Somogyi Hírlap, 2014. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

2014-05-31 / 126. szám

2014. MÁJUS 31., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP Siófokból végül mégsem iparváros lett siotour A megye mindig rossz szemmel nézett a Balatonra, mondván, viszi a pénzt, holott éppen hogy hozta Siotouros kávéscsésze és vizespohár, cigarettásdoboz, törülköző, fizetővendéglá­tó-tábla, sátorhelyet jelző szám a siófok-sóstói Ifjúság Campingből, valutaárfolyam­tábla, oklevél a balaton- szemesi Vadvirág Kemping (pontosabban: camping) Összefogás szocialista bri­gádjának. Fónai Imre Gyűlik a retrotárlat anyaga a siófoki könyvtárban, június utolsó napján nyitják a kiállí­tást a Kálmán Imre Emlékház­ban abból az apropóból, hogy hatvan éve kezdte működését a Somogy Megyei Tanács Idegen- forgalmi Hivatala, a Siotour, sió­foki székhellyel. Már a siófoki székhelyű me­gyei hivatal is kuriózumszám­ba ment az idő tájt, Magyaro­si György pedig arra emlékez­tet, hogy egy darabig az sem volt egyértelmű: iparvárossá, vagy a Balaton fővárosává fej­lesszék Siófokot. - A nagy álla­mi cégek, a KW, a DRV, a SÁ- ÉV szinte ontották a betelepü­lő munkásokat és mérnököket, ráadásul jókora területet jelöl­tek ki ipartelepnek a város szé­lén - így Magyarosi, akik ke­rek húsz esztendőt töltött el ve­zetőként a Siotournál. - Ak­koriban ideológiailag káros­nak, gazdaságilag nem kívá­natosnak minősítették az ide­genforgalmat. Még mint nem­zeti bankos, téesz- és turisz­tikai hiteleket intéző munka­társ, számos párt- és társadal­mi rendezvényen fiatalos hév­vel érveltem: miért ne lehetne fejleszteni párhuzamosan ezt is, meg azt is, hadd jöjjenek a turisták, elsősorban persze belföldről és a szocialista or­szágokból, persze, tettem hoz­zá halkan, azért a tőkéseket se zárjuk ki... Nagy szerencséjé­re Siófoknak, két olyan ember került pozícióba, mint Gáti Ist­ván tanácselnök és Tóth János, a városi pártbizottság első tit­kára; jobbára nekik köszönhe­tő, hogy Siófok fejlődése a tu­rizmus felé fordult, s a Balaton fővárosa lett belőle. No és per­sze Fodor Jánosnak, aki 1954. áprilisában lett a Siotour hi­vatalvezetője, s közel negyven évet töltött a cég élén, talán eu­rópai viszonylatban is párat­lan teljesítményt produkálva. Fodor János 1997-ben megír­ta az első ötven év történetét, ő ugyanis már az 1947-ben Sió­fokon alapított Községi Idegen- forgalmi Hivatalt is jogelődnek tekintette. - A Siotour a nyolc­vanas évek közepére jutott a „zenitre”, a nyaralóvendégek száma ekkorra elérte az évi 340 ezret, ami 3,2 millió ven­dégéjszakát jelentett - össze­gez az egykori vezetőhelyet­tes. - A többmilliárdos bevétel és kiemelkedő eredményesség láttán sokan hittük, hogy ez a cég a fejlődési pályája, a Bala­ton vonzereje miatt egysze­rűen tönkretehetetlen. Lám, mégis sikerült. Különböző át­szervezési trükkök (szerve­zet-korszerűsítés, létszám-ra­cionalizálás, tulajdonosváltás) után végül megszűnt, mond­hatni, a „karvalytőke” áldoza­tává lett. Az idő közben egészségtu­rizmusra váltó, egészségvédő szaküzletet nyitó turisztikai szakember azt mondja, redők gyűlnek a homlokán, ha arról olvas, hogy „telt ház van a Ba­latonnál". - Nem az a mérva­dó, ha öt százalékkal nő a tu­ristaforgalom az elmúlt évhez képest, vagy ha tele vannak a wellness szállodák. A Bala­ton lakosságeltartó képessé­ge szenvedett súlyos csorbát a nyolcvanas évekhez képest. Akkoriban még szinte minden, a tó környékén élő családnak megélhetést nyújtott, volt, ahol egy családból több személy­nek is. Ma azonban már csak egy szűk réteget tud eltartani, nem véletlen, hogy hajdani si­otouros kollégáim többsége is a Lajtán túl talált megélhetést magának, sokan ma már a nyá­ri szezonra sem jönnek vissza a Balaton mellé. Nem a tömeg- turizmust sírom vissza, régóta hangoztatom, hogy az egész­ségturizmus ezt ragyogóan ki tudná váltani, de jelszavakon túl semmi sem történt ennek érdekében az elmúlt két évti­zedben, pedig minden adott a kiszolgálásához: éttermek, szállodák, kereskedelmi egy­ségek. Adott a gyógyvízre alapozó Hévíz, Balatonfüred gyógyturizmusa pedig reme­A Siotour egész Somogy mecénása voit, rengeteg tárgy viseli a nevét, de ezeket ma már nem könnyű összegyűjteni Fiókban maradtak a szántódpusztai ügető tervei Magyarosi György 1997-ben, amikor Fodor János a visszaemlékezést írta, még megvoltak a fiókban a szántód­pusztai ügetőpálya tervei... „Májustól szeptemberig lehetne ügetőversenyeket rendezni, égé- szén biztos, hogy jövedelmező volna, nem véletlen, hogy Nyu- gat-Európában szinte valameny- nyi jelentős fürdőhely mellett ott találjuk a lóversenypályát: Baden, Karlovy Vary” - nyilat­kozta 1985-ben Fehér Dezső, a Magyar Lóverseny Vállalat igaz­gatója. gazdasági társaság létrehozá­sát tervezték az Ibusz, a Siotour, a lóversenyvállalat és a zamárdi téesz részvételével, utóbbi a puszta melletti területeivel szállt volna be. A Magyar Hitel Bank Rt. részt vállalt volna a finanszí­rozásból és külföldi befektetők kereséséből. Egy 1991-es tárgya­láson veszett kútba a terv, a za­márdi polgármester és jegyző ugyanis kijelentette: nem járul hozzá a település a lóversenypá­lyához, mert azt maga akarja megépíteni. Fodor János arra emlékeztet a kötetben: a Siotour fizette Zamárdinak a legtöbb üdülőhelyi díjat, és a legnagyobb foglalkoztatója volt a községnek A pályát persze Zamárdi sem építette meg. Vasággyal, szalmazsákkal kezdődött, avagy csirkekeltető a múzeumépületben MIÉRT ÉPPEN SIOTOUR? - ezis kiderül a 2001-ben elhunyt Fo­dor János kiadatlan cég- és turiz­mustörténetéből. Pacsi Imre, az idegenforgalmi hivatal munka­társa javasolta a Siófok Touris- tot, ebből lett a rövidített név, me­lyet 1970-ben használtak először. a kezdetekről: „1955-ben a sió­foki iskolában létesítettek egy 80 ágyas átvonuló szállást, amit a nagyatádi honvédségtől kölcsön­kért bútorokkal (vaságy, szalma­zsák) rendeztek be. Ebben az időszakban nagyon kevés lehető­ségük volt a diákoknak, hogy eljussanak a Balatonra.” az országos Idegenforgalmi Ta­nács és a Balatoni Intéző Bizott­ság teremtette meg a pénzügyi alapját az első kempingek létre­hozásának. 1959-ben nyitották mega földvárit, a fonyód-bélate- lepit egy évvel később. hosszan lehetne sorolni a Sio­tour értékmentő tevékenységét a balatonszentgyörgyi Csillagvár­tól a szemesi lóváltó állomáson és a kaposvári Dorottya-házon át a sómogytúri Kunffy kasté­lyig. A legnagyobb fejezetet Szán- tódpusztának szentelte Fodor János: az első tervek 1959-ben készültek a majorság megmenté­sére, ám végül éppen húsz év múlva tarthatták csak az ünne­pélyes megnyitót. A Siotour ka­rolta fel a siófoki vízgazdálkodá­si múzeumot is, melynek föld­szinti részét a község kezdetben mégnem adta át, hanem csirke­keltető üzemet telepített oda... kül kiegészülhetne a déli par­ton az általam emlegetett me- dical-wellness-szel és már kör­be is értünk a Balatonnál. Az egykori kereskedelmi igazgató úgy véli, rossz dön­tés volt a megyei önkormány­zat kezébe adni a céget, mert „a megye mindig rossz szem­mel nézett a Balatonra, mond­ván, elviszi a pénzt, holott ép­pen hogy a Balatonnál képző­dő bevételből lehetett fejleszte­ni például a Dráva környékén”. Magyarosi szerint hamar az lett a jelszó, hogy „ki a millió­kat a cégből”, az egységek fenn­tartása háttérbe szorult, „meg lehet nézni, mi lett mára Szán- tódpusztából”. - Az új tulajdo­nosoknak az volt a fontos, hogy mielőbb piacra dobhassák a Si- otourt; ismert, hogy ez végül a társaság forgalmi értékének a töredékéért valósult meg. Ügy vélem, nem is az volt a legna­gyobb probléma, hogy piacra dobták, még csak nem is az, hogy a dolgozók e közben ut­cára kerültek. Sokkal inkább az, hogy két fillért se szántak fejlesztésre, annak érdekében, hogy minőségi turizmus lehes­sen. Nincs igény a kempingre? Hogyan volna arra, amelyik már két évtizede is korszerűt­len volt? Drága áron vendégri­asztó miliő, kinek kell ez? Új és új koncepciók, a közös bennük a létszámleépítés