Somogyi Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-21 / 273. szám

MEGYEI KORKÉP 2015. NOVEMBER 21., SZOMBAT Sok költözéssel tarkított pályafutása alatt 17 labort épített fel Buzsáki György Professzor az újhelyi padlásról SIÓFOK-NEW YORK Elektromérnök akart lenni, mégis négy éve az agykutatásban végzett kiemel­kedő munkájáért érdemelte ki a Brain-díjat. A Siófokról indult fiúcska a család első diplomá­saként a világhírig jutott. Vas András andras.vas@mediaworks.hu- Kacskaringós út vezetett Sió­fok széléről New Yorkba.- Még messzebbről is indul­hatunk: Pécsről - felelte Buzsá­ki György. - A szüléimét ugyan­is a baranyai megyeszékhelyről telepítették ki, s édesapám ál­lást keresve járt rokontól roko­nig Somogybán. így kötött ki vé­gül Siófokon.- Egy gyerek számára ideális hely: vízpart, nyüzsgés, szocialis­ta multikulti.- Valóban meghatározó és maradandó élményt jelentett. Háromszor költöztünk a város­on belül is, a leghosszabb ideig Balatonújhelyen laktunk, ahon­nét két kilométert kellett sé­tálnom minden nap az iskolá­ig. Egy mai gyereknek ez lehet, traumát jelentene, de én még a hófúvásos teleket is élveztem, amikor hatalmas hóbuckákon kellett átmásznunk a társaim­mal. S amikor befagyott a tó, korcsolyáztunk, fakutyáztunk. Otthon sem volt fürdőszobánk, a hálóba is az udvaron kellett át­futnom, s fűtést törülközőbe te­kert melegített tégla jelentette. Nyaranta pedig a szüleim kiad­ták a szobákat, így a padláson aludtunk.- Onnan, abból a helyzetből még távolabbnak tűnik Amerika...- Ezt szoktam én is monda­ni a lányaimnak, akik el sem tudják képzelni, hogy mindezt nem nehézségként éltük meg, hanem a mindennapi élet ré­szének számított. És persze ott volt a megannyi pozitív él­mény. Másodtrombitás vol­tam például a hajózási válla­lat zenekarában, én voltam az együttes legfiatalabb tagja. A nádasoknak köszönhetően volt vércsém, fülesbaglyom, sa­som, teknősöm, sündisznóm. A nyulaimnak a csepeli Ráko­si Művek üdülőjébe bemász­va gyűjtöttem akáclevelet, s bejártunk barátkozni az úttö­rőtáborba. Még egy kis zseb­pénzt is tudtam keresni: nyá­ron dinnyét, halat árultam, au­tómosást vállaltam.- Komoly trauma lehetett Pécs­re költözni.- Amikor a nővérem befejezte a középiskolát, édesanyám úgy gondolta, ott jobb lehetőségeink lesznek.- Bejött az elképzelése, hiszen a fia eljutott az orvosi egyetemre.- Igazából elektromérnök sze­rettem volna lenni, de a család a jogot vagy az orvosit favorizál­ta. És nagyon büszkék voltak, amikor doktoráltam, ugyanis az egész rokonságban én voltam az első diplomás.- Méghozzá nem szimpla köror­vos, hanem az idegtudományok kutatója.- Másodéves koromban le­nyűgöztek Grastyán Endre élettan előadásai, s a profesz- szor hamarosan be is fogadott a csoportjába. Szerettem vol­na diploma után is ott marad­ni, de nem kaptam állást, majd behívtak katonának. A lesze­Buzsáki György mindvégig tartotta a kapcsolatot magyar kollégáival, több mint ötven diák, posztdoktorandusz és tanár fordult meg intézeteiben Agy-díjat érő kutatások: magyar tudóstrió érdemelte ki elsőként az elismerést Buzsáki György Freund Tamás, a Központi Orvoskutató Intézet vezetője és az Oxfordban dolgo­zó Somogyi Péter társaságában nyerte el 2011-ben az Agy-díjat. A New York-i professzor elsősor­ban azt kutatja, milyen mecha­nizmusok biztosítják az agyban az információk kódolását és tá­rolását.