Somogyi Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-14 / 62. szám

2016. MÁRCIUS 14., HÉTFŐ NEMZETI ÜNNEP g Egy demokrata a szomszédból, aki kislány kora óta autonóm, s lóg ki a sorból Született március tizenötödikén Nem állítja, hogy soha nem próbáltak meg rajta uralkod­ni, de csak a lehetséges mér­tékig tűrte, ahogy fogalmaz: a finom terrort. Egy házasság­ból is ezért lépett ki. Egész életét a kiállás jellemzi, ön­magáért, a saját szabadságá­ért, amit akár minden márci­us 15-én tortával ünnepelhet­ne, 25 év különbséggel, édes­anyjához hasonlóan, ezen a napon született. Szűcs Tibor tibor.szucs@mediaworks.hu SOMOGYVÁMOS Szépné Rózsa Judit, vagy ahogyan mindany- nyian ismerjük: Judit néni So- mogyvámoson él, ahová még tíz esztendeje sincs, hogy köl­tözött Pest megyéből, azóta el­hunyt férjével. Mint mondja, So­mogybán lett újságolvasó, s lett lapunk előfizetője, állandó kriti­kusa, cikkeink elemzője - árul­kodnak a kis mindenes asztal­kája heverő borítékok, melyek­ben téma és szerző szerint kü­lön gyűjtött írások sorakoznak. Szeret minket, soha nem tagad­ja, s őrködik is felettünk szin­tén nem elhallgatva, ha valami­ről mást, vagy másként gondol, de azt mindig pontosan, magya­rázattal indokolja. Amikor hall­gatjuk, olvassuk, pontosan tud­juk, az a Magyarország köszön vissza ránk, amelyik még hisz abban, hogy bármennyire is rossz most, vagy volt az koráb­ban, ha betartanánk néhány de­mokratikus és emberi méltósá­got szem előtt tartó szabályt, le­hetne jobban élni hazánkban. Ha mernénk. Puszta hangja is kuriózum, azért figyelünk rá, s kölcsönösen egymásra. Nem éppen a nagy nemzeti összetartozástól forrongó Ma­gyarországon született 1950- ben. Édesapja kézzel írt verseit éppen a napokban kapta meg, nagynénje díjnyertes családre­gényt írt az ötvenhat utáni ese­mények feldolgozásáról. A for­radalomról hangsúlyos gyer­mekkori emlékként őrzi, ami­kor a BKV-nál dolgozó édesany­ja az utolsó pillanatban szállít­tatja le a nyugatra igyekvő csa­ládot az induló buszról októ­ber végén, mert a lekvárokkal megrakott polcokra búcsúpil­lantást vetve azt gondolta: bár­mi is lesz, legalább lekváros ke­nyeret tud adni gyermekeinek. A nehéz évek ellenére Judit né­ni könnyeden mesél arról, hogy korábban anyja egy pékek kö­zött jól ismert trük­kel, zsemlében csur­gatva vitte haza a va­jat nekik, mert olyan szegények voltak - az ország többi csa­ládjához hasonlóan. S arról is, hogy a szüleik viha­ros házasságának végével gya­korlatilag intézetbe, azaz pon­tosan leánynevelő otthonba ke­rült Pomázra. - Királylány vol­tam - mondja azokról az évek­ről. Kitűnő tanuló volt, de már akkor is jellemzően független, szabadágához ragaszkodó isko­lás. - Volt olyan, hogy az ebédlő­ben a közös „jó étvágyat”- kívá­nás előtti várakozást az ő tiszta, őszinte kislányhangja törte meg azzal, hogy milyen kicsi a hús a tányérján. - Ott, az intézetben tanultam a demokráciát, mert például ez után nem botrány ke­rekedett, hanem az igazgató cse­rélte ki a valóban csekélyke lön- csöt a főzelékemen - emlékszik vissza. A mai napig tartja barát­nőivel a kapcsolatot, ahonnan számos szép pillanat él tovább Judit néniben például a születés­napját jelentő nemzeti ünnepről. - Az 50-es 60-as években azért kaptam meg akkorra az új fehér zoknit és szandált, hogy az ovi­Az intézetben tanultam a demokráciát ban, iskolában tartott ünnepsé­geken az alkalomhoz illően le­gyek felöltözve. Anyám bevont gombos, fodros kokárdát készí­tett és mélyen meg voltunk hat­va a Himnusztól és a Szózattól. Lelkesen énekeltük is, nem úgy, mint manapság, mikor annyi­szor hallani mint egy slágert, a jelenlévők mégis, mint a csu­ka, némán hallgatják. Sokkal intenzívebben, bensőségeseb­ben éltük meg a magyarságun­kat, mint ma a tetten érhető ha­mis pátosszal, melldöngetéssel. - Ugyancsak jellemző különben az örök válaszkereső Judit néni­re, hogy készülő cikkünk hal­latán felhívta ko­rábbi osztályfőnö­két, mondja meg, mi benne ennyi év távlatából a külön­leges, mert ő bizony nem nagyon ér­ti. Az egykori kedves tanár így jellemezte: míg a többiek mind konszolidáltak voltak, ő egye­düliként avantgarde, formabon­tó, tekintélyt nem tisztelő és au­tonóm. Lehet benne valami. - Bár a közösségért való felelős­ségtudat egész életemben jelen volt, mégis kilógtam a sorból. Pomáz után egy egyéves szobi kitérővel jött a gimnázium Aszódon, ám a családi hát­tér nemhogy perspektívát, de még fedelet sem nyúj­tott számára az érettségi után, ezért következett Né­metország, vendégmunka, s bár hároméves turnusban volt a váltás, a sors szeszé­lye folytán Judit néni kő kemény négy évet hú­zott le két műszakban a szalag mellett Rade- bergben, a „Robot­ron” gyárban.- Bár a melóba majdnem belerok­kantam, mégis hálát adok a sorsnak, hogy ott élhettem. Alkalmam nyílt egy más kultúrát és nyelvet megis­merni, máig tartó, életre szóló barátságokat kötni. A gyári munkás korszakot Pesten közalkalmazotti, hivata­li munka követte, ha eddig nem lett volna elég, nyugdíjügyi elő­adóként, igényfelvevőként sike­rült beleesni a sűrűjébe. - Ak­kor dolgoztam ott, amikor dup­la évfolyam téesz-tag és az ösz- szes, a korhatárt addig betöltött kisiparos és kiskereskedő egy évben jelentkezett az igényé­vel. Ezért hozták létre a Külföl­di és Vegyes Ügyek Nyugellátá­si Osztályát, ami szakmai szem­pontból a csúcsot jelentette. - Munkaterületemen egy sze­mélyben álltam a sarat. Ma ezt a munkát csak jogi diplomával rendelkezők láthatják el. Nem veheti senki szerénytelenség­nek, ha büszke vagyok rá: amíg a tb-nél dolgoztam egyetlen pa­naszirodához forduló ügyfelem sem volt - emelik ki a minden­képpen megsüvegelendő telje­sítményt. Több munkahely kö­vetkezett egymás után, de a le­romlott egészségügyi állapota miatt már mint rokkantnyugdí­jas dolgozott. A cseléd­könyvek és háború utáni iratnélkü- liségből nyug­díjjogosultsá­got keresett, később példá­ul bérszámfej­tés és Kihívatta a jegyzőt Lengyeltótiban Judit néni csípőjét rengeteg- szer műtötték, két bottal jár, nehezen közlekedik, igazán tudja, milyen nehéz egy moz­gáskorlátozott embernek ma­napság. Legutóbb a felújított lengyeltóti városházánál tudott nehezen feljutni a korlát nél­küli akadálymentesítés miatt, kihívta a jegyzőt, hogy felhív­ja a figyelmet a hibára. - Ha anno bementem volna Tercsi nénihez, a tanácselnökhöz, és mondtam volna, hogy egy lép­cső mellől hiányolom a korlá­tot. tuti, hogy nem várt volna tőlem egy beadványt ez ügy­ben, hanem felrakatott volna egyet. Ha nem is vörösrézből, csak egy ólomcsőből, de ész­szerű határokon belül volt dön­tési szabadsága. áfakönyvelést is vállalnia kel­lett, s a közösség iránt érzett felelőssége mindvégig elkísér­te, olykor a hátára véve olyan