Somogyi Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
2016-02-20 / 43. szám
14. KITEKINTŐ 2016. FEBRUAR 20., SZOMBAT Szabó István filmrendező a hitelességről, a kihívásokról, az életérzésekről „Megtiszteltetes volt a kiváló színészekkel együtt dolgozni!” Minden filmemmel mondani, üzenni akartam valamit, rámutatni fontos problémákra. Vannak dolgok, melyek végigkísérik a történelmünket: Móricz Zsigmond 1930-ban írta a Rokonok című regényét, mely a korrupcióról szól, s sajnos ma is nagyon aktuális Ismét elérhető közelségbe került az Oscar-díj: a legjobb öt külföldi film közé sorolták Nemes Jeles László Saul fia című alkotását. Utoljára Szabó István nyerte el a kitüntetést a Mephistoval. Az idei gálát február 28-án tartják Hollywoodban, de a'két rendező már ünnepelhetett: mindketten február 18-án születtek... Veizer Tamás tamas.veizer@partner.mediaworks.hu- Fontosak a gyerekkori emlékek, helyszínek az életében?- Sok családi emlék köt Tatabányához, különösen Óvároshoz. A Ligetsoron laktak a nagy- szüleim, a Népházhoz, a kaszinóhoz közel. Nagyapám ott volt bányaorvos, a nevéhez kötődik a bányászkórház kialakítása. Az orvosi és gyógyszerész-lakásokhoz nagy kert tartozott, ahol mindenféle gyümölcs megtermett a ribizlitől az egresig.- Ezek a helyszínek vissza-visz- szatérő motívumok a filmekben. Első alkotásait családi filmeknek is tartják, amelyekben sok a személyes elem.- Szeretem az ilyen emlékeket, régi dolgokat, helyszíneket, és azokat a színészeket, barátokat, kollégákat, akik ezeket az emlékeket személyessé tették. Sok minden nem tartozik a nézőre, a nézőnek nincs köze a helyszínekhez, neki a történetet kell megértenie és elfogadni. A néző megérzi, ha vannak személyes vonatkozások, és a néző is hitelesnek érzi azt, amit a rendező el akar mondani. Az első filmekre is inkább ez a személyes történelem a jellemző, bár én ezeket a korai filmeket nem nevezném családi filmeknek az önéletrajzi vonatkozások ellenére sem: ezek egy generáció, egy apa nélkül felnőtt nemzedék életérzését, eszmélését mutatják be, amiben sok a közös elem, a kor, a történelmi háttér.- Apropó, történelem! A kelet-kö- zép-európai eposzok német koprodukcióban készültek. Saját stáb, külföldi szereplők?- Ezek mind koprodukciók, és részben vagy teljes mértékben külföldi pénzből készültek. Én úgy gondoltam, hogy itthon, Magyarországon akarok forgatni, a saját munkatársaimmal dolgozni, ezért csak olyan munkákat vállaltam, ahol erre módom volt, függetlenül attól, hogy a magyar filmgyártás anyagilag is részt vett-e gyártásban vagy sem. A Mephisto, a Redl ezredes és később a Hanussen volt az első sorozat, történelmi trilógia, amely külföldi hozzájárulással készült: ezeknél a külföldi partner igénye az volt, hogy olyan színészek is szerepeljenek, akiket az ő közönségük is ismer, akiknek a nevük vonzza a közönséget. Klaus Maria Brandauer mellett más osztrák és német filmsztár komoly szerepekben játszott, de én a magyar művészek közreműködésére is számítottam, sőt, a forgatókönyvet is mindegyik filmnél Dobai Péter íróval készítettem. Később angol nyelvű filmeket is rendeztem angol-amerikai koprodukcióban, például a Találkozások Vénusszal című filmet Glenn Close főszereplésével, amelynek alapötlete egy másik, zenei rendezésem élményéből keletkezett. Szerencsém is volt, hogy sikerült olyan színészeket megnyerni, akikkel megtiszteltetés volt együtt dolgozni.- A népszerű, ismert és díjakkal elismert angol és amerikai színészek miként fogadták, hogy magyar rendezővel dolgozzanak?- Amikor egy világhírű színész kap felkérést nem amerikai rendezőtől, utánanéznek, kiről is van szó. Glenn Close nagyon jól érezte magát Budapesten, szeretett velünk dolgozni a forgatáson és ez kölcsönös volt. Amikor felkértük egy szerepre Ralph Fiennes-t a Napfény íze című film főszerepére, felhívta Glenn Close-t, hogy ki ez a pasas, amire azt válaszolta: feltétlenül dolgozz vele! Később, amikor más színészeket is hívtam különböző szerepekre, ők már Fiennes-t hívták fel, aki azzal biztatta őket, hogy igen, tessék elmenni, jól fogod magad érezni! A színészek utólag mindig bevallották, hogy így történt, mielőtt igent mondtak a felkérésre. Talán érzik, hogy én nagyon szeretem és csodálom a színészeket, hogy képesek egy- egy személyiségbe belehelyezkedni, el tudják játszani, azonosulni tudnak vele. Mindig arra törekedtem, hogy a lehető legjobb munkakörülményeket biztosítsam számukra, hogy a tehetségük maximumát adják, ne legyen más dolguk, minthogy a szerepükre koncentráljanak.