint nem valószínű a magyarvidék számára kedvező gazdasági szerkezet kialakulása, további gazdasági koncentráció és a vidék pozícióvesztése várható. Több mint kétszer annyian számítanak a vidéki munkahelyek eltűnésére, mint megszaporodásukra. Ráadásul ha a gazdasági koncentráció és a pozícióvesztés nem lenne elég, a legtöbben a demográfiai trendekben is az elöregedés folyamatát tartják valószínűbbnek. Általános a vélekedés, hogy Magyarország egyes területei között növekedni fognak a különbségek, az állam vidékfejlesztési tevékenységeiben pedig nem igazán bíznak. Úgy tűnik, kevés jóra számíthatunk. A számok részben igazolják ezeket a várakozásokat. A vidék és nagyváros közötti jövedelemkülönbségek csökkentek: míg 2000-ben 44 százalékkal volt magasabb a nagyvárosban élők átlagos jövedelme a kisvárosokban és falvakban élőknél, 2013-ra ez a különbség 34 százalékra csökkent A vidék elöregedése azonban látványos: 1990 és 2013 között ötödével nőtt a 60 évnél idősebbek aránya vidéken. A 14 évnél fiatalabb aránya pedig majdnem negyedével csökkent. A rendszerváltás évében több gyerek, mint öreg élt vidéken. 2013-ban már másfélszer többen voltak a 60 év felettiek. A mezőgazdaság a klasszikusan vidéki ágazat, a földből élők 90 százaléka él vidéken. Azonban mára nem ez az ágazat a meghatározó foglalkoztató - falun is csak minden 12. dolgozó ember él közvetlenül a mezőgazdaságból. A vidéken élők közül a legtöbb ember - a foglalkoztatottak több mint harmada - az iparban dolgozik. A kisvárosokban hatszor, falun háromszor annyian élnek iparból, mint mezőgazdaságból. Emellett az iparban dolgozók aránya kétszer magasabb vidéken, mint a fővárosban - meglepő, de az ipari munkás mára sokkal inkább a vidék tipikus figurája. A különbség folyamatosan nő A vidéki élet előnyei - nyugalom, közvetlenség, természet - megmaradnak, közben sok hátránya eltűnőben van. Az autó, a tömegközlekedés fejlődése az utazás idejét lerövidíti és élvezhetőbbé teszi. Pár év múlva már nemcsak telefonálni lehet a kocsiból, hanem dolgozni a számítógépen - ugyanúgy, mint ma az elővárosi vonatokon. Az internet, az online vásárlás, a házhoz szállítás elterjedésével a fogyasztási lehetőségek különbségei is nagyban csökkennek. Ez alapján valószínű, hogy megnő a vidékre költöző idősek, gyerekesek aránya. A magasabb jövedelmű családok közül is egyre többen választhatják a nagyvároson kívüli életet, miközben oda kötődő munkájukat és társadalmi státuszukat megőrzik. Másik oldalról a technológiai fejlődés még inkább perifériára helyezheti a vidék gazdaságát. Ennek oka nem a termelés visszaszorulása. Nem tudjuk, hogy egyre kevesebb és nagyobb üzem állítja majd elő a jövő termékeit vagy pedig a gyárak összemennek - akár az otthonokban vagy boltokban elhelyezett háromdimenziós nyomtatók méretére. Nem az ipar, hanem a hozzáadott érték hagyhatja el a vidéket. Az ott élők derékhadát adó ipari, építőipari alkalmazottak munkáját a robotok vehetik át. A termelési, termékfejlesztési és egyéb üzleti döntések egyre inkább a nagy központokba koncentrálódnak. A vállalkozásokat minden korábbinál nagyobb mennyiségű adat, minden korábbinál kifinomultabb elemzésével fogják szervezni. Az okos eszterga, a műholdvezérelt traktor kevesebb munkaerővel és pontosabban végzi el a munkát. Ezért egy messzi gyárnak, programozónak vagy számítógépközpontnak jár az elismerés és a fizetség. A szolgáltatások területén is a részletesen kidolgozott, a világon bárhol használható eljárások egyre inkább meghatározóak. A Facebook és a Google a tájékoztatásban és a reklámozásban, a Booking és az Rbnb a turizmusban, az Über a személy- szállításban mutatja meg, mire számíthatunk: a kisbolt, a panzió, a fuvaros helyben van, a szolgáltatás minőségét, könnyű elérhetőségét azonban egy globális szereplő biztosítja. Ennek hozama nála is csapódik le. A technológia fejlődésével a gazdaság szerveződésének további centralizációját várhatjuk. Hogyan osztja meg a fejlődés hozamait a vidék, a magyar nagyváros és a globális központok? Ez a dilemma a piacszerkezetektől, a hozzáféréstől, szabályozásról és képzettségről is szól - ezek pedig ma még nem lejátszott meccsek. Egyik oldalról a vidéki élet még élhetőbb lesz. Másik oldalról az életminőség növelését olyan technológiáknak köszönhetjük, amelyek a gazdasági központok és az oda koncentrálódó tudás szerepét erősítik, az élőmunka értékét csökkentik. Ez a magyar vidék előtti legnagyobb kihívás, hiszen alapesetben a szellemi tudás a városé, a természeti erő a vidéké. Magyarországon harmadannyi diplomás ember él vidéken, mint a nagyvárosban, az érettségivel rendelkezők aránya pedig harmadával kevesebb. Ez egyrészt - ahogyan korábban írtuk - természetes: a gazdaság irányító pozíciói és a komplex tudást igénylő szolgáltatások a városba tömörülnek. Másrészt az ezredforduló után évtizedben a vidéken élők iskolázottsága többet javult, mint a nagyvárosiaké. 