Somogyi Hírlap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 36. szám
4 A HÉT TÉMÁJA 2015. SZEPTEMBER 27., VASARNAP \ \< OSSZCill lliis A kiváltó ok A mostani menekültválság talán azért ennyire súlyos, mert az Európai Unió a korábbi válságait sem heverte ki. Roller Boglárka, a a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karának dékánhelyettese szerint a válságterületek orvoslása még folyamatban van. Nem mondhatjuk például, hogy létrejött a valódi gazdasági és monetáris unió, hogy megtaláltuk a megvalósítani kívánt gazdasági-társadalmi modellt, de az uniós intézményrendszer demokratizálódása érdekében is sokat kell még tenni. Ráadásul a polgárok is egyre inkább elfordulnak az Európai Uniótól. Az europesszimizmus, az euro- depresszió, az integrációs folyamatok kritikája, és az Európai Unió intézményeinek, döntéshozóinak és politikájának' elutasítása kortünet. A menekültválság egy ilyen időszakban felerősíti az EU irányában kialakult ellenérzéseket. A téma a 2018-as itthoni választáson is döntő lehet, hiszen ez olyan történet, amit napról napra figyelnek és követnek azok a választók is, akik nem foglalkoznak politikai témákkal. Török Gábor politológus szerint az elmúlt időszakban a magyar politikának sem volt olyan témája, amely „ennyire vacsoraasztal-téma lett volna”. A menekültkérdésről minden magyar választónak van valamilyen álláspontja - véli Török. A politikai pártok tevékenysége ebben az ügyben alapvetően határozza meg a választók politikai pártokról való gondolkodását, aki jól teljesít ebben a témában, az kétségtelen, hogy akár 2018-ra is olyan előnyt szerezhet, ami döntő lehet. „Most persze nem tudunk 2018-as fejjel gondolkodni, de az a feltételezésem, hogy ha 2018-ban visszatekintünk az előző 4 évre, akkor abban az egész menekült-tematikának kiemelt jelentősége lehet.” Török Gábor szerint egyébként az ellenzéknek „csak akkor van bármilyen mozgástere a témában, ha a kormány jelentős mértékben hibázni fog.” Szakad vagy marad? Angyal Ágnes, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója szerint a migrációs hullám két éve erősödött fel, idén érte el eddigi csúcspontját, de jelenleg nem látszik, hogy rövid távon változás állna be. A jelenlegi válság megmutatta, hogy az uniós szinten szabályozott bevándorlási rendszert újra kell gondolni. Az EU 28 tagállama ugyanis eltérő érdekekkel rendelkezik: másképp érinti a kérdés azokat az államokat - Olaszországot, Görögországot, Magyarországot, Horvátországot -, amelyek a külső határon fekszenek, mint Németországot vagy Svédországot, amelyek célországok, és megint másképp például a balti államokat. Az újabban csatlakozott tagállamoknak gazdasági ereje és a bevándorlást tekintve közel sincs akkora tapasztalata, mint Németországnak vagy Franciaországnak. A héten az unió vezetői több fontos kérdésben egységesen döntöttek, az azonban kérdés, hogy a jövőben az EU képes Nehéz ügyek Koller Boglárka szerint a mostani már a sokadik fontos válság, s az eddigiek közül sincs mindegyiken sikerrel túl a közösség. „Az út amelyet az integráció bejárt az 1950-es évek óta nem volt viszontagságok nélküli, meg lehet itt említeni az 1965/66-os üres székek politikájaként híressé vált intézményi válságot, amelyet Charles de Gaulle idézett elő azzal, hogy miután úgy vélte, a közösségi döntéshozatal veszélyezteti Franciaország nemzeti érdekeit, visszavonta a képviselőit az Európai Közösség Tanácsának üléséről, intézményi válságot idézve elő, amely csak 1966-ban, a luxemburgi kompromisszummal oldódott meg. A kilencvenes évek eleje, a Ma- astrichti kormányközi konferencia is a válságos időszakok közé sorolható. A tét akkor az volt, hogy egy új projekt létrehozásával, az integráció alapjainak átértékelésével képes-e Európa felülkerekedni a passzív, és sokszor szkeptikus légkörön. Visz- szatekintve már tudjuk: a teljesítés sem maradéktalanul sikerült. A Gazdasági és Monetáris Unió maastrichti receptje csak nevében tartalmazta a gazdasági uniót, a ratifikáció nehézségei mutatták, sokan elpártoltak a közös Európa projektje mellől. A sor tovább folytatható az Alkotmányos Szerződés kudarcával. 2005-ben két alapító tagállam - Franciaország és Hollandia - is nemet mondott a szerződésre. A Reformszerződésként feltámasztott és végül nagy nehezen 2009-ben Lisszaboni Szerződésként hatályba lépett szerződés már az Alkotmányos Szerződés korábbi ambícióitól részben megfosztott szöveg. Amit 2008-tól tapasztalunk az pedig nemcsak a globális gazdasági és pénzügyi válság európai negatív hatásai, hanem egy új típusú válság komplex tünetekkel: gazdasági/pénzügyi, intézményi/belpolitikai és bizal- mi/identitás válság területekkel, amelyből az Európai Unió jelenleg keresi a kiutat.” Orbán Viktor a menekültválság kezdete óta sarkosan fogalmaz, radikálisan politizál. Török Gábor politológus a Magyar Narancsnak adott interjújában azt mondta: „Orbán az elmúlt hetekben kiemelkedett a magyar politikai realitásból, és elsőként a rendszer- váltás utáni politikusok közül, vi- lágpolitikailag is értelmezhető szereplővé vált. Csodálkoznék, ha ez az ő szándékával ellentétesen történt volna. Tudja, hogy ezzel újrarajzolhatja saját politikai arcélét, eddig ugyanis a fő nemzetközi értelmezés az volt, hogy egy diktatórikus hajlamú, populista politikus és/vagy kevésbé fontos, átmeneti szereplőnek gondolták. Ezzel az üggyel azonban áttörte a fölötte lévő üvegplafont.” Az elemző szerint pénteki bécsi sajtótájékoztatóján „Orbán Viktor politikai karrierje talán legjobb formáját mutatta. Összeszedett, világos, érthető és következetes volt. Nem a korábban megszokott szlogenek, panelek, mankók viszik most előre, hanem az egyértelmű, logikus, átélhető okfejtések. Láthatóan nem azt mondja, amit a kommunikációs csapat patikamérlegen kimért, hanem - talán mert most hisz abban, amit tesz - van bátorsága gondolkodni, összemérni, ütköztetni.” Angéla Merkel kissé meggyengült, de korántsem gyenge Újabb felmérés jelzi Angéla Merkel népszerűségének csökkenését Németországban: a kancellár támogatottsága két éve a legalacsonyabb szintre süllyedt, már csak a negyedik a politikusok népszerűségi rangso rában. A Politbarometer szerint a németek 73 százaléka ugyan úgy véli, hogy Merkel jól dolgozik, de a menekültválságban követett politikájával csak 50 százalék elégedett, 43 százalék pedig elégedetlen. Elemzők szerint ez csak átmeneti állapot és az aktuálpolitikai történések következménye. Ugyanakkor továbbra sincs a színtéren olyan szereplő, akinek a személyes támogatottsága akár csak megközelítené Angéla Merkelét a kancellári preferencia vonatkozásában. H Angéla Merkel es Orbán Viktor: j a mind gyakoribb mosolyszünet HHH után most úgy tűnik, újra szövetségesre találnak egymásban Orbán Viktor a világpolitika sokat idézett szereplője lett Menekültek Görögországban: az életükért könyörögnek Európának, miközben az EU egységét veszélyeztetik lesz-e egységesen fellépni, közös válaszokat adni, vagy tovább mélyülnek a törésvonalak, amely szakadáshoz vezethet. Ciprasz: a válságzsonglőr Még nem fordult elő Görögországban, hogy egy olyan politikus kapott újbóli meghatalmazást, aki jelentett be megszorításokat. Ráadásul az új görög kormány arra kapott mandátumot, amire a hitelezők is vártak: a nemzetközi mentőhitelprogram levezénylésére. Az állandóság jele az is, hogy Efklídisz Caka- lótosz, a hiteltárgyalások finisében kinevezett „jó pénzügyminiszter” került újra a tárca élére. Az, hogy ez mennyire sikerül majd, a novemberi első felülvizsgálatkor derül ki. A következő rendkívüli feladat a menekültkrízis kezelése Görögország számára, mivel az idén eddig már 260 ezer bevándorló érkezett területére, és az Európai Unió többi országa szemére veti Athénnak, hogy nem tesz eleget a migrációs hullám feltartóztatásáért. Ciprasz szerint viszont, az Európai Uniónak kellene többet tennie a menekültválság megoldásáért. Az uniós feszültségek fontos része van tehát a görögök kezében. Anglia: kint vagy bent? A briteket jövőre szavaznak arról, tagjai akarnak-e maradni a közösségnek. Elemzők szerint azért sem mindegy mi történik a következő hónapokban, mert a migráns krízis kezelése sokat nyomhat a latba, amikor dönteni fognak. Koller Boglárka szerint „2015- ben egy olyan Európai Unióban élünk, amikor a kilépés már sokak számára reális alternatívája az uniós tagságnak. Ma már nem számít tabutémának az EU-ban történő benn és kinn maradás lehetőségének latolgatása. Éppen ezért úgy gondolom, hogy ameny- nyiben a menekültválságra nem születnek hatékony uniós, és persze tagállami válaszok, akkor az tovább erodálhatja a már most is igen alacsony szinten lévő bizalmat az Európai Unió egésze, és annak intézményei irányában. Az uniós tagságukról döntő britek számára pedig bizonyítéka lehet annak, hogy ez is ismét egy olyan terület, ahol az EU nem tud hatékony válaszokkal szolgálni.”
