Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)

2014-11-22 / 272. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2014. NOVEMBER 22., SZOMBAT Egy balatonlellei árva roma lány Itáliában cserediák Olaszországban a szombat is tanítási nap, és ott is kötelező ötven óra közösségi munka Egy egész tanévet Olaszországban töltött a balatonlellei Bogdán Kármen. Olasz családnál lakott, olasz iskolába járt. A roma származású ifjú hölgy jövőre érettségizik a fonyódi Mátyás Király Gimnáziumban. Fónai Imre Bogdán Kármen Balatonlellén él nevelőanyjával, négy édes- és egy nevelt testvérével, nehéz anyagi körülmények között. Az olaszországi Suzzarában töltötte az előző tanévet egy nemzetkö­zi diákcsere-program résztvevő­jeként. - Anyukámnak egy má­sik nevelőszülő mesélte, hogy fia abban az évben utazott külföldre egy ilyen programban - így Kár­men. - Megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha lehetőségem lenne kül­földre utazni, nyelvet tanulni. Először nem nagyon bíztam ben­ne, ám azt mondtam: persze, pró­báljuk meg! Sikerült, 2013. szep­tember 6-án érkeztem Rómába a többi, velem együtt utazó ma­gyar cserediákkal. Kétnapos kö­zös orientáció és országismere­ti tájékoztató után indultunk fo­gadócsaládjainkhoz. A tanév vé­gén, 2014. július 6-án érkeztem haza. Fonyódi osztálytársai megle­pődtek, amikor kiderült, hogy egy egész tanévet tölthet oda­kint. - Először arra gondoltam, angol nyelvterületre mennék, mivel az iskolában azt tanul­tam, végül Olaszország lett be­lőle. Óriási segítséget jelentett, hogy Rosta Károly, a diákcsere­programot koordináló AFS szé­kesfehérvári szervezetének ön­kéntese egy általa elnyert díjjal járó 2500 dollárt felajánlotta az utazásom, kintlétem támogatá­sára. Ezt egészítette ki az AFS saját ösztöndíjalapjából szárma­zó további 300 ezer forint. Olasz- országi fogadószüleimnek há­rom gyereke van. A legidősebb 27 éves fiú, Milánóban él és dol­gozik. A 25 éves lányuk utolsó éves az orvosi egyetemen. A leg­kisebb velem egyidős, 18 éves lány, aki utolsó gimnáziumi évét végezte, leérettségizett; ő egy évet töltött Amerikában szintén az AFS-szel, mielőtt engem fo­gadtak. Én voltam az első külföl­Élmények a legszebb olasz városokban. Kármen boldogan élhette Itáliában a középiskolások vidám életét. Szívesen visszatérne Olaszországba Magyarországon a legjobb cserediáknak lenni: a fogadó családok odaadóan gondoskodóak bár az AFS nonprofit alapít­vány, a költségek a csereprogram hosszától (3-11 hónap) és a vá­lasztott országtól függően így is 800 ezer és 2,5 millió forint kö­zött alakulnak. Támogatásukat elsősorban olyan családok kap­ják, amelyek anyagi körülményei nem tennék lehetővé a költségek teljes összegének vállalását, és segítő önkéntesként vagy fogadó­családként részt vesznek az ala­pítvány tevékenységében. - Kár­men a kiválasztási beszélgetésen árva roma lányként más középis­kolás korú gyerekekéhez hason­ló eredményeket produkált, ami a szociális körülményeitfigye­lembe véve, már önmagában is figyelemreméltó volt - emlékezte­tett Bangáné Jarecsni Rita, az AFS magyarországi vezetője. - Nagyon tisztelem Géresi Julian­nát, Kármen nevelőanyukáját azért, hogy nem csak a fizikai szükségleteket biztosította nevelt lánya számára, nemcsak tanít­tatta őt, hanem jövőképet is ké­pes volt mutatni neki az AFS-program révén. Kármen pél­dája is megerősít bennünket: tá­mogatnunk kell a hozzá hasonló fiatalokat, hogy példát tudjanak mutatni sorstársaiknak, higgyék el, számukra is van jövő. a 2013-2014-es tanévben 104 külföldi diák töltötte idejét ha- Kármen barátokra tett szert. Sokfelé kirándult, itt éppen Firenzében zánkban önkéntes befogadó családoknál, ezzel párhuzamo­san a világ 27 országában 89 magyar középiskolás és egyete­mista diák vett részt csereprog­ramon az AFS szervezésében. Az AFS a világ egyik legna­gyobb, legrégebbi diákcsere szervezete, amelyet a világhábo­rúkat követően, 1947-ben a vi­lágbéke megteremtéséért hoz­tak létre. Somogybán az elmúlt tanévben nyolc külföldi középis­kolás lakottá diákcsereprog­ram keretében Kaposváron, egy pedig Barcson. egy 2013-ban elvégzett kérdő­íves felmérésből derült ki: a vi­lág ötven országa közül Magyar- országon a legjobb cserediák­nak lenni. „Magyarországon na­gyon jó élmények várnak a cse­rediákokra, a magyar fogadó családok nagyon gondoskodó­ak, odafigyelnek a külföldi cse­rediákra, akár csak a saját gye­rekeikre. Amikor a magyar gye­rekek vesznek részt csereprogra­mon, a