Somogyi Hírlap, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)

2015-05-17 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 18. szám

4 A HÉT TEMAJA 2015. MÁJUS 17., VASÁRNAP életveszély Feleannyi ápoló dolgozik itthon, mint a nyugat-európai országokban. A bérekben már a szomszédainktól is leszakadtunk. Nehezíti az ágazat helyzetét, hogy kiöregednek az orvosok. KI FOG MINKET GYÓGYÍTANI? Ot év múlva háziorvos nélkül maradunk Kétszázezer új nyugdíjas: ki ápolja majd őket? a prognózisok szerint a kö­vetkező években az alapellá­tásban várható a legnagyobb bizonytalanság. „2020-ra a jelenlegi háziorvosok kéthar­mada nyugdíjas lesz - mondja Bélteczki János, a Magyar Or­vosok Szövetségének elnöke.- Négyezer fő nyugdíjba vonu­lásával kell számolni, úgy, hogy évente csak 60-80 hallga­tó válaszíja ezt a pályát. Ma is ott tartunk, hogy 350-400 ezer embernek nincs háziorvosa, helyettesítőkkel, alkalmi meg­oldásokkal kezelik a hiányt.” ezt erősíti a rezidensszövet­ség számítása is, amely szerint a következő tíz évben 4,5 mil­lió polgárnak nem lesz meg­felelő alapellátása. 5700 pra­xisból 240 ma is betöltetlen. bélteczki János úgy véli, ez nem csupán magyar problé­ma, 2020-ra egymillió egész­ségügyi dolgozó hiányzik majd Európából is. „Nem vonzó a pálya: nagy fizikai és mentá­lis megterheléssel jár, nagy be­fektetést igényel - időben és pénzben egyaránt -, mire ver­senyképes jövedelmet hoz.” „A következő öt-tíz évben a Ratkó-korszakban születet­tek elérik az időskort, egyszer­re sok embernek nő meg az ápolási igénye - mondja Velkey György. - Ez 200 ezer embert jelent évente, s több ezer ápoló és orvos is nyugdíjassá válik. Egy évtized, és olyan nagy lesz az ápolandók és olyan kevés az ápolók és gyógyítók száma, hogy aranyat érne a szakma, ha megfizetnék.” „A 24. ÓRÁBAN vagyunk, ko­molyan kell venni a kérdést, vészjeleket kell küldeni, hogy mindenki megértse, miről van szó. Amennyiben a téma nem kerül a társadalmi gondolko­dás és a politika prioritásai közé, tíz év múlva nem lesznek biztonságban a betegeink, nem lesz, aki gondoskodjon ró­luk, az ellátás színvonala pe­dig tovább romlik. Mielőbbi döntés szükséges a helyzet megoldására, mert egy szak­orvos képzése 10-15 évig tart, de egy szakápoló is évekig ta­nul. Nem lehet a gyógyítókat és az ápolókat csak úgy elő­venni, ha nincs honnan.” Ha rövid időn belül nem fordítanak több pénzt az egészségügyre, öt éven be­lül nagy bajok lehetnek az ellátás minden szintjén. Háziorvosból, ápolóból már most is nagyon kevés van. Mind több a hiányszakma az orvosi területen, előfordul, hogy azért zár be egy osz­tály, mert nincs szakember. Van, ahol kétszáz betegre egy nővér és egy orvos jut az éjszakai ügyeletben. Fábos Erika „Nem a türelmünk, hanem az erőnk fogy. Ezt próbálta el­magyarázni 10 000 egészség­ügyben dolgozó május 12-én” - mondja dr. Dénes Tamás, a Re­zidens Szövetség elnöke. Nem csoda, hogy betelt a po­hár: az OECD szerint 10 millió lakosra az európai szintű ellá­táshoz 26 ezer ápoló és kétezer orvos hiányzik az országból. Közben az Egészségügyi Nyil­vántartási és Képzési Központ statisztikái azt mutatják, hogy évente még mindig 1000 orvos és 500-600 ápoló hagyja el az országot, és ebben nincs benne a pályaelhagyók tömege. Az ápo­lók itthoni képzése EU-konform, honosítani sem kell a szakisko­lai végzettséget, így az elmúlt öt évben tízezer főre becsülik a külföldre távozó szakdolgozók számát. Magánintézmények, idősotthonok várják őket tárt karokkal, de otthoni beteg és -idősápolást is sokan végeznek. Megfelelő nyelvtudással azon­ban a legjobb állami kórházak is szívesen foglalkoztatják a ki­vándorlókat. Van olyan német kórház, ahol az ápolók 40 száza­léka magyar. Kihal az ápolói szakma Dr. Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Ka­mara elnöke lapunknak elmond­ta: amikor a kamara alakult, 130 ezer ápoló dolgozott hazánkban, ma alig 104 ezren vannak, és az átlagéletkor Is egyre magasabb. Négyezer betöltetlen álláshely­ről tudnak,, de ennél nyilván több van, hiszen a „szék lábát is beszámolják”, hogy legalább a minimális feltételeknek meg­feleljenek az osztályok. Ráadásul korábban évente 600-800 fris­sen végzett, magyarul beszélő szakdolgozó érkezett Erdélyből és szlovák területekről, de már ők sem jönnek. A bérek nem vonzóak, s Európa őket is várja. „Évről évre egyre kevesebb fiatal választja ezt a szakmát a továbbtanuláskor - mondja Balogh. - A bérek és a körülmé­nyek nem hogy nem vonzóak, hanem elrettentőek. Havonta 200-220 óra munka, túlórák, helyettesítés, az orvoshiányból adódó nagyobb felelősség.” A pszichiátriai szakápolók létszáma tíz év alatt megfele­ződött, laboratóripmiasszisz- tens-képzésre három évig senki nem jelentkezett Budapesten, évek óta tömegesen hiányoznak a műtősnők, a gyerekápolók, az intenzíves nővérek - sorolja az elnök, aki úgy véli, nem drama­tizálta túl a helyzetet, amikor a demonstráción azt mondta, hogy turkálóban vett munka­ruhában, leértékelt papucsban dolgoznak az egészségügyi szakdolgozók, méltánytalan kö­rülmények között. „Ez a magyar valóság. Már-már deviáns, aki ilyen kö­rülmények között marad. És mi a helyzet külföldön? Mondok példákat: Svédországban egy ki­váló volt szakápoló kollégám há­romszor annyit keres, mint itt­hon. Heti, nem tévedés, heti 12 órában dolgozik a három gye­reke mellett. A magyarországi szakápolók többsége a brutális emberhiány miatt naponta dol­gozik ennyit, harmadannyiért. Egy fiatalember, akinek az édesanyja harminc éve dolgozik a szakmában, kezdőként kere­ken tízszer annyit keres Német­országban, mint évtizedek után az édesanyja idehaza. Ő azt mondta, leginkább azért ment el, mert tudja, hogy támogatnia kell a mamáját, ha nyugdíjba megy, mert nem lesz miből meg­élnie ennyi ledolgozott év után.” Itt 170 ezer, ott 1 millió Egy kezdő OKJ-s ápoló a brut­tó 122 500 forintos fizetését ide­haza 40 év alatt 160 ezer forint­ra tornázhatja fel. A diplomás ápoló bruttó 160 ezerről indul és 205 ezerig juthat el, ha az életét ott dolgozza le. A szakképzett, diplomás ápolók Ausztriában, Németországban, Angliában, Svédországban nyolcszor-tíz- szer annyi pénzt kereshetnek, a kevésbé képzett assziszten­sek is öt-hatszorost. És van ho­va menniük, Németországban most fogadtak el egy húsz évre szóló stratégiát: egymillió egész­ségügyi dolgozót akarnak az or­szágban csábítani 2030-ig. Európában alig van ország, ahol nem keresnek többet az orvosok és az egészségügyi dol­gozók, jobbak a körülmények, a munka nyugodtabb és jóval kevesebb - a csábítás tehát nagy. „A jelenben éljük fel a jövőn­ket, hiszen az elvándorolni vá­gyók 80 százaléka 45 év alatti - mondja Balogh Zoltán. - így igaz ugyan, hogy számokban kifejez­ve az orvoselvándorlás már nem növekszik, az orvoshiány mégis nő, a szakma elöregszik. 