Somogyi Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

2016-05-07 / 107. szám

2016. MÁJUS 7., SZOMBAT Esélyegyenlőségi napot tartott a Vöröskereszt a Vigasságok terén Teret kapott az elfogadás Vigadtak a Vigasságok terén. Az ép és sérült fiatalok közös, egész napos programja az egymás iránti figyelem fontosságáról is szólt ► Folytatás az 1. oldalról KAPOSVÁR A Kaposvári Egye­tem Gyógypedagógiai Intézeté­nek hallgatói a Belga Az a baj című számának átdolgozására készített koreográfiájukkal tar­tottak görbetükröt elénk a fo­gyatékkal élők társadalmi elfo­gadásáról. A Gyöngyfa Napközi Otthon fiataljainak műsora pe­dig immár sokadszor bizonyí­totta, az értékteremtés minden­ki számára öröm. - A Vöröske­reszt legszebb, legszentebb fel­adata a rászorulók támogatása - mondta köszöntőjében Szeré- my György, a Vöröskereszt so­mogyi elnöke. - Ehhez megfe­lelő háttérre van szükségünk, ezt most az OTP somogyi igaz­gatósága biztosítja. Amit úgy teremtettek elő, hogy a tavalyi, a Vöröskereszt­tel közösen szervezett véradá­son első helyezést ért el a ka­posvári igazgatóság. A mun­katársak több, mint a fele adott vért, s a díjat erre a nap­ra szánták. Kardos István, a Vöröske­reszt főigazgatója arról szólt, hogy a szervezet számára rendkívül fontos, hogy ilyen rendezvényeken megmutat­hassa magát, az idén különö­sen, hiszen 135 éves a Vöröske­reszt. Szita Károly polgármes­ter azt mondta, sokszor elég egy-két figyelmesség: hogy a közlekedési lámpa beszéljen is, vagy hogy olyan autóbuszokat vásároljunk, amelyeket azok is tudjanak használni, akiknek a látásával, a hallásával vagy a lábával baj van. Bíró Norbert közgyűlési alelnök pedig már a jövő évi rendezvényre is fel­ajánlotta a helyszínt.- Ezzel a rendezvénnyel sze­retett volna a 135. születésnap­ját ünneplő Vöröskereszt ösz- szefogást teremteni, örülünk, hogy önkormányzati és kor­mányzati szereplők is részt vállaltak belőle, mert fontos­nak tartották - mondta Gyar­mati László, a megyei Vöröske­reszt szakmai vezetője. Márkus Kata Leendő gyógyítók a kutatásaikról KAPOSVÁR Az idén a Kaposvá­ri Képzési Központ a házigaz­dája a Pécsi Tudományegye­tem Egészségtudományi Ka­ra XXII. Tudományos Diákkö­ri Konferenciájának. A pénte­ken kezdődött, kétnapos kon­ferenciára többek közt leendő mentőtisztek, ápolók, gyógy­tornászok, dietetikusok, védő­nők, népegészségügyi ellen­őrök, szülésznők érkeztek ok­tatóikkal. Összesen 144 hallga­tó mutatja be a tantervi törzs­anyagon túlmutató, önálló, de a konzulens oktató által támoga­tott kutatáson alapuló tudomá­nyos munkájának eredménye­it. Az előadások 10 szekcióban hangzanak el. Márkus K. Jönnek Európa legjobb szakácsai lövő héten nálunk főznek Eu­rópa legjobb szakácsai. Azok a szakácsok, akik manapság olyan népszerűek, mintha rock­sztárok lennének. Országok ha­tározzák meg magukat egy-egy emblematikus ételen, fogáson keresztül. Mit mondanak ró­lunk az étkeink, hol tart a ma­gyar konyha? A HÉT TÉMÁJA Villamossal törtek a csúcsra Muli Eszter és Harsányi An­tal nyerte a villamosvezetők Eu- rópa-bajnokságát. A páros 17 or­szág 27 csapata közül bizonyult a legjobbnak. Öt feladatot teljesí­tettek öt perc alatt, köztük olyan ügyességi számokban kellett re­mekelniük, mint a fékezés: aüg négy centire sikerült megáll­niuk a kijelölt céltól. SZTORI Barátnője fiával forgat Ramóna Anya lett a Barátok köztben Kiss Ramóna, aki maga kérte, hogy egyik barátnője kisfia ala­kíthassa Bencét a sorozatban. így a színésznő az életben is átélhe­ti valamelyest az anyai örömö­ket, hiszen rengeteg időt tölt a va­lóságban is a kicsivel, valamint első kézből kap tanácsokat a hi­teles alakításhoz. SZTÁRVILÁG MEGYEI KORKÉP A mi utunk Czene Attila attila.czene@mediaworks.hu A z embernek van egy útja, amelyiken járnia kell. Nehéz le­térni róla. Azt hihetnénk, hogy akik egy munkahelyen dol­goznak, azoknak