szülőket esetenként túl­zott aggódás jellemzi, ezért a tanácsosnál intenzívebb kapcso­latot tartanak fenn a diákkal. Ez viszont hátráltatja a beillesz­kedést” - foglalta össze a felmé­rés egyes tapasztalatait Bangá­né Jarecsni Rita, az AFS ma­gyarországi vezetője. di fogadott lányuk; az édesanya egy bankban, az édesapa nevelő- otthonban dolgozik. Suzzara Észak-Olaszország 22 ezres kisvárosa Mantova mel­lett, ott járt iskolába is Kármen. - Megismerkedtem egy boszniai cserediáklánnyal, akivel gyak­ran találkoztunk Mantovában, néha elmentünk a másfél órá­nyira fekvő Veronába is. Persze csak a tanév vége felé, amikor már úgy éreztük, nem tévedünk el és biztonságosan tudunk kom­munikálni is. Más cserediákok­kal Firenzébe, Torinóba is kirán­dultunk. Az osztályommal há­rom napot Rómában töltöttünk, a fogadószüleimmel Milánóba is elutaztunk. Az iskolában szin­te az első pillanattól kezdve elfo­gadtak, szavakat tanítgattak, és amikor felelésre, vagy dolgozat­ra készültem, osztálytársaim, ta­náraim is segítettek. A család is sokat tett azért, hogy minél ha­marabb megtanuljam a nyel­vet. Itthon egy ingyenes inter­netes kurzust kaptunk, aminek az első negyven leckéjét kötele­ző volt a kiutazás előtt teljesíte­ni. így mire kimentem, nagyon egyszerű mondatokat már tud­tam. Talán december táján kezd­tem el bátrabban beszélni, janu­ártól egyre gyorsabban tanul­tam, egyre több mindent értet­tem meg. Kármen a legnagyobb különb­séget abban látta a két oktatási rendszer között, hogy ott szom­baton is tanultak, viszont dél­után egykor végeztek; napon­ta öt órájuk volt, ötvenöt perce­sek. Olaszországban is kötelező az ötven óra közösségi munka. S hogy mi hiányzott a legjobban a balatonlellei diáklánynak? - Az elején semmi, azután elkezdtem magyar zenét hallgatni, s ak­kor hiányzott, hogy valaki szól­jon hozzám az anyanyelvemen, vagy csupán egy magyar felira­tot lássak valahol. Kármen szerencséje, hogy sze­reti a tésztát, „majdnem minden nap azt ettünk valamilyen szósz- szál és sok húst.” A roma lány érettségizni készül olaszból és visszatérne majd Olaszországba, de nem tanulni, vagy dolgozni. Érettségi után turizmussal fog­lalkozna a legszívesebben. Eb­ben a tanévben egyébként az ő leilei családja is fogadott egy olasz fiút a nemzetközi diákcse­reprogram keretében. Amerikai hősök Böhönyen: a pilóta eletet áldozta a civilekért emléktábla A település nemcsak a saját hősi halottaira akar emlékezni, hanem más nemzetek fiait sem akarja felejteni Emléktáblával tisztelgett Böhö- nye egy amerikai pilóta hőstet­te előtt. Az első amerikai négy­motorosok 1944. április 9-én je­lentek meg a magyar égbolton. A légitámadások 1945. március 26-án fejeződtek be.- lames E. Tomlinson gépét Böhönye fölött egy magyar va­dászpilóta, Budai Lajos sza­kaszvezető lőtte le - idézte fel az emléktábla állítását kezde­ményező Vitéz Szabó Sándor címzetes ezredes emlékőrző. - A pilóta az erdőbe vitte a lezu­hanni készülő gépet, életeket mentve meg így az értelmet­len haláltól. Megnéztem a hely­színt: a pilóta túlélte volna, ha a mezőn száll le, de akkor az ott dolgozó mintegy tíz civil az éle­tét veszélyeztette volna. Az amerikai pilóta hőstette előtt tisztelegtek Böhönyén. Az ünnepségen Zsoldos Márta Pi­roska polgármester azt mondta: fejet hajtanak a saját hőseik, ka- tonahalottaik és más nemzetek fiai előtt. Mert annál, ami a vi­lágháborúban bármely nemzet katonáival történt, csak egy va­lami szörnyűségesebb, ha elfe­lejtik őket. Majd a polgármes­ter asszony átadta a „Böhönye Pilóta Lovagja” címet adomá­nyozó okleveleket Vitéz Szabó Sándor címzetes ezredes em­lékőrzőnek, Vitéz Németh Zsig James E. Tomlinson mond piló­tának és posztumusz James E. JAMES K,T»>'.Í mii .BOMSKANY (ám ; Főhajtás a hősöknek. Életben maradt volna James E. Tomlinson pilóta, ha nem óvja a mezőn dolgozókat Tomlinsonnak, amelyet a cím­zetes ezredes emlékőrző vett át. Böhönye egyetlen a megyé­ben, mely az elhunyt német ka­tonák emlékét is ápolja, most amerikai pilóták neve is felkerül a hősök falára. A civilekért életét áldozó James E. Tomlinson piló­ta neve mellé került a Segesdnél lezuhant Boris Kany hadnagy, valamint Róbert W. McEE fedél­zeti légierő törzsőrmester neve is, akit a böhönyei temetőben te­mettek el, majd 1995-ben exhu­máltak és vittek haza. A koszorúzás előtt a máso­dik világháborús emlékműnél elhelyezett táblát Grujber Zsolt plébános áldotta meg. ■ Vigmond Erika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents