Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-28 / 302. szám
2015. DECEMBER 28., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP g Egykori szovjet katonalányok és a magyar kisfiú Örökre a retinába égett arcvonások Két nyolcvan feletti orosz nő kopogtatott be szerkesztőségünkbe bő másfél esztendeje, hogy segítsünk megkeresni egy kisfiút, akivel 1944 végén ismerkedtek össze Kasté- lyosdombón. Hirdetésükre akkor senki sem jelentkezett, az idén karácsony előtt azonban váratlanul beállított egy nyugdíjas férfi... Vas András andras.vas@mediaworks.hu KAPOSVÁR Gyurka alig múlt hat- esztendős, amikor 1944 nyarán megjelentek az első amerikai repülőkötelékek Szülök fölött. Bár az ország háborúban állt, a dél-somogyi vidéken csak annyit érzékeltek a világégésből, hogy a 18 és 55 év közötti férfiakat behívták katonának vagy munkaszolgálatra. A nyár közepétől aztán rendre megszólalt a légvédelmi sziréna a barcsi fűrészüzemben, a hangja Szülőkig is elhallatszott, s olyankor a szulokiak kendre kivonultak a szántóföld végi erdősávokhoz menedéket keresni. A kis Gyurka is szedte a lábát rendesen, csakhogy nem bújt el, hanem a töltés oldalába fekve nézte a repülőket.- Már hatévesen ismertem, melyik, müyen fajta - állította a ma már 76 esztendős férfi. - A nagybátyám légvédelmi figyelőszolgálatot látott el a faluban, s hogy azonosítania tudja a különböző gépeket, a padlásuk tele volt fa makettrepülőkkel. Órákig nézegettem, játszottam velük, s mire elkezdődtek a bombázások, már mindet alaposan megismertem. Az amerikai kötelékek persze nem Szülök ellen indultak hadba, hanem Székesfehérvár és Budapest volt a célpontjuk, viszont a Drávát, északabbra pedig a Balatont használták tájékozódási pontként, így rendre a falu fölött vitt el az útjuk.- Kétoldalt egy-egy vadászgép kísérte a bombázókat - magyarázta a férfi -, a Balatonig mentek velük, ott aztán visszafordultak. Egyszer aztán Nagykanizsa felől érkezett egy német vadászgép, és éppen a falu határában támadta meg a visszatérő amerikaiakat. Jó negyedórán át tartott a csata, végül lelőtték a németet, bezuhant a gép az erdőbe. Jó két óra múlva hozta ki egy autó a két pilótát, megnéztem őket, nem is látszott rajtuk sérülés, teljesen békés volt az arcuk... Október 15., vagyis Horthy kiugrási kísérlete után aztán duplán megtapasztalhatták a szulokiak, müyen is a valódi háború. Előbb a nyilasok vittek el minden férfit katonának, majd hamarosan a németek utolsó nagy magyarországi védrendszere, a Mar- git-vonal épült ki a falu határában. Mindehhez rettenetes hideg is párosult decemberré, amikor jött az ukáz: mindenkinek el kell hagynia a falut, mert annak határában ássák be magukat a németek, így komoly összecsapások várhatóak.- Két órát kaptunk - mondta a hajdani szuloki kisfiú -, csak a zsírba eltett húst és a dunyhákat tudtuk magunkkal vinni Kál- máncsára, ahol több családot szállásoltak el egy házban, mi például kilencen laktunk egy szobában. Néhány nap múlva éjjel megérkezett a faluba a szovjet Vörös Hadsereg egyik alakulata, katonák járták végig a házakat „német fasisztákat” keresve. Mivel ilyet nem találtak, hát asszonyokat vittek el lövészárkokat ásni - köztük a kis Gyuri édesanyját. Aki azonban két nap múlva megszökött, visszament a családhoz Kálmáncsára, majd, hogy ne legyenek szem előtt, átmentek Kútfőpusztára. Néhány szovjet ugyan oda is beszállásolta magát, ám ők rá sem hederítettek a helyiekre.