- A történelmi filmek komoly témákat feszegettek: a hatalom és a művész, a kisember viszonyát. A közép-európai történelmi témákat Ön kereste, vagy a téma találta meg a rendezőt?- Ássunk mélyebbre! Én olyan időben jártam iskolába, amikor megtanultam, hogy egy filmnek szólnia kell valamiről. Ahogy egy regénynek, versnek, a filmnek is legyen mondandója, azért csináljuk, hogy elmondjunk valamit a világról, amit fontosnak tartunk, és másokkal is megismertessünk sorsukat, gondjaikat, hogy lássák: nincsenek egyedül! Tekintsük végig az én generációm filmjeit: kitű- nőbbnél kitűnőbb filmek születtek, nem talál olyant, aminek nincs komoly mondandója, üzenete, ami az adott korban, társadalmi helyzetben izgatta az embereket. Á főiskolán Máriássy Félix volt az osztályfőnökünk. Az első kérdése mindig az volt: ez miről szól, mit akarsz vele elmondani? Pontosan kellett tudnunk, miért készítjük a filmet, miért úgy állítjuk be azt az egy képet, ami része a jelentenek, és a jelenetet, ami részé a filmnek. Ebből az indíttatásból kiindulva egymást találtuk meg a komoly témákkal.- Fontosak a kollégák, munkatársak, operatőrök, Sára Sándor, Koltai Lajos, Ragályi Elemér, vagy akár a forgatókönyvírók, valamennyien a kortársai. Sokat számít, hogy kivel dolgozik együtt?- Akiket említett, azok a művészettörténetet, a képi kifejezésmódot, képek elemzését a színek, a fény és árnyék egymáshoz való viszonyát, a képkeret kiemelésének fontosságát velem együtt ugyanattól az embertől tanulták, akármelyik évfolyamot nézzük. Mindany- nyian' Szőllősy Éva tanítványai vagyunk, és amikor képről beszélünk, egyformán tudjuk, mi a fontos, mi az izgalmas, érdekes. Közös a formanyelvünk, a filmes anyanyelvűnk, és ez azért működik, mert a tanárunk szenvedélyesen szerette a saját területét és ezt sikerült nekünk átadni.- Négy jelölés után a Mephisto el is nyerte az Oscar-díjat 1982- ben. Utána még három filmjét jelölte az Amerikai Mozgókép Akadémia a rangos elismerésre.- Ha úgy nézzük, öt nominálás volt, mert a Csodálatos Júlia című filmben nyújtott finom, alakításáért Annette Beninget is jelölték a legjobb színésznő kategóriában. Ezt is ide sorolhatjuk. Az én esetemben a Mephisto sikere után jelölték a Redl ezredest is, sokan Történelmi döntéskényszerben Szabó István korábban azt nyilatkozta, minden esetben az a lényeges, ha a történelem döntéshelyzet elé állít, hogy életben maradhassak, milyen választ tudunk erre adni. A tét az életben maradás, az, hogy behódolunk, lázadunk, megalkuszunk vagy egyszerűen túlélünk. Az Oscar díjas rendező vallja: ha végigtekintek a pályáján, mindig csak olyan filmeket rendezett, ami számára aktuális kérdéseket feszeget: szerinte az már részletkérdés, hogy milyen jelmezben, milyen korban, történelmi helyzetbe bújtatva játszódik a film. A Mephisto a 30-as években játszódik, jobbára Németországban. A tehetséges ember, legyen értelmiségi, színész, bárki, az, akinek van valami a birtokában, a saját tehetsége, a tudása, és milyen viszonyba kerül a hatalommal, azt hogyan éli meg? A film olyan korszakban készült - Szabó István nem állítja, hogy tudatosan -, amikor az értelmiség elkezdte úgy érezni, hiába van akármilyen magas pozícióban, nem nagyon tud beleszólni a világ mozgásába. Egyetemi tanárok, államtitkárok, tanácsadók lettek, és egyszer csak azt látták, hogy a dolgok nem arra tartanak, amerre gondolták. És véletlenül akkor jött ez a film. A Mephisto 1981-ben készült, ám a téma talán ma is aktuális. esélyesnek is tartották. Akkor egy argentin film vitte el a szobrot, amely a hetvenes évekbeli eltűnésekről szólt, és abban az időszakban a téma sokakat érdekelt. Egyébként a je- _ lölésnek is komoly súlya van, majdnem mint magának a díjnak, ezért már a nominálás is szerepel az önéletrajzokban és a szakmai referenciákban. De a szavazás technikája is érdekes: nem három, öt, hét emberen múlik, mint Európában, hanem sok ezer szavazat dönti el, melyik alkotásé lesz a díj.