Somogyi Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)

2014-08-17 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 31. szám

2014. AUGUSZTUS 17., VASÁRNAP GAZDASAG Problémákat vet fél a skót függetleralk referendum Fellángolt a szenvedélyes vita arról, használhatja-e a fontot az elszakadás után Skócia Skóciában sokkal nagyobb problémát jelent a társadalom elöregedése, mint a szigetország többi részén. Ez is fontos szempont lehet a döntésben. Néhány hét múlva dől el, a skótok többsége függet­len államban képzeli-e el a jövőt, vagy továbbra is Nagy-Britannián belül. Amíg a függetlenségpár­tiak inkább a nemzeti ér­zelmekre próbálnak hatni, az uniópártiak gazdasági problémákra hívják fel a fi­gyelmet. VG-összeállítás Több mint kétszáz brit híresség aláírása gyűlt össze augusz­tus elején Mick Jagger kezde­ményezésére. A Rolling Stones énekese nyüt levelében azt ír­ta: reméli, a skótok tiszteletben tartják azt a köteléket, amely Nagy-Britannia lakóit összefű­zi, és nemmel szavaznak majd a Skócia függetlenségéről szóló népszavazáson. így gondolja ezt Sting, Stephen Hawking vagy Dávid Attenborough is, a Skó­ciában élő írónő, JK Rowling pedig nemrég azzal okozott fel­hördülést, hogy egymillió fontot adományozott az elszakadást el­utasító kampány számára. A felhördülés persze nem je­lenti azt, hogy a szeptember 18-ára tervezett népszavazáson biztosra lehet venni a függet­lenségpártiak sikerét. A köz­vélemény-kutatások ennek az oldalnak az erősödését mutatják ugyan, ám ez még mindig távol van a többségtől: a Scottish Soci- al Attitudes legfrissebb felméré­se szerint jelenleg a megkérde­zettek 39 százaléka pártolja az elszakadást, ami 3 százalékkal több az egy évvel ezelőttinél, mi­közben az azt elutasítók tábora 64-ről 61 százalékra esett vissza a biztos szavazók körében. Az elutasítás oka egyszerű: miközben a referendum mellett kardoskodó nacionalista kor­mányzó, Alex Salmond a nem­zeti öntudatra, a függetlenség nyújtotta büszkeségre apellál, az uniópártiakat nem annyira a brit „gyarmatosítók” iránt ér­zett szimpátia vezérli, sokkal inkább a gazdasági racionalitás. A látszólag megtervezett szét­válás ügyében ugyanis még mindig rengeteg gyakorlati kér­désre nem sikerült választ adni. Ilyen például az, hogy ha ará­nyosan osztják el a javakat, az arány alapja a terület nagysága, az egy főre jutó GDP vagy a la­kosság létszáma lesz? Fennáll ez a kérdés az államadósság ki­számításakor is. Az edinburgh-i vezetés szerint az adósság rájuk eső részéből le kell vonni azt, hogy a skót partoknál a nyolc­vanas évek óta működő fúró­tornyokból aránytalanul magas adóbevétele származott London­nak, a fővárosban viszont azzal érvelnek, Skócia jóval több fej­lesztési támogatásban részesült, mint a királyság többi része. Erre pedig várhatóan a jövő­ben is szükség lenne, a skót de­mográfiai változások ugyanis épp az ellenkező irányba tere­lik a tartományt, mint Angliát. Amíg ott - részben a magas be­vándorlás miatt - nincs gond a munkaerő újratermelődésével, Skócia lakossága folyamatosan öregedik el - figyelmeztet elem­zésében az Economist. A lap egy OECD-tanulmányra hivatkozva azt is kiemeli: a felföldiek szüle­téskor várható élettartama jóval alacsonyabb az ország többi ré­szén élőkénél, vagyis nemcsak nyugdíjra, de egészségügyi ki­adásokra is többet kell majd ál­doznia az önálló vezetésnek. Mindezt úgy, hogy a skót de­ficit nemcsak a brit átlagot ha­ladja meg, de 2012-ben elért 11 százalékos szintje még a görö­gök legrosszabb időszakainál is aggasztóbb. Salmond abban bízik, az olajkitermelésből szár­mazó adóbevétellel közelebb ke­rülhet az egyensúly, ám ennek mértékét nemcsak a jövőbeni árak és kereslet befolyásolják, de az is, a következő időszak­ban mennyit kell majd költeni az egyre több hibával működő kutakra és vezetékekre. Amíg 2008-2009-ben még 12,4 milli­árd font áramlott az olajiparból az államkasszába, egy költség- vetést felügyelő brit független kutatóintézet szerint ez az ösz- szeg 2017-2018-ra mindössze 3,4 milliárdra apadhat. Az ola­jon túl pedig nem nagyon mu­tat fel más bevételi forrásokat a skót ipar: amíg az egy főre jutó brit export a GDP 32 százalékát teszi ki, a tartomány esetében ez az arány mindössze 21 szá­zalékos. Ennél is több kérdést vet fel Skócia és az Európai Unió vi­szonya. Az EU tagjai szuverén országok, ennélfogva régiók, tartományok legfeljebb lobbi­szervezetekkel képviseltetik magukat Brüsszelben. Ilyen Katalónia, amelynek a függet­lenségéhez hűvös távolságtar­tással viszonyul az unió. Arra azonban nincsen precedens, hogy egy ilyen tartomány önál­lóvá váljon. losé Manuel Barro- so korábban jelezte: Skócia nem válik automatikusan a közösség tagjává. Lehetővé válhat Eding- burgh számára ugyanakkor az, hogy egyszerűsített úton lépjen be az EU-ba, ami azért is érdeke, mivel a kimaradás a vámunió­ból komoly költségeket róna rá. A valutaunió is kérdéses, le­gyen szó akár a font megtartá­sáról, amelyért a londoni veze­tés nem lelkesedik - George Os- borne pénzügyminiszter elhí- resült mondatával: „a font nem CD-gyűjtemény, amelyen szakí­tás után osztozni lehet” -, vagy az euróövezeti csatlakozásról, amellyel kapcsolatban Brüsz- szelnek vannak fenntartásai. Néhány napja Alex Salmond is a font megtartása mellett állt ki, hozzátéve, ezt a szándékát Lon­donnak is tiszteletben kell tar­tania. Sőt, közölte, nincs, ami megakadályozza, hogy Skócia megtartsa a több mint 300 éve használt devizát. Egy ilyen partizánakció azon­ban alááshatja a brit pénzügyi szolgáltatások piacát, ezzel pe­dig a világ egyik fő központjá­nak számító Cityt is, nem lesz ugyanis a devizát felügyelő köz­ponti bank. Erre az uniópárti kampányt összefogó Better To- gether (Együtt lobb) mozgalom élén álló - a Munkáspárt, a kon­zervatívok és a liberális demok­raták támogatását is élvező volt pénzügyminiszter - Alistair Darling hívta fel a figyelmet. Sir Alex viszont azzal fenyege­tőzik, addig egy fillért sem ad az államadósságba, amíg Lon­don nem veszi be a valutaunió­ba a független országot. Elemzők szerint aggodalom­ra ad okot az is, hogy a sziget- ország legnagyobb bankjai közül kettő - a Royal Bank of Scotland és a Lloyds - is Skó­ciában működik, betétállomá­nyuk pedig tizenkétszerese a tartomány GDP-jének. Össze­hasonlításul: amikor Írország kis híján csődbe ment a bedőlt bankhitelek miatt, ez a banki állomány a hétszerese volt a nemzeti összterméknek. Jobb színben Skócia Na®'­______________ 5K0Cla Britannia Eg y főre jutó GDP (USD) 52 009* 43 830 GDP-növekedés ,, n„ (3. negyedév 2012/13,%) ’ Munkanélküliség (%) 6,4 6,5 *AZ ÉSZAKI-TENGERI OLAJLELŐLHELYEKKEL EGYÜTT FORRÁS: VG-GYŰJTÉS Egyszerű kérdésre kell választ adni a Skócia függetlenségéről szóló népszavazást a Skót Nacionalis­ta Párt (SNP) tűzte zászlajára a 2010-es választási kampányban. A győzelmük után hivatalba lé­pettpártelnök, Sir Alex Salmond 2013 márciusában jelentette be, hogy a népszavazást 2014. szep­tember 18-án rendezik majd. Az időpont nem véletlen: hétszáz éve akkor zajlott a skót függet­lenségi háború legfontosabb csatája Bannockburnnél. a népszavazásról szóló, a ki­rálynő által tavaly decemberben aláírt törvény szerint a függet­lenségről azok a britek, a nem­zetközösség országaiból szár­mazó vagy európai uniós állam­polgárok voksolhatnak, akik Skóciában élnek, beleértve a londoni parlament felsőházá­nak, illetve a brit hadseregnek a tartományban élő tagjait. A szavazás alsó korhatára 18 helyett 16 év. a referendumon a következő kérdésre kell választ adni: Egyetért-e azzal, hogy Skócia független állam legyen? Tartalmat is adna a BuzzFeed - vagy esetleg mégsem? fejlesztés Több mint nyolcszázmillió dollárt ér már a világ leghíresebb macskafotó-megosztó portálja A macskák uralják az inter­netet - az egyelőre megdönt­hetetlen tézist most éppen az az oldal igyekszik megcáfolni, amelynek elévülhetetlen érde­mei vannak a cuki szőrös emlő­sök népszerűsítésében. A Buzz- Feedről van szó: a 2006-ban alapított, New Yorkban működő gyűjtőportál nem annyira cik­keiről, inkább listáiról, teszt­jeiről és gifekből álló összeál­lításairól vált híressé, olyany- nyira, hogy ma már havonta világszerte több mint százmil­lió látogatója van az oldalnak, és ebben az évben várhatóan bevétele is eléri a százmilliót, dollárban. Értékét az Andrees- sen Horowitz kockázatitőke-be­fektető cég 800 millió dollár­ra becsülte - és mellesleg ezt megfejelte 50 millió dollárral. (Összehasonlításképp: tavaly Jeff Bezos, az Amazon alapító­ja 250 millió dollárt fizetett a Washington Postért). A befektetés célja éppen a mi­nőségibb tartalom előállítása, ami rá is fér a cégre, egy hónap­ja ugyanis kénytelen volt meg­válni egyik neves szerkesztőjé­től, miután kiderült, több tucat cikkében szóról szóra vett át mondatokat másoktól. A pénzt elsősorban a videótartalmak erősítésére, illetve a hirdeté­si tevékenység összefogására szánja a cég, amelynek alapító­ja, lonah Peretti a Financial Ti­Jonah Peretti, az alapító Yo az élre tör a világ leghülyébb mobilalkalma­zásaként említik a Yót, amely egy dologra képes: a „Yo" („Hé!”) szócskát elküldeni egy másik fel­használónak. Ennek ellenére az applikáció április elsejei felbuk­kanása óta töretlen népszerűség­nek örvend: július végéig kétmilli- óan töltötték le, a felhasználók naponta négymillió „yo"-t küld­tek, ami a fejlesztők cégének érté­két 5-10 millió dollárra növelte. Az izraeli Arbel és Moshe Hogeg ötletét a gázai bombázások ide­jén a hadsereg is átvette: az alkal­mazás továbbfejlesztésével szüle­tett meg a támadásokra figyel­meztető üzenetetküldő rendszer. mesnak kiemelte: a technikai innováció is elkerülhetetlen, hi­szen az elmúlt évtizedben ala­posan megváltoztak az olvasási szokások. Peretti volt az egyik alapítója a Huffington Postnak is, amely hírblogokon keresz­tül hódította meg a világot, és tanította meg az olvasóknak azt, hogy a korábban interne­tes naplónak számító médium lehet hírforrás is. A BuzzFeed pedig a korábban elektronikus levelekkel terjedő kép- vicc- és egyéb gyűjteményeket terelte egybe, sikerét pedig nagyban annak köszönheti, hogy ezeket a közösségi oldalak (Facebook, Twitter, Pinterest) felhasználói előszeretettel osztják meg: a BuzzFeed forgalmának három­negyede ezeken az oldalakon keresztül zajlik. És ennek a tar­talomnak a jelentős része nem hírekből, hanem cuki szőrös emlősök képeiből áll. Médiaelemzők egyetértenek abban: a BuzzFeed sikere jel­zi, hogy az egyedi tartalomnál fontosabb tényezővé válik az, hol, hogyan terjesztik. Vagyis a közösségi oldalakon és a mo­biltelefonjukon élő, elsősorban fiatal olvasók megnyerése a cél. Nem véletlen, hogy a BuzzFeed szerzői közül nem azok kapnak prémiumot, akiknek a cikkeit a legtöbben olvassák, hanem azok, akiknek a cikkeit a leg­többen osztják meg. ■ VG

Next

/
Thumbnails
Contents