Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-28 / 302. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2015. DECEMBER 28., HÉTFŐ New Orleans a Gáti-gödörben; amikor a díszpolgár Siófokra került, még marhákat hajtottak ott. Együtt muzsikált a stúdióban elismert tanítványával Apáti János Egy Kossuth-díjas tanítómestere Bényei és a mandolinbendzsó; vadászkürtözni jelentkezett, ma Kossuth-díjas A jobb fúvós gyerekekből állt össze a zenekar 1973-ban alapította az Apáti Dixieland Bandet, Tácsik tanár ur és az autós Hegyi Jenő azóta is vele zenél. - A jobb fúvós gyerekekből állt össze, amikor már négy számot tudtunk, elmentünk a győri dzsesszfesztiválra. Óvodások, kiabálták be a nézők, hiszen harmadikos-negyedikes gyerekekből állt a csapat. Óriási ováció lett belőle, egy szervező a buszunkig futott utánunk, hogy visszakövetel bennünket a közönség. 1985-ben lettünk kiváló együttes. A nyáron is háromórás koncertet adtunk, Kálmán Imrétől Louis Armstrongig, ez volt a címe. Nemrég a nyugdíjasok estjét ..mentettük meg" egy beugrással, dzsesszre áthangszerelt Kálmán-melődiákkal, meg sramlival (Jöjjön ki Óbudára, Hétre ma várom a Nemzetinél), akkora sikerünk volt. hogy azt kérdezték, miért nem ezt játsz- szuk mindig? „Vadászkürtözni jelentkeztem anno a siófoki zeneiskolába, sorsdöntő találkozás volt kilencévesen Apáti Jánossal. A vadászkürt nagyon tetszett, Robin Hood ugye... Tanár úr kinyitotta a szekrényt, és megpillantottam egy fertelmes nagy csőhalmazzal meg billentyűkkel teli tölcsért, azt mondtam, akkor inkább a trombita... Egyszer egy mandolinbendzsót vett, és azt mondta a gyerekeknek: aki megtanul rajta, beszállhat a dixie-be. Bátyám, Tibor hazahozta a bendzsót. Én meg elcsentem, és 11 évesen már játszottam a Benkó Dixieland lemezein hallható ösz- szes bendzsószólót oda-vissza. Tizenhat éves koromra vettem magamnak a bátorságot, s benéztem a siófoki dixie próbájára. Apáti János meghallgatta a játékomat, és azonnal tiszteletbeli, örökös taggá nevezett ki” (Bényei Tamás, Hot Jazz Bánd). „Tizenhat évet játszottam Apátiáknál. A tanár úrnak egyértelműen nagy szerepe van a zenei érdeklődésünk alakításában, ismereteinkben, sikereinkben. A család, a barát és a kollégák mellett neki köszönjük, és ennek fényében remélem, Siófok őt is még jobban meg fogja becsülni” (Szabó Lóránt, Hot Jazz Bánd, amikor még nem tudta, hogy 2015 végén ki vehet át díszpolgári oklevelet...). A Kossuth-díjas és tanítómestere - együtt szerepelt Bényei Tamás és Apáti János a minap a Duna Televízió műsorában. Apáti tanár úr siófoki lakásában Bényei trombitálni kezdett, első tanára odaült a zongorához: mi más, mint igazi örömzenélés lett belőle. Fónai Imre imre.fonai@mediaworks.hu- Tamás az a növendékem, aki meg is csinálta, amit gyerekkoromban én akartam - mondja Apáti János, aki az : idei Városnapon vehette át Siófok díszpolgári oklevelét. Ugyanabban az évben tehát, amikor a Hot Jazz Bánd tagjai megosztott Kossuth-díjat kaptak; Bényei Tamás zenekarvezető nála ismerkedett meg a zenével, Szabó Lóránt bendzsóssal pedig ab Apáti Dixieland Bandben zenélt együtt sokáig.- Egy-egy trombita- és tubaművész, két harsonaművész, azután Lovász Irén énekes - sorolja tovább a friss díszpolgár a híressé vált tanítványait, akik mind a valahai siófoki ifjúsági fúvószenekarból „nőttek ki”- Ötven tagja volt a zenekarnak a fénykorunkban, tizenhat évig vezettem, félig tréfásan azt szoktam mondani, abba kopaszodtam bele. Szó se róla, zeneszerző szakon végzett évfolyam- társaim közül egy se vállalt be ilyesmit. Gyerekeket tanítottam, zenekart vezettem, egyedüli fehér bőrűként cigánybandában klari- nétoztam a Balaton Táncegyüttest kísérve. Igazgatónak hívtak Siófokra, de én irtóztam a papírmunkától, én zenélni tanultam, zenélni akartam. Amikor 1971- ben, idekerülésemkor