Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 48. szám
2015. DECEMBER 27., VASÁRNAP SZTORI g Az árván maradt somogysárdi gyerekek mindent visszaadnának, ha lehetne Szép, de boldogtalan ünnep Bő egy év leforgása alatt maradt árván három gyerek Somogysárdon. Egy hónapja még el sem tudták volna képzelni, ami azóta történt velük. Sok rossz után rengeteg jó, így ha boldog nem is lehetett, a karácsonyuk mégis szép lett. Fábos Erika SOMOGYSÁRD Az utolsó utca utolsó háza Horváthéké Somogysárdon. Eddig arról lehetett megismerni, hogy a legromosabb volt, most arról, hogy úgy néz ki az udvar, mint egy tűzifa lerakat. Halmokban ösz- szehasogatva és rönkökben több évre való tüzelő áll az udvaron. Egy hónapja még annyi sem volt, hogy rendesen be tudták volna fűteni vele a házat. A konyhába szorulva éltek négyen, mert csak ott volt meleg. „Tavaly nyáron temettük el az apukámat, pajzsmirigyrák vitte el, anyu pedig alig egy évvel élte túl, agyvérzést kapott idén augusztusban, két nappal később meghalt- meséli a 16 éves Horváth Xénia.- Korán reggel volt, még aludtam, amikor a testvéreim szóltak, hogy baj van, mert anyu rosszul lett, nem tudtunk többet beszélni vele, még bevitték a kórházba mentővel, de harmadik nap már hiába mentünk látogatni, megmondták, hogy nem lehetett rajta segíteni.” Xénia két testvérével a 14 éves Fannival és a 12 éves Kornéllal maradt árván. Egy ismerősük tanácsára keresték meg a helyi tévét, mert annyira kilátástalan helyzetbe kerültek. „Már apu halálakor megállapították az árvaellátást, de miután % az agyvérzést Tavaly nyáron temettük el apukámat, pajzsmirigyrák vitte el, anyu pedig alig egy évvel élte túl, kapott idén augusztusban, két nappal később meghalt" A „családfő” reményei Robi nyugodtan végighallgatja a beszélgetést, csak néha szól közbe röviden, valamit pontosítani. „Mondjuk meg úgy, ahogyan van!”- kezdi a legtöbb mondatát. Kérdezem tőle is, hogy neki milyen volt az ünnep, azt válaszolja: nyugodt. Neki ez ért belőle a legtöbbet. „Nem féltem a felelősségtől, van három kisebb testvérem, róluk is mindig gondoskodtam, de azért nagyon sokszor eszembe jutott az elmúlt fél évben, hogy hogyan lesz ezután. Ezt a sok mindent, amit kaptunk, én évek alatt sem tudtam volna megteremteni. Esélyünk lett, hogy normális tető legyen a fejünk fölött. Aki innen nem tud felállni és feljebb jutni,, az meg is érdemli. Mi fogunk. A múltkoriban egy munkámért kaptam két malacot, de lesz több állatunk is, meg kiskert, hogy enni mindig legyen. „Én cukrásznak akarok tanulni, ha egyenesbe jönnek a dolgaink" - veti közbe Xénia. „Talán hamar el tudom újból kezdeni az iskolát, amit otthagytam. Nem tudtam eljárni, nem volt miből, de megoldani sem tudtam volna a kisebbek mellett. Ez az álmom, és hogy jövőre is legyen szép a karácsony... és ha lehet legyen újra boldog is.” „A szomszédos faluban talán kapunk egy kis házat.” anyu meghalt, nem volt kinek folyósítani sem azt, sem a családi pótlékot. Hogy ne kelljen a kistestvéreimnek nevelőotthonba kerülni, a szerelmem, Robi vállalta, hogy a gyámunk lesz, mivel ő már nagykorú. Amikor még anyu élt, Robi már akkor is sokat segített nekünk. Addig viszont, amíg a gyámsággal kapcsolatos eljárás nem zárult le, semmi pénzt nem kaphattunk. Igazából még most sem, Robi csak az után tudta beadni a kérelmet, hogy megkapta a hivatalos engedélyt a gyámságra. Bádogosként dolgozik, amit ő keresett és az ön- kormányzat harmincezer forintos segélyéből éltünk négyen. Amikor bejött a fűtési szezon, dönteni kellett, hogy eszünk, vagy befűtünk. Azért kértünk segítséget, hogy legyen erre a télre fánk, amivel meleget tudunk csinálni.” Már rögtön a Kapós tévé beszámolója után érkezett segítség, majd újabb tévériport, és újságcikkek hozták az újabb és újabb felajánlásokat. „Annyian jöttek, hogy egymást érték az autók az utcában, még mindig alig térek magamhoz mondja Xénia és könnyes lesz a szemé. - Nem is gondoltuk, hogy ennyi jó ember van, mi csak egy kis tűzifát akartunk. Londonból, Belgiumból, Németországból is érkeztek csomagok. Volt, aki Bécs- ben, vagy Budapesten autóba ült és eljött személyesen, úgy hozott ruhát, élelmet. A többség bemutatkozni is aiig akart, azt mondogatták, nem az a lényeg, csak segíteni akarnak. Pénzt is sokan akartak adni, ezért úgy döntöttünk, nyitunk egy bankszámlát - korábban az sem volt nekünk, de minek is lett volna. Most annyi pénz van rajta, hogy a szomszédos faluban már kapunk talán érte egy normális házat. Innen ugyanis el akarunk menni. Itt, a faluban, talán ketten voltak, akik segítettek nekünk, pedig mindenki tudta, hogy milyen helyzetben voltunk. Most meg még rosszabb, mint volt. Sok itt a szegény ember, akik csak annyit akarnak látni ebből az egészből, hogy mennyi. mindent Jkaptunk. Irigylik. Azt el is felejtik irigységükben, hogy milyen áron lett ez nekünk. Visszaadnánk mindent az utolsó darabig, ha a szüleim élhetnének. A házon kívül, amit venni szeretnénk, az ő sírjukat akarom megcsináltatni. Csak fejfájuk van, megbeszéltük, hogy valami egyszerű emléket mindenképpen szeretnénk.” Xénia azt mondja, volt, hogy ezer forintonként vitték a számlára befizetni, amit kaptak. Költeni semmire nem is költöttek belőle, csak kenyeret vettek azóta, hogy az adományhullám elindult feléjük. Mindent megkaptak. Tűzifát, ruhát, ajándékokat, ennivalót. Karácsonyra is abból főzött vacsorát: húsleves volt, rántott hús és rengeteg sütemény, minden darabját úgy hozták nekik. Az előszobában szépen díszített karácsonyfa áll, a konyha tele étellel és a gyerekek, néhány szomszéd baráttal videojátékot játszanak éppen. Ajándék volt az is. „A távirányítós autó a legjobb, amit kaptam” - vágja rá elsőnek, szinte gondolkodás nélkül Kornél, Fanni kicsit azért elmereng a kérdésen, hogy minek örült a sok adományból a legjobban, de végül azt mondja, a születésnapjának. Pár napja volt és egy budapesti szállodatulajdonos meghívta a két kisebb gyereket öt napra a fővárosba. Ott ünnepeltek egy nagyon szép tortával és rengeteg élménynyel. Voltak például igazi étteremben is - teszi hozzá lelkesen Kornél, életükben először. „Nekem az a legnagyobb ajándék, hogy szép volt a karácsonyunk” - mondja Xénia. Amikor azt kérdezem, hogy csak szép volt, vagy boldog is, egyből visszakérdez: boldog hogy lett volna, ennyi baj után. Aztán elgondolkozik, mikor volt utoljára boldog is a karácsony, és arra jut, hogy három éve. „Elég apás voltam és tavaly már nem élt apukám, tavalyelőtt már nagyon beteg volt, de előtte évben még jó volt, együtt voltunk és nem látszott semmi baj.” Mostanában hadiárvák és menekültek kérnek a legnagyobb számban segítséget a Vöröskereszttől Akik az év minden napján a reményt keresik A Magyar Vöröskereszt éppen olyan nagy és sokszor megható munkát végez, mint az RTL Klub „Keresem a családom” című nagysikerű műsora, csak itt nincsenek évadok, hanem több mint ötven éve folyamatos a szolgálat. Az iroda az első világháború után alakult és azóta folyamatosan családok egyesítésén és megsegítésén dolgoznak. MAGYARORSZÁG A Vöröskereszt Keresőszolgálatát két ember jelen- ü, akik megszállottan dolgoznak és évente úgy 1200-1500 embernek adnak reményt. Ők azok, akik azért fordulnak hozzájuk, mert abban bíznak, segítenek megtudni valamit szeretteikről. A kereső- szolgálat évtizedek óta ugyanabban az ütött-kopott irodában működik, de nem törődnek sokat a körű Iményekkel. Nap mint nap több olyan emberi történettel találkoznak, ami mindenről segít megfeledkezni. Ilyenkor karácsony körül pedig számtalan köszönet is érkezik, de év közben is naponta találkoznak olyan sikerekkel, ami ajándék a számukra. „A keresőszolgálat ügyeinek hetven százaléka, általában az 1956-os forradalom következtében és a hidegháború éveiben