Somogyi Hírlap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
2015-04-04 / 80. szám
5 2015. ÁPRILIS 4., SZOMBAT HÚSVÉT A kaposvári nagytemplom kántora életút Papnak szánták, s egész életében misézett, de nem áldását, hanem zenéjét adta Kóró István harmincöt esztendeig volt a kaposvári püspöki székesegyház kántora. A minap, hetvenhét évesen operaáriákat tartalmazó CD-lemeze jelent meg, kiénekelte még a felső c-t is. Czene Attila- Papi pályára szántak a szüleim, s ez nem volt ellenemre - idézte föl Kóró István. - Még hat éves sem voltam, amikor már ministráltam a miséken. Ka- posszentbenedeket akkoriban központi helyként tartották számon, Kaposfő és Kaposmérő oda tartozott, az esperes mellett káplán is foglalkozott a hívekkel. Az esperes az én gyermekkoromban a rám nagy hatással bíró Sinkovics Nándor volt, a színész Sinkovics Imre nagybátyja. Apám és anyám eljárt vasárnaponként a templomba, de én úgy éreztem, nekem többször van dolgom ott. A szülői házban is gyakran azt játszottam, hogy misézek. Szóval látták rajtam az Istenhez és a szertartásokhoz való vonzódást. De tizenöt éves koromban le kellett mondanom a papi pályáról: a kommunisták akkor már bezárták Mindszenty esztergomi érseket, s sorra oszlatták föl a szerzetesrendeket. A templomokban addig jelentős részben a pedagógusok voltak a kántorok, a Rákosi-rend- szerben azonban nem tűrték ezt, távozniuk kellett az orgona mellől. - A fülem jó lehetett, apám mesélte, hogy egészen pici koromtól sírtam, csak hogy fölmehessek a nagymuzsikához, ahogyan akkoriban az orgonát neveztem - emlékezett Kóró István. - Tíz évesen már zongoráztam. Amikor a politika nyomására eltűnt a kántorok nagyobb része, tizenkét évesen egy nyáron, három hónap alatt megtanultam a misedalokat. Akkortól én orgonáltam végig a szertartásokat a templomunkban vasárnaponként. Nem volt ez könnyű amúgy sem, én ráadásul kisebb termetűnek születtem az átlagnál, ezért kicsik voltak a kezeim. Új ujjrendet kellett kikísérleteznem, hogy átérjem az akkordokat, ez a megszokás később nem könnyítette meg a fejlődésemet. Az sem segítette, hogy bár a vallásos nép csodálta, olyan alkat volt, aki örökké elégedetlenkedett a saját teljesítményével. Nem az érvényesülés, nem is az anyagiasság mozgatta egész életében, hanem hogy meg tudjon felelni a saját maga által állított, magas követelményeknek. Pedig alig tizenöt évesen - amikor a papi pályáról lemondott - jeles kántori vizsgát tett, nálánál jóval idősebbek között. Ekkor már egészen jól beszélt latinul, amire a káplán tanítgatta, s ez nagy mértékben segítette eligazodását az egyház világában. Továbbra is eljárt orgonálni, miséket kiszolgálni, de élete fordulatot vett. - Énekelni is szerettem, s fölvettek a pécsi konzervatóriumba, magánének szakra - emlékezett. - Fölfigyeltek rám, s fölkerültem Pestre, ahol tenoristákat kerestek. Énekeltem az Operaház kórusában is. A főváros sokat adott Kóró Istvánnak. Például a Cecília Egyesületben megismerkedett Bárdos Lajossal, aki ma is az egyik legjelentősebb magyar zeneszerzőnek számít, s pillanatok alatt jóba lettek. Hétvégéken először bement a Tököli úti domonkosok templomába, majd onnan a kettős focirangadókra vette az irányt, melyeken Albert és Be- ne számolatlanul rúgták a gólokat, miközben nyolcvanezer ember drukkolt nekik. ■ Rendszeresen koncertet adtam orosz csoportoknak, elbűvölte őket a pravoszláv templomkban ismeretlen orgona- Idegkimerülést szenvedtem a nagy hajtásban, a szüleim féltettek, ezért visszamentem Kaposvárra - mondta Kóró István. - 1967-ben kerültem a kaposvári Nagyboldogasszony székes- egyházba. Közvetlen elődöm három hét után megszökött: vasárnaponként hét mise volt, ehhez jött a többi szertartás, a rengeteg temetés, a négyszólamú vegyeskar betanítása. Az elődeim között volt viszont Suszter Lajos is, aki úgy nézett ki mint egy filmsztár, s neki sikerült összegyűjtenie a pénzt a ma is használt, három manuálés hangverseny orgonára, és a lelkes nőknek köszönhetően alaposan felduzzadt a kórus létszáma. Kóró István korábban is bejáratos volt a kaposvári székesegyházba, nem először mászott föl az orgonához, amikor kinevezték kántornak. Emlékszik például Babits Endre apátra, aki 1955-ben halt meg hirtelen, s olyan nagy tiszteletnek örvendett, hogy temetésére még a pártbizottság is küldött koszorút. Akkoriban nem gondolta volna, hogy utóbb harmincöt évet tölt itt. - Hatvannégy éves koromban egészségügyi problémáim támadtak, akkor távoztam - mondta. - Az utolsó tíz évben állandóan begyulladtak a hangszálaim, az egyházi népi énekekhez ugyanis inkább mélyebb, bariton hangszín passzol, nem a tenor. Mindemellett csodálatos éveket töltöttem itt. 1972- től - akkor már Lékai volt az esztergomi érsek - zárt templomban este nyolctól egy órás koncertet adtam orosz turista csoportoknak: elbűvölte őket az orgona, ami pravoszláv templomban nincs. Ez több mint egy évtizeden át ment - nem volt elég más látnivaló, program a somogyi megyeszékhelyen. 1978-ban pedig nyílt hangversenysorozatot indítottam, megtanultam ehhez a Zeneakadémia teljes tananyagát. Utánam jött Lehotka Gábor, majd a többiek. Kóró István büszke, hogy ő dönthette el, milyen énekek kísérjék a szertartást. Balás Béla püspök pedig mindig végigvárta az ünnepi misék végén a minikoncertjét. Érte elismerés ezen kívül is: amikor II. János Pál pápa Pannonhalmára jött, megyénként egy személy elmehetett hozzá: Somogybán őt jelölte erre a püspök, emlékszik, Lezsák Sándor mellett ült. XVI. Benedek pápa apostoli áldását küldte neki díszes oklevelében. Legutóbb pedig Kaposvár Város Szolgálatáért díjat kapott.- Nem tudtak megtörni a Rákosi korszakban sem, pedig gúnyoltak, s sokszor ütöttek is, erre vagyok a legbüszkébb - árulta el. - Szerencsém volt, hogy a kommunisták végül nem dobatták ki a templomokból az orgonákat, erről Kadosa Pál, a nagy magyar zongorista nemzedék tanára beszélte le őket. Szeretem az orgonákat, ismerem is, mert gyakran szereltem. Régen egyébként a fújtatás jelentette a legnagyobb problémámat: misén mindig akadt erre vállalkozó, de gyakorláshoz barátokat kellett rávennem erre. - Volt egy nagy darab, erős lány, aki szerelmes lett belém, ő gyakran kisegített - mondta elpirulva. A feleségét Pécsen ismerte meg, aki Kodály Zoltán későbbi feleségével, Péczeli Sárával járt egy iskolába. Nyugállományba vonulása után miatta költözött el Pécsre. A feleség egy éve váratlanul elhunyt. Azóta is neki énekel, kedvencük Verdi Requi- emjéből Ingemisso áriája. A minap kiadott egy lemezt, ez is rajta van. - Öreg koromra lettem kiforrott énekes - gondolkodott el öreg zongorája fölött, ami a technikát gyakorolni jó - mutatott is egy Bach toccatát - amúgy hangolásra szorul.- A feleségem emléke mellett Isten a legerősebb kapocs az élethez - vallotta be Kóró István, aki azt is elárulta: kicsit irigykedik, hogy én visszamegyek Kaposvárra. Őt is visszahúzza a szíve... JEGYZET GAMOS ADRIENN Az adakozástól az áldozatig az adakozás a kegyességi élet és az Istendicsőítés egyik formája. Mennyit és hogyan adjunk? Egész vagyonúnkat, j önként és feltűnés nélkül - er- J re tanít a jézusi példázatban a í szegény özvegyasszony. urunk arra figyelmeztet bennünket is, hogy ne megszokásból, kényszerből, feleslegünkből vessünk oda valamit, ne váljunk képmutatóvá, önmagunkat dicsőítővé. Ne legyünk olyanok, hogy segítek, de jöjjön érte az elismerés és a név szerinti megörökítés, mondjuk emléktáblán, j eszembe jut egy elgondolkodtató, igaz történet Brazíli- | ából. Az egykori császár köz- j kórházat akart építtetni a fő- j városban, mivel adakozásból kevés pénzt gyűjtöttek össze, ezért kihirdette, hogy akik jelentős összeggel támogatják az építkezést, azok grófi, bárói címet kapnak. Az ünnepélyes avatón az intézmény falán márványtáblát lepleztek le, melyre a következő szöveget vésték: Emeltette az embe- i ri hiúság az emberi nyomorúságnak. ez nem Istennek tetsző adakozás, áldozat, illetve áldozat- ■ hozatal. Sokkal inkább az, ha mások javára (nemes ügy érdekében) lemondunk saját hasznunkról. Vagy az, ha a szükségesből, azaz szegénységünkből örvendező szívvel adunk, mert az számít valódi értéknek. De az is áldozat- ! hozatal, ha a lelkipásztor évtizedeken át olyan helyen szolgál, ahonnan mások rövid idő után elmenekültek. az áldozat „csúcsán” jézus Krisztus áll, akinél világosabban senki nem mutatta meg, hogy miként kell embersége- j sen, tisztán élni és meghalni. Életét adta váltságul soka- J kért, hogy megismerjük sze- j retetének nagyságát. Voltak, akik úgy döntöttek, követni akarják Őt, illetve bizonyságot akarnak tenni Róla. Ha kellett az életükkel fizettek a hitükért, az igazságért. Úgy, ahogy a vértanúk is... SZENNAI KÉSZÜLŐDÉS AZ ÜNNEPRE Nem csak a léleknek jó. Nem csak a lélek, a jó szokás szerint a test is ünnepelhet húsvétkor - vége a böjtnek. A hagyomány nem csak az egyházi és népszokásokat, hanem a jóféle ételeket is ránk örökítette Csattog az ostor. Az állatok nagyrészt kifogytak a szennai istállókból is, a helybéli legények ezért húsvét előtt veszik elő a karikást, s gyakorolnak az ünnepi műsorra. Szájtátiak sokasága figyeli majd produkciójukat. Szép a hajad! Locsolókra várnak a szennai lányok. Ehhez előveszik a hagyományos ruhát, amilyenben nagyanyáik is jártak ünnepek idején. Aztán szépre fonják egymás haját, hogy méltó legyen a csodás öltözethez.
