Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 48. szám

0 INTERJÚ 2015. DECEMBER 27., VASARNAP A szülei építettek egy mozit, így beleszületett ebbe a világba. A héten kilencvenéves Makk Károly életművéhez egy hosszú beszélgetés sem elég. A szépség és dráma kettőssége Makk Károllyal 90. születés­napja alkalmából beszélget­tünk egy csendes budai étte­remben, december 23-án lett 90 éves. Törzsasztalánál ültünk. A régimódi pincér hozta neki a „szokásosat”. Kellett néhány perc, hogy ráhangolódjon a tár­salgásra. Amikor nyugodt te­kintete huncuttá változott, je­lezte, hogy felkészült. Az élet nagyvonalú volt vele. Ő is ilyen nagyvonalúan bánt mindazzal, amit neki az élet adott. Tehet­séggel és kedvességgel. Csejk Miklós- Kilencvenedik születésnapja al­kalmából beszélgetünk. Van jelen­tősége, hogy hányadik?- Azt gondoltam, hogy meg­úszom azt, hogy jelentősége le­gyen. De elég nagy lett az érdek­lődés irántam, ami néhány fon­tos dolog végiggondolására kész­tetett.- Magyarország egyik legnagyobb és legizgalmasabb filmrendezője­ként is számon tartják...- Ez az egyik véglet. Van, aki azt mondja, hogy nincs is életmű­vem. Én az igazat megvallva soha nem gondoltam arra, hogy nekem életművem legyen. Az vagy kiala­kul, vagy nem. Egyébként döbbe­netes, hogy amióta leérettségiz­tem, 1944 óta, mennyi minden­ben vettem részt.- Csinálná másként?- Dehogy csinálnám! Ehhez ér­tek. Volt benne bőven szépség és volt benne dráma is.- Beleszületett a szó szoros érte­lemben a moziba.- A szüleim építettek egy mozit. A nagybátyám építész- mérnök volt, ő segített. A mozi­engedélyhez valamilyen érdem kellett, az én édesapám az el­ső világháború frontjain mint gépkocsizó honvéd vett részt. Aki életben maradt, és valami­lyen ambíciója volt, hogy csinál­jon valamit, az kaphatott lehető­séget. A mozi első padjaiban ül­tek a mezítlábasok, mögöttük az iparosok, hátrébb az értelmisé­giek, leghátul az urak. Egy át­tekinthető, kezelhető világ volt. Ez egy majdnem megfelelő léte­zési forma lehetett volna a két világháború között, ha az ember nem kapta volna a képébe a sze­génységnek és az egyenlőtlen­ségnek a kézzelfogható jelenlé­tét. Egyébként a szüleim nagyon szerettek mozizni, én meg bele- születtem a moziba. De sokáig nem gondoltam arra, hogy film­rendező leszek.- Amúgy is mérnöknek szánta a család.- Ezzel egy baj volt csak. Sok mindenben jó voltam a piarista gimnáziumban, de a matematika titkait, szépségét, rejtélyeit nem sikerült felfedeznem. Nem volt hozzá érzékem. Ha matematika­óra jött, folyt a hátamon a veríték. Azt se tudtam, miről volt szó.- Miből volt jó?- Irodalomból, nyelvekből. Sokkal inkább lettem volna or­vos, egészen pontosan sebész, aki bevarrja, meggyógyítja. Vagy diplomata, aki elintézi a különbö­ző rumlikat.- Aztán mégis az édesapja intézte el, hogy filmrendező legyen.- Pestre 18 éves koromban jöttem fel édesapámmal, filmes kapcsolataival a New York kávé­házban találkoztunk. Beiratkoz­tam művészettörténet-esztéti­ka szakra, és bekerültem a film­gyárba.- Kevés filmrendező mondhatja el magáról, hogy mindjárt az első filmjét betiltják.- Az úttörőkről szólt ez a film. De mit csináltak az úttörők? Föl­vonultak, felhúzták a zászlót, éne­keltek, sorban álltak, kivonultak. A filmben viszont sokkal izgal­masabb volt azt bemutatni, hogy az utcagyerekek hogyan próbál­nak meg kapcsolatot teremteni az úttörőkkel. Ez viszont már nem tetszett a cenzúrának. Mondták, hogy nekem ebből nem lesz ba­jom, de a film nem vetíthető. Az­tán mégiscsak kirúgtak a főisko­láról, mert megcsináltuk a betil­tott úttörőfilmet Bacsó Péterrel és Banovich Tamással. Konfliktus­ba kerültem a filmközpont akko­ri igazgatójával, akit a Röltexből helyeztek oda. Emiatt egy ideig traktorosként kellett dolgoznom. Nem bántam meg. Aztán vissza­térhettem első asszisztensként. Sztálin halála kultúrpolitikai irányváltást is hozott, jöhettek a szórakoztató filmek.- Az 1954-es Liliomfi, ami egy üde biedermeier Tévedések vígjátéka volt. Ráadásul milliókkal feledtet­te, hol élnek.- Bacsó Péter ötlete volt, akit egyébként a legjobb barátom­nak tartok, hogy Szigligeti Ede Liliomfijából remek filmvígjáté­kot lehetne csinálni. Mesés játék volt, a fordulatok, a félreértések megállás nélkül mozgatják a tör­ténetet. A közönség még mindig emlegeti ezt a filmet, én is imá­dom.- A 9-es kórterem akár ma is ké­szülhetne. Bomlott, züllött viszo­nyokat mutat be egy kórházban. Amikor készült, 1955-ben, min­denki az ország állapotával vont párhuzamot.- A probléma ugyanaz, mint ma. Amikor nagyon elhatalmasodik az erő, elveszíti az önkontrollt Egy másfajta mentalitás szembesíti a hatalmat ezzel az önkontroll nélkü­li állapottal. A köztes helyzetben lé­vő jó képességű emberek pedig fel­ismerik, hogy most akkor itt van az igazi lehetőség a változásra. Ez a szituáció időnként felmerül min­den társadalom életében.- Mikor készült a Ház a sziklák alatt forgatókönyve? 1956 előtt vagy után?- 1956 nyarán készítettük, te­hát melléfogott a kritika, amely az 1956-os forradalom utáni nyo­mott légkört kereste benne. Vidé­ken nőttem fel, úgyhogy nagyon vonzott a film zárt világa. A Me­se a 12 találatról című filmem­nek nagy sikere volt már ekkor, de nem akartam, hogy beskatu­lyázzanak. Valami teljesen mást szerettem volna rendezni akkor.- A Ház a sziklák alatt a legjobb neorealista melodrámák egyike a kritika szerint, élő karakterekkel, természetközeli képek sorával.- Aczél György azt mondta ak­kor, hogy elismeri a munka mi­nőségét, de tudomásul kell ven­ni, hogy ez nem a mi fdmünk. Ha egy film arról szól, hogy a főhőse egy olyan lehetőséggel nem tud élni, hogy szegényként a tulajdo­nába kerül a föld, akkor az nem segíti az ügyet. Ebben Aczél elv­társnak igaza volt, én nem segí­teni akartam, én csak egy filmet akartam csinálni. A végén még hozzátette, hogy persze ő nem fil­mes szakember, én pedig rögtön rávágtam, miért nem ül akkor itt néhány filmes szakember. Ezt le­het, hogy nem kellett volna. Ezek után ha találkoztunk, azért min­dig megkérdezte: „Most éppen min dolgozik, kedves grófom?” De voltam „főherceg” is. A Sze­relem című filmemet aztán sok éven keresztül elutasította.- A magyar új hullám, ami az egye­temes filmtörténetben is számon tartott filmes stílusirányzat, a nemzetközi szakirodalom szerint is Makk Károly Megszállottak című 1961-es filmjével kezdődik, és az 1970-es Szerelemmel ér véget.- Kiagyaltam egy amerikai tör­ténetet egy magányos pasiról, aki már mindenen túl van. Ez lett a Megszállottak. Beköltözik egy la­kókocsiba. Van egy ötlete, amivel nem tudnak mit kezdeni az em­berek. Találkozik egy másik pa­sival, akinek meg pontosan ilyen emberre lenne szüksége. A film jelentős részét improvizálva vet­tük fel. Ezért lehetett egy új kor­szak nyitánya, mert érződik a fil­men a rögtönzöttség, a frissesség. Ezt csinálta Truffaut és Godard a franciáknál. Jó volt a kapcsolatom velük, értettük egymás nyelvét és filmnyelvét.- Az asszociációs montázs, a lát­szólag oda nem illő képek sora, ami mégis a cselekmény szerves része, a Macskajátékban bomba­ként robbant.- Régi vágyam volt, hogy amit a Szerelemben egy szálon tudtam csak érvényesíteni, ar­ra egy egész filmet felhúzzak. Sok évig elhúzódott a Macska­játék előkészítése. Mondtam Ör­kénynek, hogy kellene egy film, amelyben az emberek levelez­nek és telefonálnak egymással. Nem jön szembe a dráma, ha­nem asszociációk révén alakul ki. Az asszociációs képek sorá­ból áll össze. Erre Örkény meg­írta ezt a zseniális sztorit. Aczél viszont megint csak azt mond­ta, hogy még ne csináljunk eb­ből filmet. Az erkölcsös éjsza­ka kapcsán pedig megüzente, hogy olyan filmet nem finan­szírozunk, ami kuplerájban ját­szódik. Aztán mégiscsak elké­szült mindkét film. A közönség szerette őket. A Macskajátékot 1975-ben Oscar-díjra is jelölték.