kialakult menekülthullám során szétszakadt családokkal áll kapcsolatban - mondta Domonkos ZoltánA fegyveres konfliktusok sajnos nem fejeződtek be a második világháborúval. Napjaink háborúi elől is sokan menekülnek és az idei nagy menekülthullám is rengeteg feladatot ad világszerte a Vöröskereszt keresőszolgálatainak. A menekülteknek is lehetőséget nyújtanak arra, hogy a vöröskeresztes hálózat és a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével tartani tudják a kapcsolatot otthonmaradt hozzátartozóikkal. Ez az úgynevezett Vöröskeresztes Üzenet szolgáltatás, amely helyettesíti a postát olyan területeken, ahol az a fegyveres konfliktus miatt nem működik megfelelően. A menekülés alatt a családok sokszor szétszakadnak, különböző országokba kerülnek. Ilyenkor hagyományos keresés indítására van szükség, amelyben legtöbbször több ország vöröskeresztes szervezete és a Nemzetközi Vörös- kereszt is részt vesz. né, a Keresőszolgálat vezetője. - Az ilyen ügyekben nagy segítség ma már az internet és a közösségi oldalak is sokszor jelentenek kiindulópontot, de 46 országgal olyan kapcsolatunk is van, hogy az ottani vöröskeresztes szervezetek hasonló irodáira számíthatunk. Leggyakrabban Németországgal, az Amerikai Egyesült Államokkal és Kanadával gyakori az információ- csere, de jelentős még a Franciaországba, Ausztriába és Ausztráliába szakadt hozzátartozók keresési kérelmeinek száma is. Persze teljesen hétköznapi esetekben is segítséget kérnek tőlünk. Ha egy külföldön élő idős rokont hetek óta nem tudnak elérni az ismert telefonszá-' mokon, nagyon sokszor akkor is bennünket kémek, hogy próbáljuk kideríteni, mi történhetett vele. Ezekben az esetekben Is a külföldi partnereink intézkednek, hogy kiderüljön baj érte a hozzátartozót, csak kórházba került vagy milyen okból nem találja a család.” A Vöröskereszt lehetőségeihez képest próbálja az eltűnt családtagok tartózkodási helyét megtalálni, vagy sorsukat - haláluk, eltemetésük helyét - kideríteni. Egy-egy keresés néha éveket vesz igénybe és számtalan hivatal, levéltár és szervezet is segíti az egyes országokban a munkát. Bár több mint 50 év telt el a második világháború befejezése óta, az újonnan nyitott keresési ügyeink közül még mindig, minden ötödik közvetlen kapcsolatban állt a második világháborúval. Többségében katonaként vagy a holokauszt áldozatként elhunyt, illetve eltűnt hozzátartozók sorsának kutatását, sírjának megkeresését kérik a szervezettől.' „Az idei évben kiemelkedően sok ilyen megkeresés volt. A kormány döntése értelmében ugyanis az 1938 és 1945 között elesett katonák hozzátartozói életjáradékot kaphatnak. A 8500 forintos nyugdíj kiegészítés azonban csak azoknak jár, akik bizonyítani tudják a kormányhivataloknál, hogy a családtagjuk valóban a háború miatt halt meg. Ez úgy 20 ezer embert érinf Magyarországon, ezért bennünket is elárasztottak a kérések. A nyár óta, amikor a roham elindult, gyakorlatilag ez teszi ki a munkánk döntő részét. Sajnos nem tudunk mindenkinek segíteni, mivel a háborús dokumentációnk nagy része eltűnt és csak 1962-től kezdődően vannak iratok nálunk. " Persze vannak egészen szívbemarkoló történetek is. Néhány éve például egy idős asszony 58 után talált rá az öccsé- re, akiről semmit nem tudott, csak azt hogy mikor és hol tűnt el a háború idején. Szintén örömmel emlékeznek arra a hatvan éves férfira, akinek a nagypapájának a sírját találták meg Ausztriában. Az idős ember könnyekig hatódott, hogy megtarthatta ígéretét, amit édesanyjának tett, így az asszony még életében virágot vihetett az édesapja sírjára, akit alig ismert. De felkutattak már olyan hős katonákat is, akikről valaki csak any- nyit tudott évtizedek után elmesélni, hogy a háború idején mikor és hol mentette meg az életét. Fábos Erika Felkutattak hőst is, aki megmentette valaki életét. A menekültek is sok munkát adnak