- Tudjuk, hogy mintegy harminc betű és harmincezer szó isme­retében képesek vagyunk a tel­jes emberiség tudását közvetíte­ni - magyarázta Buzsáki György. - Ez azért lehetséges, mert a be­tűk és a szavak rendszerbe épül­nek, s ennek a szintaxisnak a szabályait minden azonos nyel­vet beszélő ismeri. A csoportom fő célja azoknak a szabályoknak a megismerése, melyek lehető­vé teszik, hogy az agy különböző területei egy közös nyelven infor­mációt tudjanak cserélni. A kuta­tásaink azt bizonyítják, hogy ezt a kódolást az agy által generált ritmusok biztosítják, s az ezekbe zárt információcsomagok segít­ségével lehet a neuronális betűk­ből neuronális szavakat, monda­tokat összeállítani és értelmezni. Egyik fő eredményünk, hogy az emlékezettároiásban az éber és az alvó agy között munkameg­osztás létezik. A tanulás idején az agykéregben gyűjtött infor­máció tömörítve jelenik meg az agy keresőgépének tekinthető hippocampusban, s alvás idején megfordul az információáram­lás iránya, s a hippocampus „ta­nítja’’ az agykérget, így megfele­lő szelekció után csak igen kis mennyiségű, viszont fontos in­formáció kerül hosszú idejű tá­rolásra. Megfigyeléseinket kü­lönböző agybetegségek - epilep­szia, skizofrénia, poszttraumati- kus stressz, depresszió - kuta­tásában és kezelésében hasz­nosítják. Bár hosszú évtizedek óta külföl­dön él, a somogyi származású professzor - noha saját beval­lása szerint nem törekszik külö­nösebben a magyaros életvitel­re - igyekszik mind szorosabb kapcsolatot tartani szülőhazájá­val. Utóbb kiderült, állítása első­sorban a gasztronómiára vonat­relés után a gyógyszeriparban dolgoztam Budapesten, s hét­végenként ingáztam Pécsre, az élettani intézetbe, hogy foly­tassam a kutatásaimat. Ideig­lenes státuszt kaptam, majd, amikor az intézet párttitkára disszidált, felvettek. Grastyán professzor az utódának szánt, de láttam, mennyi fölösleges dologgal kell foglalkoznia- megküzdenie, és amúgy is: ak­koriban rendkívül komoly hi­erarchia uralkodott az egyete­meken, amit nem tudtam meg- szokni-elfogadni. így aztán, amikor lehetőség adódott, kül­földre mentem.- Nem félt a változástól? Egyete­mi kutatóként mégiscsak vala­miféle biztonságos burokban él­hetett.- Gyerekként hozzászoktam az állandó költözéshez, a válto­zásokhoz. Előbb az Egyesült Ál­kozott, ugyanis manapság már nem preferálják a magyaros fo­gásokat az étkezésekkor - amíg szülei, illetve felesége szülei lá­togatóba érkeztek hozzájuk, gyakrabban került klasszikus magyar étel az asztalra.- A magyarországi látogatások­kor viszont bepótolom az ilyes­lamokba, Texasba mentem, majd Kanadába, onnan Svédország­ba. Aztán vissza az Államokba, Kaliforniába, végül jött a kele­ti part: New Jersey és New York.- Nem az az elüldögélős típus...- És közben felépítettem ti­zenhét labort. Emellett a magyar kollégákkal mindvégig megma­radt a kapcsolatom, az elmúlt év­tizedekben legalább ötven diák, posztdoktorandusz és tanár for­dult meg az aktuális kutatási he­lyemen: volt, akivel néhány na­pot dolgoztam együtt, de akadt, akivel nyolc évet.- Nekik már könnyebb volt, hi­szen honfitárshoz mehettek...- Mindenütt nehéz beillesz­kedni, bár igaz, a tudományos életben valamivel egyszerűbb, hiszen nincsenek országhatá­rok, diszkrimináció, csak terü­letek és eredmények. Ebből a szempontból nem számít, ki mi­fajta hiányt - állította a világhírű professzor, aki szabadidejében vi­szont kifejezetten ragaszkodik az Óhazához: egy nagyjából harminc fős, Erdélyből és Magyarország­ról származók alkotta társaság­gal havi szinten összejár, ahogyan állandó vendége a New York-i ma­gyar konzulátus eseményeinek is. lyen náció: minden nemzetben akadnak kiválóságok, jóakara- tú emberek, s persze elkerülhe­tetlen, hogy csirkefogók is. Nem­régjártam például Iránban, ahol azt láttam, hogy a vallási fana­tizmus vezette oligarchia elle­nére az emberek többsége úgy érez, gondolkodik és reményke­dik, mint a magyarok a kommu­nista diktatúrában.- Magyarországból is ilyen nap­rakész?- Az internet korában nem nehéz, például minden ma­gyar rádió elérhető. A kiala­kult politikai polarizáció el­szomorít, ugyanis kihat a min­dennapokra: a barátaim között akadnak, akik nem állnak szó­ba egymással, mert úgy vélik, létezik jó és rossz párt, s a hoz­zájuk tartozás az élet lényege. Ami persze nevetséges, hiszen a két véglet között mindig ott Magyarországra leközelebb jövő januárban látogat haza, s ekkor Kaposvárt is útba ejti, a TIT so­mogyi szervezete ugyanis kon­ferenciát szervez a tiszteletére: huszonharmadikán a Kaposvári Egyetemen Áder János államfő fővédnöksége mellett kerül sor az eseményre. az átmenet lehetősége. A tudo­mány is ezen alapul: meg kell érteni, hogy a komplex rend­szerekben a dinamikus átme­netek jelentik a lényeget. Ez a társadalomra is igaz. Számom­ra például az a magyar, aki tesz valamit az országért, füg­getlenül attól, hol él, vagy hogy jobb- vagy baloldali.- Milyen magyarnak lenni Ame­rikában?- Megtisztelő. És úgy is is­mernek, noha amerikai állam­polgár is vagyok. Tudóskörök­ben amúgy kifejezetten jó aján­lólevél, mert bár kevesen va­gyunk, arányaiban valahogy si­került többet nyújtanunk, mint más európai nemzeteknek. S ez így van a zenében, művészetek­ben is.- A tengerentúlon is magának való, bogaras emberként tekinte­nek egy tudósra? Buzsáki György A következő életemben mérnök lennék - vallja honlapján, ahol meglehetősen hosszan kell gör­getni, mire publikációinak s elis­meréseinek végére ér a látoga­tó. A hatvanhat esztendővel ez­előtt Kaposváron született tudós ugyanis jelenlegi szakmájában is meglehetős sikerrel tevékeny­kedik, ennek ékes bizonyíté­ka többek között a Nobel-díjjal egyenértékűnek tartott Agy-díj, melyet 2011-ben vehetett át két kollégájával. Pályája Pécsről indult, ahon­nan a családot nagyapja vité­zi címe miatt kitelepítették a Rákosi-rendszerben, így került a Siófokhoz tartozó Balaton- újhelyre. Tizenhárom eszten­dős volt, amikor visszaköltöz­tek a baranyai megyeszékhely­re, ahol 1974-ben diplomázott az orvosi egyetemen, tíz évvel később pedig idegtudományok­ból PhD-zett. Karrier- és kalandvágya vitte az Egyesült Államokba, ahol előbb Texasban, majd Kanadában - Calgaryban és az ontariói Lon­donban -, dolgozott, majd egy svéd kitérőt követően San Di- ego, végül New Jersey és New York következett. Jelenleg a New York Egyetem idegtudomá­nyi intézetét vezeti.- Egy jó kutató kitartóan dol­gozó, mélyen koncentráló, ku­darctűrő, de semmiképpen sem magába forduló, hiszen az együttműködéshez, a kutatá­si feltételek megteremtéséhez, a háttéjrszakmákban dolgozók megnyeréséhez, az oktatáshoz, s persze az eredmények nép­szerűsítéséhez elengedhetetlen, hogy a való világban éljen.- Vagyis a szabadidejében meccsre, színházba jár, beül sö­rözni, kávézni, kiállításokat láto­gat, kirándul?- Az igazi hobbim a munkám, nemcsak hétköznap, de általá­ban hétvégén is dolgozom. Állí­tom, üres pillanat még nem volt az életemben, még utazás köz­ben is olvasok, vagy az aktuális témámon gondolkodom.- Azért néha muszáj kilépni eb­ből a világból!- Szívesen megyek színház­ba, operába, hangversenyek­re, és a feleségemmel a mai na­pig eljárunk táncolni. Munkába biciklivel járok, legalábbis, ha megtehetem. És imádom a mo­dern építészetet, a New Jersey-i házunkat is ennek megfelelően építettük: igazi zöld otthon, a fű­tést, a meleg vizet napenergia biztosítja.- Magyarországon ebben is ne­hezebb dolga lenne... Tényleg, milyen gyakran látogat haza?- Mostanában gyakrabban, de az az igazság, hogy nehezen maradok meg egy helyen három napnál többet, előfordul, hogy Ja­pánba vagy Kínába is csak egy­két napra megyek. Otthon Bu­dapest mellett általában Pécs­re, nagy ritkán a Balatonhoz ju­tok el. De azért voltam Kapos­váron is néhányszor, s örömmel láttam, mennyire kizöldült a vá­ros. Nagyon fontos, hogy az em­ber maga teremtse meg az élhe­tő környezetet: ezt próbálom el­érni az intézetünkben is, hiszen az alkotó munkának ez fontos feltétele. á t 1 Évtizedek alatt sem lazult a kapocs, s januárban Kaposvárra is ellátogat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents