Somogyi Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
2015-04-04 / 80. szám
4 HÚSVÉT 2015. ÁPRILIS 4., SZOMBAT Jézushoz a női lelkek közelebb álltak konc gall lászló Az asszonyoknak mindig fontos volt a szerepe a családban és a gyülekezetben Konc Gáli László balatonszárszói református lelkész csütörtökön is találkozott gyülekezetével. Csupa nő... Jézus szívéhez a női lelkek közelebb álltak. Férfiak tagadták meg, árulták el, feszítették keresztre. Gamos Adrienn Nem véletlen, hogy húsvét reggelén először asszonyok győződhettek meg arról, hogy az Úr feltámadott. Az asszonyok családban, egyházban, illetve Jézus korában betöltött szerepéről beszélgettünk Konc Gáli László, balatonszárszói református lelki- pásztorral. - Vallásos nevelésben részesültem szülőfalumban, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tornaszentjakabon. A faluban kevesen voltunk reformátusok, éppen ezért számon tartottuk egymást. Azt is észrevettük, ha valaki hiányzott az istentiszteletről, mert annak komoly oka volt. Nálunk a vasárnapoknak jól kialakult rendje volt: mindig együtt mentem szüleimmel, nagy- szüleimmel és nővéreimmel a templomba. Mivel a szüleim szinte egész héten dolgoztak, így sok mindent áldott emlékezetű nagymamáimtól tanultam; azok az első versek, énekek, bibliai történetek felejthetetlenek maradnak - emlékezett vissza a kezdetekre.- Bennem a legmegragadóbb kép róluk az, ahogy görnyedve hajolnak megsárgult lapu Bibliájuk fölé és olvassák Isten igéjét. Csak később értettem meg, hogy az a néhány percnyi el- csendesedés micsoda erőt adhatott számukra. E gyermekkori különleges pillanatok-em- lékek pedig döntően befolyásoltak abban, hogy életemet Jézus Krisztus követésére és az evangélium hirdetésére szenteljem. Isten sok asszonyt választott ki, illetve hívott el a maga szolgálatára. Amikor közhírré akarta tenni a feltámadás tényét, a két Máriát „méltatta” szószólóul. Amikor elhozta az evangéliumot Európába, a filippi bíborárus Lídia szívét nyitotta meg annak befogadására. De ma sem létezhetnek a gyülekezetek a közösségükért tettrekész asszonyok szolgálata nélkül. - Feleségem orgonista, de jelenleg négy és másfél éves kislányunk mellett az anyai teendők kötik le ideje nagy részét - folytatta. - Két női tisztségviselőnk áldott munkát végez, az egyik kántorként, a másik a diakóni- ában tevékenykedik aktívan: utóbbi a munkahelyén, kórházban betegágyak mellett bá- torítja-vigasztalja az elesetteket, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Sokszor tapasztaljuk, hogy a női erő menynyi ötlettel párosul, és ettől pezsdül meg, s lesz mozgalmasabb gyülekezeti életünk. Mindenben számíthatok rájuk, legyen szó különleges alkalom, gyülekezeti nap, vagy szeretetvendégség megszervezéséről. De ha éppen tujákat ültetünk a templom elé, akkor gumicsizmát húznak és jönnek. A gondnokné pedig mindent megtesz azért, hogy az Úr háza és környéke rendezett, szép legyen. Számomra az a legmeg- indítóbb amikor összefognak, hogy az adományokból szere- tetcsomagokat állítsanak öszsze egyedülélő, beteg, rászoruló testvéreknek. Kis közösségként igyekeznek bevonni mindenkit a szolgálatokba. A férfiak csak a presbitériumban vannak többségben, mivel a heti bibliaórákat is főként a nők látogatják. Tavaly óta az istentiszteleten az egyháztagok igeolvasással, verssel, bizonyságtétellel szolgálhatnak, természetesen ebben is a gyengébb nem képviselői járnak elöl...- Az istentiszteleten Balatonszárszón is - mint sok más helyen - alig vagyunk férfiak - állapította meg. - Próbáltak erre már sokan magyarázatot adni, mégpedig demográfiai, szociológiai és egyéb szempontok felsorakoztatásával, például hogy a férfiak előbb halnak. Én azt mondom, hogy mindig azért kell hálát adni, amink van. Jézus szívéhez közelebb álltak a női lelkek: egyik se tagadta meg, árulta el, feszítette keresztre. Még Pilátus feleségének is álmatlanok voltak az éjszakái azért, hogy férje ne ítélje el. Az sem véletlen, hogy a feltámadott Krisztust először asszonyok láthatták meg. - A négy evangélista