- A Napfény íze csaknem száz évet átfogó családtörténet. A film nagy vitát keltett, hiszen az asszimiláció vagy identitászavar témája időnként egyre nagyobb hullámokban van jelen. Ez a jelenség mennyire aktuális ma?- Az első világháború előtti Magyarországon elképesztő keveredés volt: a szlovák, rutén, román vagy szerb, német vér keveredett. Ne felejtsük el, hogy példáid Petőfi még Petrovics- ként született. Az állandó vérkeveredés tette frissé, eredetivé ezt a népet, de ebből fakadnak problémák is. A sok történelmi sikertelenség, fájdalom okát, ami a Kárpát-medencében érte az embereket, nehéz megmagyarázni. Az ördög a pokolban nagyon messze van, nem is tudjuk milyen, de a szomszédot az utca túloldalán ismerjük, aki tót, vagy román vagy zsidó, szóval más, őt lehet okolni bármiért. Ez itt mindig probléma, de nemcsak nálunk, hanem a sok- nemzetiségű Kelet-Közép-Euró- pában mindenütt. Ahhoz, hogy valaki úgy érezze, nyugodtan él, kialakult az emberekben egy megfelelési kényszer: én megfelelek, be tudok illeszkedni, vagy asszimilálódom ide, hát megváltoztatom a nevem Petrovics- ról Petőfire, és így tovább. Má- rai Sándor neve is más volt, amikor született. Ebben van valami kényszeres Magyarországon: erről is szólt ez a film.- A többi filmjének is aktuális üzenete van. A Rokonok című film témája a korrupció, finom utalásokkal napjaink jelenségeire. A filmet ma is ugyanúgy csinálná meg?- Móricz Zsigmond 1930- ban megírta ezt a regényt, mert olyan mélynek látta a problémát. A történet már a maga idejében sem csak egy újsághír volt, hanem a magyar társadalom komoly problémájára mutatott rá. Ezek a szálak olyan mesz- szire vezetnek, hogy ma is élő probléma. Ebben az országban mindig olyan hatalmasságok voltak, és nemcsak a török meg az osztrák uralomrá gondolok, hanem a helyi urakra is, hogy az emberek csak a kiskapuk ügyes megtalálásával, személyes befolyással, korrupcióval látták megoldhatónak az ügyeiket, és kialakult ennek a technikája. Ezek a gyökerek megvannak ma is. Egy átfogó történelmi filmnél vagy akár a napjaink változásait nyomon követő történetben, például az Édes Emma, drága Böbe című filmben, a hétköznapi hősök kilátástalan helyzetből való kitörési kísérleteiben mindig lehetnek áthallások. Ezt pedig mindenki saját élményei alapján a maga módján értelmezheti. A lényeg, hogy nyomot hagyjon a nézőben.- A Szabó Magdával való film, Az ajtó nagy feltűnést keltett. Miért pont erre esett a választása?- Az írónő azt akarta, hogy a Katalin utcából csináljak filmet, nekem Az ajtóra esett a választásom, mert ez kiváló alkalom volt arra, hogy kamarajellegű filmet készítsek. Régi vágyam volt, hogy csak arcokat mutassak be, az arcon, a tekintetekben megszülető és változó érzelmeket, gondolatokat, eltitkolásokat. Forgattam a nagyobb történelmi eseményeket felvonultató filmeket is, közép-európai tablókat, de akkor úgy éreztem, jó lenne közel lenni a színészek arcához. Az ajtó című regény feldolgozása ezt lehetővé tette, és ehhez sikerült megnyernem két kiváló színésznőt, az Oscar-díjas Helen Mirrent és Martina Gedeck német színésznőt. Az arc sok érzelmet, hangulatot tud közvetíteni, és ennek hatalmas ereje van.- Pályáját végigkísérik a kisfil- mek, zenei témákat feldolgozó alkotások, amelyek akár előkészületei a nagyobb lélegzetű filmekhez. Lesz folytatás?- A kisfilmek mindig nagyon fontosak voltak. Annak idején mindannyian kisfilmekkel kezdtünk a Balázs Béla Stúdióban. Ezekre a párperces alkotásokra felfigyeltek; néha díjakat nyertünk külföldi fesztiválokon, bebizonyítottuk, hogy meg lehet bennünk bízni szakmailag. A kisfilmek fontosak számomra, később sok játékfilm előtt készítettem kisfilmet, ahol lehetőségem volt kipróbálni egy új stílust, elképzelést, technikai megoldást, hogyan kell, hogyan lehet egy történetet elmesélni más eszközökkel. Ilyenekre van most néhány külföldi felkérésem.
