Somogyi Hírlap, 2014. október (25. évfolyam, 229-255. szám)
2014-10-18 / 244. szám
Ki nyer ma? - A Munkácsyban a diákok irodalmi rendhagyás Czigány György személyes élményekkel, anekdotákkal hozta közel a fiatalokhoz a művet 4 MEGYEI KÖRKÉP 2014. OKTÓBER 18., SZOMBAT Czigány György rendhagyó irodalom órát tartott a kaposvári gimnáziumban Pilinszky János szaloncukorkája, Ottlik Géza gyerekcipője és elrontott rádiójátéka „írtam én egy hangjátékot 46-ban. Biztos voltam benne, hogy rég eldobták. Erre jön egy rádiós, aki kibogarássza. Megijedtem, mert ez a darab nagyon rossz volt. Aztán, ha meghalok, ezek még leadják. Erre gyorsan átírtam. így is rossz, de már nem annyira arcpirítóan.” Ha valamiről, erről az anekdotáról biztosan emlékezni fognak a kaposvári munkácsysok Ottlikra, munkásságára. S hát éppen ez volt a célja Czigány Györgynek. Márkus Kata Az Erkel-, Liszt- és József Atti- la-díjas író, költő, újságíró, szerkesztő, zenei rendező, műsorvezető, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze a Berzsenyi társaság meghívására érkezett Kaposvárra. Czigány György, a Berzsenyi társaság irodalmi alelnöke a Munkácsy gimnáziumban tartott rendhagyó irodalom órát, ahol a természetéhez közelebb álló elvont és súlyos tartalmak helyett inkább „versautomatákkal” („mint ismert, a remekművek nem automata módon jönnek létre"), játékos kínrímekkel („Sziklák a hegyekről görögnek, eposz kell mindegyik görögnek.”), és reklámversekkel („Egy könyvön száz évig kotlik, mégis legjobb írónk Ottlik.") állt a fiatal közönség elé. Mindezekkel, az anekdotákkal, s a személyes emlékekkel igyekezett közelebb vinni a fiatalsághoz Ottlik Géza prózáját és Pilinszky János költészetét, s mindezeken keresztül a magyar irodalmat. Amiről többek közt azt mondta: nehéz a magyar költeményeket lefordítani idegen nyelvre, a zene viszont a maga elvontságával mindenkihez hozzáfér, holott a nyelvét szó szerint senki sem érti. - A vers nem arról szól tehát, amit el lehet mondani róla, mint egy újságcikkről - mondta. - Ha a verset a tartalmára lebontjuk, akkor valami másról beszélünk. Arról az anyagról, ami ihlette. Ám a vers ilyen értelemben egy élő valami. A versek velünk élnek és változnak, ahogy mi is változunk. S ezért nincs irodalomtörténe- tileg egyik író, költő életműve sem lezárva. Mert ha ma elolvassuk például Pilinszky verseit, saját élményeink valamiképpen visszahatnak a költészetére, szinte megváltoztatják. Mert a művészet eleven kapcsolat, és nem azt jelenti a jövőben, mint amit ebben a pillanatban jelent, vagy akkor jelentett, amikor az író megírta. A versek változnak, gazdagodnak az olvasótól, s attól telnek meg élettel, hogy önök elolvassák őket. Az irodalom- történet pedig csak egy eszköz, olyan mint a cipő felhúzásához a cipőkanál: amíg felhúzom, addig kell, de aztán már nyugodtan el lehet dobni. A művészetet nyílt szívvel lehet csak megközelíteni. Mindenki megértheti, szeretheti, csak egy kis lelki összeszedettség és figyelem kell hozzá.- A mai világban miként lehet idáig eljutni, az új generáció figyelmét ráirányítani minderre?- Nem nagyon tudom erre a választ, hiszen nem tanítok. Azt viszont tudom, a mi kamaszkorunkban úgy volt ez, hogy rohantunk a könyvtárba, hogy hozzáférhessünk egy Kosztolányi és Márai kötethez. Ezek ugyanis tiltott anyagok voltak, s mint tudjuk, a tiltott dolog mindig érdekesebb, mint ami kötelező. Úgyhogy mi boldogan olvastuk a legnehezebb olvasmányokat gimnazistaként, azért mert az nem volt ajánlott vagy kötelező. Ám remélem, a didaktikus szándékot ma is felül tudja írni az élmény, s a gyerekek számára valamiféle örömöt szerez az irodalom, meg a zene, hiszen ez a cél.- 1969-ben indult, s a 2000-es évek elejéig vezette a Kossuth Rádióban a Ki nyer ma? című műsort, ami most újraindult?- Igazán nem indult újra, legalábbis engem nem tájékoztattak róla. Az igazi az lenne, ha minden nap lenne a Kossuth Rádióban úgy, ahogy volt. így, hogy havonta egyszer van, ez inkább csak egy kis nosztalgia.- Negyven éven át tartott. Mi tartotta életben?- Nem tudom, hogy volt-e rá igény, de hogy örömöt szerzett az embereknek, az biztos. Rengetegen jöttek az adásokra, s nagyon sokan emlékeznek rá. A célunk a kíváncsiság felkeltése volt, az, hogy az emberek felfigyeljenek a gyönyörű zenékre. Talán akkoriban, 69-ben egyfajta szabadságélmény is volt a műsor, mert érezték az emberek, hogy ez a műsor az, ami. Nincsen semmi politika a háttérben, nem akart nagyon tanítani, egyszerűen nemes dolgokkal szórakoztatott. Úgy volt demokratikus, hogy a társadalom különböző képzettségű tagjai egyformán, a maguk örömére játszottak, s élvezni tudták a zenét. Beszéltem munkás emberekkel, például egy olyan férfival, aki Nyíregyháza mellett aratott még kaszával, a hátán táskarádióval, s hallgatta a Ki nyer mát. De Ottlik Géza is felhívott néha, hogy, hallottalak ám benneteket, s elújságolta, hogy tudta-e a megoldást. Tehát neki is jelentett valamit, pedig különösebb affinitása nem volt a zenéhez.- Önnek viszont volt az autóvezetéshez is? Tényleg Weöres Sándor sofőrje volt? ottlik Gézáról: „Cipinek becézték kisbaba korától baráti körben, az ég tudja miért. Amikor kiállítást állítottak ösz- sze munkásságáról az első gyerekcipőjét is kiállították. Szerencse, hogy Ottlik ezt már nem látta, mert a guta megütötte volna, hogy ilyen hülyeséget hogyan találhattak ki: Cipikénk első cipője.” „kérdeztem, mikor írsz, nappal vagy éjjel, ha egyáltalán? Mert itt muszáj elmondani, hogy ő leginkább hallgatni szeretett, elmélkedni, tűnődni, nem írni. S elmondtam neki az általam írt reklámverset: egy könyvön száz évig kotlik, mégis legjobb írónk Ottlik. Erre elmesélte: írtam én egy hangjátékot 46-ban. Biztos voltam benne, hogy a rádió nem őrizte meg, rég eldobták. Erre jött egy rádiós, aki kibogarászta. Megijedtem, mert ez a darab nagyon rossz volt. Aztán, ha meghalok, ezek még leadják. Mondom, ezt gyorsan át kell írni. Ráment négy heCZIGÁNY GYÖRGY 1931-ben született Budapesten. 1956-ban a Liszt Ferenc Zene- művészeti Egyetemen zongora- művész tanári diplomát szerzett, s még ugyanebben az esztendőben a Magyar Rádió munkatársa lett.- Egy irodalmi esten egy társaságban voltunk, ahol egy kedves kolléga be akart engem mutatni. Akinek korábban mondtam, hogy Sándorral sokat találkoztam, sokat utaztunk együtt, vittem őt ide-oda, például Velembe, majdhogynem a gépkocsivezetője voltam. Ő meg szó szerint vette, amit mondtam, s úgy mutatott be: itt van Czigány György, aki Weöres Sándor gépkocsivezetője volt, de később jó barátok lettek. Szóval ez csak egy anekdota. tem, főleg éjszaka, mert akkor írok sajnos. Húsz flekkből lett hetven, így is rossz, de már nem olyan arcpirítóan hat. A sírban nem kezdek forogni, mint a verkli, ha előadják.” Pilinszky Jánosról: „Egyszer nála ültem a lakásában, elég szomorú idő volt, karácsony környékén, szaloncukorkával kínált. Beszélgettünk, verseket olvastunk egymásnak. Nagy élmény volt számomra, hogy Pilinszky esetleg az én írásaimhoz is hozzászól, s én is az övéhez. Aztán elkezdtem kérdezgetni, mit is szeretett volna mondani ezzel meg ezzel a versével, én meg soroltam, hogy szerintem ezt meg ezt. Erre Pilinszky azt mondta: nem Gyurka, ez nincs benne. Majd nagyon slukkolt a cigarettájából, sajnos sokat dohányzott, s ez nem tett jót az egészségének, végül azt mondta: vagy tudod mit? Most hogy te mondtad, most már benne van, már ezt is jelenti.” HÚSZ ESZTENDŐN át dolgozott a rádiónál, zenei főosztályvezetőként. 1976-1996 között a Magyar Televízió munkatársa. 1885-től a Berzsenyi társaság irodalmi alelnöke. 1999-TŐL az írószövetség költői szakosztályának elnöke.- Amilyenekből számosat kötetek formájában megőrzött az utókornak.- Az elmúlt ötven évben számos interjút, zenei, irodalmi műsort készítettem, s ebből a munkából számtalan barátság is fakadt. Például Ottlikkal és Pilinsz- kyvel. Akiknek a prózája, illetve költészete arról szól, hogy az élet tele van tragédiával, elkerülhetetlen leveretettséggel, mégis az egymásra mosolygó emberek lehetőségével felcsillan valami az élet szépségéből, s mégis érdemes élni ezzel a sok teherrel is. A zongorától a rádióig: játék és muzsika nemcsak tíz percben, hanem egy egész életen át Kapós Volán: új kollektív szerződésről tárgyalnak egyeztetés Megkezdődtek a tárgyalások az új kollektív szerződésről: az MNV Zrt. kezdeményezésére a Dél-dunántúli Közlekedési Központ Zrt. és a régióban működő Volán társaságok reprezentatív szak- szervezeteinek első egyeztetésére pénteken került sor Kaposváron. Ennek célja, hogy mielőbb, lehetőség szerint még novemberben megállapodás születhessen a felek között. A közlekedési központ zrt. még szeptemberben megküldte az új kollektív szerződés tervezetét a Szolidaritás Autóbusz-közlekedési Szakszervezet és a Közúti Közlekedési Szakszervezet részére, számolt be pénteken Kalangya-Varga Lia, a Kapós Volán ügyviteli és stratégiai referense. A társaság a tervezet elkészítésénél figyelembe vette a három beolvadó leánytársaság (Kapós-, Pannon-, Gemenc Volán Zrt.) eltérő kollektív szerződésének a rendelkezéseit. Az új szerződés megkötésére a konstruktív tárgyalásokat követően kerülhet sor, mind a munkavállalói mind a munkáltatói oldal számára kölcsönös előnyökön alapulva. ■ Harsányi M. ■ Célja, hogy mielőbb, lehetőség szerint még novemberben megállapodás születhessen Húsz alkotó műveiből nyílt tárlat. A nyári bárdudvarnok-petörkei nemzetközi művésztelep és a Ili. sokszorosító grafikai szimpózium műveiből nyílt kiállítás pénteken a Kapós Art Kortárs galériában. November végéig húsz alkotó munkáit tekinthetik meg az érdeklődők. Idős férfit akart kirabolni a nő, elítélte a bíróság támadás Három év tíz hónap fegyházbüntetésre ítéltek egy somogyvári nőt rablás kísérletéért a Kaposvári Járásbíróságon, mert egy 75 éves férfira támadt a kaposvári Kossuth téren idén januárban. Járókelők léptek közbe, köztük egy televízió operatőre, aki felvette a jelenetet. A nő először azt mondta, hogy egy kocsmában ismerkedett meg az idős férfival, aki kikezdett vele, de visszautasította, a bácsi bosszúból azért rágalmazta meg. A tárgyaláson új verzióval állt elő, eszerint csak a dohányát akarta visszakérni. A bíró nem hitt neki, az ítélet nem jogerős, bár a vádlott elfogadta. ■ K.G.