- Akár a háború végéig maradhattunk volna, de elfogyott az élelmünk - emlékezett vissza a ma már nyugdíjas férfi. - Nagy- nénémmel ezért bementünk Szu- lokba, ahol rengeteg orosz volt, s éppen beterelték egy helyre a csirkéket, s a nénémet befogták levest főzni. Ő pedig, miközben készítette az ételt, egy zsáknyi csirkecombot ellopott. Érthető, hogy ezek után jobb volt távol kerülni az érintett szovjet csapatoktól, így a család újra felcihelődött, s átköltözött Kasté- lyosdombóra, ahol Gyurka nagybátyja volt az állomásfőnök. Itt vészelték át a háborúból hátralévő időt, s itt ismerkedett meg a kisfiú a két szovjet katonalánnyal.- Tizenhét-tizennyolc évesek lehettek - saccolta -, rádiósként dolgoztak az állomás mellett egy földbe ásott bunkerban. Naponta alig egyszer-kétszer jöttek ki, de nem szóltak senkihez. Ezért aztán meg is lepődtek, amikor anyám húsvétkor, amikor ki tudja, honnan, de szerzett egy szakajtó tojást, s különféle levelekkel meg is festette őket, átküldött egy kis kosárnyit a lányokhoz. Nekem kellett átvinnem, nagyon meglepődtek, amikor odamentem hozzájuk: a szemükben egyszerre láttam az elérzékenyülést és a gyanakvást. Mivel nem tudtak magyarul, én pedig oroszul, csak néhány percig mutogattunk, később azonban egyre többször találkoztunk, volt, hogy a bunkerba is behívtak: a falakat és a földet szőnyegek borították, s kellemes meleg volt. Aztán, amikor elvonult a front, mi hazamentünk, s többé nem láttam a lányokat, s nem is hallottam felőlük. Egészen tavalyig, amikor kiderült, a két idős asszony, akik hetven évvel korábbi katonai állomáshelyeiket járták végig, megjelent a Somogyi Hírlap szerkesztőségében, s keresték a kisfiút a kas- télyosdombói állomásról.- Sajnos csak későn jutott elhoz- zám a hír - sóhajtott fel György -, mire értesültem az érkezésükről, már hazautaztak. Ezért is nem jelentkeztem azonnal, ám a karácsony közeledtével eszembe jutottak az 1944-es ünnep napjai, s teljesen élesen megjelent előttem a két katonalány arca. Különösen a szemük feledheteüen: a remény és a félelem egyetlen pillantásban... Az árva kislány karácsonyának szomorú története CSOKONYAVISONTA Ünnep van, meleg otthonokban egymásnak örülő családok, illetve terített asztalok. A hideg éjszakában egy kislány rongyos ruhában kínálja gyufáit, hogy gondját viselhesse özvegyen maradt beteg édesapjának és kistestvérei ehessenek. Többen is elmennek mellette bántó megjegyzéseket téve, de vannak, akik megszánják és pénzt adnak neki. Örömében pár gyufát gyújt, elűzve a sötétséget. - Mily csodás a fényük, és meleg a lángjuk - lelkendezik, majd elszunnyad. Álmában angyalok veszik körül és azt mondják, hogy keljen fel, mert Jézus van itt vele és karácsony örömét hozta el. A kislány felébredve azon örvendezik, hogy meglátta ma karácsony fényét, és az a küldetése, hogy hirdesse a békét. Azt, akit Krisztusnak neveznek és e pillanatban születik a júdeai Betlehemben. A csokonyavisontai hagyományőrzők a hittanosokkal adták elő szenteste templomi miliőben Andersen: A kis gyufaárus lány című meséjének színpadi feldolgozását, Az árva karácsonyát. Előadásukkal felhívták a figyelmet a szegényekre, és jó cselekedetre ösztönöztek. Szívből zengték áhítattal: „A nagyvilág ma ünnepel, jászolodnál térdepel. Légy pásztorunk Istenünk, váltsd meg önző életünk! Add, hogy mindig jók legyünk, másokkal csak jót tegyünk”. Gamos A. Ne féljetek! „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet...” - ez az angyali biztatás a karácsonyi történetben hangzott el. 366 ige hirdeti a Szentírásban, hogy ne félj! És mégis a félelem ott van az elejétől a végéig, kezdve az Édentöl egészen János apostol száműzetéséig. Ez az érzés töltötte el az első karácsony főszereplőit is. He- ródes megrettent, hogy új király született. Jézus alighogy világra jött, máris leselkedett rá a halál. Ma is mennyi összetört szív, kereső lélek van fenyegetett vilá- i gunkban... Akik didergető magányosságukban nem találják a fészek melegét. Lehet a legjobban berendezett lakás, illetve palota is rideg, szoronghat benne a gyermek. Életünkben adódnak nehéz helyzetek, vészjósló jelenségek. A merényletek, tüntetések, menekülések, természeti katasztrófák sírásra és aggodalomra adnak okot. De az is, ha romba dől egy élet munkája és nincstelenné, földönfutóvá válik az ember. Lehetünk fény és mosoly, ott ahol bánat van, lehetünk segítség ott, ahol szegénység, kiszolgáltatottság van, ahol a gyengét eltapossák, világíthatunk hitünkkel ott. ahol útkeresés van. Mennyien támadtak Jézus ellen, de hiába, mert a csatát soha nem vesztette el. A bujdosó betlehemi családdal és a mai sok bujdosóval együtt ünnepeljük Isten szerete- tének végső győzelmét a mindenkori Heródesek felett. G.A. A csokonyavisontai hagyományőrzők a hittanosokkal adták elő szenteste templomi miliőben Andersen A kis gyufaárus lány című meséjének színpadi feldolgozását, Az árva karácsonyát POSTÁNKBÓL Egy hívás is segíthet A karácsonyi időszak a legkritikusabb az öngyilkosságok szempontjából Somogybán is. Évente nagyjából kétszázezer hívás érkezik a különféle lelkisegély telefonszolgáltatásokhoz, melyeket a krízishelyzetbe kerülők ingyenesen hívhatnak. A lelki elsősegély telefonszolgálatok alapvető célja az öngyilkosság megelőzése. A telefonos segítség arra irányul, hogy a hívó megszerezze azt az erőt és képességet, amivel túljut az élet nehézségein, krízisein. A segítséget keresők harmada a magány miatt jelentkezik. Krízishelyzetben hívható lelkisegély számok: 116 123, 06 80 820 111, 06 (1) 338 41 86, 06 80 205 520, 06 80 505 505, 06 80 810 600, 06 (1) 317 25 55. ÉSZREVETTÜK KAPOSFŐ Ismét rendkívüli képsorozattal lepte meg ismerőseit Schmall Rafael, a kaposfői fotós a karácsonyi teliholdat örökítette meg egy különleges sorozaton. Az égbolt kaposfői fotósa több alkalommal bizonyította már különleges látásmódját és érzékenységét, ha az eget kell kémlelni. Legutóbb december 25-én sikerült ritkaság számba menő látványosságot megörökítenie, amit azonnal meg is osztott a legnagyobb közösségi oldalon. A hold menete holdkelte után. Lenyugodott a nap, majd fél órára rá kelt a hold a másik irányban.- Ritka, hogy karácsonykor van telihold - mondta. - Sokat segített a tiszta idő, hogy ennyire pontosan meg lehessen örökíteni az átmenet állomásait. A karácsonyi telihold nagyon ritka jelenség, ilyet 1977- ben, 38 éve láttunk utoljára, a következőre 19 évet kell várni. Sz. T. KÉPVISELŐK: A minap olvastam Hegyi Imre írását a lapban. Azon túl, hogy teljesen egyetértek vele, csak egyetlen kérdés motoszkál fejemben, mégpedig az, hogy vajon olvassák-e ezen újságot az igen tisztelt parlamenti „képviselőink” is? Nem véletlenül tettem idézőjelbe, mivel egyre inkább nyilvánvaló, hogy ezen egyének nincsenek tisztában a jelentésével, vagy alszanak, vagy nem hallják, vagy egyáltalán nem akarják tudni, hogy mi a valódi gond. Én utóbbira tippelek. özv. Faragóné Zics HIRDETÉS 85- születésnapja alkalmából köszöntjük CSORDÁS JÁNOSNÉ Gergely Anna nagyatádi lakost. Kívánunk neki még sok erőt, egészséget és még számos ilyen szép napot Szerető családja Fotó: MW|
