Somogyi Hírlap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)
2014-11-22 / 272. szám
5 2014. NOVEMBER 22., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Örömhír, hogy nem a halálé az utolsó szó príma-díj Isten Országának eljöveteléről és hivatásáról beszélgettünk Nyéky Kálmán atyával Azt mondja, egy újságcikk hatására mondott igent, s jött Somogyba szolgálni, s ezért nagy-nagy köszönettel tartozik Balás Béla püspök atyának, ugyanis azt a meghívást Ő írta. Most pedig a megye keresztény közössége mondott köszönetét a somogyi Prima-díjjal Nyéky Kálmán donneri plébánosnak. Márkus Kata A mosolygós plébános- Meglepődött?- Már maga a jelölés is meglepetésként ért. Először gondolkodtam, hogy egyáltalán elfo- gadjam-e, mert tudom, hogy a Magyar Oktatás és Köznevelés kategóriában vannak, akik sokkal méltóbbak erre az elismerésre. Ami miatt mégis elvállaltam, az semmiképpen sem a saját dicsőségem, hanem az, hogy a díj kapcsán is tudok beszélni arról, mi az az örömhír, ami mozgatja az életemet. Szeretném, hogy ez másoknak is segítség lehessen, és ők is találkozhassanak Jézus Krisztussal. Szerintem a médiára is támaszkodhatunk, hogy eljussunk az emberekhez, s hirdessük, hogy Isten mindenkit szeret. S ezt a szeretetet valamennyire érzik is az emberek. Legalábbis ezt mutatja, hogy a közönség úgy döntött, neki fontos, hogy ily módon is a hitére adja a vok- sát. Nem annyira nekem személyesen, mint inkább Isten szolgájának szólt ez a kitüntetés. S ezért örülök annak, hogy sokaknak örömet szerezhettem. Nem annyira nekem személyesen, mint inkább Isten szolgájának szólt ez a kitüntetés. Örülök, hogy sokaknak örömet szerezhettem.- Mi az az örömhír, amiről beszélt, ami az Ön életét mozgatja?- Az örömhír az, hogy nem a halálé az utolsó szó. lézus Krisztus föltámadt a halálból. S ezáltal megmutatta, hogy nekünk is túlmutat a létünk azon, amit itt a földön meg tudunk tapasztalni. Isten Országa már itt van közöttünk, lézus Krisztus meghirdette ezt, s amikor építjük a templomokat, tanítjuk a gyerekeket, gondozzuk a betegeket, eltemetjük a halottainkat, akkor is bennünk van, hogy hiszünk Isten Országában. Még akkor is, ha csak a hit szemével látjuk. Persze sokszor megtapasztaljuk, hogy a bűn jelen van a világban, mégis hiszünk a jó győzelmében.- Szerteágazó tevékenysége során valamennyi korosztállyal találkozik. Ön hogy látja, az emberek úgy érzik, már tényleg itt van Isten Országa? Én inkább elégedetlen hangokat hallok.- Aki eljön a templomba és együtt imádkozik velünk, az egy morzsányit megtapasztal Isten Országából. A rengeteg külső dolog, amire tekinthetünk, és elvehetné a kedvünket, az mind-mind eltűnik akkor, amikor elkezdünk imádkozni. Ezzel nem elmenekülünk a világ gondjai elől. Épp ellenkezőleg, Isten szereteté- ben, az Ő szemüvegén keresztül teljesen másnak tűnik még az az ember is, aki esetleg nekünk rosszat akar. Még rá is tudhatunk szeretettel tekinteni, és azt kell, hogy mondjam, ez már csoda. Teljesen más lesz az a valóság, ami fájdalmas, ami szenvedéssel teli, ha az egészet hozzá tudom kapcsolni Jézus Krisztus megváltó szenvedéséhez. Minden ember szívében van egy Isten formájú lyuk. Ezt nem tudja más betölteni, csak maga az Isten. Pedig az ember mindenfélével próbálja kitöltögetni: most éppen a fogyasztással, volt, amikor a birtoklással próbálkozott, s volt, amikor a felsőbb- rendűségi tudattal. Közben pedig Isten önmagát szeretné adni nekünk. Ám ezt csak akkor tudja megtenni, ha mi teljesen odaadjuk magunkat neki.- Az Ön életében mikor jött el az a pont, amikor eldöntötte, teljesen odaadja magát Istennek?