közül Lukács az, aki nagyobb figyelmet fordít a nőkre, illetve szolgálatukra - mondta. - Jézus korában az asszonyokat háttérbe szorították, Urunk mellett azonban előtérbe kerültek és komoly feladatot kaptak. Az Ő közelében minden és mindenki a maga helyére került. Nekünk is mindenkor hálát kell adnunk az imádkozó szívű, szolgálat- és áldozatkész asszonytestvé- reinkért. A husvet szabadulás a bűntől es sajat korlatainktol válaszok A zsidóság az Egyiptomból való szabadulást, a kereszténység pedig Krisztus feltámadását és az öröki életet ünnepli Húsvét ünnepének megítélésben nincs különbség zsidóság és kereszténység között; a legfontosabb ünnepüknek tartják. Ám míg a zsidóság az Egyiptomból való szabadulást ünnepli Húsvétkor, azt hogy Isten hatalmas kézzel kivezette a rabszolgaságból az Ő választott népét, addig a kereszténység a bűntől való szabadulást, Krisztus feltámadását és az örök életet ünnepli Húsvét- kór. Köves Slomó főrabbi és Fábry Kornél plébános az ünnep közeledtével a Kaposvári Egyetemen beszélt arról, mit, miért és hogyan ünnepel a két felekezet Húsvétkor. A kereszténység alapköve, hogy hisszük, Krisztus feltámad a halálból, ezt ünnepeljük Húsvétkor - szögezte le Fábry Kornél. - A zsidóság legnagyobb ünnepével összehasonlítva minket nem Egyiptomból, hanem a bűnből váltott meg Jézus. Nemcsak egy másik nép elnyomása alól vezetett ki, hanem a legnagyobb ellenségünk, a bűn ellen lépett fel. A bűn az, ami elválaszt bennünket Istentől. S mivel Isten maga a szeretet, s az egész világ elválasztotta magát Tőle a bűnnel, az egész világ szere- tethiányban szenved. S mivel Jézus magára vette a bűneinket, ezzel Ő is megtapasztalta ezt a fajta elszakítottságot. Húsvét ünnepét negyven napos böjt előzi meg. - Szoktam mondani, hogy nettó negyven nap, bruttó negyvenhét - magyarázta Fábry Kornél. - Ugyanis vasárnap nem böjtölünk. Hamvazószerdával kezdődik el a nagyböjt, jó tudni, hogy az advent a kisböjt, ugyanis ez utóbbi a rövidebb. Nagyböjt idején a keresztények péntekenként tartózkodnak a hústól, hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjtöt tartanak, azaz nem csak húst nem esznek, de csak háromszor étkeznek, s csak egyszer a szokásos bőséggel. Majd jön a nagyhét virágvasárnappal kezdődően, aztán a Szent három nap, s utána még ötven napon át ünnepeljük Húsvé- tot. Ugyanis a feltámadást követő negyvenedik napon Jézus a mennybe megy; s az ötvenedik napon, Pünkösdkor eljön a Szentlélek, akit Jézus megígért. - Tehát csaknem száz napig ünnepelünk, s ha hozzáadjuk még a vasárnapokat, amikor szintén a Húsvétot ünnepeljük, akkor azt mondhatjuk, hogy majdnem az év felét a Húsvét ünnepelésével töltjük a kereszténységben - hívta föl a figyelmet Fábry Kornél. A kereszténység az elmúlt vasárnap ünnepelte Virágvasárnapot, amit a szenvedés vasárnapjának is hívnak. Ekkor vonul be Jézus Jeruzsálembe, ennek az emlékére szentelnek barkát, s ezzel vonulnak be a templomba. Ahol a Passiót éneklik, a pap ezen a napon piros ruhában miséz, mivel a piros a vér színe, előrevetítve ezzel Krisztus szenvedését. Majd a nagyhét következik, nagycsütörtökön van az utolsó vacsora, a pészah estéje. Nagycsütörtök az euka- risztia, az első szentmise és az első papszentelés napja is. így hát, ha van anyák napja, akkor a papok napja nagycsütörtök Fábry Kornél szerint. - Ekkor még egyszer megszólalnak a harangok, s ezt követőFábry Kornél toponári plébános en - úgy mondjuk -, Rómába mennek a harangok - folytatta Fábry Kornél. - Azaz ettől kezdve elhallgat minden harang egészen nagyszombat estig. Nagypéntek Krisztus kereszthalálának a napja, ez az egyetlen nap az évben, amikor nincs Szentmise. Ezen a napon szigorú böjt van, délután három órakor szoktunk kereszt- utat járni. Aztán következik nagyszombat, ami talán a legcsendesebb nap az évben, hiszen Krisztus halott. S amire a legjobban készülünk, elérkezik nagyszombat este, a feltámadás. S hogy mi a magyarázat Jézus mondatára: harmadnapra föltámadott? - Miközben pénteken eltemetjük, szombaton meg ünnepeljük a