- Az 1970-es Szerelem, ami egyébként a cannes-i fesztiválon tarolt rendesen, precízen mutatja be a halálközeli állapotot.- Ehhez kellett Darvas Lili, aki úri családban nőtt fel. Például Molnár Ferenc udvarolt neki. Ezt mind hozza a szerepben, ezt a sok finomságot és titkot. A letűnt idők világát. Egy olyan állapotot mutat be, ahol megállt az idő. Ma is látom, ahogy az orvos leül mel­lé. Majd azt mondja a menyének, akit Törőcsik Mari alakít, hogy még egy-két napig életben tudom tartani.- A Szerelem, amit sokan a leg­nagyobb filmjének tartanak, ta­lán azért is lehetett siker, mert egy szabadság nélküli időszakban a szenvedély- és érzelemáradás ural- hatatlan szabadságáról is szólt.- Ez egy folyamat része, hogy beszélni lehetett a szabadság­ról. Ahogy Jancsó Miklós is ezt tette. Majdnem mindenki erről próbált beszélni a 60-as, 70-es években. Névjegy MAKK KÁROLY (Berettyóújfalu, 1925. december 23.) a Nemzet Művésze címmel ki­tüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrende­ző, forgatókönyvíró, színész, érdemes és kiváló művész. LEGFONTOSABB FILMJEI: Liliomfi (1954), A 9-es kórte­rem (1955), Mese a 12 talá­latról (1956), Ház a sziklák alatt (1959), Megszállottak (1961) , Elveszett paradicsom (1962) , Szerelem (1971), Macskajáték (1972), Egy er­kölcsös éjszaka (1977), Egy­másra nézve (1982), Magyar rekviem (1991), A Játékos (1997), Egy hét Pesten és Bu­dán (2003).- Harminc évvel később, az Egy hét Pesten és Budán című filmben, amelyet a Szerelem rend­szerváltás utáni folytatásának tar­tanak, mindent visszavesz a sze­replőitől. Utólag érvényteleníti a szerelmüket azzal, hogy a Törőcsik Mari által alakított szereplőről ki­derül, hogy besúgó volt. Miért?- Ez egy óriási félreértésből adódik. Amikor az Egy hét Pes­ten és Budán című filmet vágtuk, a vágó a Szerelemből betett né­hány snittet, mert mindkettőben Törőcsik Mari és Darvas Iván lát­ható. A múltbéli képek a fiatal­ságukat, az akkori szerelmüket idézte meg. Én mondtam, hogy nem lesz ez így jó, de a vágó na­gyon erősködött. Nekem eszembe sem jutott, hogy a Szerelem foly­tatását csinálnám meg.- Mindettől függetlenül még bele is férhetne ez a párhuzam, nem?- De akkor azt úgy kellett volna megcsinálni.- Az Egymásra nézve című filmet viszont sikerült „úgy" megcsinálni. Miért nem Törőcsik Mari és Psota Irén csókolózik egymással ebben a leszbikus szerelmi történetben?- Na, ezt akartam elkerülni. Megkísértett a gondolat egy pil­lanat erejéig, de ha valamihez ér­tek, akkor ehhez igazán. Teljesen hiteltelen lett volna. A Törőcsik és a Psota mindent tudnak erről a szakmáról, nekem viszont olyan színészek kellettek, akik nem tudnak mindent, de vágynak ar­ra, hogy eljátsszák, hogy azt is tudják. Iszonyatos nagy munka volt velük, de megérte.- Azért ez a leszbikus szerelem története nem lehetett éppen könnyű ügy.- Nem volt az, nem is nevezhet­ték Oscar-díjra, mert Kádár János azt mondta, hogy ennyit még ma­gyar film nem ártott nekünk.- A sors fintora, hogy a mai fia­talokhoz ez a filmje áll a legköze­lebb. Ismerik és szeretik.- A film felteszi a kérdést, hogy hányféle szerelem van. Kiderül, hogy egyféle. Ez nagyon fontos üze­net. És a másság elfogadása is az.- Törőcsik Marinak is mostanában volt a szülinapja.- Nyolcvanéves volt. Nemrég be­széltem vele telefonon. Azt mond­ja nekem, „Károly, holnap megha­lok”. Mondom neki, hogy „ne hü­lyéskedjen, Mari. Most olvasom az újságban, hogy megint színpadon van, kapott egy új szerepet.” Erre ő rávágja: „Az utolsót.”- Hogy telnek mostanában a napjai?- Addig alszom, amíg kedvem tartja. Megcsinálom a reggelit, és a teraszon megesszük a fele­ségemmel szép kényelmesen. Ő mindig rohan valahova, de én ra­gaszkodom hozzá, hogy együtt reggelizzünk. Aztán meg min­dig van valami. Találkozunk ba­rátokkal, vannak terveim. Amíg lehet, csinálni kell. De az nagyon jó dolog, hogy addig aludhatok, amíg csak akarok.

Next

/
Thumbnails
Contents