Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-28 / 302. szám

2015. DECEMBER 28., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP g Egykori szovjet katonalányok és a magyar kisfiú Örökre a retinába égett arcvonások Két nyolcvan feletti orosz nő kopogtatott be szerkesztősé­günkbe bő másfél esztende­je, hogy segítsünk megkeres­ni egy kisfiút, akivel 1944 vé­gén ismerkedtek össze Kasté- lyosdombón. Hirdetésükre ak­kor senki sem jelentkezett, az idén karácsony előtt azonban váratlanul beállított egy nyug­díjas férfi... Vas András andras.vas@mediaworks.hu KAPOSVÁR Gyurka alig múlt hat- esztendős, amikor 1944 nyarán megjelentek az első amerikai re­pülőkötelékek Szülök fölött. Bár az ország háborúban állt, a dél-so­mogyi vidéken csak annyit érzé­keltek a világégésből, hogy a 18 és 55 év közötti férfiakat behívták katonának vagy munkaszolgálat­ra. A nyár közepétől aztán rendre megszólalt a légvédelmi sziréna a barcsi fűrészüzemben, a hangja Szülőkig is elhallatszott, s olyan­kor a szulokiak kendre kivonultak a szántóföld végi erdősávokhoz menedéket keresni. A kis Gyurka is szedte a lábát rendesen, csak­hogy nem bújt el, hanem a töltés oldalába fekve nézte a repülőket.- Már hatévesen ismertem, me­lyik, müyen fajta - állította a ma már 76 esztendős férfi. - A nagy­bátyám légvédelmi figyelőszolgá­latot látott el a faluban, s hogy azo­nosítania tudja a különböző gépe­ket, a padlásuk tele volt fa makett­repülőkkel. Órákig nézegettem, játszottam velük, s mire elkez­dődtek a bombázások, már min­det alaposan megismertem. Az amerikai kötelékek persze nem Szülök ellen indultak had­ba, hanem Székesfehérvár és Bu­dapest volt a célpontjuk, viszont a Drávát, északabbra pedig a Bala­tont használták tájékozódási pont­ként, így rendre a falu fölött vitt el az útjuk.- Kétoldalt egy-egy vadászgép kísérte a bombázókat - magya­rázta a férfi -, a Balatonig mentek velük, ott aztán visszafordultak. Egyszer aztán Nagykanizsa felől érkezett egy német vadászgép, és éppen a falu határában támadta meg a visszatérő amerikaiakat. Jó negyedórán át tartott a csata, vé­gül lelőtték a németet, bezuhant a gép az erdőbe. Jó két óra múl­va hozta ki egy autó a két pilótát, megnéztem őket, nem is látszott rajtuk sérülés, teljesen békés volt az arcuk... Október 15., vagyis Horthy ki­ugrási kísérlete után aztán dup­lán megtapasztalhatták a szulo­kiak, müyen is a valódi háború. Előbb a nyilasok vittek el min­den férfit katonának, majd hama­rosan a németek utolsó nagy ma­gyarországi védrendszere, a Mar- git-vonal épült ki a falu határában. Mindehhez rettenetes hideg is pá­rosult decemberré, amikor jött az ukáz: mindenkinek el kell hagy­nia a falut, mert annak határában ássák be magukat a németek, így komoly összecsapások várhatóak.- Két órát kaptunk - mondta a hajdani szuloki kisfiú -, csak a zsírba eltett húst és a dunyhá­kat tudtuk magunkkal vinni Kál- máncsára, ahol több családot szál­lásoltak el egy házban, mi például kilencen laktunk egy szobában. Néhány nap múlva éjjel meg­érkezett a faluba a szovjet Vörös Hadsereg egyik alakulata, kato­nák járták végig a házakat „né­met fasisztákat” keresve. Mivel ilyet nem találtak, hát asszonyo­kat vittek el lövészárkokat ásni - köztük a kis Gyuri édesanyját. Aki azonban két nap múlva meg­szökött, visszament a családhoz Kálmáncsára, majd, hogy ne le­gyenek szem előtt, átmentek Kút­főpusztára. Néhány szovjet ugyan oda is beszállásolta magát, ám ők rá sem hederítettek a helyiekre.