Somogyi Hírlap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-19 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 26. szám
4 A HÉT TÉMÁJA 2015. JÚLIUS 19., VASÁRNAP Ha a magyar genetikusoknak igaza van, rövidesen ránk figyel a tudományos világ, s néhány évtized múlva kétszer annyit élhetünk, mint most. Az életben csak a halál biztos, de lehet, hogy már az sem. Magyar genetikusok fantasztikus felfedezést tettek: a kutatásaik jelenlegi állása szerint sikerült megfejteniük az örök élet titkát. Pontosabban azt, hogyan lehet elérni, hogy az élő szervezet ne öregedjen. A felismerés tudományos földrengést okozhat, átalakíthat alapvető dolgokat az orvoslásban, például azzal, hogy a daganatos betegségek is gyó- gyíthatóvá válnak. Fábos Erika Az öregedés az a biológiai jelenség, amely minden embert érint, s nem csupán orvosbiológiai, de társadalmi jelentősege is komoly. Ezért van az ezzel foglalkozó kutatásoknak fontos tudományos jelentőségük: elég, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt években kétszer osztottak ki az ezzel kapcsolatos munkáért orvosi, egyszer pedig kémiai Nobel-díjat. Az elmúlt évtizedekben sok újat megtudtunk az öregedésről. Például beazonosítottak közel ötszáz olyan emberi gént, amelynek szerepe van a folyamatban. Ez azért lényeges, mert ezeknek a géneknek a kiiktatásával jelentősen lehet lassítani az öregedés folyamatát. Ezzel már jártak a magyar kutatók felfedezéséhez. Az ELTE kutatói ugyanis azt kezdték keresni, mi az, ami a „halhatatlan” biológiai rendszerekben megvan, de bennünk nincs vagy másként működik. Ugrik, nem ugrik Az öregedés szempontjából az emberi test ugyanis alapvetően két szövettípusra osztható: a halhatatlanra és a halandóra. A halandót a szomatikus sejtek alkotják - ennek differenciálódásából alakul ki a máj, az idegrendszer és egyéb szövetek. A természet azonban az evolúció során létrehozott olyan biológiai rendszert is, amit a tudósok halhatatlannak ismernek. Ilyen az emberi szervezetben is megtalálható a csíravonal. „Ez az, amit átadunk az utódunknak, a gyermekünk az unokánknak, ez köti össze a generációkat egymással - magyarázta a tanszékvezető. - Az elmúlt években kiderült, hogy az örökké létező sejtekben a mobilis genetikai elemek gátoltak, vagyis nem képesek más sejtekbe bejutni. Ugyanez vonatkozik a rákos sejtekre. Ehhez képest, az emberi genomban úgynevezett »ugrá- ló« gének vannak, amelyek az öregedési folyamatok kialakulásában szerepet játszhatnak. „A legszélsőségesebb példa eddig az volt, hogy néhány mutáció kombinálásával 3-4 gént is kiiktattak fonálférgekben, amitől ezek 5-6-szor hosszabb ideig éltek, mint normális esetben - magyarázta lapunknak Vel- lai Tibor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Genetikai Tanszékének vezetője. - A fonalférgek amúgy 10 napot képesek élni, ezekkel a módszerekkel viszont 60 napig éltek. Ez emberi viszonylatban 500 évnek felelne meg, de a kísérleti alanyok végül elpusztultak, tehát csak az derült ki, hogy a gének befolyásolják ugyan az öregedést, de nem okozzák.” Mástól öregszünk Vellai Tibor azt mondta: egészen mostanáig azt hittük, hogy az öregedést a sejtekben felhalmozódó molekuláris károsodások okozzák. Ennek következtében idővel a sejtek működése leáll, elpusztulnak, és amikor ez tömeges méreteket ér el, megjelennek a betegségek - a folyamat vége az élőlény elpusztulása. „Azt is tudjuk, hogy ez nem a véletlen műve, hanem genetikailag szabályozott biológiai folyamat, ami fajonként jellemző. Ez egy az evolúció által megőrzött molekuláris mechanizmus: ezért van, hogy a muslinca egy hetet, a fonálféreg tíz napot, a kutya 10-12 évet, az ember pedig 70-80 évet él. Hiába értettük tehát egyre jobban azt, hogy mi az öregedés, valójában nem tudtuk megmondani mitől öregszünk.” Rádupláztunk Az orvostudomány elképesztő módon fejlődik. Ennek köszönhetjük, hogy az elmúlt 200 évben duplájára nőtt az emberi átlagéletkor. „A 1800-as években a fejlett ipari országokban az átlagéletkor 40 év volt - mondta a genetikus. - Voltak ugyan, akik 80 évet éltek, de a halálozási arány magas volt már egész fiatal korban is. Eltelt 200 év, az orvostudomány fejlődése következtében ma ezekben az országokban 80-85 év a várható élettartam. Ez kétszeres növekedés. A legmeglepőbb változás, hogy az élettartam-növekedés egy lineáris tengely mentén történt, vagyis a legrosszabb forgatókönyv szerint a mai gyerekek átlag 90-100 éves élettartammal fognak szembesülni. Nem kétszáz, húsz-harminc év is elég lesz, hogy újra megduplázódjon az átlagéletkor.” Vellai Tibor szerint