Somogyi Hírlap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-28 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 23. szám

2015. JÚNIUS 28., VASÁRNAP SZTORI *•» „En abszolút Boeing-parti vagyok, mert ezekbe a gépekbe beletervezik az embert” Kapitánynő a felhők fölött Gyöngyösi Diána az első ma­gyar kapitánynő Boeing repülő­gépen. Úgy érzi, mind a kollégái, mind az utasok nagyon jól fogad­ták, hogy egy férfiasnak kikiál­tott szakmában egy nő is reme­kül helyt tud állni. Diána húsz éve repül, imád főzni, rendszeresen síel, de az igazán nagy szerelme a vitorlázórepülés. Csejk Miklós BUDAPEST „Boeing-737-800-as tí­pusú gépen repülök, 189 szemé­lyes és a maximális megengedett felszálló tömege 79 tonna. Előt­tem Czigány Ildikó volt az első magyar női közforgalmi pilóta, én az első magyar kapitánynő va­gyok Boeingon” - tisztázta Gyön­gyösi Diána a pontos helyzetet, majd hozzátette, hogy „abszolút Boeing-párti vagyok, mert ezek­be a gépekbe még beletervezik az embert mint tényezőt. Hogy mást ne mondjak, a Boeingban van egy klasszikusnak mondható szarv­kormány. Persze ott is vannak mindenféle hidraulikus áttételek, de az érzet, hogy én vezetem a re­pülőt, százszázalékos.” Arra a kérdésre, milyen a fel­hők fölött a napfelkelte, nemcsak azt a választ adta Diána, hogy pá­ratlan, hanem rögtön hozzátet­te, hogy neki az éjszakai műszak is eszébe jut a napfelkeltéről. In­kább nappal szeret dolgozni, nem éppen egy bagoly típus. „Precíz és pontos ember va- gyök, minden részletre nágyon ügyelek, bármiről is legyen szó, és talán életemben kétszer volt, hogy elkéstem” - mondta önma­gáról, amikor azt firtattuk, hogy mennyire kalandvágyó a magán­életben. Diána remekül főz, szeret kita­lálni új ételeket, és nagyon örül annak, hogy férje szívesen mo­sogat. Nyaralás helyett hobbijuk­nak, a vitorlázórepülésnek élnek, télen pedig síelni járnak, ekkor Diána szereti átadni magát a férje által gondosan megtervezett ka­landoknak. „Nagyon jó érzés, hogy otthon nő lehetek” - fejtegette, majd hoz­zátette, hogy nem ő húzta rá azt a sztereotípiát a pilóta szakmára, hogy az a férfiaknak való. „Egy Boeing-737-es kapitánya­ként nem nőként vagy férfiként viselkedünk, hanem a protokoll szerint vannak előírások, amiket be kell tartani” - emelte ki. A kol­légáival régóta ismerik egymást, igen jó viszonyban vannak, ezért nincsen jelentősége annak, hogy férfi vagy nő egy repülőgép kapi­tánya. Az utasok jelentős többsé­ge is jól fogadja a helyzetet. Per­sze előfordul néha egy-egy utas, aki kitalálja, hogy női pilótával nem akar repülni, de a gépről azért nem szállnak le. „A repülés nekem nem volt gyermekkori álmom, 16 évesen jártam először repülőtéren. Na­gyon mély benyomást tettek rám a gépek és a pilóták.” Diána 19 évesen kezdte el a vitorlázórepü­lést, nagyon gyorsan haladt, az Gyöngyösi Diána kapitánynőé az irányítás a Boeing-737-esen Hogyan lehetünk kapitányok? Ahhoz, hogy kapitány lehessen va- ten is kell tartani. „Félévenként laki. keresztül kellett mennie egy egy kétnapos, vizsgával záródó szi- háromrészes pszichologiateszten. mulátorgyakorlaton kell részt ven- valamint egy angol-, egy műsza- nunk" - arulta el Gyöngyösi Diána, ki és egy szimulátorvizsgán. Kö- Hozzátette: „Ott leginkább vész- vetelmény még egy bizonyos re- helyzeteket és ritkán adódó szi- pülési tapasztalat, illetve a kőnk- tuációkat gyakorlunk, mint pél- rét cégnél eltöltött minimális mun- dáula hajtómüleállás vagy a tű- kaviszony is. Ezt egy négyhetes el- zeset, illetve, nagyon rossz látási méleti és gyakorlati képzés követi, viszonyok közötti leszállás, ami- amely vizsgával zárul. Persze ez- kor csak a műszerekre hagyat- zel még nincs vége, a tudást szin- kozhatunk." évfolyamában ő volt az első, aki megszerezte a szakszolgálati en­gedélyt. A következő pár évben igyekezett minél többet repülni. Aztán jött a motoros repülés. Diána az ország egyik legré­gebbi klubjában tag. „1929-ben még légipostaként üzemelt a klu­bunk, a Magyar Posta volt a fenn­tartó, a rendszerváltás után egy évtizedig Matáv repülőklub vol­tunk, ma már viszont teljesen ön­fenntartó a klub” - így a pilótanő. Diána szerint aki vitorlázógép­pel tanul meg repülni, annak sok­kal könnyebben fog menni ké­sőbb a motoros. „A természet erő­it kell használnunk, és nagyon kell ismerni az aerodinamika tör­vényeit ahhoz, hogy valaki meg­tanuljon vitorlázógépet vezetni. A vitorlázórepülés célja, hogy minél hosszabb ideig fent tudjon marad­ni a gép, amivel minél nagyobb távolságot kell megtenni a lehe­tő legrövidebb idő alatt - ez utób­bi a versenyrepülés lényege. Mi­vel nincs benne motor, ez nem is olyan egyszerű.” A tavalyi évben a Magyar Vitor­lázórepülő Kupában a nők között sikerült a harmadik helyet meg­szereznie, amire nagyon büszke. „Van egy szép kupám, és azt is el­mondhatom, hogy a férjem a Ma­gyar Vitorlázórepülő Szövetség elnöke, aki egyébként meteoroló­gusként kutatja a légkör jelensé­geit. Két évtizede ismerjük egy­mást, de csak négy éve tudatosult bennünk, hogy mi nem akarunk egymás nélkül élni” - mesélte a kapitánynő. Kérdésünkre, hogy mi a kü­lönbség a különböző rangú piló­ták között, elmondta, hogy a gya­korlatban nincs túl sok különb­ség az első tiszt és a kapitány munkája között, mindketten piló­ták, de ami mégis jelentősen meg­különbözteti őket, hogy a kapitá­nyé a felelősség. Azt szeretnék elérni az akcióval, hogy minél több fiatal kapjon kedvet a Magyarországra utazásra Turistacsalogató hungaricumok a tűzfalakon BUDAPEST Aki ellátogat a főváro­si Kazinczy utcába, a Mika Ti­vadar kocsma kertjében nagy, színes tűzfallal találkozhat. A fal egy sólymot ábrázol, ame­lyet egy 28 éves graffitiművész festett festékszóróval. Lesz még több ilyen színpompás, érdekes tűzfal a fővárosban, amelyek magyar művészek festékszóró­jából hungaricumokat ábrázol­nak, külföldiekéből pedig azt, hogyan látnak ők minket, ma­gyarokat. A Színes Város Cso­port kezdeményezésében meg­valósuló tűzfalfestési progra­mot a Földművelésügyi Minisz­térium és a Magyar Turizmus Zrt. támogatja. „Azt szeretnénk, hogy több fi­atal kapjon kedvet a Magyaror­szágra utazásra, ezért a tradici­onális értékek mellett elsősor­ban a nekik szóló modern, fiata­los dolgokra szeretnénk felhív­ni a figyelmet. A romkocsmák­ra, az egyre népszerűbb szab- adulós játékokra, a Street food lehetőségekre, a dizájntúrákra és a tűzfalakra” - mondja Fa­ragó Péter, a társszponzor Ma­gyar Turizmus Zrt. vezérigaz­gatója. A tűzfalfestőknek fesztivál­juk is lesz augusztus 24-től egy hónapig, ekkor kerülnek a fal­ra a kiválasztott művészek al­kotásai. „A szponzor fotórealisztikus képet szeretett volna, és Ma­gyarországon ebben a műfaj­ban gyakorlatilag én vagyok az egyetlen - mondja az első­ként leleplezett, sólymot ábrá­zoló festmény alkotója, a Taker művésznéven működő graffitis, és az étkezésüket finanszíroz­zuk, munkadíjat, honoráriumot nem kapnak. Minél nagyobb a szabadság, annál inkább nincs munkadíj. A művészeknek ér­dekük, hogy sokan lássák a te­vékenységüket, ez egy önpro- móciós tevékenység. Az állvá­nyokat, anyagokat, a járulékos költségeket mi fizetjük, ezek nagy tételek.” „A külföldi alkotók, akiket felkértünk, inspirációs linke­ket kaptak Magyarországról, még magyar népmeséket is küldtünk nekik angol nyelven - mondja Nádudvari Noémi, a program művészeti kurátora.- Az idén spanyol, londoni és portugál művészeket hívtunk meg a fesztiválra. Nem alkal­mazott dekorációs műveket kí­vánunk létrehozni, hanem mű­vészi alkotásokat, legyenek azok - fótórealisztikusak, geo- metrikusak vagy absztraktak. Lényeg, hogy vizuálisan elgon­dolkodtassanak. Próbálunk a műfajban ismertebb művésze­ket meghívni, de a nagy nevek már fél évre előre le vannak kötve, kvázi végigturnézzák a világot tűzfalfestéssel. Hosszú távon jó lenne vidékre is kiter­jeszteni a tevékenységünket, például Pécsre, ahol rengeteg nagyon kreatív művész alkot.” Mi azonban addig is kíváncsi­an várjuk a Pick téliszalámit, a csabai vastagkolbászt, a szikvi­zet, az unikumot és a magyar szürkemarhát a falakon, de leg­inkább talán mégiscsak azt, hogy miként is látnak a külföl­diek minket, magyarokat. Kozár Alexandra Sajtótájékoztató a sólyom árnyékában a fővárosi Kazinczy utcában akinek már nem ez az első tűz­fala, az újlipótvárosi Kádár ut­cában festett egy tukános képet egy ház falára.- Annyi volt megadva, hogy valami hungaricum legyen a té­ma, de azon belül teljes szabad­ságot kaptam. A sólyom áll hoz­zám legközelebb, ezért ezt vá­lasztottam.” Taker a húszméteres falat elő­ször megtervezte számítógép­pel, majd felment az állványra, festékszóróval ráfújta a kontú­Egyre több művészetet az utcára! Londonban és Berlinben nagy kul­túrája van a tűzfalfestésnek, újab­ban Lengyelországban is beindult a Street art ezen vállfája. Nálunk még gyerekcipőben jár ez a művé­szeti ág, 2008 előtt teljesen isme­retlen volt, de egyre több vidám tűzfal mellett mehet el a járókelő a budapesti belvárosban. A Victor Vasarely ötlete nyomán létrejött koncepció lényege, hogy a művé­szet vonuljon ki az utcára, a köz-. terekre, és az emberek ne csak a galériákban találkozhassanak képzőművészeti alkotásokkal. Bu­dapesten eddig 20 ezer négyzet- méter falfelület színesedett ki a Színes Város Csoport által. rókát, majd szintén festékszó­róval beszínezte a Mika Tiva­dar kertjében díszelgő tűzfalat. Nem kapott pénzt az alkotá­sáért, ahogyan a festményét le­leplező sajtótájékoztatón is min­denki megszólalt, kivéve ő. „A művészek a publicitást kapják cserébe a munkájukért, ez a bevett szokás - mondja Flór Péter, a Színes Város Csoport fő­titkára. - A külföldről meghí­vott neves alkotóknak is csak az utazásukat, a szállásukat

Next

/
Thumbnails
Contents