2011-ben 900 ezerrel kevesebb a középiskola előtt elakadt ember kisvárosban és falun, 245 ezerrel több diplomás él vidéken, mint 2001-ben. Közösségi szerepvállalás Vannak és lesznek is területek Magyarországon, amelyek nem biztosítják a megélhetést az ott élők jelentős részének. Sok helyen az ingázás keveseknek reális alternatíva, mert a pár óra alatt elérhető településeken nincs elég munka. Sokan elköltöznek az ilyen helyekről - elsősorban a fiatalok és a jobb képzettségűek. Az ilyen szomorú vidékeken az alacsony képzettségűek, a munkát vállalni nem tudók vagy nem akarók és az öregek lesznek többségben. Ezeken a helyeken, így vagy úgy, az állam szerepe elkerülhetetlen. Az első esetben támogatást ad. A második esetben közszolgáltatásokat biztosít. A harmadik esetben segélyt ad. A negyedik esetben közbiztonsági szempontból ellenőrzi, zárja el a területet. A sorvadással való szembenézés nehéz. A támogatással a maguk lábán épp még megélő emberek kaphatnak egzisztenciájukat veszélyeztető versenytársakat. Az elsorvadó települések közszolgáltatásainak megőrzése, a megélni képtelenek segélyezése lényegében visszavonulás. Nem kínál perspektívát, ezért ezeken a helyeken bármikor felborulhat a rend. Az ország egyes részeinek kizuhanása a civilizációból félelmet és pánikot kelthet a jobban élő többségben. Érthető, hogy ez a téma nem vonzó, csak néhány elhivatott ember és mozgalom foglalkozik vele. Pedig fontos lenne innovatív energiákat mozgósítani annak érdekében, hogy legyenek szakértőink, gyakorlataink, közpolitikái eszközeink a sorvadó vidékek helyzetének kezelésére. Nem azért, mert egyszer majd jobban megy nekik, hanem, mert ha nem történik semmi, még rosszabb lesz. Bekapcsolódás a gazdaságba Sok dolog értéke attól függ, mennyiért hajlandó azt valaki eladni - főleg ha sok a pici szereplő ad el néhány alkuképes vevőnek. Ettől a vastörvénytől függ az ingázók és a bérüzemek dolgozóinak bére, az alvótelepülések ingatlanjainak értéke, a búza és a meggy felvásárlási ára. Ezeken a tisztes megélhetés árucikkei. Nem kérhetsz sokkal többet, mint amennyiből kihoztad, mert akkor mástól veszik meg. De ezt általában megfizetik, mert tudják, hogy különben fejre áll a vüág. Ilyen a speciális tudás nélküli emberi munka, a búza és a zöldség, a pari- zer és a minta szerint fröccsöntött fogantyú, a lakótelepi lakás és a falusi ház. Ebben a világban él az emberek és a cégek többsége. A vidék sorsa ezért nagyrészt azon múlik, milyen tömegcikkeket állít elő, azokba mennyi értéket képes belegyömöszölni. Megy-e a hosszított műszak, képes vagy-e beállítani a gépet? Milyen gyorsan és milyen minőségben szállít a céged? Hány perc alatt lehet beérni a nagyvárosba, van-e játszótér? Ha jó a válasz, több a pénz, lehet a jövőn gondolkozni. Mezőgazdaság Szolgáltatás 2001 Főváros 1% 20% 78% Megyeszékhely 2% 29% 36% Többi megyei jogú város 3% 36% 36% Többi város 6% 35% 32% Községek, nagyközségek 12% 37% 28% Ország összesen 6% 32% 35% 2011 Főváros 0% 15% 56% Megyeszékhely 2% 25% 40% Többi megyei jogú város 2% 30% 41% Többi város 5% 30% 36% Községek, nagyközségek 9% 33% 31% Ország összesen 4% 27% 40% Gazdagságra azok a vidékek számíthatnak, amelyek egyedit kínálnak A gyermelyi tészta, a bábolnai csirke, a szekszárdi bor vagy a káptalantóti piac olyat kínál, ami egyszerre jó és emlékezetes. Ahogy múlt heti cikkünkben bemutattuk, hagyomány, összefogás, eltökéltség, türelem és szerencse kell egy ilyen termék vagy hely megszületéséhez. Ez azonban sok helyen megvan. Általában azokat a történeteket ismerjük, amelyek a szabadidőhöz és a gyomrunkhoz kötődnek. Fesztiválok, fürdők, sör-és pálinkafőzdék stb. Ezekben az esetekben hajlandóak vagyunk többet fizetni, mint egy bevásárlóközpont pénztáránál. A kötődés. a minőség olyan érték, ami v-V'/> ermelyi Egy olyan termék, amely egyediségével is sikert ér el nekünk örömet szerez, a termelőnek pedig hasznot. Ez az egyediség nemcsak a szépre vágyó fogyasztók számára létezik. Sok kisvállalkozás cégek számára kínál valami rendkívülit, vagy specializálódott egyedi igényikre, problémáikra. Informatikusok, köny- nyűszerkezet-szerelők, vető- mag-nemesítők stb. Az ő vállalkozásaikban képződik tőke, ők erősítik egy vidék értékteremtő képességét. Ha lesznek ilyen kezdeményezések, és képesek továbblépni, akkor kínálhat a magyar vidék többet, mint tisztes megélhetést, kellemes pihenést és kulináris örömöket.