erre az a magyarázat, hogy az örökítőanyagunkban rejlő potenciál alapján a biológiai korlátunk sokkal nagyobb, -mint amennyit ma élünk. Valójában akár 150 évet is élhetnénk. Ha az orvos- tudomány nemcsak arra lenne képes, amit sok száz éve csinál, azaz, hogy a betegségeket „javítgatja”, hanem megakadályozná azokat a folyamatokat, amelyek megbetegítenek, vagyis csökkentené az öregedési folyamat sebességét, hatalmasat léphetnénk előre. Ezzel ugyanis az ösz- szes öregkori betegség kialakulását egyszerre sikerülne meggátolni. A gyanús telomerek A közelmúlt kutatásai szerint a telomerek - a DNS-szálakat lezáró „védőkupakok” - hosz- sza az élet hosszával egyenesen arányos. Vagyis minél kevésbé töredeznek az örökítőanyagunk végi, annál tovább élhetürík. A kaliforniai egyetem kutatói például a telomerek meghosszabbításával érték el a sejt belső órájának visszafordulását, egészségesen és fiatalon tartva a DNS-t. Ám hiába volt sokáig bíztató az Irány, kiderült, hogy önmagában a telomerek védelmével sem hosz- szabbítható meg az élet. Néma matuzsálemek Az öregedéskutatók természetesen nem csupán a biológiai mechanizmusok megértésén fáradoznak. Azokat az embereket is régóta vizsgálják, akik jóval hosszabb ideig élnek, mint az átlag. A százon túli emberekben közös, hogy sokáig éltek aktív életet, aszkéták voltak, keveset ettek és szellemileg is igyekeztek frissek maradni. Ennél tudományosabb volt egy 115 évesen meghalt holland asz- szony genetikai vizsgálata. A csaknem egy évtizedes kutatás után a holland tudósok felismerték, hogy a nő vérében szinte nem voltak mutáns sejtek, amelyek másoknál súlyos betegségek forrásai lehetnek. Pontosan nem értették a jelenséget, de leírták, hogy ez azt jelenti, hogy a nő szervezetében kivételes képesség volt arra, hogy korrigálják vagy elpusztítsák a problematikus sejteket. Az emberi genom fele ilyen ugráló génekből áll. Amikor egy ilyen ugrik egyet, bejuthat más génbe, s elronthatja működését. Ha képesek leszünk megakadályozni az aktivitásukat, akkor az öregedési folyamatot is meg fogjuk gátolni. Ez ma még a tudományos-fantasztikus gondolatok világa, de vannak biológiai rendszerek, ahol az ugráló gének nem ugrálnak, tehát ez az állapot elérhető. Ilyen a csíravonalunk, az a sejt-, szövettípus, amely az ivarsejteket hozza létre. Ez a speciális fehérjegépezet és egy kis RNS-ből álló szabályzórendszer meggátolja az ugráló gének működését. Mindezt még tudományosan is bizonyítani kell, de ha valóban helyesek a feltevéseink, akkor az ugráló gének megfékezésével extrém módon, akár száz év felettire tolható az emberi élettartam, és az időskori megbetegedések kialakulását is jelentősen késleltethetjük.” A halhatatlanság halált hoz a rákos sejteknek Ez áttörést jelenthet, hiszen ha ismerjük a halhatatlanság mechanizmusát, akkor idővel, akár halandóvá tudunk tenni halhatatlannak hitt rendszereket is, mint amilyenek például a rákos daganatok. A felismerés tehát elképesztő tudományos és társadalmi távlatokat nyit. Nem csoda, hogy a kutatók örömmel teli félelemmel fogadták a felismerést. „Napokig alig tudtam aludni - mondta Vellai Tibor - Egyfolytában azon törtem a fejem, vajon hol hibáztunk, mi nem stimmel. Ha ugyanis minden úgy van, ahogy feltételezzük, annak olyan jelentősége lehet, mint annak idején a DNS felfedezésének. A felismeréseinket pár hónapja publikáltuk tudományos felületeken, fél év múlva már jobban fogjuk látni, mit szól hozzá a tudományos világ. Ezután kísérletek következnek, de tíz év múlva már orvosi eredményekben is kézzel fogható lehet a felfedezésünk. Ami persze egy sor etikai kérdést felvet. De nekünk, kutatóknak nem azon kell gondolkodnunk, hogy mire lehet ezt használni, ez társadalmi döntés kérdése. A mi dolgunk, hogy minél inkább megértsük az öregedési folyamat molekuláris alapjait. A gyógyászati alkalmazás egy újabb lépcsőfok lehet, egy óriási jelentőségű lépés.” A DNS-t lezáró telomer nem az örök élet kulcsa És az étrend? Az öregedéshez kapcsolódó másik, szintén rohamosan fejlődő kutatási terület a sejtes önemésztés folyamata. A kutatók szerint ez a ma ismert egyik legfontosabb öregedési folyamatot szabályozó mechanizmus, amely az éhezési stresszre reagál: amikor sokáig éhezik egy sejt, felemészti önmaga egy részét, miközben megújul, és a felszabaduló energiából tovább tud élni. Ez sokáig csak az orvostudomány megfigyelésén alapult - ezért tartják gyógyítónak a böjtölést -, de ma már pontos laboratóriumi kísérletekkel is alátámasztották, hogy a csökkentett kalória-bevitel akár kétszeresére növelheti az élettartamot.
