Somogyi Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-07 / 156. szám

4 MEGYEI KORKÉP 2014. JÚLIUS 7., HÉTFŐ A Kádár- és a Castro-villát is meghagyják CLUB aliga A IV-es épület titka, a söntés, és a filmvetítő, ahol a „nyugati mételyt” nézték az elvtársak Nem akarjuk lezárni a víz­partot, két kilométer hosszú parti sétányt tervezünk, a leendő villákhoz tartozó telkek sem érnek majd le a vízig, egy húsz méteres sáv szabadon bejárható marad - nyugtat meg minden aggódó balatonvilágosit Maukner Krisztián, a Club Aliga üze­meltetési igazgatója. Fónai Imre Van végre jóváhagyott szabályo­zási terv, lehet tudni most már, hogy hová mi építhető, kezdőd­het hát a konkrét tervezés - mondja az üzemeltetési igazga­tó, akivel ennek apropóján „még egyszer, utoljára” végigjárjuk az egyelőre „érintetlen” hajdani ba- latonvilágosi pártüdülőt, mielőtt a fejlesztés kezdetét venné. Meg­tudjuk közben tőle, hogy több épületet is meghagynak, azo­kat, melyeket mindenféleképpen meg akarnak mutatni az utókor­nak, így például a hajdani Ká­dár-villát, meg a Castro-villának emlegetett elnöki apartmant (a kubai pártvezető is vendégeske­dett benne, azért maradt rajta ez a név, de megfordult itt Honec- ker, Hruscsov, Gagarin, sőt, Kad­hafi is). Emiatt megnyugszunk, mert valóban kár volna eldóze- rolni ezeket, vagy éppen a „ket­tes éttermet”, ahová a legmaga­sabb rangú elvtársak jártak ét­kezni, az ő elkerített részük­re anno még a villanyszerelő is csak hívásra és az őrszemélyzet kíséretében léphetett be. Rácsodálkozunk arra is, hogy egyáltalán nem kihalt a Club Ali­ga, sőt, élettel teli, nyaralók népe­sítik be a központi éttermet és a partot is. - Üdültetés folyik most is, amolyan két-három csillagos a színvonal - jegyzi meg Mauk­ner Krisztián. Hogy aztán a tu­risták közül ki az, akit kifejezet­ten a retrohangulat vonz, nem tudjuk, mi arra tippelünk: töb­ben lehetnek, akiknek fogalmuk sincsen róla, kik nyaraltak vala­ha a Club Aligában. Castro például, vagy sokkal később (2002-ben) maga Jockey Ewing, alias Larry Hagman, fo­tósunk nosztalgiázik is egy jót a President Villánál: délutáni szi­esztájából keltették fel az akkor már igen idős színészt, a Dallas A Castro-villa. Az elnöki apartmanban a kubai pártvezető mellett vendégeskedett benne Honecker, Hruscsov, Gagarin, sőt Kadhafi is A Kádár-villa bejárata. Itt szokott nyaralni az egykori pártfőtitkár A Retro presszót nagyon szeretik a filmesek, mert érintetlen a berendezés hajdani főszereplőjét, de amint meglátta a fényképezőgépet, már tette is fői a kalapját és pózolt a villa part felőli teraszán, a jón, vagy dór, építész a megmond­hatója, milyen oszlopok között, mindenesetre nagyon oda nem illők, viszont jól kifejezik>a kor ízléstelen nagyzási hóbortját. Cé­ges rendezvényekre, zenés-tán­cos mulatságokra ma is kibérlik még a villát, ottjártunkkor is ta­karítók szorgoskodnak. Csak eb­ben, meg még Kádár János sze­rény vityillójában volt saját kony­ha (utóbbiban persze csak egy gáztűzhelyecske), vagy például sarokkád, amit nyilván csak a fil­mekben láttak akkor a mi fürdő­szobaépítőink, de megoldották: normál kádat tettek be a sarokba és körbecsempézték. Néhány he­te is kibérelték még filmforgatás­ra, teszi hozzá Maukner Kriszti­án; még egy kishajómólót is épí­tettek motorcsónakoknak, a har­madik napon aztán fólrobbantot- ták. De ha már filmforgatás: a ma is üzemelő központi épület Retro presszóját is szeretik a filmesek, mert a bőrfoteloktól a falilámpá­kig minden megmaradt érintet­lenül a rendszerváltás előtti idők óta. Utoljára talán a Szezon cí­mű könnyed nyári limonádé for­gott itt.- Na ez az, amire miden épí­tész azt mondta: meg kell tar­tani, méghozzá így - mondja a kettes étteremre az üzemelteté­si igazgató, s bár a zöld növény­zet már a falakon kúszik és üveg­cserepeken lépdelünk, de nyil­ván helyrehozható. Jókora mo­zitermében nézték bizonyára a pártvezetők a köznép számá­ra tiltott „nyugati mételyt”. Ter­mészetesen, akár csak az elnö­ki villából, innen is pazar a kilá­tás a Balatonra, kísérőnk elárul­ja: valamiféle stéget, vízi színpa­dot álmodtak erre a helyre. Tud­ták az elvtársak, hogy mit kell kisajátítaniuk (Rákosi Mátyás­nak megtetszett, s 1948-ban ke­belezte be a párt): pazar Bala- ton-part, a legközelebb eső tele­pülés a főváros felől... Nem sok­kal arrébb, persze még mindig az egykor külön kerítéssel elzárt üdülőrészen Kádár János hajda­ni villája. Ma már a megközelíté­se sem egyszerű, úgy körbenőtte a növényzet (akár csak az uszo­dát a közelben, hol vagy, Bás­tya elvtárs?...), egyszerűen csak IV-es épület a felirata, de az már „gyanús”, hogy ilyen puritán vil­lák bejárata fölé nemigen építe­nek olyan kiugrót, mint amilyet az amerikai kaszinók elé szo- kás...Bemenni már nem tudunk (tíz-tizenöt éve még a berendezé­sével együtt tudta megmutatni az akkori gondok a hajdani párt­főtitkár nyaralóját), rom az egész épületbelső. De ez is megmarad, mementóul... Nem tudjuk, a retro büfésort is meghagyják-e, mindenesetre „söntés” feliratot ma már alig lát­ni, de például Maukner Kriszti­án szerint a lángosuk benne van a „top háromban”. A parttól távolabbi területen szálló- és apartmanépületek, a vízhez közel villák, ez a fejlesz­tési terv (2007-ben az izraeli Pro-Mot Hungária Kft. vásárolta meg a Club Aligát az államtól 5,5 milliárd forintért), de - nyomaté- kosítja újra és újra kalauzunk - nem lesz elzárt Balaton-part. Kö­zel hetven év után leomlanak a kerítések. Húsz évet harcoltunk A kilencvenes években „tünte­tésekre jártunk” a Club Aligá- hoz, a helyi üdülőtulajdonosok egyesülete amiatt tiltakozott, hogy míg a hajdani pártüdülő strandja továbbra is elzárt terü­let, a helyiek alig tudnak szabad vízfelülethez jutni. Ilyen céllal várhatóan nem kell már a sajtó­nak Balatonvilágosra látogatni, ezt a reményét hangoztatja Veres Lászlóné, azAligai Fürdőegyesü­let vezetője, hozzátéve: ők támo­gatják a Club Aliga tervezett fej­lesztését. 2010-ben alakultak, kiválva az eredeti egyesületből, a tagság hetven százaléka Jött át” az anyaszervezetből; éppen a Club Aliga miatti konfliktusuk vezetett a szakításhoz. - A má­sik egyesület továbbra is ellenez mindent, mi viszont eredményét látjuk a húszéves „harcunknak”- magyarázza Veres Lászlóné.- Hiszen az látszik kialakulni, amit szeretnénk: nem lesz elzár­va a fejlesztés után sem a strand, a parti sétány. Persze, sok még a nyitott kérdés, szeret­nénk például garanciákat látni, hogy az unokáink is élvezhetik majd ugyanezt és akad még egy fontos „harcunk”: el szeretnénk érni, hogy a strandot ne csak a helyi állandó lakosok használ­hassák ingyen; mi, üdülőtulajdo­nosok se csak kedvezményt kap­junk a belépő árából. Ha ezt is elérjük, „feltesszük a lábunkat” és szemlélődünk... Intézetis gyerekekkel újították fel a somogyvári kastélyt restaurálás Rostás Árpád vándorasztalos vezette a munkát, a könnyező házigomba jelentősen megnehezítette a dolgukat befejeződött a somogyvá­ri Széchenyi-kastély lépcső­házának felújítása: az évtize­dek óta oktatási intézményként funkcionáló épületet Rostás Ár­pád vándorasztalos restaurálta húsz helybéli gyermekkel.- Másfél éve tulajdonképpen véletlenül vetődtem el a kas­télyba - emlékezett vissza a kezdetekre Rostás Árpád -, s amikor megláttam, eszembe ju­tott, hogy a gyerekeket bevonva kellene felújítani. A vándorasztalos ezek után megkereste az Emberi Erőfor­rások Minisztériumának nem­zetiségi és civil társadalmi kap­csolatokért felelős helyettes ál­lamtitkárát, Latorcai Csabát, aki megígérte: ha sikerül meg­szerezni a szükséges engedé­lyeket, támogatja az ötletet. Rostás Árpád azonnal szervez­kedni kezdett, alapítványt ho­zott létre, restaurátort keresett a projekthez, s miután minden feltételt sikerült teljesítenie, 14 millió forintos támogatást ka­pott az államtól.- Tavaly szeptember 11-én kezdtük a munkát húsz gyerek­kel, akiknek a fele állami gon­dozott volt - folytatta. - Hamar kiderült, nagyobb munka vár ránk, mint terveztük, ugyanis könnyező házigomba és pince­gomba támadta meg a lépcső­házat. Ennek ellenére sikerült megmentenünk minden érté­Gyönyörűre sikerült a lépcsőház felújítása, talán szebb is, mint újkorában két, s júniusra befejeztük a fel­újítást. Mely a résztvevő gyerekek számára egyfajta tanfolyam­nak is bizonyult, többségük vizsgát tett a munkálatok vé­gén, sőt, négyükre a további­akban is odafigyelnek a szer­vezők: ketten Tatára kerül­nek, ahol elsajátíthatják a res­taurálás alapjait, másik két fi­atal pedig Rostás Árpádtól ta­nulhatja tovább az asztalos szakmát.- Óriási lelkesedéssel dol­goztak a gyerekek - jegyez­te meg a vándorasztalos -, így akarták megköszönni az em­bereknek, hogy az adójukból felnevelték őket. Élvezték a munka minden percét, látták, hogy van értelme a fáradozá­suknak, sőt, az utókornak is üzenhettek: több időkapszu­lát rejtettek el a lépcsőházban. Emellett a munka kifejezetten jó hatással volt rájuk, a taná­raik mesélték, teljesen megvál­toztak, tanulni akarnak, bejár­nak órákra olyanok is, akik ed­dig ott lógtak az iskolából, ahol tudtak. Remélhetőleg hamaro­san ismét együtt tudunk majd dolgozni velük, ugyanis a lép­csőház csak az első része volt a felújításoknak: a terveim sze­rint a következő lépésben az előteret és a folyosót, utána pe­dig az igazgatói szobát újíthat­juk fel. ■ A. V. A I i

Next

/
Thumbnails
Contents