Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 46. szám

0 INTERJÚ 2015. DECEMBER 13., VASARNAP Az Év bortermelője, Szöllősi Mihály a hatodik jelölést váltotta díjra. Fontos elismerésnek tartja, és reméli, hogy a Neszmélyi borvidéknek is jót tesz. „A borászat igazi misztérium” Szöllősi Mihályt választották idén az Év bortermelőjének. A neszmélyi borász azt mondja: ez egy megtisztelő és fontos állo­más, de nem a csúcs. Az lenne az, ha elkészítené a „Nagy Bort”, élete legjobbját, mert úgy érzi, ez még hátra van. Fábos Erika- Hatodszorra jelölték a cím­re, hitt még benne, hogy sikerül­ni fog?- Most megint hittem. Persze azért nem mertem gondolni rá, hogy sikerülhet. Úgy éreztem, igaza van a borászkollégáknak, hogy biztattak, mert az elmúlt két év eredményei alapján érde­mes megint megpróbálni. Pedig 2009-ben - őszintén mondom - ezt már feladtam, és lemondtam arról, hogy sikerülhet.- Miért?- Ötödször jelöltek akkor és ab­ban az évben úgy éreztem, hogy nagyon egyben van minden. Ak­kor nyertük el az Év pincészete címet, úgy gondoltam, ha akkor nem, soha nem Is leszek már Év bortermelője. Aztán tavaly a Vinagorán a legeredményesebb pincészet lettünk, 27 ország kö­zül miénk lett a legjobb olasz- rizling, a Mondial du Rosé-ról is hazahoztunk egy arany meg egy ezüst érmet az elmúlt két évben, a Magnus Cuvée pedig a Top 100 borválogatásban a második leg­jobb fehérbor lett. Szóval ezektől az eredményektől felbátorodtam annyira, hogy úgy éreztem, ér­demes belevágni.- Ezt tartják a legrangosabb boros elismerésnek idehaza. Sokat je­lent önnek?- Szerintem akár bevallja, akár nem, titkon minden ma­gyar borász azért dolgozik, hogy ezt egyszer elérje. Hatal­mas öröm ez a pincénknek épp­úgy, mint a borvidéknek. Utoljá­ra 16 évvel ezelőtt volt hasonló sikerünk, ami felhívta az itteni pincészetekre a figyelmet, szó­val talán jól jön mindenkinek.- A neszmélyi borvidékről keve­sebb szó esik, mint a nagyobbak­ról. Mit érdemes tudni róla?- Ahogy a felmelegedés az el­múlt nyarakon egyre inkább érezteti a hatását, a mi borvidé­künk egyre inkább felértékelő­dik. Ez az északibb, hűvösebb és csapadékosabb klíma kifejezet­ten kedvez a fehérboroknak.- Most hogy mondja, a Szöllősi pince is inkább a fehérborairól is­mert. Az „Év bortermelőjének” meg inkább vörösboros borászo­kat szoktak választani Magyaror­szágon. Annak nagyobb a presztí­zse, vörösbort készíteni nagyobb feladat, mint egy jó fehéret?- Szerintem csak a presztízse nagyobb a vörösboroknak ná­lunk, de ha a borászati részét nézzük, a fehérbor nehezebb műfaj. Sokkal érzékenyebb, gyorsabban kijönnek a kisebb hibák is. Nagyon meg kell dol­gozni azért, hogy a szőlő és a gyümölcs illatát, aromáit és a fi­nom savakat megőrizzük. Biztos kézzel felügyelt technológia és kiváló minőségű szőlő kell hoz­zá, talán az utóbbi mindennél fontosabb.- Szóval maga azt vallja, hogy az igazán jó borász, elsősorban jó szőlész.- Együtt kell a kettői, de van egy mondásom, ami úgy szól, hogy a pince kulcsa maga a met­szőolló. Ami a szőlőben nincs benne, azt a borász már nem tudja beletenni.- Mikor volt kint a szőlőben utol­jára?- Ma reggel nem volt időm, de tegnap kint voltam.- Ilyenkor télen mi dolog van ott?- Elkezdtük már a metszést. 35 hektáros termőterületen dol­gozunk, ha csak februárban áll­nánk neki, nem végeznénk idő­ben.- Miért érdemes kimenni, mit árul el ilyenkor magáról a szőlő?- Sokat. Például ha sokáig raj­ta van a levél, az azt jelenti, hogy nincs hiánya tápanyagban, mik­roelemekben. Ha hosszan beér­tek a vesszők, az jelzi, hogy ho­gyan tűri majd a fagyokat a nö­vény és elárulja, milyen kondíci­óban vannak a tőkék. Szóval, aki érti a nyelvét, annak sokat segít.- Olyat is hallottam, hogy van olyan szőlész, aki még a talajt is megkóstolja. Vagy ez már csak hókuszpókusz?- Nem. Vannak területek, ahol fontos dolgokat elárul az ásványosságról, a savasságról. Mondjuk például Tokajban ez nagyon kijön, de nálunk ez ke­vésbé van így. Én inkább a talaj­életet nézem. Mi biodinamikus művelésben gondoskodunk a szőlőről, mert abban hiszünk, hogy így még egyedibb, a terü­letre jellemző boraink vannak. Ezért aztán takarónövényekkel vetjük be a dűlőinket, amelyek nagyon jól jelzik, hogy hol mi­lyen állapotú a talaj. Erre is fi­gyelek, amikor a szőlőben járok.- Azt olvastam, 37 éves volt, ami­kor elkezdett komolyan borász- kodni. Addig mivel foglalkozott?- Agrármérnökként és mér­nöktanárként dolgoztam, de minden szakdolgozatomat sző- lőMHrtam, szóval a szerelem nem 37 évesen, sokkal előbb kezdődött, csak akkorra mer­tem elköteleződni mellette. Ad­dig csak hobbi volt, igaz, szent hobbi. Aztán egyre komolyab­ban vettem, mert egyszerűbb borversenyeken jöttek egyre másra a sikerek, amíg 1999-ben megvettük ezt a 65 méter hosz- szú boltíves pincét, ami végleg eldöntötte a sorsomat.- Kamocsay Ákos éppen akkor lett az Év bortermelője. Ez ins­pirálta?- Nagyon komolyan hatott rám, ami a Hilltopnál történt. 1993-ban telepedtek itt meg és nagyon sok ismeretet, újdonsá­got hoztak magukkal. Kóstol­tuk a boraikat, néztük a tech­nológiát.- Akkoriban, 1993-ban hol tar­tott, emlékszik?- Még a kis pincében próbál­koztam a legújabb megoldások­kal, kicsiben. Az első acéltartá­lyaimat a barátaimmal közösen magunk hegesztgettük, a hű­tött erjesztéshez pedig magunk fabrikáltuk az aggregátort.- Szóval nem kényelmes, csilivi­li luxusberendezésekkel kezdő­dött, hanem fapados módszerek­kel. Mire tanította ez meg?- Rengeteg mindenre. Ebből lehetett tanulni. Ha van egy megbízható technológia ké­szen, mondjuk egy termosztát, amit csak be kell állítani és te­kergetni, abban nem sok a ta­nulság. De ha folyamatosan fi­gyeli az ember, hogy minek a hatására milyen folyamatok in­dulnak be, lassulnak le, ha órá- ról-órára látja, mi történik, ab­ból meg lehet tanulni a szak­mát. Ez á gyakorlat. Az elméleti tudás ugyanis lehet bármilyen magas szintű, ha alkalmazni nem tudjuk, vagy nincs bátor­ságunk, tapasztalat nélkül so­kat nem ér. Ebben is nagyon hiszek, hogy addig lehet szép borokat készíteni, amíg kéz­ben tartható a mennyiség. Ná­lunk kétezer hektoliter készül évente, ezt még figyelemmel le-' hét kísérni, hogy hogyan fejlő­dik, érik és el tudja dönteni az ember hol avatkozik be és mit akar. Nagyobb mennyiségnél ez már nem ilyen egyértelmű.- Volt a családjában borász?- Nem, de a nagyszüleimnek középparaszti gazdasága volt az Alföldön, így a mezőgazdaság­hoz, a kertészethez való kötődés az a génjeimben van. Aztán abba tönkrement a családunk, hogy el­vették a földjeinket. A szüleim el­váltak és én édesanyámmal az it­teni rokonsághoz költöztem Me­zőtúrról Óbarokkra.-A Neszmélyi borvidékre. Mi ju­tott elsőnek eszébe, amikor ki­hirdették, hogy ön lesz az Év bor­termelője?- A családom, a hála, hogy ezt is megérhettük együtt és azok az emberek mind, akik segí­tettek, hogy idáig eljuthattam. Meg az is, hogy nekem a borá­szat a feladatom, hogy talán ez volt kimérve az én életemben, hogy meg kell mentenem ezt a Gróf Zichy Miklós által 1830- ban épített gyönyörű pincét, ahol talán még a 48-as honvé­dek is boroztak és itt kell tovább építenem a családom jövőjét.- A családnak tetszik ez a jövő?- Tetszik, habár ők főleg a ne­hezét látják, eddig mindent visz- szaforgattunk a pincészetbe, fo­lyamatosan fejlesztettünk. Ági lányoméktól három, Zoli fiam­tól két unokánk van, az után­pótlás tehát biztosított és a gye­rekeink is nagyon elkötelezet­ten dolgoznak velünk. A mun­ka dandárja nekünk jutott, az unokáink talán már az ered­ményeit is jobban élvezhetik. A feleségem mindenesetre a föl­dön tart. Közgazdász, és egyál­talán nem örült, amikor először vázoltam a családi borászattal kapcsolatos terveimet. A borá­szat nagyon tőkeigényes ágazat és ez sok kockázattal járt. Per­sze azért mindenben mellettem van és büszke ránk, meg azóta kicsit már meg is enyhült, de amikor elkezdek álmodozni és tervezni, még mindig nagyon gyorsan előjön a számokkal.- Megünnepelték már az elisme­rést?- Csak egy szerény módon. Karácsonykor majd jobban megadjuk a módját, de addig rengeteg munka van még.- Mit isznak a karácsonyi vacso­rához?- Sauvignont, rizlinget, irsait - a halakhoz, szárnyashoz mind­egyik borunk nagyon passzol. Szenteste a halászlé is az én dol­gom. Nagyon szeretek főzni is. - Mondjuk a magyar karácsonyi menü kedvez a fehérboroknak.- Nemcsak a karácsonyi me­nü, az étkezési szokások vál­tozása is. Egyre fontosabb az egészséges étkezés, sokan dié­táznak, a könnyebb fogásokhoz pedig jól illenek a fehérborok. A nagyobb ételeket, vadat, zsíro­sabb húsokat, amikhez a vörös passzol, nem annyira esszük manapság. Meg is látszik, Ma­gyarországon is szépen megy felfelé a fogyasztás, de Francia- országban, Spanyolországban és Olaszországban ez már mar­kánsan kimutatható. Vége van a vörösbor-boomnak, kezdődik a fehérbor korszak. Névjegy SZÖLLŐSI MIHÁLY 1949-BEM született Mezőtúron. Növényvédő-kertészmérnök, mér­nöktanár, vállalkozói szakmérnök. 37 ÉVESEM kezdett el saját bort készíteni pusztán kedvtelésből, majd a sikereken felbuzdulva, 13 év múlva megvásárolta csa­ládjával a neszmélyi Gróf Zichy Miklós által épített pincét és el­- Szilveszterre bor vagy pezsgő?- Csakis pezsgő, csakis szá­raz és minél apróbb buborékok­kal. Garamvári Venceltől egy jó chardonnay vagy pinot noir, az mindig ünnepi.- Mi volt a legjobb bor, amit éle­tében ivott?- Egy chardonnay Kaliforni­ában. Egy horvát pincészet bo­ra volt, akiknek Dubrovnikban is van birtokuk, de ott is létre­hoztak egy birtokot. Az élmény volt.- Ön szerint milyen a jó bor?- Minden hangulatban más, és minden ételhez más, de mondjuk az olyan, amiből az ember kíván még egy pohárral.- Azt mondják a maguk rizlingjé- ről, hogy az olyan. Egészen kü­lönleges minőség. Mi a titka?- A szőlő. Nagyon jó termő­helye van, ahol hagyjuk minél jobban megérni. Volt olyan év, amikor november 13-án szüre­teltünk a meleghegyi dűlőkben. Nem mi találtuk ezt fel: régen is ez volt erre a hagyomány. Októ­ber 15-e előtt tilos volt a szüret. Volt, hogy a hegybíró még a pin­cékhez vezető utat is lezáratta, nehogy valaki elkezdje előbb. Szóval, mi hagyjuk kicsit aszú- sodni, aztán a mustba áztatjuk a szemeket és fahordóban tart­juk legalább egy évet. Sokakkal ellentétben, én abban is a régi öregekkel értek egyet, hogy az igazi nagy rizlingeknek akár 4-5 év is kell, hogy megmutas­sák magukat. Most az Akadé­miára egy 2007-es tételt vittem magammal az eredményhirde­tésre. Nagyon tetszett, egy bo­rász sem mondta, hogy öreg már, pedig egy 8 éves bor volt. Egy gyönyörű, érett rizling. Mindig meg lehet tudni róla valami újat. A borászatban ez is a misztérium, hogy a termé­szet kiismerhetetlen. Ha igyek­szünk, néha sikerül, de a csú­csok meghódítása mindig kez­dődik elölről.- Szóval, akkor az Év bortermelő­je elismerés sem a csúcs, csak egy állomás.- Egy megtisztelő és fontos ál­lomás, de a mi korosztályunk már csak úgy szokta meg, hogy törekszik, bizohyít, és mindig felül akarja múlni, amit elért. A 35 hektárunkból 23 már új és a többit is szeretném meg­újítani. Ezek az alapok, hogy le­hessenek még a mostaninál is szebb eredményeink. Arra vá­gyom, hogy még jobbat tudjunk létrehozni.- Még ennél is jobbat, mit?- A nagy bort szeretném elké­szíteni. Az igazit. Az még vissza van nekem. indították a családi vállalkozást. A siker azóta is töretlen: ma már 35 hektáron termelnek kivá­ló borokat, melyek nemzetkö­zi szinten is eredményesen sze­repelnek. 2009-8EN az Év pincészete elisme­rést kapták meg. őt választották a 2015-ös év bortermelőjének. t

Next

/
Thumbnails
Contents