Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-13 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 46. szám
0 INTERJÚ 2015. DECEMBER 13., VASARNAP Az Év bortermelője, Szöllősi Mihály a hatodik jelölést váltotta díjra. Fontos elismerésnek tartja, és reméli, hogy a Neszmélyi borvidéknek is jót tesz. „A borászat igazi misztérium” Szöllősi Mihályt választották idén az Év bortermelőjének. A neszmélyi borász azt mondja: ez egy megtisztelő és fontos állomás, de nem a csúcs. Az lenne az, ha elkészítené a „Nagy Bort”, élete legjobbját, mert úgy érzi, ez még hátra van. Fábos Erika- Hatodszorra jelölték a címre, hitt még benne, hogy sikerülni fog?- Most megint hittem. Persze azért nem mertem gondolni rá, hogy sikerülhet. Úgy éreztem, igaza van a borászkollégáknak, hogy biztattak, mert az elmúlt két év eredményei alapján érdemes megint megpróbálni. Pedig 2009-ben - őszintén mondom - ezt már feladtam, és lemondtam arról, hogy sikerülhet.- Miért?- Ötödször jelöltek akkor és abban az évben úgy éreztem, hogy nagyon egyben van minden. Akkor nyertük el az Év pincészete címet, úgy gondoltam, ha akkor nem, soha nem Is leszek már Év bortermelője. Aztán tavaly a Vinagorán a legeredményesebb pincészet lettünk, 27 ország közül miénk lett a legjobb olasz- rizling, a Mondial du Rosé-ról is hazahoztunk egy arany meg egy ezüst érmet az elmúlt két évben, a Magnus Cuvée pedig a Top 100 borválogatásban a második legjobb fehérbor lett. Szóval ezektől az eredményektől felbátorodtam annyira, hogy úgy éreztem, érdemes belevágni.- Ezt tartják a legrangosabb boros elismerésnek idehaza. Sokat jelent önnek?- Szerintem akár bevallja, akár nem, titkon minden magyar borász azért dolgozik, hogy ezt egyszer elérje. Hatalmas öröm ez a pincénknek éppúgy, mint a borvidéknek. Utoljára 16 évvel ezelőtt volt hasonló sikerünk, ami felhívta az itteni pincészetekre a figyelmet, szóval talán jól jön mindenkinek.- A neszmélyi borvidékről kevesebb szó esik, mint a nagyobbakról. Mit érdemes tudni róla?- Ahogy a felmelegedés az elmúlt nyarakon egyre inkább érezteti a hatását, a mi borvidékünk egyre inkább felértékelődik. Ez az északibb, hűvösebb és csapadékosabb klíma kifejezetten kedvez a fehérboroknak.- Most hogy mondja, a Szöllősi pince is inkább a fehérborairól ismert. Az „Év bortermelőjének” meg inkább vörösboros borászokat szoktak választani Magyarországon. Annak nagyobb a presztízse, vörösbort készíteni nagyobb feladat, mint egy jó fehéret?- Szerintem csak a presztízse nagyobb a vörösboroknak nálunk, de ha a borászati részét nézzük, a fehérbor nehezebb műfaj. Sokkal érzékenyebb, gyorsabban kijönnek a kisebb hibák is. Nagyon meg kell dolgozni azért, hogy a szőlő és a gyümölcs illatát, aromáit és a finom savakat megőrizzük. Biztos kézzel felügyelt technológia és kiváló minőségű szőlő kell hozzá, talán az utóbbi mindennél fontosabb.- Szóval maga azt vallja, hogy az igazán jó borász, elsősorban jó szőlész.- Együtt kell a kettői, de van egy mondásom, ami úgy szól, hogy a pince kulcsa maga a metszőolló. Ami a szőlőben nincs benne, azt a borász már nem tudja beletenni.- Mikor volt kint a szőlőben utoljára?- Ma reggel nem volt időm, de tegnap kint voltam.- Ilyenkor télen mi dolog van ott?- Elkezdtük már a metszést. 35 hektáros termőterületen dolgozunk, ha csak februárban állnánk neki, nem végeznénk időben.- Miért érdemes kimenni, mit árul el ilyenkor magáról a szőlő?- Sokat. Például ha sokáig rajta van a levél, az azt jelenti, hogy nincs hiánya tápanyagban, mikroelemekben. Ha hosszan beértek a vesszők, az jelzi, hogy hogyan tűri majd a fagyokat a növény és elárulja, milyen kondícióban vannak a tőkék. Szóval, aki érti a nyelvét, annak sokat segít.- Olyat is hallottam, hogy van olyan szőlész, aki még a talajt is megkóstolja. Vagy ez már csak hókuszpókusz?- Nem. Vannak területek, ahol fontos dolgokat elárul az ásványosságról, a savasságról. Mondjuk például Tokajban ez nagyon kijön, de nálunk ez kevésbé van így. Én inkább a talajéletet nézem. Mi biodinamikus művelésben gondoskodunk a szőlőről, mert abban hiszünk, hogy így még egyedibb, a területre jellemző boraink vannak. Ezért aztán takarónövényekkel vetjük be a dűlőinket, amelyek nagyon jól jelzik, hogy hol milyen állapotú a talaj. Erre is figyelek, amikor a szőlőben járok.- Azt olvastam, 37 éves volt, amikor elkezdett komolyan borász- kodni. Addig mivel foglalkozott?- Agrármérnökként és mérnöktanárként dolgoztam, de minden szakdolgozatomat sző- lőMHrtam, szóval a szerelem nem 37 évesen, sokkal előbb kezdődött, csak akkorra mertem elköteleződni mellette. Addig csak hobbi volt, igaz, szent hobbi. Aztán egyre komolyabban vettem, mert egyszerűbb borversenyeken jöttek egyre másra a sikerek, amíg 1999-ben megvettük ezt a 65 méter hosz- szú boltíves pincét, ami végleg eldöntötte a sorsomat.- Kamocsay Ákos éppen akkor lett az Év bortermelője. Ez inspirálta?- Nagyon komolyan hatott rám, ami a Hilltopnál történt. 1993-ban telepedtek itt meg és nagyon sok ismeretet, újdonságot hoztak magukkal. Kóstoltuk a boraikat, néztük a technológiát.- Akkoriban, 1993-ban hol tartott, emlékszik?- Még a kis pincében próbálkoztam a legújabb megoldásokkal, kicsiben. Az első acéltartályaimat a barátaimmal közösen magunk hegesztgettük, a hűtött erjesztéshez pedig magunk fabrikáltuk az aggregátort.- Szóval nem kényelmes, csilivili luxusberendezésekkel kezdődött, hanem fapados módszerekkel. Mire tanította ez meg?- Rengeteg mindenre. Ebből lehetett tanulni. Ha van egy megbízható technológia készen, mondjuk egy termosztát, amit csak be kell állítani és tekergetni, abban nem sok a tanulság. De ha folyamatosan figyeli az ember, hogy minek a hatására milyen folyamatok indulnak be, lassulnak le, ha órá- ról-órára látja, mi történik, abból meg lehet tanulni a szakmát. Ez á gyakorlat. Az elméleti tudás ugyanis lehet bármilyen magas szintű, ha alkalmazni nem tudjuk, vagy nincs bátorságunk, tapasztalat nélkül sokat nem ér. Ebben is nagyon hiszek, hogy addig lehet szép borokat készíteni, amíg kézben tartható a mennyiség. Nálunk kétezer hektoliter készül évente, ezt még figyelemmel le-' hét kísérni, hogy hogyan fejlődik, érik és el tudja dönteni az ember hol avatkozik be és mit akar. Nagyobb mennyiségnél ez már nem ilyen egyértelmű.- Volt a családjában borász?- Nem, de a nagyszüleimnek középparaszti gazdasága volt az Alföldön, így a mezőgazdasághoz, a kertészethez való kötődés az a génjeimben van. Aztán abba tönkrement a családunk, hogy elvették a földjeinket. A szüleim elváltak és én édesanyámmal az itteni rokonsághoz költöztem Mezőtúrról Óbarokkra.-A Neszmélyi borvidékre. Mi jutott elsőnek eszébe, amikor kihirdették, hogy ön lesz az Év bortermelője?- A családom, a hála, hogy ezt is megérhettük együtt és azok az emberek mind, akik segítettek, hogy idáig eljuthattam. Meg az is, hogy nekem a borászat a feladatom, hogy talán ez volt kimérve az én életemben, hogy meg kell mentenem ezt a Gróf Zichy Miklós által 1830- ban épített gyönyörű pincét, ahol talán még a 48-as honvédek is boroztak és itt kell tovább építenem a családom jövőjét.- A családnak tetszik ez a jövő?- Tetszik, habár ők főleg a nehezét látják, eddig mindent visz- szaforgattunk a pincészetbe, folyamatosan fejlesztettünk. Ági lányoméktól három, Zoli fiamtól két unokánk van, az utánpótlás tehát biztosított és a gyerekeink is nagyon elkötelezetten dolgoznak velünk. A munka dandárja nekünk jutott, az unokáink talán már az eredményeit is jobban élvezhetik. A feleségem mindenesetre a földön tart. Közgazdász, és egyáltalán nem örült, amikor először vázoltam a családi borászattal kapcsolatos terveimet. A borászat nagyon tőkeigényes ágazat és ez sok kockázattal járt. Persze azért mindenben mellettem van és büszke ránk, meg azóta kicsit már meg is enyhült, de amikor elkezdek álmodozni és tervezni, még mindig nagyon gyorsan előjön a számokkal.- Megünnepelték már az elismerést?- Csak egy szerény módon. Karácsonykor majd jobban megadjuk a módját, de addig rengeteg munka van még.- Mit isznak a karácsonyi vacsorához?- Sauvignont, rizlinget, irsait - a halakhoz, szárnyashoz mindegyik borunk nagyon passzol. Szenteste a halászlé is az én dolgom. Nagyon szeretek főzni is. - Mondjuk a magyar karácsonyi menü kedvez a fehérboroknak.- Nemcsak a karácsonyi menü, az étkezési szokások változása is. Egyre fontosabb az egészséges étkezés, sokan diétáznak, a könnyebb fogásokhoz pedig jól illenek a fehérborok. A nagyobb ételeket, vadat, zsírosabb húsokat, amikhez a vörös passzol, nem annyira esszük manapság. Meg is látszik, Magyarországon is szépen megy felfelé a fogyasztás, de Francia- országban, Spanyolországban és Olaszországban ez már markánsan kimutatható. Vége van a vörösbor-boomnak, kezdődik a fehérbor korszak. Névjegy SZÖLLŐSI MIHÁLY 1949-BEM született Mezőtúron. Növényvédő-kertészmérnök, mérnöktanár, vállalkozói szakmérnök. 37 ÉVESEM kezdett el saját bort készíteni pusztán kedvtelésből, majd a sikereken felbuzdulva, 13 év múlva megvásárolta családjával a neszmélyi Gróf Zichy Miklós által épített pincét és el- Szilveszterre bor vagy pezsgő?- Csakis pezsgő, csakis száraz és minél apróbb buborékokkal. Garamvári Venceltől egy jó chardonnay vagy pinot noir, az mindig ünnepi.- Mi volt a legjobb bor, amit életében ivott?- Egy chardonnay Kaliforniában. Egy horvát pincészet bora volt, akiknek Dubrovnikban is van birtokuk, de ott is létrehoztak egy birtokot. Az élmény volt.- Ön szerint milyen a jó bor?- Minden hangulatban más, és minden ételhez más, de mondjuk az olyan, amiből az ember kíván még egy pohárral.- Azt mondják a maguk rizlingjé- ről, hogy az olyan. Egészen különleges minőség. Mi a titka?- A szőlő. Nagyon jó termőhelye van, ahol hagyjuk minél jobban megérni. Volt olyan év, amikor november 13-án szüreteltünk a meleghegyi dűlőkben. Nem mi találtuk ezt fel: régen is ez volt erre a hagyomány. Október 15-e előtt tilos volt a szüret. Volt, hogy a hegybíró még a pincékhez vezető utat is lezáratta, nehogy valaki elkezdje előbb. Szóval, mi hagyjuk kicsit aszú- sodni, aztán a mustba áztatjuk a szemeket és fahordóban tartjuk legalább egy évet. Sokakkal ellentétben, én abban is a régi öregekkel értek egyet, hogy az igazi nagy rizlingeknek akár 4-5 év is kell, hogy megmutassák magukat. Most az Akadémiára egy 2007-es tételt vittem magammal az eredményhirdetésre. Nagyon tetszett, egy borász sem mondta, hogy öreg már, pedig egy 8 éves bor volt. Egy gyönyörű, érett rizling. Mindig meg lehet tudni róla valami újat. A borászatban ez is a misztérium, hogy a természet kiismerhetetlen. Ha igyekszünk, néha sikerül, de a csúcsok meghódítása mindig kezdődik elölről.- Szóval, akkor az Év bortermelője elismerés sem a csúcs, csak egy állomás.- Egy megtisztelő és fontos állomás, de a mi korosztályunk már csak úgy szokta meg, hogy törekszik, bizohyít, és mindig felül akarja múlni, amit elért. A 35 hektárunkból 23 már új és a többit is szeretném megújítani. Ezek az alapok, hogy lehessenek még a mostaninál is szebb eredményeink. Arra vágyom, hogy még jobbat tudjunk létrehozni.- Még ennél is jobbat, mit?- A nagy bort szeretném elkészíteni. Az igazit. Az még vissza van nekem. indították a családi vállalkozást. A siker azóta is töretlen: ma már 35 hektáron termelnek kiváló borokat, melyek nemzetközi szinten is eredményesen szerepelnek. 2009-8EN az Év pincészete elismerést kapták meg. őt választották a 2015-ös év bortermelőjének. t
