Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 46. szám

H Szélesi Sándor Anthony Sheenard HBnéven vált Bismert íróvá Dav!c^rowse%UasDarthVacte^ 2015. DECEMBER 13., VASARNAP Az író, aki majdnem megölte Darth Vadért Szélesi Sándor, az Anthony Shee­nard írói álnéven is ismert hét­szeres Zsoldos Péter-díjas ma­gyar sci-fi író részt vett a 2003- as Országos Sci-fi Találkozó meg­szervezésében, amelynek ak­kor Salgótarján adott otthont. És majdnem megölte Darth Vadért. Csejk Miklós BUDAPEST „Meghívtuk vendégnek a Darth Vadért alakító színészt, Dávid Prowse-t. Ökölvívó volt egyébként, ökölvívóként már járt Magyarországon, méghozzá 1956- ban - mesélte lapunknak Széle­si Sándor. - Az én feladatom volt, hogy elvigyem Budapestről Sal­gótarjánba. Késő este mentünk az autópályán, ő ott ült mellettem az anyósülésen. Egyszer csak észre­vettem, hogy van valami az autó­pálya közepén. Nem láttam, mi az, de gyorsan kellett cselekednem. Hozzá kell tenni, hogy én régi Sko­dához voltam szokva, akkor meg egy kölcsönkocsit, egy Mercedest vezettem, ahol a kormányt egy ki­csit kevésbé kell tekerni, mint a Skodánál. Szóval elrántottam a kormányt, aminek az lett a követ­kezménye, hogy nagyon-nagyon közel kerültünk a szalagkorlát­hoz. Oldalra néztem, és egy kicsit megijedtem. Azt láttam ugyanis, hogy a Vadét nagyurat játszó szí­nész sápadtan masszírozza a mell­kasát. Rögtön eszembe jutott, hogy mennyire morbid lenne az a sza­lagcím az újságokban, hogy A ma­gyar sci-fi író megölte Darth Va­dért. Azért nem lett komolyabb baja. Szerencsésen megérkeztünk Salgótarjánba, Dávid Prowse job­ban lett, a találkozó jól sikerült. Darth Vader pedig úgy hagyta el az országot, hogy elhatározta: visz- sza fog jönni a feleségével Hévízre. Ráadásul a hóna alá csapott jó né­hány üveg magyar vörösbort, mert az nagyon ízlett neki” - tette hoz­zá a sci-fi író. Szélesi azt is elmesélte lapunk­nak, hogy Dávid Prowse büsz­ke volt arra, hogy ő alkotta meg Darth Vader mozdulatait. Például azt a kicsit Hamletre hajazó kar­mozgást, amit a híres „Luké, én vagyok az apád” mondat közben játszik. „Érdekes, hogy egyébként Dávid Prowse nem látható a film­ben, mert amikor leveszik a masz­kot, a kamera nem az ő arcát mu­tatja - magyarázta Szélesi. - Rá­adásul nem is hallható a filmben, mert nem az ő hangján szólalt meg Darth Vader. Úgyhogy csak a mozgás maradt a színészi re­pertoárból. A találkozón egyéb­ként azt is elmesélte Prowse, hogy részt vett egy közlekedés- biztonsági programban Angliá­ban. A program célja áz volt, hogy kevesebb legyen a gyerekeket ért közlekedési baleset. Iskoláról is­kolára járt, és úgy mutatták be őt mindenhol, hogy ő a Darth Vader. Nagyon büszke volt arra, hogy a kampány utáni években 20-30 százalékkal csökkent a gyereke­ket ért közlekedési balesetek szá­ma. Kapott is a királynőtől egy egész magas rangú kitüntetést.” Szélesi Sándort, aki csaknem 30 sci-fi regény alkotója, lapunk A magyar szerzők birodalmi harca Tizenöt éve fejlődik a Mysterious Universe könyvsorozat, amely Anthony Sheenard (Szélesi Sán­dor) és Hamson Fawcett (Fonyódi Tibor) időutazással kombinált űr­operája. Ők ketten dolgozták ki az alaptörténetet, amelyhez később sok író csatlakozott. A Csillagok háborújához hasonlóan itt is van­nak jók és rosszak, itt is megmen­tik a bolygót, a nőt, egy festményt, amit kell, és ehhez néha beizzítják a plazmaágyúkat. De Szélesi Sándor úgynevezett hard sci-fit is ír, legutóbbi a Ször­nyeteg a hajtóműben című regé­nye. Ebben egy hatalmas többge­nerációs űrhajó, amin több mint 140 ezren utaznak, tart a világűr­ben egy idegen bolygó felé... a Csillagok háborúja titkáról is faggatta. Szerinte a film nagyon izgalmas és újszerű sci-fi világot hozott. „Előtte hangyaszörnyeteg, gyilkos virág, ötven láb magas nő jellemezte a műfaj képi megjele­nését. De nemcsak ez lehetett a siker titka. Lucas egy ősi mesét adott elő, ami egy fiúról szólt, aki fel akart nőni az apjához, és szem- beszállt a gonosszal. A film üzene­te örök: a jó győzedelmeskedik a rossz felett. A második trilógia, ami kronológiailag az első, arról szólt, hogyan lesz egy jó emberből a körülmények hatására, ha nem elég erős önmagához, gbnosz. Elég nagy ívű a történet ahhoz, hogy ebből is remek trilógiát le­hetett volna csinálni. Nem lar-Iar Binks miatt lett gyenge az új ver­zió. Ez a rajzfilmfigura csak egy tünet. Lucas az ígéretes legendát vaskos mesévé szelídítette. Ezért morogtak a rajongók.” Szélesi Sándor az új részről el­mondta, úgy tűnik, hozza a klasz- szikus első trilógia hangulatát. „Szerin­tem egy nagyon me­rész történettel áll elő J. J. Abrams. Pörgő- sebb is lesz, mint a ré­gi trilógia volt, ráadá­sul visszahozza azt a hangulatot és látvány- világot, amit gyerekko­romban is szerettem.” Dráma volt az élete, most a drámaírásnak él Szűcs Zoltán 2728 napja tiszta. Alkohol- és gyógyszerfüggő volt, az orvosok a csodájára jártak. Most az írás rabja, így azért több esélye van az életben maradás­ra. De ébernek kell lennie, mert néha túlírja magát. Nemrég befá­radt állapotában „véletlenül” két szereplőt megölt a négyből. Sírt. Utóbb díjat nyert a Függésben című drámája. KAPOSVÁR Szunyi, ahogy barátai ismerik, ontja magából a történe­teket, négy darabját olvassák kü­lönféle műhelyekben, színházak­ban. Ismeri a színházi szakmát, díszítőként és kellékesként dolgo­zott a Csikyben. A Lipótmező lo­vagjából musical készül, a castin- got már megtartották. Talán lökést ad a friss díj: a Kolibri és a KV kö­zös produkciója, a Függésben Czu- kor Balázs rendezésében nyert kü- löndíjat. Szűcs Zoltán korábban nagy árat fizetett azért, hogy drámai té­mái legyenek. Bántotta a barátait, szeretteit éveken át. Lopott, csalt, hazudott. Egy függő, mondja, ak­kor is hazudik, amikor igazat mond. Teljesen leépült. Alig volt 40 kiló, rohamok gyötörték. „A színházból már úgy ittam ki magam - meséli. - Pár évvel ké­sőbb pedig úgy ettem a Xanaxot, mint a Tic Tacot. Egy napon, 2008- ban, délelőtt 10-kor leugrottam egy tetőről, vagy leestem, nem emlékszem. Kimaradt sok min­den, volt, hogy arra ébredtem egy koponya CT-ben, hogy vágják le rólam a véres ruhát. A laborom új fejezetet nyitott az ideggyógyászat történetében. A máj- és vesefunk­ciókat mutató Gamma-GT-m 4003 volt, a normál érték 8 és 50 körül van. Ezernél meg szokás halni. A világomat nem tudtam, olyan voltam, mint egy növény.” .-Nem hitte, hogy van még jövő. Orvosai úgy néztek utána, mint akit utoljára látnak életben. Ad- diktológiai intézetbe került, el­kezdte a 12 lépéses programot. „Droid voltam, azt sem tud­tam, hol vagyok. Mint egy kisba­ba. Újra kellett bootolni az agya­mat. Órákig tartott egy egyszerű kérdőív kitöltése, pedig korábban értelmesnek gondoltam magam, büszke voltam a memóriámra. Ez volt az én igazi halálom, amikor nincs agy.” Szigetváron az első két hét ma­ga volt a pokol. Előtte rengeteg el­vonási GM-rohama volt, utcán, fürdőkádban, mindenhol. Gyógy­szert kapott rá. A felelősséget nem tolja a ge­netikára, mert bár édesapja so­kat ivott, két öccse sosem. Neki