volt és a bércsökkentés - emlék­szik vissza a távozására, mely 2000-ben jött el. - Egy darabig hittem, hogy a változások a cég javát szolgálják, de később már nem tudtam vállalni, amit kér­tek tőlem. Választhattam, me­lyik papírt írom alá, az egyik az azonnali hatályú felmondás volt, már meg is volt szövegez- ve, csak alá kellett írnom... Magyarosi György azt mond­ja: büszke rá, hogy helyettese lehetett Fodor Jánosnak, de fáj­lalja, hogy máig sem adta ki senki a hajdani igazgató 350 oldalas Siotour- és egyben kor­történetét. Felveti: akár utca­névadással, de legalább egy tábla elhelyezésével megörö­kíthetné az utókor az emlé­két, a fiatal generációnak „tan­könyvül” is szolgáló dokumen­tum kiadása érdekében pedig közadakozás elindítását java­solja, a jubileumi kiállítás ap­ropóján. Olga, a Táncsics profi földrajzosa országos versenyt nyert oktatás Igazi polihisztor a Lóczy-versenyen példátlan sikert elért kilencedikes kaposvári diák, segítette ebben, hogy tájfutó is Huszonhét éves táncsicsos pá­lyafutásom alatt diák ilyen pro­fi szinten nem tudta a földraj­zot. Kilencedik osztályos diák­járól, Müller Olgáról mondta ezt Herzsenyák László, a Tán­csics gimnázium földrajz sza­kos tanára. Aki sietett megje­gyezni, hogy a gimnázium éle­tében évtizedek óta példa nél­küli eredmény nagyban kö­szönhető Olga korábbi földrajz tanárának, Dobrovodsky Már­tának, a Kodály általános isko­la tanárának.- Olga már hetedik, nyolca­dik osztályos korában is sikere­sen szerepelt földrajz versenye­ken - mondta Herzsenyák Lász­ló -, s amikor a Táncsicsba ke­rült, az órákon döbbentem ta­pasztaltam, hogy olyan földrajz tudása van, ami példátlan. Itt kicsit még finomítottam rajta, úgy nevezett a versenyre, s az írásbelik után a hetedik helyen jutott a Lóczy földrajz verseny országos döntőjébe.- A Lóczy versenyt évtize­dekkel ezelőtt a Munkácsy gimnázium egykori igazgatója, Lóczy István indította útjára, s azóta valamennyi versenyen részt vettem, mint tanár, zsűri­zek is - idézte föl. - Többször volt diákom az első tízben, de országos első helyezést mosta­náig nem sikerült elérni. A tán- csicsosok matematikából, ké­miából, biológiából rendszere­Müller Olga a Táncsics büszkesége sen hoznak ilyen eredménye­ket, ám most Olga tudásával si­került megszerezni földrajzból is az első helyet. S úgy vélem, ezzel a tantárgy elismertségét is sikerült magasabb szintre hozni. Herzsenyák László szerint azért is nagy eredmény ez, mert a földrajznak továbbtanu­lásnál gyakorlatilag minimális területen van jelentősége, csu­pán általános műveltséget ad.- Fontos azt is megemlíte­ni, hogy az elméleti tudás az országos első helyhez kevés - tette hozzá Herzsenyák Lász­ló. - Ugyanis a verseny máso­dik napja terepverseny, ahol Ol­ga az összesen hatvan kilence­dikes, tizedikes diák közül ma­ximális pontszámmal végzett az első helyen. Ennek a magya­rázata pedig abban rejlik, hogy Olga öt éve tájfutó, tehát neki a terep majdnem a második ott­hona. Müller Olga tehát a Lóczy földrajzversenyt az idén meg­nyerte, kémiából az országos Irinyi versenyen tizenötödik lett, biológiából ugyan az or­szágos döntőbe nem jutott be, de a regionális döntőben sike­resen szerepelt. Ugyanakkor nem mellékesen kitűnő tanu­ló a Táncsicsban. Közben pedig ötödikes kora óta tájfutó, szin­te minden hét végén versenyre utazik. A kérdésre, hogy mikor van ideje a versenyekre felkészül­ni, azt mondta: hát, hét közben. - De olyan is van - tette hozzá Müller Olga -, hogy elviszem magammal a tanulnivalót. A kedvenc tantárgyam a földrajz, s szerintem ez abból is adódik, hogy nagyon sokat utazunk a családdal. De köszönhető az általános iskolai tanáromnak, Dobrovodsky Mártának is, aki megszerettette velem a földraj­zot. Ugyanakkor kedvelem a kémia és a biológia tantárgya­kat is, de hogy milyen irányba tanulok tovább, azt még nem tu­dom. Van még majdnem három évem, hogy eldöntsem. ■ Márkus Kata á i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents