Somogyi Hírlap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)
2014-07-07 / 156. szám
2014. JÚLIUS 7., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP 5 Nyolcvanéves a balatoni vihaijelzés szirénák, ágyúk, kosarak Először a bakonyi Kőris-hegyet szerették volna megtenni figyelőpontnak A Balaton gyönyörű, de egy pillanat alatt veszélyessé válik, ha az északi hegyek mögül feltámad a szél. Évszázadok óta jól tudják ezt a partján lakó emberek Egy fotó a múlt századból. A siófoki Obszervatórium érdekes épületét Molnár Péter tervezte, munkájáról így nyilatkozott: „Az építmény, amit terveznem kellett, elsősorban hajlék, ház, azonban a benne folyó tevékenység az építménynek dinamikus tartalmat ad. A földönállás nyugalmát és az elemekkel való tevékeny szembenállást mint eszmét tartottam szükségesnek egyidőben megjeleníteni.” A mű építészettörténeti szempontból is kimagasló, már nem a szocreál, hanem a modern irányzatok felé mutat. Az épület egy részét, megőrizve az eredeti stílust, 2006-ban - az építés 50. évében - Ripszám János Ybl-díjas építész tervei alapján újították fel. Az állomás udvarát Borsos Miklós szobra, az Uránia díszíti. A siófoki obszervatórium jellegzetes, gomba alakú épülete napjainkban Hille Alfréd meteorológust és pilótát is képzett Meteorológus a Balatonra néző ablakban, légköri térképeket elemezve Az alapító írásai az Aviatika 1932-es számaiból Nemcsak a Balatonnak, az azt körülvevő tárgyi és szellemi kultúrának, hanem a balatoni viharjelzésnek is szép, érdekes és értékes múltja van. Nagy jubileumot ünnepelhetünk a napokban. A siófoki vendégmarasztaló viharokról - amelyek miatt a tóhoz megérkező turisták nem mertek áthajózni Füredre -, már a 19. század végén írtak a források. Különféle természeti leírások születtek ezért a balatoni viharokról, víztölcsérekről, megdöbbentő eseményekről. 1931. szeptember 5-én olyan erős orkán pusztított végig a tavon, 90-100 km/ óra sebességgel, amely kárt tett a Légügyi Hivatalhoz tartozó vízirepülő iskola gépeiben is. Ebben az időszakban a Magyar Vöröskereszt „Víz- bőlmentő” és légiveszély-jel- ző szolgálata figyelmeztetett a készülő viharokra. Ez azonban nem volt elegendő, megfigyelőállomásra és pontos viharjelzésre volt szükség az ekkoriban már - idegenforgalmi szempontból is - fénykorát élő Pannon Tengernél. Éppen a repülőgépeket ért károk hatására kérte fel Szentkeresz- tessy Henrik légügyi igazgató dr. Hille Alfréd légiforgalmi műszaki aligazgatót - királyi repülőezredest, meteorológust -, hogy dolgozza ki a balatoni viharjelző szolgálat kialakításának tervét. Hille legfontosabb alapvetése az volt: a balatoni viharok nem váratlanul érkeznek, han,em vonuló jelenségek, ezért előrejelez- hetők. Ezt foglalta össze 1932- es munkájában, Viharjelzést a Balaton számára! című átfogó írásában. Végül 1934. július 8-án vette kezdetét a viharjelzés a tónál. Először a bakonyi Kőris-hegyet szerették volna megtenni megfigyelő pontnak, de végül Siófok - a MAC-telep - mellett döntöttek. Megkezdődött a jelzőrendszer átfogó kiépítése: szirénák szólaltak meg, a mólón található jelzőkosarak, a tavon állomásozó mentőcsónakok figyelmeztették ekkor már a fürdőzőket, hajósokat, vitorlázókat. Ha a mólón lévő kosarat felhúzták, közeledett a rossz idő, nagy szél, mindemellett a rakéták kilövése is figyelmeztetésnek számított. A riasztások - egy korabeli tudósítás szerint - a következőképp történtek: „a mátyásföldi ügyeletes meteorológus a beérkező jelentések alapján, a helyzet alapos mérlegelésével, megállapította, hogy az veszélyes-e a Balatonra, vagy sem. A Balatonra adott figyelmeztető riasztások Siófokra futottak be, s onnan továbbították azokat Balatonfü- redre és Balatonboglárra. Ezek az elosztóállomások aztán értesítették a partmenti jelzőhelyeket, ahol a jelzéseket (piros gömb árbocra húzása, jelzőágyú elsütése, sziréna megszólaltatása) a Magyar Vöröskereszt Önkéntes Motoros Testületé adta ki. Tizenöt jelzőhely működött: Siófok (központ), Füred, Boglár, Világos, Kene- se, Almádi, Alsóörs, Tihany, Révfülöp, Lábdi, Keszthely, Fonyód, Lelle, Szemes, Földvár. A viharjelzés június 15. és szeptember 15. között folyt, napkeltétől napnyugtáig.” HILLE ALFRÉD 1891. augusztus 14-én, Szegeden született. Az érettségit követően a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz-történelem szakos hallgatója lett. Később természettudományos érdeklődése felerősödött. Részt vett az első világháborúban, hét évet töltött szibériai hadifogságban. 1922-ben a polgári légi forgalomnál helyezkedett el, ahol az első munkája a polgári repülést szabályozó miniszterelnökségi rendelet előzetes meteorológiai szakvéleményének elkészítése volt. Megalakította Szegeden a Magyar Légügyi Hivatal időjárás-kutató állomását. Szerette a repülőgépről végzett méréseket, aktív időszakában 1380felszállást hajtott végre. Szervezte a meteorológusok képzését, térképeket rajzolt, időjárás jelentéseket írt, s organizátora volta katonai és polgári repülésmeteorológiai hálózatnak is. Mindemellett oktatott még a szegedi egyetemen is. Repülésmeteorológia című szakkönyve az 1950-és években a magyar pilótaképzés alapműve lett. Hosszú, tartalmas életet élt, amelynek központi eleme volt a balatoni viharjelzés elindítása. 1981-ben hunyt el, tiszteletére a Magyar Honvédség katonameteorológusai minden évben, születésnapján ünnepséget tart. A BALATONI VIHARJELZÉS MELLETT a dunai viharjelzést is ő szervezte meg. BIZONY ELÉGSZER MEGTÖRTÉNIK, hogy valaki nem tud idejében menekülni. A balatoni viharok minden évben áldozatokat követelnek Még gyakrabban fordul elő, hogy csak nagy nehezen sikerül a viharral küzdőket a halálos veszedelemből kimenteni, amikora mentők élete is kockára van téve. A balatoni viharok egy része éjjel vagy hajnalban érkezik Ezeknél a sokat emlegetett vihar előtti csend annál inkább kifejlődik, mert éjjel az alsó légrétegek az áthűlés folytán nehezebbekké válnak és a szél sokszor a csendig elnyugszik A látszólagos szélcsend dacára a megmaradó gyenge szellő a szélzászlót elfordítja a déli vagy délnyugati irányból északnyugat vagy észak felé. A nagy szélroham később jön az esetleg már órák hossza óta mutatott északnyugati irányból. a fődolog, hogy a viharok fellépésének közeli valószínűségére mindenkinek a figyelme fel legyen híva, mert akkor a helyi vihar-készülődés jeleit is élesebben fogják figyelni és helyesebben értékelni. Az ilyen személyi és vagyonbiztonsági berendezkedéseknek még kényszereszközök alkalmazásával sem lehet elérni, hogy balesetek ne forduljanak elő. Könnyelmű és kalandos természetű emberek mindig lesznek, ezeket a kockázattól nem lehet visszatartani. A többi érdekében azonban eleget kell tenni hasonló irányú korszerű követelményeknek. 1934-től 1943-ig zavartalanul működött a jelzés, majd évekig szünetelt, ami nagy tragédiákat okozott a tónál. A halálos áldozatok száma évente meghaladta a negyven főt. Többen sürgették a viharjelzés újbóli helyreállítását. Leginkább dr. Zách Alfréd, aki 1948-49-ben, a Prognózis Osztály vezetőjeként többször is rádión keresztül riasztotta a Balatont. 1950. május 28-án - pünkösdvasárnapon - azonban olyan vihar kerekedett, amely ismét emberáldozatokkal járt. A probléma egyenesen a Minisztertanács elé került, s a Belügyminisztérium döntött: a rendőrség keretében révkapitányságokat és révőrsöket szerveztek, amelyek feladata a tó felügyelete és a viharokra figyelmeztető riasztások kiadása volt. Közben a Meteorológiai Intézet kidolgozta az elméleti alapvetéseket is. 1951. júniusától újfent megindult a szolgálat, amely a viharágyúkkal, jelzőrakétákkal egészen 1983-ig működött. A kisebb veszélyre sárga rakéták kilövése és a jelzőkosarak félárbocra felhúzása figyelmeztetett. A rakétákat a révőrsökről (Siófok, Földvár, Fonyód, Keszthely, Füred), valamint az ún. társadalmi jelzőhelyekről (Badacsony, Tihany, Almádi, Kenese) indították, Aligán a rendőrség riasztott. A sárga színű jelzésre a csó- nakázóknak, vitorlázóknak a part közelébe kellett jutniuk, a piros színűre már ki is kötöttek és nem hagyták el a kikötőt. A Révkapitányság mentés esetén motoros mentőcsónakokkal, mentőhajókkal segítette a szolgálatot. A szolgálat helyszíne kezdetben a siófoki hajógyár területén lévő Nemzeti Színház Üdülőjének (régi MAC ház) toronyszobája volt. Innen ideális kilátás nyílt a Balaton északkeleti medencéjére. Később egyértelművé vált: új, önálló obszervatórium szükséges. 1948-ban már felmerült, hogy az újhelyi mólón építenek egyet, de végül a siófoki kikötőben kapott helyet. 1956. december 31-én került sor átadására. Az intézmény vezetője évtizedeken át Böjti Béla volt, majd 1991-től Bartha Imre, jelenleg ezt a feladatot Horváth Ákos végzi. A siófoki Obszervatóriumban tudományos kutatásokat is végeznek, főként a viharjelzési módszerek fejlesztésére vonatkozóan. A kutatók elsősorban a frontális jellegű szélviharok helyi sajátosságaival foglalkoznak. A meglehetősen nehézkes, rakétás-kosaras jelzőrendszer egyre kevésbé felelt meg a kor elvárásainak. Több éves kísérletezés után a rakétákat 1988- tól a távvezérelt fényjelzők váltották fel. A Hille Alfréd kezdeményezésére létrehozott balatoni viharjelzés napjainkban is- nagy sikerrel működik, megfelelve a 21. század elvárásainak és ötvözve a technikai újdonságokat, újításokat, így is biztosítva a nyugodt balatoni nyaralás és mindennapok lehetőségét. dr. Kovács Emőke történész, a siófoki Balatoni Regionális Történeti Kutatóintézet, Könyvtár igazgatója * v \ 1
