Somogyi Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-08 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 6. szám
8 INTERJÚ 2015. FEBRUÁR 8., VASARNAP szulák andrea Különleges nő, hétköznapi álmokkal. Az éveit nem számolja, az idő múlása csak azért zavarja, mert imád élni, és mióta anya lett, még jobban így van ezzel. Csak a színpadon szeret díva lenni. „AZ ŐSZINTE DOLGOK ÉRDEKELNEK” Szulák Andrea nagyon szerencsésnek vallja magát, mert pont olyan életet képzelt el magának, amit most él Nem csodákra, csak hétköznapi boldogságra vágyik Szulák Andrea. Ma ünnepli az 51. születésnapját, és azt mondja, a ráncainál sokkal jobban érdekli, hogy jól érezze magát a saját életében. Ennek érdekében igyekszik olyan jó anya lenni, amilyen az övé volt, és testhezálló, de inspiráló feladatokat találni. Fábos Erika- Ma ünnepel, hogyan készült a születésnapjára?- A kötelező jó hangulat nem megy nekem jól. Inkább a meghitt ünnepeket szeretem, egyre inkább az őszinte dolgok érdekelnek. Ha csak karácsonykor van minden rendben, minek a karácsony? Ha csak a szünnapomon jutok eszébe valakinek, minek jutok eszébe? Hármasban leszünk, és miután kialudtam magam egy szlovákiai fellépés után és elvittük a gyereket lovagolni, biztosan lesz egy kis családi örömködés, ami pont elég is.- Tavaly kerek évforduló volt. Az ötvenediken sem volt felhajtás?- Nem vagyok híve a nagy felhajtásnak, meg amúgy sem veszi jól ki magát, ha ünnepelteti magát az ember. Ettől függetlenül megkaptam a magamét. Játszottam aznap az Operettben, és az előadás végén egyszer csak láttam, hogy megjelent Herényi Miklós Gábor és kiment a színpadra köszöntőt mondani. Kezdte, hogy milyen jó kis hely ez az Operettszínház és menynyire szeretjük egymást ünnepelni. Én meg csak hallgattam, de az utolsó pillanatig nem esett le, hogy rólam van szó. Percekig tapsolt a közönség, volt pezsgőzés a büfében a kollégákkal, szóval az igazi meglepetés volt és nagyon jólesett. Aztán rohantam haza, hogy otthon is ünnepeljünk, de amire megérkeztem, 40 fokos lázam lett és napokig feküdtem influenzásán. Mégis emlékezetes lett.-Megviseli, hogy telik az idő, nehezek a születésnapok?- A negyvenedik nehezebb volt. Azon akkor sokat gondolkodtam, és nagyon egyedül éreztem magam. De ha őszinte akarok lenni, jó ideje mindegyik nehéz valamiért. Nagyon szeretek élni, szeretem az életemet, és akárhogy is, de ez valahogy arra figyelmeztet, hogy eltelt egy újabb év. Juj, hát megint levágtunk egyet a centiből és újból eggyel kevesebb van hátra. Azóta, mióta gyerekem van, főleg elgondolkozom ezen.- Szóval nem a ráncok miatt. Egy olyan embernek, aki színpadon áll, azt gondoltam, inkább nőként nehéz.- Nem, ezzel sosem volt gondom. Színpadi emberként soha nem engedhettem meg magamnak, hogy ne törődjek ezzel. Tartozom a közönségnek azzal, hogy igényes legyek magammal szemben, de nem esem kétségbe eggyel több ránctól és attól sem, ha felszalad kettővel több kiló. Nem törekvésem, hogy huszonötnek látszó nagymama legyek. Sosem voltam ennyire a saját érdeklődésem középpontjában, és nem gondolom, hogy a külsőm határoz meg engem. Most meg már főleg nem. Fontosabb, hogy jól akarom érezni magam a saját életemben.- Azt mondják, az ötven az új negyven. Egyetért?- Simán lehet. Ha a negyven az új harminc, van benne logika. Másrészt, ha belegondolunk, hogy néhány generációval ezelőtt ötvenévesen miről szólt egy ember élete és ma miről szól? Én sem gondoltam, hogy ötvenévesen ennyire profi leszek rajzfilmekből és egy kicsi ember világa vesz majd körbe.- Miért, mit gondolt, elképzelte valaha, hogy milyen lesz ötvenévesen?- Igazából, sosem mertem. Persze voltak vízióim, kósza álmok a fejemben, és ha belegondolok, nagyon szerencsés vagyok, mert pont valami olyan életet képzeltem el és kívántam magamnak, amit most élek. Na jó, mindennapi stresszből lehetne kicsit kevesebb.- Tavaly egy interjúban azt mondta, hogy az ötvenedik születésnapja után tudatosult, hogy felnőtt.- Harmincnyolc évesen indultam el ezen az úton, amikor eltemettem az anyukámat. Addig egy olyan burok vett körül, ami szinte mindennel szemben védelmet adott. A halála után lépésről lépésre értékeltem át fontos dolgokat és jöttem rá, hogy mennyire más az élet, mint ahogy addig láttam. Felismertem, hogy másként kell kiáll- nom magamért és felelősséget vállalnom a döntéseimért. Amióta megszületett a gyerekem, ez hatványozottan így van.- Ez olyan érdekes, mert kívülről nézve mindig egy bátor és belevaló embert lehetett látni, aki vállalja önmagát. Egy fiatalabb férjet, negyven fölött az anyaságot és a véleményét, akkor is, ha más, mint a többségé.- Ez inkább volt vakmerőség. Sosem voltam olyan bátor, mint amilyennek látszottam. Szerintem talán a helytállásom lehet, ami ezt sugallja. A mai napig sem gondolok úgy semmire, hogy nekem az jár. Azt szoktam meg, ezért abban hiszek, hogy az életben rá kell szolgálni mindenre. Meg kell dolgozni a feladatokért. Éppen azzal, hogy szorgalmas és pontos vagyok, és tisztességesen megcsinálom, amit vállalok. Emelt fővel. Ebből adódhat, hogy sokkal tudato- sabbnak látszom, mint amilyen valójában vagyok.- Pedig volt, hogy egyszerre több műsorral is képernyőn volt, énekesnőként és színésznőként is sikere volt. Sosem volt semmi elkényeztetett dívás érzése?- Csak a színpadon. A hétköznapokban egész másfajta nőtípus vagyok. Világéletemben alkalmazkodó voltam, és nem szerettem elszakadni a realitásoktól. Mégis hova díváskodjak? Senki nem áll be helyettem a sorba a hétvégi nagybevásárláskor. Persze tapasztalom, hogy vannak olyanok, akik ezt másként gondolják, de mindig eljön a pillanat, amikor ez a szerep lefeslik, és ott marad az ember, mint leghétköznapibb önmaga. Amikor az életnek igazi tétje van, egy szülőszobában vagy egy betegágynál, ott egyformák vagyunk. Minek áltatni az ellenkezőjével önmagunkat?- Mióta Rozina megszületett, lassabban telik az idő?- Sajnos nem, inkább dupla tempóban. A sajátom mellett az övét is élem, és csak úgy repülnek a pillanatok.- Mennyire hasonlítanak, látja benne önmagát?- Lenyűgöző és rémisztő a hasonlóság. Pont a minap szedtem elő néhány régi fotót, külsőre is, de néha úgy érzem minden sejtében, mintha csak klónoztak volna. Szerencsére eggyel vagányabb, mai kiadásban.- Önnek igen szoros és nagyon jó kapcsolata volt az édesanyjával. Tudja a titkot, mitől tudott ilyen lenni a kapcsolatuk?- Attól, hogy sosem presszionált, nem akaratoskodott. Kinyitott ajtókat és sok mindent megmutatott, de nem telepedett rám, sem az elvárásaival, sem az érzelmeivel. Ő egy nagyon egyszerű családból származott, mégis hozott magával valami elképesztő érzelmi intelligenciNévjegy: 1964. FEBRUÁR 8-ÁN Született Budapesten. ÉVEKIG DOLGOZOTT külföldön vendégtánczenészként - Hollandiában, Németországban, Angliában - majd a Neoton Família kettészakadása utáni új Neoton együttes énekesnője. 1991- ben Moszkvában megnyerte az OIRT-fesztivál nagydíját. 1992- ben Egerben első lett a táncdalfeszti válón. 1994-ben az év énekesnője volt. VEZETETT MŰSORTÖ TV2-U, a Magyar Televízióban, 2012 őszétől a Szerencsekerék című vetélkedőt vezeti a Story4 TV-n. szerepel az Operettszínházban, lemeze jelent meg. GYARMATI GÁBORTÓL2007. április 26-án kislánya született, Rozina. át és feltétel nélküli szeretetet, aminek köszönhetően mi ennyire őszinte kapcsolatban lehettünk. Sok helyzetben eszembe jut, és anyaként is azon igyekszem, hogy ahogyan az én anyám az enyémet, én is szeretettel ragyogjam be Rozina életét, anélkül, hogy ez őt bármiben is akadályozná. Szeretném valahogy hasonlóan jól csinálni, mint ő.- Sikerül?