közös az útjuk, de ez nem így van. Néz­zük csak meg, hogy egy kórházban a műszak lejárta után mivel, hogyan mennek haza a dolgozók, például az osztályos főorvos, il­letve az ápolónő. Persze nagy a különbség tudásban, felkészültségben és felelős­ségben is. De jó volna, ha az ápolónőknek nem kellene azon gon­dolkodniuk, hogy a fehéret fekete köpenyre cserélik, s így tiltakoz­nak megalázóan kevés fizetésük miatt, amit csak elvétve egészít ki a betegektől kapott bonbon vagy csomagnyi kávé. A beteggel az ápolónő tölti a legtöbb időt, munkájához tartozik az is, hogy végig hallgassa még akkor is, ha nincs sok értelme an­nak, amit mond. Pelenkázza, lemossa az időseket. Segíti őket min­dabban, amit maguk tennének meg, ha lenne hozzá erejük, kel­lő akaratuk. S közben még mindig tud kedves lenni, mosolyogni. Az emberi test lassanként hanyatlik, egyik hétről a másikra nem lehet észrevenni a válto­zásokat. Aztán amikor megtör­ténik a nagy baj, gyakran már késő, annak ellenére, hogy őse­ink idővel a varázsigék mormo- gása helyett kitanulták a gyó­gyítást Önmaga egészségére azonban az átlagember nem ta­nult meg figyelni (vagy alig van módja rá): mondhatjuk ugyan, hogy a muskátli sem mozog, mégis olyan szép egészséges, de nem is fogyaszt zsírosat... Az ember (homo sapiens) párezeresztendeje megszerezte ugyan az uralmat a Földön, de nem vált mindenhatóvá. Előbb-utóbb mindegyőnk egy ápolónő kezei között végzi. Remélhetőleg marad­nak még a kórházakban, akik nem mennek el dolgozni sokszoros fizetésért Európa valamely nyugatabbra eső országába, vagy pe­dig itthon az otthon ápolási szektorba, olyan rászorulókhoz, akik­nek jut pénze a munkájukat tisztességesen megfizetni (persze ne­kik is jól működő egészségügyi intézetben járna normális ellátás, hiszen egész életükben fizették a tb-t). Mindezért nem a kórházigazgató a felelős, aki komoly veszély­nek teszi ki az állását azzal, hogy gyógyíttat, s ezzel adósságba taszítja az intézményét, mert nem megfelelő az állami finanszí­rozás. Persze a kormányzat sem akar feneketlennek látszó kút­ba pénzt önteni, de a helyzeten változtatni lehetőségük csak ne­kik van. S amíg hagyják a haldoklást, addig a táplálkozási lánc legvégén álló ápolónők sorsa biztosan nem fordul jobbra. Mi csak annyit tehetünk: imádkozunk, hogy az ápolónők minden rossz ellenére maradjanak velünk. A mi utunk az övék is. S köszönjük ezt, nagyon köszönjük! Az ápolónők rossz sorsuk ellenére tudnak velünk ked­vesek lenni. Az idén is seprűt, lapátot ragadtak KAPOSVÁR Az előző évekhez hasonlóan az idén is seprű- sök, szemétlapátosok, ablak- tisztítók lepték el Kaposvár ut­cáit két napra. Pénteken elstar­tolt az idei nagy várostakarítás. Negyven szervezet, iskolák, egyesületek, vállalatok, alapít­ványok csatlakoztak a kezde­ményezéshez. A takarítócsa­patokat több cég eszközökkel, élelmiszerrel segíti. A Város- gondnokság is kiveszi a részét a munkából, két nap alatt négy­száz közfoglalkoztatottat is az utcákra vezényelnek az ak­ció keretén belül, ők a parkok­ra és a játszóterekre is ügyel­nek. A Városgondnokság mun­katársai pedig az összegyűlt szemét elszállításában vállal­nak szerepet, két autóval hord­ják a hulladékot. Pénteken töb­bek közt a Sétálóutcán, az Euró­pa parkban, a Rippl-Rónai utcá­ban, a Pécsi utcai iskola környé­kén, a Rippl-Rónai parkban ta­karítottak a jelentkezők. A Gyöngyfa Napközi Otthon fiataljai azóta vesznek részt a várostakarításban, amió­ta a mozgalom elindult. Hor­váth Roland, aki három éve jár a Gyöngyfába, azt mondja, számára is fontos, hogy ne le­gyen szennyezett a környezete, ezért segít a munkában. - Fon­tos, hogy tiszta legyen a napkö­zi környéke, és az egész utca, hiszen nem jó úgy élni, hogy az ember környezete piszkos - indokolta Bogdán Péter, hogy évek óta kiveszi részét a taka­rításból. Márkus Kata

Next

/
Thumbnails
Contents