feltámadását? - tette föl a kérdést Fábry Kornél. - Sokáig nekem se volt igazán érthető, hogy jön ez ki. íme a magyarázat: péntek másnapja a szombat, harmadnapja a vasárnap, s tudjuk, hogy valamikor szombatról vasárnapra, tehát harmadnapra támadt föl Jézus. Köves Slomó főrabbi A pészah, a zsidó Húsvét az elkerülés és kivonulás ünnepe. - Minden ünnep akkor a legfontosabb, amikor éppen az az ünnep következik - mondta Köves Slomó főrabbi előadásában -, s ez így van rendjén. Minden más vallásban és kultúrában is így kell, hogy legyen. Mert az embernek talán a legfontosabb feladata és célja az életben, hogy a mindennapokat az éppen aktuális napnak a jelentőségében élje meg, s ne a múltban éljen, hanem a jelenben. A zsidóság számára a pészah a zsidó nép epicentruma, mindennek a bázisa. Mint ismert, Egyiptomot tíz bibliai csapás érte. Ezek közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála. Ezt a csapást az izraelieknek nem kellett elszenvedniük akkor, ha házaikat megjelölték egy bárány vérével, így ugyanis elkerülte fiaikat a halál. A csapás után a fáraó engedélyezte, hogy a rabszolgaként élő zsidók elhagyják az országot. A pészah szó szerint azt jelenti héberül, hogy átugrás, elkerülés, s ebből ered az a szó is, hogy pász- ka. A pészah arra a történeti elemre utal, amikor Mózes miatt kivezették a zsidókat, hébereket Egyiptomból. Majd az egyiptomi kivonulás után elindult a hosszú, negyven esztendeig tartó vándorlás. Ezt a történetet minden széder este, vagyis a pészah ünnep első estéjén elmeséljük.- Az este lebonyolítása többek közt a rengeteg kellék miatt rendkívül bonyolult - magyarázta a főrabbi. - Ám ami a legfontosabb, hogy ez egy kifejezetten családközpontú ünnep, pontosabban a gyerekekről szól. Mert a Biblia négy helyen is azt mondja: beszéld el a gyermekednek a kivonulás történetét. Ezért tulajdonképpen az egész elbeszélés válasz a gyerekek kérdéseire. Ezekre adott válaszként történik a széder este, aminek a forgatókönyve bizonyítottan több, mint kétezer éves. Mely szerint azért fontos, hogy kérdésekre adott válaszokkal meséljük el a történetet, mert akkor marad meg igazán a gyerekekben a történet, ha az ő kérdéseikre hangzik el a válasz. S hogy miért éppen ez az ünnep van a zsidóság életének középpontjában? A válasz Köves Slomó főrabbi szerint: az egyiptomi kivonulás nem más, mint a saját korlátáinktól való szabadulás. - Minden nap úgy kell tekinteni magunkra, mintha aznap vonulnánk ki Egyiptomból - mondta. - De hogyan lehetséges ez, ha már tegnap egyszer kivonultunk? Erre a válasz, hogy minden napnak új korlátái vannak, amelyeket le kell győzni! ■ Márkus Kata Sok alázat kell Isten befogadásához A pészah egyik kelléke a pász- ka, a szegények és a rabszolgák kenyere. Nevezik a nyomorúság kenyerének is, hiszen a rabszolgasorban tengődő zsidóság ezt fogyasztotta napi eledelül. Az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak ugyanis nem volt idejük és módjuk megkeleszteni a tésztát. akkor kóser a pászka, ha a tésztája nem állt többet, mint tizennyolc percet sütés előtt. Hogy miért pont tizennyolc percet? Mert meghatározták, mi az a minimum idő, amíg a tészta megkel. Ez annyi idő, amennyi idő alatt az ember egy miit (2000 évvel ezelőtti hosszegység) lejár. Széder este három pászkát is el kell fogyasztani, s egy héten keresztül tilos enni bármi olyat, ami kovásszal készült. A pászka mellé négy pohár bort kell inni. Azért négy pohárral, mert négy kifejezés van arra, hogy Isten kivezette a zsidókat Egyiptomból: kivezette, megmentette, megváltotta és elhozta.- s mivel a pászka, a kovász- talan kenyér az emésztésre igencsak negatív hatással van, ezzel akarták tovább kínozni az őseinket - magyarázta Köves Slomó. - A pászka kifejezi az alázatot, a szerénységet, míg a megkelt tészta jelképezi a felfuvalkodottságot, nagyképűséget. A tanulság: hogy Isten kivezessen minket Egyiptomból, a rabszolgaságból, a belső szolgaságunkból, a belső korlátáinkból, ahhoz nagyon sok alázatra van szükség. Ha ez megvan, akkor tudjuk befogadni Istent.