- Akár a háború végéig ma­radhattunk volna, de elfogyott az élelmünk - emlékezett vissza a ma már nyugdíjas férfi. - Nagy- nénémmel ezért bementünk Szu- lokba, ahol rengeteg orosz volt, s éppen beterelték egy helyre a csir­kéket, s a nénémet befogták levest főzni. Ő pedig, miközben készítet­te az ételt, egy zsáknyi csirkecom­bot ellopott. Érthető, hogy ezek után jobb volt távol kerülni az érintett szov­jet csapatoktól, így a család újra felcihelődött, s átköltözött Kasté- lyosdombóra, ahol Gyurka nagy­bátyja volt az állomásfőnök. Itt vé­szelték át a háborúból hátralévő időt, s itt ismerkedett meg a kisfiú a két szovjet katonalánnyal.- Tizenhét-tizennyolc évesek le­hettek - saccolta -, rádiósként dol­goztak az állomás mellett egy föld­be ásott bunkerban. Naponta alig egyszer-kétszer jöttek ki, de nem szóltak senkihez. Ezért aztán meg is lepődtek, amikor anyám húsvétkor, amikor ki tudja, hon­nan, de szerzett egy szakajtó to­jást, s különféle levelekkel meg is festette őket, átküldött egy kis ko­sárnyit a lányokhoz. Nekem kel­lett átvinnem, nagyon meglepőd­tek, amikor odamentem hozzájuk: a szemükben egyszerre láttam az elérzékenyülést és a gyanakvást. Mivel nem tudtak magyarul, én pedig oroszul, csak néhány per­cig mutogattunk, később azonban egyre többször találkoztunk, volt, hogy a bunkerba is behívtak: a fa­lakat és a földet szőnyegek borítot­ták, s kellemes meleg volt. Aztán, amikor elvonult a front, mi haza­mentünk, s többé nem láttam a lá­nyokat, s nem is hallottam felőlük. Egészen tavalyig, amikor kide­rült, a két idős asszony, akik het­ven évvel korábbi katonai állo­máshelyeiket járták végig, megje­lent a Somogyi Hírlap szerkesztő­ségében, s keresték a kisfiút a kas- télyosdombói állomásról.- Sajnos csak későn jutott elhoz- zám a hír - sóhajtott fel György -, mire értesültem az érkezésükről, már hazautaztak. Ezért is nem je­lentkeztem azonnal, ám a kará­csony közeledtével eszembe ju­tottak az 1944-es ünnep napjai, s teljesen élesen megjelent előttem a két katonalány arca. Különö­sen a szemük feledheteüen: a re­mény és a félelem egyetlen pillan­tásban... Az árva kislány karácsonyának szomorú története CSOKONYAVISONTA Ünnep van, meleg otthonokban egymás­nak örülő családok, illetve terí­tett asztalok. A hideg éjszaká­ban egy kislány rongyos ruhá­ban kínálja gyufáit, hogy gond­ját viselhesse özvegyen maradt beteg édesapjának és kistest­vérei ehessenek. Többen is el­mennek mellette bántó meg­jegyzéseket téve, de vannak, akik megszánják és pénzt ad­nak neki. Örömében pár gyu­fát gyújt, elűzve a sötétséget. - Mily csodás a fényük, és meleg a lángjuk - lelkendezik, majd elszunnyad. Álmában angyalok veszik körül és azt mondják, hogy kel­jen fel, mert Jézus van itt vele és karácsony örömét hozta el. A kislány felébredve azon örven­dezik, hogy meglátta ma kará­csony fényét, és az a küldetése, hogy hirdesse a békét. Azt, akit Krisztusnak neveznek és e pil­lanatban születik a júdeai Bet­lehemben. A csokonyavisontai hagyo­mányőrzők a hittanosokkal ad­ták elő szenteste templomi mi­liőben Andersen: A kis gyufa­árus lány című meséjének szín­padi feldolgozását, Az árva ka­rácsonyát. Előadásukkal felhívták a fi­gyelmet a szegényekre, és jó cselekedetre ösztönöztek. Szív­ből zengték áhítattal: „A nagy­világ ma ünnepel, jászolodnál térdepel. Légy pásztorunk Is­tenünk, váltsd meg önző éle­tünk! Add, hogy mindig jók le­gyünk, másokkal csak jót te­gyünk”. Gamos A. Ne féljetek! „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet...” - ez az an­gyali biztatás a karácsonyi törté­netben hangzott el. 366 ige hir­deti a Szentírásban, hogy ne félj! És mégis a félelem ott van az ele­jétől a végéig, kezdve az Édentöl egészen János apostol száműze­téséig. Ez az érzés töltötte el az első karácsony főszereplőit is. He- ródes megrettent, hogy új király született. Jézus alighogy világra jött, máris leselkedett rá a halál. Ma is mennyi összetört szív, ke­reső lélek van fenyegetett vilá- i gunkban... Akik didergető ma­gányosságukban nem találják a fészek melegét. Lehet a legjob­ban berendezett lakás, illetve pa­lota is rideg, szoronghat benne a gyermek. Életünkben adódnak nehéz hely­zetek, vészjósló jelenségek. A merényletek, tüntetések, mene­külések, természeti katasztrófák sírásra és aggodalomra adnak okot. De az is, ha romba dől egy élet munkája és nincstelenné, föl­dönfutóvá válik az ember. Lehetünk fény és mosoly, ott ahol bánat van, lehetünk segítség ott, ahol szegénység, kiszolgáltatott­ság van, ahol a gyengét eltapos­sák, világíthatunk hitünkkel ott. ahol útkeresés van. Mennyien tá­madtak Jézus ellen, de hiába, mert a csatát soha nem vesztet­te el. A bujdosó betlehemi csa­láddal és a mai sok bujdosóval együtt ünnepeljük Isten szerete- tének végső győzelmét a minden­kori Heródesek felett. G.A. A csokonyavisontai hagyományőrzők a hittanosokkal adták elő szent­este templomi miliőben Andersen A kis gyufaárus lány című meséjé­nek színpadi feldolgozását, Az árva karácsonyát POSTÁNKBÓL Egy hívás is segíthet A karácsonyi időszak a legkriti­kusabb az öngyilkosságok szem­pontjából Somogybán is. Évente nagyjából kétszázezer hívás ér­kezik a különféle lelkisegély te­lefonszolgáltatásokhoz, melye­ket a krízishelyzetbe kerülők in­gyenesen hívhatnak. A lelki első­segély telefonszolgálatok alap­vető célja az öngyilkosság meg­előzése. A telefonos segítség arra irányul, hogy a hívó megsze­rezze azt az erőt és képességet, amivel túljut az élet nehézsége­in, krízisein. A segítséget kere­sők harmada a magány miatt je­lentkezik. Krízishelyzetben hívha­tó lelkisegély számok: 116 123, 06 80 820 111, 06 (1) 338 41 86, 06 80 205 520, 06 80 505 505, 06 80 810 600, 06 (1) 317 25 55. ÉSZREVETTÜK KAPOSFŐ Ismét rendkívüli kép­sorozattal lepte meg ismerőse­it Schmall Rafael, a kaposfői fo­tós a karácsonyi teliholdat örökítet­te meg egy különleges sorozaton. Az égbolt kaposfői fotósa több al­kalommal bizonyította már különle­ges látásmódját és érzékenységét, ha az eget kell kémlelni. Legutóbb december 25-én sikerült ritkaság számba menő látványosságot meg­örökítenie, amit azonnal meg is osz­tott a legnagyobb közösségi olda­lon. A hold menete holdkelte után. Lenyugodott a nap, majd fél órá­ra rá kelt a hold a másik irányban.- Ritka, hogy karácsonykor van te­lihold - mondta. - Sokat segített a tiszta idő, hogy ennyire pontosan meg lehessen örökíteni az átmenet állomásait. A karácsonyi telihold nagyon ritka jelenség, ilyet 1977- ben, 38 éve láttunk utoljára, a kö­vetkezőre 19 évet kell várni. Sz. T. KÉPVISELŐK: A minap olvastam Hegyi Imre írását a lapban. Azon túl, hogy teljesen egyet­értek vele, csak egyetlen kérdés motoszkál fejemben, mégpedig az, hogy vajon olvassák-e ezen újságot az igen tisztelt parlamenti „kép­viselőink” is? Nem véletlenül tettem idéző­jelbe, mivel egyre inkább nyilvánvaló, hogy ezen egyé­nek nincsenek tisztában a jelentésével, vagy alszanak, vagy nem hallják, vagy egyál­talán nem akarják tudni, hogy mi a valódi gond. Én utóbbira tippelek. özv. Faragóné Zics HIRDETÉS 85- születésnapja alkalmából köszöntjük CSORDÁS JÁNOSNÉ Gergely Anna nagyatádi lakost. Kívánunk neki még sok erőt, egészséget és még számos ilyen szép napot Szerető családja Fotó: MW|

Next

/
Thumbnails
Contents