először átmentem a mai főté- l ren, a későbbi Gáti-gödörben még marhákat hajtottak mellettem. Idén tartottuk ott a tizenkettedik New Orleans Fesztivált, olyankor ezt mindig fölidézem... Más kérdés, hogy - árulja el a tanár úr - amikor később igazgatói állásra pályázott, akkor meg már nem őt választották, de nem bánkódott ezért, sokan mondták neki, hogy „ne törődjön semmivel, János, maga csak zenéljen”. Hiszen a zene az élete. - Klasz- szikuszenésznek indultam, akkoriban a dzsessz tiltott gyümölcs volt, a zenetanárképzőből ki is dobták, aki csak egy hangot is játszani mert belőle - emlékszik vissza Apáti János. - A pécsi jogi egyetemistákat azonban nem szabályozták be eny- nyire, ők alakítottak dzsesszegyüttest, csak nem volt vezetőjük. Azzal hívtak az élükre, hogy hallották, jól trombitálok Louis Armst- rong-számokat. Orvosegyetemisták is hoztak be Nyugatról ilyen lemezeket, én akkor hallottam először dzsesszt, hiszen Debrecenben a református gimnáziumban érettségiztem, orgona szakra jártam, Bachot játszottam. Érdekes, hogy a zongorába Végh Sarolta jelenlegi siófoki szemészorvos édesanyjának köszönhetően szerettem bele, addig izgő-mozgó focizó, tornász gyerek voltam. Szóval megfertőztek a jogászok, elkezdtem utánozni a nagy amerikai dzsesszzenészeket. Siófokon már dzsessztanszakot is toborozhatott a zeneiskolában, ami akkoriban a Kálmán Imre Múzeum alsó szintjét jelentette. - Nem véletlen, hogy művészek, zenetanárok lettek a Bényei-féle korosztályból - folytatja a díszpolgár. - A kultúrát akkor a mainál sokkal jobban támogatták, nemcsak a város, hanem a helyi nagyvállalatok is. Ha bementem a Kőolajhoz és azt mondtam, kellene két tuba, akkor lett két új tubánk. Láttam néhányukon, hogy mást is szeretnének játszani, nemcsak amit a fúvószenekari keretek engednek. Mutattam nekik Louis Armstrongot és hasonlókat, egy szakfelügyelő le is írta, hogy zeneiskolában ugyan ez nem kívánatos, de ezek a gyerekek ettől a klasszikusokat is jobban játsszák. Egyszer egy rádiófelvételénél a műsorvezető megkérdezte tőle: karmester, dzsesszzon- gorista, trombitaművész, zeneszerző - most akkor melyik? Ez így együtt - felelte. Nyolcvan felé már inkább csak zongorázik, nem trombitál, azt mondja, a sportnál is nehezebb megtanulni, hogyan kell a mély és magas hangokat fújni, és hozzáteszi: fontos, persze, hogy fontos a tanár is, de a legfontosabb mégiscsak a tehetség, a talentum... Együtt zenélt Armstrong klarinétosával Apáti János Orosházán született 1938-ban. A debreceni református kollégium zenei tagozatára járt gimnáziumba, majd a Pécsi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatójaként zeneszerzés és trombita szakon szerzett diplomát. Zenetanár lett, számos nagyvárosban, köztük Siófokon is tanított. Ifjúsági fúvószenekart és több dixielandegyüttest szervezett. Zenei vezetője, korrepetitora és hangszerelője volt a Balaton Táncegyüttesnek. Zongoristaként és trombitásként számos neves zenekarban szerepelt bel- és külföldön, így többek között együtt játszott Louis Armstrong klarinétosával, Joe Murányival is. Két gyermeke van, egyik orvos, másik jogász. Tiszteletbeli cigány Hogyan lett Apáti János „tiszteletbeli cigány"?- A Balaton Táncegyüttes mellett cigányzenekarjátszott népzenét, művészeti vezetőjük lettem, a kedvükért tanultam meg klariné- I tozni - meséli. - Meg kellett tanítani nekik jí a népzenét, mert az nem cigányzene. Egy í* idő után, amikor már nemzetközi turnékig' ra is jártunk, megjegyezték a hozzáértők: tó, most már a zenei része is rendben van Vy az együttesnek. Egyszer odament egy szakmabeli a cimbalmoshoz, ki voltak vx terítve a népzenei kották előtte. „De \ tanár úr, ezek fordítva vannak!” t \ szúrta ki, mire én: „El tudja képzel- ni, hány pálinkát kellett fizetnem, mire megtanulták kívülről?" A* i