Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-22 / 272. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2014. NOVEMBER 22., SZOMBAT Egy balatonlellei árva roma lány Itáliában cserediák Olaszországban a szombat is tanítási nap, és ott is kötelező ötven óra közösségi munka Egy egész tanévet Olaszországban töltött a balatonlellei Bogdán Kármen. Olasz családnál lakott, olasz iskolába járt. A roma származású ifjú hölgy jövőre érettségizik a fonyódi Mátyás Király Gimnáziumban. Fónai Imre Bogdán Kármen Balatonlellén él nevelőanyjával, négy édes- és egy nevelt testvérével, nehéz anyagi körülmények között. Az olaszországi Suzzarában töltötte az előző tanévet egy nemzetközi diákcsere-program résztvevőjeként. - Anyukámnak egy másik nevelőszülő mesélte, hogy fia abban az évben utazott külföldre egy ilyen programban - így Kármen. - Megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha lehetőségem lenne külföldre utazni, nyelvet tanulni. Először nem nagyon bíztam benne, ám azt mondtam: persze, próbáljuk meg! Sikerült, 2013. szeptember 6-án érkeztem Rómába a többi, velem együtt utazó magyar cserediákkal. Kétnapos közös orientáció és országismereti tájékoztató után indultunk fogadócsaládjainkhoz. A tanév végén, 2014. július 6-án érkeztem haza. Fonyódi osztálytársai meglepődtek, amikor kiderült, hogy egy egész tanévet tölthet odakint. - Először arra gondoltam, angol nyelvterületre mennék, mivel az iskolában azt tanultam, végül Olaszország lett belőle. Óriási segítséget jelentett, hogy Rosta Károly, a diákcsereprogramot koordináló AFS székesfehérvári szervezetének önkéntese egy általa elnyert díjjal járó 2500 dollárt felajánlotta az utazásom, kintlétem támogatására. Ezt egészítette ki az AFS saját ösztöndíjalapjából származó további 300 ezer forint. Olasz- országi fogadószüleimnek három gyereke van. A legidősebb 27 éves fiú, Milánóban él és dolgozik. A 25 éves lányuk utolsó éves az orvosi egyetemen. A legkisebb velem egyidős, 18 éves lány, aki utolsó gimnáziumi évét végezte, leérettségizett; ő egy évet töltött Amerikában szintén az AFS-szel, mielőtt engem fogadtak. Én voltam az első külfölÉlmények a legszebb olasz városokban. Kármen boldogan élhette Itáliában a középiskolások vidám életét. Szívesen visszatérne Olaszországba Magyarországon a legjobb cserediáknak lenni: a fogadó családok odaadóan gondoskodóak bár az AFS nonprofit alapítvány, a költségek a csereprogram hosszától (3-11 hónap) és a választott országtól függően így is 800 ezer és 2,5 millió forint között alakulnak. Támogatásukat elsősorban olyan családok kapják, amelyek anyagi körülményei nem tennék lehetővé a költségek teljes összegének vállalását, és segítő önkéntesként vagy fogadócsaládként részt vesznek az alapítvány tevékenységében. - Kármen a kiválasztási beszélgetésen árva roma lányként más középiskolás korú gyerekekéhez hasonló eredményeket produkált, ami a szociális körülményeitfigyelembe véve, már önmagában is figyelemreméltó volt - emlékeztetett Bangáné Jarecsni Rita, az AFS magyarországi vezetője. - Nagyon tisztelem Géresi Juliannát, Kármen nevelőanyukáját azért, hogy nem csak a fizikai szükségleteket biztosította nevelt lánya számára, nemcsak taníttatta őt, hanem jövőképet is képes volt mutatni neki az AFS-program révén. Kármen példája is megerősít bennünket: támogatnunk kell a hozzá hasonló fiatalokat, hogy példát tudjanak mutatni sorstársaiknak, higgyék el, számukra is van jövő. a 2013-2014-es tanévben 104 külföldi diák töltötte idejét ha- Kármen barátokra tett szert. Sokfelé kirándult, itt éppen Firenzében zánkban önkéntes befogadó családoknál, ezzel párhuzamosan a világ 27 országában 89 magyar középiskolás és egyetemista diák vett részt csereprogramon az AFS szervezésében. Az AFS a világ egyik legnagyobb, legrégebbi diákcsere szervezete, amelyet a világháborúkat követően, 1947-ben a világbéke megteremtéséért hoztak létre. Somogybán az elmúlt tanévben nyolc külföldi középiskolás lakottá diákcsereprogram keretében Kaposváron, egy pedig Barcson. egy 2013-ban elvégzett kérdőíves felmérésből derült ki: a világ ötven országa közül Magyar- országon a legjobb cserediáknak lenni. „Magyarországon nagyon jó élmények várnak a cserediákokra, a magyar fogadó családok nagyon gondoskodóak, odafigyelnek a külföldi cserediákra, akár csak a saját gyerekeikre. Amikor a magyar gyerekek vesznek részt csereprogramon, a szülőket esetenként túlzott aggódás jellemzi, ezért a tanácsosnál intenzívebb kapcsolatot tartanak fenn a diákkal. Ez viszont hátráltatja a beilleszkedést” - foglalta össze a felmérés egyes tapasztalatait Bangáné Jarecsni Rita, az AFS magyarországi vezetője. di fogadott lányuk; az édesanya egy bankban, az édesapa nevelő- otthonban dolgozik. Suzzara Észak-Olaszország 22 ezres kisvárosa Mantova mellett, ott járt iskolába is Kármen. - Megismerkedtem egy boszniai cserediáklánnyal, akivel gyakran találkoztunk Mantovában, néha elmentünk a másfél órányira fekvő Veronába is. Persze csak a tanév vége felé, amikor már úgy éreztük, nem tévedünk el és biztonságosan tudunk kommunikálni is. Más cserediákokkal Firenzébe, Torinóba is kirándultunk. Az osztályommal három napot Rómában töltöttünk, a fogadószüleimmel Milánóba is elutaztunk. Az iskolában szinte az első pillanattól kezdve elfogadtak, szavakat tanítgattak, és amikor felelésre, vagy dolgozatra készültem, osztálytársaim, tanáraim is segítettek. A család is sokat tett azért, hogy minél hamarabb megtanuljam a nyelvet. Itthon egy ingyenes internetes kurzust kaptunk, aminek az első negyven leckéjét kötelező volt a kiutazás előtt teljesíteni. így mire kimentem, nagyon egyszerű mondatokat már tudtam. Talán december táján kezdtem el bátrabban beszélni, januártól egyre gyorsabban tanultam, egyre több mindent értettem meg. Kármen a legnagyobb különbséget abban látta a két oktatási rendszer között, hogy ott szombaton is tanultak, viszont délután egykor végeztek; naponta öt órájuk volt, ötvenöt percesek. Olaszországban is kötelező az ötven óra közösségi munka. S hogy mi hiányzott a legjobban a balatonlellei diáklánynak? - Az elején semmi, azután elkezdtem magyar zenét hallgatni, s akkor hiányzott, hogy valaki szóljon hozzám az anyanyelvemen, vagy csupán egy magyar feliratot lássak valahol. Kármen szerencséje, hogy szereti a tésztát, „majdnem minden nap azt ettünk valamilyen szósz- szál és sok húst.” A roma lány érettségizni készül olaszból és visszatérne majd Olaszországba, de nem tanulni, vagy dolgozni. Érettségi után turizmussal foglalkozna a legszívesebben. Ebben a tanévben egyébként az ő leilei családja is fogadott egy olasz fiút a nemzetközi diákcsereprogram keretében. Amerikai hősök Böhönyen: a pilóta eletet áldozta a civilekért emléktábla A település nemcsak a saját hősi halottaira akar emlékezni, hanem más nemzetek fiait sem akarja felejteni Emléktáblával tisztelgett Böhö- nye egy amerikai pilóta hőstette előtt. Az első amerikai négymotorosok 1944. április 9-én jelentek meg a magyar égbolton. A légitámadások 1945. március 26-án fejeződtek be.- lames E. Tomlinson gépét Böhönye fölött egy magyar vadászpilóta, Budai Lajos szakaszvezető lőtte le - idézte fel az emléktábla állítását kezdeményező Vitéz Szabó Sándor címzetes ezredes emlékőrző. - A pilóta az erdőbe vitte a lezuhanni készülő gépet, életeket mentve meg így az értelmetlen haláltól. Megnéztem a helyszínt: a pilóta túlélte volna, ha a mezőn száll le, de akkor az ott dolgozó mintegy tíz civil az életét veszélyeztette volna. Az amerikai pilóta hőstette előtt tisztelegtek Böhönyén. Az ünnepségen Zsoldos Márta Piroska polgármester azt mondta: fejet hajtanak a saját hőseik, ka- tonahalottaik és más nemzetek fiai előtt. Mert annál, ami a világháborúban bármely nemzet katonáival történt, csak egy valami szörnyűségesebb, ha elfelejtik őket. Majd a polgármester asszony átadta a „Böhönye Pilóta Lovagja” címet adományozó okleveleket Vitéz Szabó Sándor címzetes ezredes emlékőrzőnek, Vitéz Németh Zsig James E. Tomlinson mond pilótának és posztumusz James E. JAMES K,T»>'.Í mii .BOMSKANY (ám ; Főhajtás a hősöknek. Életben maradt volna James E. Tomlinson pilóta, ha nem óvja a mezőn dolgozókat Tomlinsonnak, amelyet a címzetes ezredes emlékőrző vett át. Böhönye egyetlen a megyében, mely az elhunyt német katonák emlékét is ápolja, most amerikai pilóták neve is felkerül a hősök falára. A civilekért életét áldozó James E. Tomlinson pilóta neve mellé került a Segesdnél lezuhant Boris Kany hadnagy, valamint Róbert W. McEE fedélzeti légierő törzsőrmester neve is, akit a böhönyei temetőben temettek el, majd 1995-ben exhumáltak és vittek haza. A koszorúzás előtt a második világháborús emlékműnél elhelyezett táblát Grujber Zsolt plébános áldotta meg. ■ Vigmond Erika