- Az embernek szüntelenül meg kell újítania ezt önmagában. Minden nap meg kell, hogy hozzam ezt a döntést. Persze vannak lépcsők, amikor az ember úgy érzi, hogy egyet előre lépett, s talán nem kettőt vissza. Ekkor mások felé is jobban tud közeledni és jobban észreveszi azt is, a mellette lévőnek mire van igazán szüksége. Konkrétan az én életemben több ilyen állomásra emlékszem, az egyik az volt, amikor a kezembe került püspök atya felhívása, és egy átvirrasztott éjszaka után megkérdeztem édesapámat, mit szólna, ha papnak jelentkeznék? Ő nem akart helyettem dönteni, csak annyit kérdezett: „Jól meggondoltad?” „Azt hiszem igen” - feleltem. Püspök atyával egy telefon- fülkéből kezdeményezett hívás során beszéltem először, ő konkrétabb volt: „Normális vagy?” - kérdezte. Belátom, nem szokványos módja papnak jelentkezni telefonon. Végül Franciaországban találkoztunk Ta- izé-ben, ahová szintén mély emlékek fűznek, a román kori kápolna csendjét viszont már inkább hallgatni kell, ehhez a szó kevés lenne. Az Emmánuel Közösség papja is vagyok, ami azt jelenti, hogy többször is elköteleződtem a misszióra életem során.- Azt mondja, egyre több emberen látja, hogy visszatér Istenhez. Én meg azt látom, hogy valóban sokan vallják magukat hívőnek, de a hitüket inkább otthonról gyakorolják, mert fenntartásaik vannak az egyházzal kapcsolatosan.- Föl kell fedezzük újra, hogy a hitnek nélkülözhetetlen eleme a közösségi dimenzió. Nem szoríthatjuk vissza a vallásosságot teljesen a magánszférába. Észre sem veszik az emberek, hogy gyakran külső nyomásnak engedelmeskednek, amikor nem merik fölvállalni, hogy a vallásukat gyakorolják. A meghívás azonban mindenkinek szól, hogy ezt közösen is megéljük. Ha megtanuljuk kifejezni a hitünket, akkor az semmihez nem fogható tapasztalat lesz az életünkben. Persze sokaknál ez még hiányzik, de arra törekszünk, hogy minél közelebb hozzuk őket is az Egyházhoz. Az a tapasztalatom, hogy a televíziós szentmise-közvetítéseken keresztül egyre többen eljutnak odáig, hogy tegyenek még egy lépést, s eljöjjenek a templomba. Igaz, hogy meg kell újulnia az Egyháznak, de ehhez a mi személyes életünknek is meg kell újulnia, hiszen az Egyház mi vagyunk.- Milyen feladat vár Önre ebben a megújulási folyamatban?- Nem tudom, milyen meglepetéseket tartogat számomra a Jóisten. Néhány éve, amikor egy barátommal először beszéltünk arról, mi lenne, ha elindítanánk a szentmise-közvetítéseket Somogybán, nem gondoltuk, hogy pár év múlva itt tartunk. Négy-öt éve, amikor megszületett az első bábfilm, nem gondoltam volna, hogy közel százötvenéit is elér a csapatunk. Azt remélem, sokat tehetek még azért, hogy minél több emberhez eljusson az örömhír és megtudják, hogy Isten országa közöttünk van. Számtalan kis közösség született a plébánián az elmúlt években, a cserkészektől a nyugdíjasokig, és remélem, hogy egyre több ilyen csoport lesz még. Azt is látom, volna igény arra, hogy átadjuk, miként foglalkozunk külön a gyerekekkel a szentmisék alatt. Ha lehetne valamit kérni az emberektől, azt kérném, hogy imádkozzunk egymásért. Én azt ígérhetem, hogy imádkozom minden kedves olvasóért. ■ Valóban igaz, hogy meg kell újulnia az Egyháznak, de ehhez a mi személyes életünknek is meg kell újulnia, hiszen az Egyház mimar gunk vagyunk. Imádkozzunk egymásért! ■ Föl kell fedezzük újra, hogy a hitnek nélkülözhetetlen eleme a közösségi dimenzió. Nem szoríthatjuk vissza a vallásosságot teljesen a magánszférába. 1975-ben született Budapesten. 1993-BAN JELENTKEZETT Szolgálatra a Kaposvári Egyházmegyébe. BUDAPESTEN TANULT teológiát. Kaposváron volt káplán. RÓMÁBAN BIOETIKÁT tanult elő- ször, majd családteológiát végzett. A kaposvári Szent Kereszt templom és Kaposszerdahely plébánosa. A Somogy megyei vasárnapi televíziós szentmisék szerkesztője. a szennai Riska Táborok alapítója. az mtv „Engedjétek hozzám” című gyermek hittan műsorának közszereplője. tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen és a Kaposvári Egyetemen. Nyéky Kálmán plébános szerint, ha megtanuljuk kifejezni a hitünket, akkor az semmihez nem fogható tapasztalat lesz az életünkben Őszi piac. a hideg idő beköszöntével pénteken kevesebb volt az őstermelő a piacon, vásárlóból viszont volt bőven. Keresték is a jóféle sütőtököt, céklát, diót, mákot, de még a lecsópaprika is fogyott, utóbbi kilóját kétszázért mérték