szüksége volt a szerekre. „Szerez­ni kell, használni kell”, mondogat­ta. Azt érezte, ez az ő helye, kitöl­teni egy űrt, aztán csak az űr ma­radt benne. De miért vele történik ez? Karma, elrendelés? „Arra jutottam, hogy bárhol is lettem volna, meg kellett futnom ezt a pályát. És addig tart, amíg meg nem fejlődöm a dolgot”, fo­galmaz. Öt és tizenhat éves kora között csak olvasott. Mindent, csak ne kelljen a világban lennie. Aztán a színházba került, buli volt az élet. Jó előadások, jó csapat. „Mindenki imádott, később mindenki elfordult tőlem. Elszi­getelődtem, hazugságspirálba ke­rültem. Tök mindegy, hogy heroin vagy kannás bor, csak legyen va­lami, ezt éreztem.” Az önsegítő csoportban újjá kel­lett születnie. Tudathasadásos ál­lapotként élte meg. A régi beideg­ződések már nem, az újak még nem működtek. Réka, a segítője azt mondta, öt évig tart, amíg egy szenvedélybeteg józan személyi­sége kialakul. „Öt év? - kérdezte, majd fé- lig-meddig viccesen folytatta: - Hol egy ablak, ahol kiugorhatok?” A tisztulás nem volt rizikómen­tes. A korábbi politoxikománia és a keresztfüggés miatt a játékszen­vedély eluralkodott rajta. De csak akkor, amikor bódult volt. Három­szor visszacsúszott, játszani kez­dett. Sóvárogva nézett a rövidita­lokra. Másnap azonnal ment Szi­getvárra. Réka megmosta a fejét. A Narcotics Anonymous (NA) gyűlései élettel töltötték föl. Ki­tárulkozott, kitárulkoztak előt­te. Jöttek az övéihez hasonló tör­ténetek. „Hazaérés van, azt éreztem. Otthon vagyok. Aztán nagy flash következett, mert amikor már semminek sem láttam értelmét, akkor megcsörrent a telefon. Rég nem látott öcsém hívott. Ezzel kezdődött számomra az elveszett álmok ébredése.” A drámaírás felé Bodor Böbe színésznő indította el 2009-ben, gyereke kis iskolai vonalas füze­tét adta hozzá. Babonából mind­máig ilyen firkába írja a vázlatait. „Tök jó dolog józanul gondolkod­ni, és elengedhetetlen a darabírás­hoz. Korábban nemhogy nyolc, de még két embert sem tudtam volna beszéltetni a színpadon." Az önsegítő csoportba a mai napig jár, támogatja a felépülő­ket. De felelősséget nem viselhet. „Nem tudok senkit megmente­ni önmagától. Ezt el kellett fogad­nom. Van benne tapasztalatom.” S hogy mit tart a legfájóbbnak a történetében? Azt, hogy még az imádott nagymamája nyugdíját is ellopta, amikor kellett a pénz. „Bűnbocsánatként megada­tott, hogy már józanul ápolhat­tam, mielőtt elment. Volt miért vezekelnem.” Balassa Tamás írásterápia kellett az elengedés művészetéhez Szűcs Zoltán Kaposváron született 1969-ben. A Csiky Gergely Szín­házban töltött tíz évét tartja a leg­fontosabbnak az életében, mert olyan rendezők mellett dolgozha­tott, mint Mohácsi János, Ascher Tamás, Gothár Péter, Znamenák István. 2000-ben alkohol- és drog­függése miatt eljött a színház­ból, biztonsági őrként, villanysze­relőként, kocsitakarítóként és ké­ményseprőként dolgozott, de sú­lyosbodó függései alkalmatlanná tették a munkára. 2008-ban beke­rült egy 12 lépéses rehabilitációs terápiába, azóta tiszta. A színda­rabírás terápia lett számára, hogy a benne élő szenvedélybeteg gya­korolhassa az elengedés művé­szetét, írja. 2011-ben megjelent drámatrilógiája, az Addictus, a Há­rítok és az Asztreál. Az Addictus- ból készült színművet először a Marczibányi téren mutatták be fel­épülőben lévő függők. A Csikyben a Megálló című darabjából Tóth Géza rendezett felolvasószínházi bemutatót, az Asztreál Miskolcon került színre Kocsis Pál felolvasó­színházában. SZTORI £

Next

/
Thumbnails
Contents