- Benne volt egy olyan képesség, ami hatott arra az énemre, aminek köszönhetően mindig is nagyon jól éreztem magam gyerekek között. Ösztönösen megbíztak bennem a fiatalok és a gyengébbek. Eleve mindig volt bennem valami anyáskodó ösztön, amit belőle hozok. Az anyám minden fiúmmal jóban volt, és tartották vele a kapcsolatot az után is, hogy szakítottunk. A barátnőim is imádták. Nagyon sebzett nő volt és ettől elég zárkózott is, de az én világomra mindig kíváncsi. Én sokkal nyitottabb vagyok, Rozina pedig még bátrabb, magabiztosabb, mint amilyen én vagyok, és ezt boldog megnyugvás tapasztalnom.- Gyakran hiányzik az édesanyja?- Főleg akkor, amikor nagyon elfáradok, vagy tanácstalannak érzem magam egy helyzetben. Anyukám nagyon bölcs volt, egy igazi életigenlő személyiség. Mindig tudtam belőle erőt meríteni. Máig van, hogy úgy érzem, ezt senki mással, csak vele tudnám megdumálni. Sajnos már nem lehet, legalábbis a hétköznapi síkokon már nem.- Hisz abban, hogy léteznek nem hétköznapi síkok is?- Igen, hívő ember vagyok, és szoktam vele társalogni is. Valahol itt van velem, ha döntés előtt állok, vagy történik valami fon• tos, úgy érzem, még most is segít.- Mi az a feladat, ami mostanában leginkább felvillanyozza?- Ritka, de most prózai szerepet próbálok a József Attila Színházban. Nagy kirándulás, Verebes István rendezi, akivel így még sosem dolgoztam együtt, ahogy a kollégák nagy részével is most ismerkedem. Nagyon jól hat rám. Aztán az MTVA is meglepett a születésnapomon, felvettek egy Hogy volt... adást velem. Egy óra tömény nosztalgia és szeretet. Meghívták szinte az összes kollégát, aki fontos volt az életemben. Nagyon felkavaró élmény volt, és várom a TV2-n, az Ének iskolájának a következő évfolyamát is nagyon.- Ha nincs képernyőn, hiányzik a televíziózás?- Jó, amikor van, de most is jól alszom, nincs kényszerem, hogy folyton ott kell lennem. Biztosan vannak, akiknek csak erről szól az életük és úgy nagyobb teher, de én ezt sosem mertem komolyan venni, inkább kirándulásnak tekintettem.- Ahhoz képest azért sok mindenben kipróbálta magát. Hogyan csöppent bele?- Csak úgy jött. Elhívtak egy próbafelvételre, amiből aztán a Ki vagyok én? című műsor lett, Usztics Mátyással és Vágó Istvánnal. Onnantól meg az egyik feladat hozta a másikat.- Kedvence volt?- Az Activity nagyon jókor talált el. Azt nagyon szerettem. Úgy, ahogy most az Ének iskoláját is. Önmagam lehetek benne. Az éneklés az életem, imádom, hogy gyerekek között lehetek, ha nagyon testreszabott, színházi nyelven úgy mondjuk, hogy pofán talál egy szerep. Na, olyan érzés részt venni ebben.- Ilyen az álomműsor.- Ilyen. Vagy beszélgetős. Azt is nagyon szerettem. A Szulák és mást... az Ml-en. Azért, mert nagyon benne lehettem. Olyanokkal beszélgethettem, akikkel egyébként is leültem volna. Rá kellett jönnöm, hogy nekem a természetes dolgok állnak jól, ezért nem is erőltetek semmit.- Ha most jönne egy jó tündér és azt változtatna meg az életében, amit csak akar, tudna mit kérni?- Hú, ehhez nagyon őszintének kéne lennem magamhoz, és az nem mindig kényelmes. Nem hinném, hogy bármit is érdemes lenne megváltoztatni. Ezzel az aggyal, ezzel a lélekkel és idegrendszerrel bárhogy alakult volna az élet, feltehetően ugyanezeket a döntéseket hozom meg, és más helyzetekben is ugyanezek lettek volna a reakcióim. Voltam fönt is, lent is, de talán ez így van jól. Ez vagyok én. Az örömeimmel és a megszenvedett tragédiáimmal együtt. Szeretem így az életemet, nem akarnék máshogy semmit.- És a jövő? Ha már egyszer úgyis itt az a jó tündér, a jövőre vonatkozóan lenne valami kívánsága?- Az egészség, hogy minél tovább biztonságban tudhassam a lányom - ez a legfontosabb kívánságom. De minden este imádkozom is a nekem fontos dolgokért. Azért, hogy azok az emberek és szeretetkapcsola- tok, amelyek léteznek az életemben, megmaradjanak, hogy az életörömöm ne múljon el, hogy a munkában boldogító feladatokat találjak. Szóval semmi csoda, teljesen hétköznapi álmaim vannak.