ügyeket, amiket kevesen vál­laltak volna csupán igazságér­zetből. - A 80-as évek közepén, a pontos dátumra nem emlék­szem, egyszer falvankénti rész- közgyűléseket tartottak, ahol a főkönyvelő felvezette azt az ötle­tüket, hogy a fejlesztések érde­kében részjegyeket és célrészje­gyeket bocsátanak ki. Egy 5000 forintos részjegy a tagokra néz­ve kötelező lenne 3 évre ötszá­zalékos kamattal, míg a cél­részjegy szabadon vásárolható különböző címletekben 5000-, tői 50.000-ig 3 év/12 százalékos kamattal. Nem akartam hinni a fülemnek! Gondoltam, a ka­matok eltérő volta másoknak is feltűnt. Nézegettem körbe-kör- be, de hiába vártam, nem akart megszólalni senki. Remegett kezem-lábam, azt hittem ösz- szeesek, mégis jelentkeztem. Mondtam, nem értem a dolgot: akinek bekényszerítik a kis pénzét, annak 5 százalék kama­tot adnak, akinek meg feleslege van, 12 százalékot. Ez nincs jól. Jó nagy csend lett... Legközelebb már tudták a nevemet. Kis győ­zelem volt, de mégiscsak győze­lem, mert mindkettőt 12 száza­lékos kamattal vezették be. Férjével 2007-ben költöztek Somogyba, mondván, ott is em­berek élnek. Ahogyan mondja, egy tatarozásra váró házból egy totál lerobbantba, korszerűtlen­be. Megszenvedett vele, de elké­szült‘az otthonuk. Egy eszten­dő alatt összegyűlt tapaszta­latát már a helyi újságban osztotta meg. Ilyeneket Sorolt fel: nincs megfe­lelő útburkolat, a „Pi­roskára” csak ug­rólábbal lehet fel­szállni, zsákfalu­ból tömegközle­kedéssel a já­rási központ­ba eljutni felér egy kalandtú­rával. Térségi kommunikáció egyáltalán nincs. Még a települé­sen belüli lehe­tőségek is csak pletykaszin­ten hozzá­férhetők. Könyörületet! Judit néni úgy véli, a keresz­ténység propagálásának szó­lamai mellől éppen a keresz­tényi könyörület hiányzik. Ha nem így lenne, akkor szerinte például engednék az eutaná­ziát. Tiszteletbe tartanák az önrendelkezési jogot. Az eu­tanázia engedélyezése nem gyilkosság, hanem egy vá­lasztási lehetőség. És válasz­tási lehetőség nélkül nincs szabadság! - Nem azért eme­lek szót az eutanáziáért, mert halni készülök. A házunkat si­került élhetővé tenni. Az en­gem körülvevő embereknél nem is kívánhatok jobbakat magamnak. Bár viszonylag új lakója vagyok a falunak, még­sem vagyok magányos, elha­gyatott. És Somogy szép. Lát­ni a horizontot. Ha a szomszéd településen vol­na egy ügyes szakember, arról sem tud senki. - Megkérdezhe­tik: miért nyüzsgők itt tök egye­dül? Mert látok gondokat és né­melyre megoldási lehetőséget is. Ha nem jelezném, nem szólnék róla, akkor rosszabb lennék, mint azok, akik összehasonlítá­si lehetőség híján fel sem ismer­hetik. Még ha nem is tartoztam, tartozom semmiféle egyesület­hez, szervezethez, és hatáskör­rel sem rendelkezem, állampol­gárként kell legyen annyi jogom és van annyi felelősségem, hogy felhívjam a döntéshozók figyel­mét. Hogy mit kezdenek vele, az már az ő felelősségük - mutat rá arra is ezzel, hogy bizony felve­tései legtöbbször falakba ütköz­nek. - Nagy kár, hogy a közössé­gért érzett felelősség súlyos defi­citet mutat. A választók és meg­választottak egyaránt szerepté­vesztésben vannak. A képvise­lők nem a választóikért lobbiz­nak, inkább saját és utódaik ér­dekében ügyeskednek. Zseniá­lis az a manipulációs törekvés, amivel el akarják hitetni, hogy a középületek funkciójának meg­változtatása, milliárdos műkin­csekkel való teletömése nemze­ti érdekeket szolgál. Szerintem az ország elismerése nem a ve­zetők Armani öltönyén múlik. Gandhi egy szál „lepedőben” nagyobb tiszteletet vívott ki ma­gának... MÁRCIUS 14., HÉTFŐ Kaposvár: 18 óra: Kaposvár Hiller Zoltán „Mi is az ökuménia?” című előadása az Együd Árpád Kulturális Központban a Bibliaiskolák Közös­sége szervezésében. MÁRCIUS 15., KEDD Kaposvár: 9 óra: Ünnepélyes zászló- felvonás, katonai tiszteletadással a Kossuth Téren. 10:30 óra: Széchenyi István szobor megkoszorúzása az Együd Árpád Alapfokú Művészeti Iskola és a So­mogyi Huszárok közreműködésével a Széchenyi Téren. 11 óra: Ünnepi műsor és koszorú­zás a Füred Rock Szín Kör, a Ka­posvár Helyőrség Zenekar és a So­mogyi Huszárok közreműködésével a Petőfi téren. 11:30 óra: Ünnepi műsor a Mun­kácsy Mihály Gimnázium diákjaival, koszorúzás, ünnepi beszédet mond Szita Károly polgármester. Közre­működik a Kaposvár Helyőrség Ze­nekar és a Somogyi Huszárok. Siófok: 9:30 óra: Műsort ad a Sió­foki Fúvós Egyesület Zenekara, ko­szorúzás a Siófoki Férfi Dalkör köz­reműködésével és ünnepi beszédet mond Lengyel Róbert polgármester a Március 15. parkban. 11 óra: Ünnepi műsör a Siófoki Szakképzési Centrum Siófoki SZC Krúdy Gyula Szakképző Iskola köz­reműködésével a Fő téren. 11 óra: Kézműves foglakozás a Le­vendulajátszóházzal a Főtéren. 12 óra: Fellép a Misztrál együttes a Fő téren. 14 óra: A Görömbő Kompánia me­sés, táncos előadást tart a Fő téren. 18:30 óra: Fáklyás felvonulás a Mil­lennium parktól a Kálmán Imre Kul­turális Központ elé. 19 óra: A siófoki 466. számú Ma­ÜNNEPI PROGRAMAJANLO TJtÜri "«a»«®' f gyár Tenger Cserkészcsapat ünne- szédet mond Vidák Tünde, a Mar- pi műsora a Főtéren. cali Múzeum igazgatója. A Noszlo­py Gáspár Általános és alapfokú Marcali: 10:30 óra: Megemlékezés Művészeti Iskola diákjai, a művé- a Noszlopy-szobornál, ünnepi be- szeti iskola néptánc tanszakának hatodik évfolyamos táncosai és az iskolai énekkar tart előadást. Az ünnepi műsör után koszorú­zás, majd a Tóth Ágoston szobor­nál megemlékezés a Marcali Baj­társi Egyesület Dalárdájával. Fonyód : 17 óra: A szabadságharc emlékére rendezett ünnepség a Mátyás Király Gimnázium aulájá­ban. Tab: 16 óra: Koszorúzás a Fő téren , majd a Zichy Mihály Művelődési Központban a Takáts Gyula Általá­nos Iskola és AMI fúvószenekará­nak előadása. 17 óra: Ünnepi köszöntőt mond Pe- rényi Zsigmond, nemzetközi helyet­tes államtitkár. Városi kitüntetések átadása, a LokálpatrioTab helytör­téneti verseny eredményhirdetése és díjátadása, a Városi Kamarakó­rus ünnepi koncertje, a Takáts Gyu­la Általános Iskola és AMI zongora­szak növendékeinek négykezes előadása és végül a THEATRUN HUNGARICUM ünnepi műsora. Balatonföldvár: 9 óra: Ünnepi be szédet mond Holovits Huba a vá ros polgármestere, műsort ad ; Széchenyi István Általános Iskol; és a Földvári Ifjúsági Fúvószene kar a Bajor Gizi Közösségi Házbar Zamárdi: 17 óra: Az ötödik osztó' lyosok ünnepi műsora, a Zárná di Női Kar előadása, Kovács Eme ke „Föltámadott a tenger! A Bal; ton 48-as hősei” előadása, a Sz; kasztó Népdalkor, a Súlyom Né| táncegyüttes műsora a Közössi gi Házban. 18:50 óra: Fáklyás menet kis h szárokkal és pártás lányokkal Széchenyi fához. 19:15 óra: Koszorúzás a templo téri emlékműnél majd szeretetve dégséga Közösségi Házban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents