Somogyi Hírlap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-25 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 40. szám

2015. OKTÓBER 25., VASÁRNAP MEGYEI KÖRKÉP g Huszonöt év: a Kapós Art helyi egyesületből lett határon túl is ismert társaság Sikeres ötlet fogant a Trabiban Huszonöt éve alakult meg a Kapós Art Képző- és Iparmű­vészeti Egyesület, mely a mai napig országosan meghatáro­zó művészeti tömörülés. Legis­mertebb kezdeményezésük, a Groteszk-tárlat világszinten is egyedülálló kezdeményezés. Vas András andras.vas@mediaworks.hu KAPOSVÁR Az ötlet, hogy szerve­zett keretek között teret kelle­ne adni Kaposvár és a megye ifjú képző-és iparművészeinek valahol Békéscsaba és Kecske­mét között fogant 1990-ben egy Trabantban: Vörös András fes­tőművész, aki akkor már tag­ja volt a Fiatal Művészek Stú­diójának és a Művészeti Alap­nak - s túl volt egy moszkvai és leningrádi tanulmányúton, melyen a francia Antenne 2. csatorna filmet forgatott róla, mint a nagy szenzációnak szá­mító keleti underground képvi­selőjéről -, egy kiállításról ha­zafelé pöfögve arra jutott társa­ival, hogy kellene egy egyesü­let, melyben a hasonló művé­szi elképzelést vallók összejö­hetnének.- Ha pontosak az informáci­óink, az ország első képző- és iparművészeti egyesületeként alakultunk meg 1990-ben - mondja az idén ősszel 25. szü­letésnapját ünneplő Kapós Art elnöke. - A kezdetekkor tizen­hármán voltunk, aztán mű­vésztelepi barátságok és mun­kastílus alapján bővülgetett a létszám, s jelenleg már negy­vennégy tagja van az egyesü­letnek. Tucatnyian pedig az ifjúsági csoportban tevékenykednek, ugyanis, mivel a Kapós Artnál pontosan tudják, milyen nehéz a pályakezdő művészek éle­te - a tagság nagy része a há­rom T, vagyis a „tilt-tűr-támo- gat” időszakában szocializáló­dott a szocializmusban... -, így elhatározták, teret-lehetőséget adnak az ifjú tehetségeknek. A tagságot amúgy nem elsősor­ban a földrajzi helyzet köti ösz- sze, hiszen, noha nevében So- mogyhoz, s azon belül is a me­gyeszékhelyhez kötődik, mis­kolci, soproni, fővárosi, s több határon túli művész is az egye­sülethez tartozik: festők, szob­rászok, grafikusok, iparművé­szek, fotográfusok, művésze­ti menedzserek, akik negyed század alatt rendre egyfélét, vagy legalábbis valami nagyon hasonlót gondolnak-gondoltak a művészetről. A progresszív-nyitott szemlélet a legfőbb közös ne­vező - magyarázza Halmos Klára, az egyesület titkára -, vagyis egyetértünk, hogy mű­vészetben nincs személyes ér­dek és lokalitás. Utóbbinak ékes bizonyíté­ka, hogy alig fél esztendővel a megalakulás után máris orszá­gos pályázatot hirdettek: az or­szágos Groteszk képző- és ipar- művészeti kiállítás azóta már nemzetközivé nőtte ki magát, s nagy az esélye, hogy a há­rom év múlva esedékes újabb tárlat az egyik legelitebb fő­városi kiállítóhelyre, a Vigadó Galériába is bebocsátást nyer. Másik fontos eseményük, a szintén éveken át megrende­zett Mail Art-kiállítás is átlé­Negyed század művészété: m a Kapós Art tagjainak munkái a határokon túlra is eljutottak Vörös András, a Kapós Art elnöke Halmos Klára, az egyesület titkára A progresszivitás és a nyitottság tartja össze a tagságot A fiatal művészeknek is lehetőséget biztosítanak pett a határokon, de az egye­sület nagy dobásnak tartja az Új Magyar Avantgarde kiállí­tást, valamint, hogy a visegrá­di országok - Cseh-, Lengyel és Magyarország, valamint Szlo­vákia - művészeinek People- Metr-tárlatát sikerült Kapos­várra hoznia. Ötletekkel-tervekkel ma is tele a padlás, más kérdés, hogy az elmúlt másfél évtizedben sokkal rögösebb út vezet meg­valósításukhoz, mint a rend­szerváltás utáni évtizedben.- Nagyjából kétezerig a kul­túra és a művészetek is érez­hették a megváltozott világ jó­tékony hatásait - fogalmaz dip­lomatikusan Halmos Klára -, az ezredforduló óta viszont fo­lyamatosan csökken a támoga­tás. Jellemzően pályázati pén­zekből dolgozhatunk, vagyis minden fillérért meg kell küz­deni, s persze sokkal behatá- roltabbak a lehetőségeink. Szá­munkra külön komoly hátrány, hogy megszűnt a megyei műve­lődési központ, az SMK, mely biztos hátteret adott, és sajnos azt is megérezzük, hogy a kép­zőművészetre nem érvényes a TAO-kedvezmény. Éppen ezért a programunk is elég képlé­keny, egyedül a Groteszk-kiál­lítás biztos pont, melyet Kapos­vár támogat. Egy vidéki művészeti egye­sület számára amúgy a legna­gyobb probléma, hogy a pályá­zati támogatásokról a főváros­ban döntenek, és a pénzek oda- ítélőinek gyakran fogalmuk sincsen, egy adott társaság mi­lyen valós munkát végez. Ré­giós szinten szakmaibb dön­tések születhetnének, ám erre most kevés az esély. Mint aho­gyan jelenleg arra is, hogy az anyagi okok miatt jövőre terve­zett jubileumi tárlatot - most, a valós huszoinötödik születés­napra a dokumentációs kiállí­tással emlékeznek a Kaposvá­ri Egyetem galériájában - a so­mogyi megyeszékhelyen is be­mutathassák: jelen állás sze­rint Dunaszerdahelyen lesz lát­ható a több, nemzetközi szin­ten is jegyzett művész alkotá­sait bemutató anyag.- Szerencsére a barcsi mű­vésztelepet, melyre 1997-ben létrehoztunk egy alapítványt is, a mai napig tudjuk működ­tetni, igaz, az elmúlt két év­ben már Petörkén - mondja Halmos Klára, s erre elismerő­en bólintunk, mert ritka kincs egy olyan hely, ahol folyamato­san dolgozhatnak és dolgozni is akarnak a művészek.- Az igazi álom persze egy alkotóház lenne - szól közbe Vörös András -, ahol éves szin­ten lehetne dolgozni. Emellett jó lenne a Groteszk-tárlatok anyagának is egy állandó kiál­lítóhely, hiszen a világon egye­dülálló érték. Ahogyan különleges érték a mai világban a Kapós Art is: már az is megsüvegelen- dő, hogy negyed századot si­került átvészelnie, köszönhe­tően annak, hogy képesek vol­tak rendre megújulni, nem volt példa hangos veszekedésre, el­lentétekre, és a tagok soha nem irigykedtek egymás munkáira. Utóbbi, ismerve az elmúlt huszonöt esztendő Magyaror­szágának történéseit-állapotát, önmagában is csoda...

Next

/
Thumbnails
Contents