2014- ben a 29 év alattiak elvándorlá­sa emelkedett, ami egyértelmű jelzése volt annak, hogy az eddi­gi intézkedések kifulladtak, és bérrendezés nélkül az ösztöndíj- rendszer sem fog megfelelő szá­mú orvost itthon tartani. Ez nem csupán bérharc: a tét a beteg­biztonság, és nem csak az, hogy mennyit visz haza egy ápoló vagy orvos. A frissen végzettek 30-40 százaléka már be sem lép az itthoni rendszerbe, az állam­vizsga után azonnal külföldön próbálnak szerencsét.” Haldokló kórházak Velkey György szerint a fejlett világ egészségügyének a jövője elsődlegesen az ápolókon múlik. A szakszemélyzet, az ápoló, az asszisztens kiemelt szereplő - mondja a Magyar Kórházszövet­ség elnöke -, de manapság, ami­kor házi betegápolással, vagy a kereskedelemben egy pult mögött ugyanannyi idő alatt jó­val többet lehet keresni, mint egy haldokló mellett, nagyon leértékelődött ez a hivatás. Kiha­lóban van a szakma, a nagyobb városokban szinte vadászni kell a képzett munkaerőt. Műtőben, intenzív és sürgősségi osztályon folyamatos a szakápolók hiánya, egyre feszültebb és súlyosabb a helyzet. Az orvosok a vidéki, az ápolók a nagyobb városok kórházaiból hiányoznak. „Érsebész, altatóorvos, in- tenzíves orvos, újszülöttgyó­gyász, gyermekorvos - csupa hiányszakma - mondja Velkey György. - Vannak az országban olyan kórházak, ahol a szülésze­ti osztályok létét veszélyezteti, hogy nincs újszülöttgyógyász. Egyes helyeken tíz helyett 5-6 orvossal oldják meg a folyama­tos ellátást: hullafáradt, lelkileg és szellemileg kizsigerelt szak­emberekkel. Kis kórházakban azért szűnnek meg osztályok, azért kell központosítani, mert nincs orvos. De az alapellátás­ban is nagy hiány van, ami a kórházak működését is befo­lyásolja. Drágítja a rendszert, hogy a túlterhelt intézmények­ben olyan esetek foglalják a ka­pacitásokat, amit egy háziorvos is elláthatna - ha lenne. A szak- emberhiány miatti túlterheltség rontja a betegbiztonságot és nö­veli a költségeket.” Állj ki magadért! - szelfis demonstráció a közösségi oldalon - Újabb többezres vonulásos tüntetés május végén Budapesten AZ EGÉSZSÉGÜGYI dolgozók nemcsak az utcán, hanem a leg­nagyobb közösségi oldalon is akcióznak. „Állj ki magadért!- szociális selfie” - néven létre­hozott oldalukon arra kérik a szociális dolgozókat, nővéreket, ápolókat és más szakmabelie­ket, készítsenek magukról egy fotót, úgy, hogy jól láthatóan írják fel egy lapra az életkoru­kat, a munkakörüket, a szak­mában eltöltött éveik számát és a nettó fizetésüket. „két éve tart a szociális ágazat harca a bérek emeléséért, a mél­tó megélhetési körülményekért. A Kormány az önálló szociális bértáblát sem április végén, sem a május 6-i ülésén nem fogadta el. Ki kell állnunk a magunk érdekében! Állj ki magadért!”- szól a felhívás, amelyhez egy­re többen csatlakoznak. az internetes kampány célja ugyanaz, mint a budapesti Péterfy Sán­dor utcai kór­házból induló fekete pólós akciónak vagy a két héttel ez­előtti demonst­rációnak: fel­hívni a közvéle­mény és a dön­téshozók figyel­mét a szociális ágazat tragikus helyzetére. a fotók önmagukért beszélnek: 24 év ápo­lói munka után nettó 113 ezer forint; 30 év munka, diplomás, kis­gyermeket nevelő dol­gozó 129 ezer forint­tal, technikai dolgozó, 33 év után 78 ezres bérpapírral, szociális gondozó és ápoló, aki 12 év után 93 ezret visz haza. A fotók nagy visszhangot váltottak ki, a hozzászó­lók között sokak van­nak, akik talán most szembesül­nek azzal, hogy mennyiért mentenek életet a kórházakban dolgozó nővérek és kollégáik. „Szomorú” „éh­bér”, „szégyelljék magukat” és hasonló üzenetek mellett szinte mindenki a szolidaritásáról biz­tosítja a demonstrálókat. az oldalon folyamatosan jelen­nek meg a képek, olyanoké is, akik nem vállalják az arcukat. Ebből az látszik, hogy sokan még ezt a kevés pénzt is mennyi­re féltik. A kampányt indító Szo­ciális Területen Dolgozók Szak- szervezete pedig már jelezte, hogy a Eacebook után az utcán is megmutatják magukat: má­jus 29-én „többezres” vonulásos tüntetést tartanak Budapesten. I j >

Next

/
Thumbnails
Contents